Navracsics Tibor szerint nem értjük meg Európa XX. századi
történelmét, ha csak a második világháború eseményeire koncentrálunk, és a szocializmus
alatt elkövetett bűnöket nem tartjuk fontosnak.
Bevezetőül talán annyit leszögeznék, hogy Navracsiccsal túl
sok bajom nem lenne, ha anno nem nyalja véresre a Vezér fenekét azokban a nehéz
napokban, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, ő pedig a Fidesz frakciójának
vezetője.
Egészen azt a benyomást keltette, hogy kommunista felmenői
nem okoztak lelkében maradandó sérülést, valódi úriemberrel, képzett és művelt emberrel
van dolgunk, aki nem azt a büdöstalpú színvonalat képviseli, mint jogvégzett, ámde
félművelt és közönséges párttársai, élükön Vezérünkkel.
Számomra megdöbbentő volt az a stílus, amire máról holnapra átváltott,
a hangnem, a jó modor mellőzése.
Ez nem lett volna meglepő a twitter királyától, a Fidesz
Bikájától, sem a többi kollégiumi szobatárstól, de Navracsicstól odáig azért
megszoktuk, hogy anyagcseréjét teste megfelelő végén végzi – konkrétan nem a
száján keresztül folyik belőle a szar.
Aztán legyintettünk egyet, hiszen a hűség és elkötelezettség
rituális felmutatása a Vezér iránt kikerülhetetlen, megkerülhetetlen.
Mi lenne ennek leginkább megfelelő módja, mint a gyűlölt
ellenfél karakterének meggyilkolása, vagy legalább abban való tevékeny
részvétel, különösen, ha már ettünk annak asztalánál, imígyen reánk vetült a
gyanú setét árnyéka.
Igaz, utána mentegetőzött, hogy Gyurcsányéknál hideg és
száraz libasülttel traktálták, de akkor már késő volt – a szóbaállás bűncselekménye
már megtörtént, kompenzálni kellett, de nagyon, vagy várni a selyemzsinórt.
Mindegy is, tulajdonképpen – bár nem kell szeretnünk érte,
de el kell fogadnunk – ha ez volt az ára a politikai karrierjének, hát
megfizette.
Nem lehet neki se könnyű, akinek volt már tahó, zsarnok,
tehetségtelen főnöke, az pontosan tudja, miről van szó, hát alkalmazkodott a
helyzethez.
Esetleg azt gondolta, hogy senki sem örökéletű, politikai
értelemben meg aztán végképp nem.
Viktor úgyis eltakarításra kerül előbb-utóbb, de a politikai
jobboldal marad, választói keresik majd azt a figurát, aki majd megmondja
nekik, merre van az előre, ehhez viszont pozícióban kell lenni most is.
Az ellenzék is keresni fogja egyébként azt a jobboldali
politikust, akivel az ország érdekében meg kell kötni a szükséges politikai
kompromisszumokat, mert azt lassan már mindenki belátja, hogy a politizálásnak mai
útja járhatatlan, együtt kell élnünk és együtt kell megoldani az ország előtt
álló problémákat.
Erre a feladatra a kontraszelektált és személyesen Viktor
által szelektált mai jobboldali politikusok közül nagyon kevesen alkalmasak,
Navracsicson kívül talán Martonyi, Fellegi, esetleg Rogán, Pokorni – hacsak a
másodvonalbeliek közül ki nem emelkedik az a politikus, aki képes kezet emelni
a jobboldali oszlopszentre, a Mi Boldogságunkra és puccsal világgá küldeni.
No.
Ez csak a bevezető volt, merthogy ma belebotlottam egy
hírbe, mely szerint augusztus 23-án tartják a totalitárius rendszerek
áldozatainak európai emléknapját. Ennek kapcsán aznap a Parlamentben
konferenciát rendeznek, amelyen több uniós tagállam igazságügy minisztere és a
tagállamok nemzeti emlékezet intézeteinek vezetői is részt vesznek.
Ennek kapcsán a politikus rámutatott, hogy míg a Csatáry-ügy
egyik pillanatról a másikra nemzetközi téma lett, addig Biszku Béla, illetve
Mátsik György ügyéről hallgat a nemzetközi sajtó.
Véleménye szerint miközben a második világháború alatt
elkövetett bűnöknek egy jól kialakított interpretációs mechanizmusa van, és
mindenki érti, hogy miről van szó, addig mintha a szocializmus alatt elkövetett
bűnöket nem tartanák fontosnak.
Ez azért döbbentett meg, mert most a politikai csalódás után
szakmailag is csalódnom kellett az egyetemi oktatóban, a jogászban, aki
nemlétező problémákat próbál problémává tupírozni.
Most sokat próbált nyelvét a Jobbik alfeléhez illesztve és
ott lengetve lelkesen próbálta kielégülésre késztetni azokat az idiótákat, akiknek
szellemi színvonalát és történelmi ismereteit a bugaci kurultajon lehet
közelebbről tanulmányozni.
Vegyük sorra a dolgokat.
A szocializmusnak nevezett társadalmi rendszer idején
elkövetett bűnöket a nemzetközi sajtó már 1917-től kezdve ostorozza, néha még
nagy szorgalmában kreálja is, legalább olyan szent buzgalommal és
elkötelezettséggel, mint amilyennel nemrég Szaddam, vagy most Aszad bűneiről
értekezik.
Nem hinném, hogy a magyar miniszterelnök-helyettes feladata
lenne a nyugati sajtó Agitációs és Propagandaosztályán Lakatos elvtárs posztját
betölteni, valahogy történelmileg úgy alakult, hogy nyugaton az újságíró tudja
mi a hír.
Nálunk is tudta az utolsó húsz évben, csak most,m két éve
derült ki, hogy mégiscsak meg kell mondani nekik, hogy mi a hír, mi meg a
politikai habverés.
Ami a konkrét személyeket illeti, sem Biszku Bélának, sem a
bíró Mátsiknak nincs „ügye”.
Biszkun már huszonkét éve próbál fogást találni a jobboldal,
lassan már csak a kutyáját nem mérgezik meg, de a sikerre a leghalványabb esély
sincs, aminek legfőbb oka, hogy Biszku személyesen nem ölt meg senkit, ölésre
parancsot sem adott, egy legitim kormány tagja volt, melynek legitimációját a világháború
győztes hatalmai adták, és ezen semmit sem változtat az, hogy néhány vén nyilas
most bosszúért liheg.
Mátsik meg bíró volt, vele meg azért nehéz, mert azt kellene
bizonyítani, hogy a hatályban lévő törvényektől eltérő ítéletet hozott, a
tetejében egy elsőfokú ítéletet rónak fel neki, ami azért több mint vicc.
Erre bármelyik érzelem és adrenalinvezérelt neonáci legyinthet,
de egy jogi egyetemi oktató részéről tekintsük politikai munkássága részének a
dolgot.
„Itt él közöttünk a múlt, itt vannak a túlélők, és sok
esetben itt vannak a tettesek is” – mondta.
És itt alakul a jövő is, mely nálunk éppen egy totalitárius
rendszer felépítésének tűnik, melynek falait Navracsics is építgeti
szorgalmasan.
Ha valamiről, hát erről a veszélyről lenne érdemes szót
ejtenie, ha a nyugati nemzetek politikusai előtt beszél.
Persze, mint jogász jól tudja, hogy senki nem köteles
önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolni.
Ő sem.
De ettől még tettestárs marad…
:O)))
10 megjegyzés:
Pupu, már ne is haragudj, de szóba jöhet nálad a Navracsicska és a Rogányoló - egyáltalán?!
Navra-csicska emberileg és jogászilag is mélyen és véglegesen leszerepelt, amikor az általa is tanított évezredes jogelveket seggbe rúgva csináltak lelkes együttműködésével visszamenőleges törvénykezést.
Orbán gondosan ügyelt rá, hogy egyformán kenje rájuk a szart! A fidesz vezetőségéből még egyáltalán a Pokorni említésre méltó - néha mert tartózkodni is. De ő is csak muszájból és gyomorforogva.
Navracsicstól odáig azért megszoktuk, hogy anyagcseréjét teste megfelelő végén végzi – konkrétan nem a száján keresztül folyik belőle a szar, nem úgy mint önmagát igen nagyra tartó blogíró szájából.
Névtelen!
Neked meg már régen aludni kellen hajnali 0,04-kor. Anyukád miért engedi, hogy még mindég a szgép mellett idétlenkedj? Hiszen úgysem érted a lényeget. Csak ez az egy kitétel maradt meg az agyacskádban, amit gyorsan a fejetetejére állítottál. Amíg nem tanítottak meg az iskolában a szövegértelmezésre, addig ne is foglalkozz ilyen nehéz feladattal.
Bocsi. Elnéztem az időpontot. De a szövegértelmezésre írtak helytállóak.
Névtelen folyik a szádból a szar már megint
Pupu, már bocs' de egyszerűen nem értem! Hogyan lehet Navracsicsról a leghalványabb pozitívumot feltételezni.Nem folyik belőle a sz@r?Amióta az a gyomorbeteg képe feltűnt a politikai horizonton, minden egyes megszólalása illeszkedett a Fidesz aljas, hazug, szűklátókörű, vádaskodó, mocskos stílusához. Sokáig nem tudtam, hogy egyetemi tanár, de nem is tűnt a fikarcnyit sem intelligensebbnek, mint az összes tökfej a bandájából. Mint ahogy az általad felsorolt többi jómadár sem érdemel egy pindurka pozitív jelzőt sem.Egyszerűen nem emlékszem semmi pozitívumra velük kapcsolatban, csak hogy fröcsögik az undorító mérgező nyálukat, és megszólalásaikkal emberek millióival hitetik el,hogy Gyurcsány Ferenc az antikrisztus, és Orbán Viktor az a messiás, akire a magyarok 1945 óta vártak. Képzeletbeli bíróságomon semmilyen enyhítő körülményt nem találok számukra a bűnrészesség súlyos vádjában.
Gyomorbajos Navracsics ügyében:
A helyzet az, hogy én nem mondhatom m a jobbereknek, kit szeressenek, én sem szeretném, ha ők mondanák meg, hogy nekem kit kell kedvelnem.
Ellenben az ország érdekében meg kell velük kötni azt a kompromisszumot, melynek alapján az ország európai kultúrállamként működhet.
Nyilvánvaló, hogy Orbán erre alkalmatlan, a Jobbik kiesik, ugye.
A maglevő választékból kell szemezgetni, és most ők vannak alkuképes pozíciókban a jobboldalon belül.
Kompromisszum nélkül nincs élet.
Nem harcolni kell, hanem működtetni az országot - szerintem...
:O)))
Te szerencsétlen, kompromisszumot akarsz kötni, ilyen mélyre süllyedtél. Csakhogy a kivénhedt, hazug, mocskos, aljas, korrupt, az országot ide süllyesztő mszp-vel, akik az országot kiárusították, azokkal OV nem fog alkut kötni, ne remélj!
Szerintem meg harcolni kell azért csinálhatja a dicsőséges jobboldal kb 200 éve mert a baloldal hagyta magát ennyi Jól kit kel gúnyolni őket itthon is külföldön is aztán annyi
Névtelen - te kis naiv! Hát ki beszél itt Orbánról? Természetesen csakis Orbán mentesen képzelhető el bármiféle kompromisszum. Az özvegye meg majd felnyalja a kiemelt nyugdíjat. Fele költség - dupla élvezet!
Megjegyzés küldése