2013. április 2., kedd

A MAGYAR JERUZSÁLEM


Elment néhány ismerősöm, ki ide, ki oda keveredett a világban.
Volt közöttük olyan is, akit bloggerként ismertem meg, értelmes, okos nő, pedagógus, aki a munkáját érezhetően hivatásként fogja fel, aki egy jólműködő, ám a hatalom által feleslegesnek ítélt iskola védelmében ügyében exponálta magát nemegyszer.
Így szerzett - emiatt is - lelki sebeket, nem is keveset.
Sokan mentek el gazdasági, egzisztenciális okokból, és sokan azért, mert ezt az országot egyre élhetetlenebbnek ítélték.
Közöttük sokan voltak zsidó honfitársaink - neves emberek is – akik a menetelő neonyilasoktól, a közbeszédben elharapózott zsidózástól, az őket minősítgető szélsőjobbtól sokkot kaptak, nehezen viselve a nem túl sűrű, de annál bántóbb személyes konfliktusokat.
Meglehetősen könnyű lenne bagatellizálni ezeket a jelenségeket, de ehhez persze az is kell, hogy a véleményalkotó ne legyen érintettje sem áldozatként, sem egyéb minőségében a régmúltnak, mert az, akinek szülei, nagyszülei, kistestvérei egy krematórium füstjében távoztak a világból, az képtelen a kérdést könnyedén, félvállról kezelni.
Annak, akinek felmenőit vagy őt magát a vészkorszak személyében érintette, a génjeibe ivódott a félelem a nácizmustól és a fajelmélet magyar képviselőitől, és nem akarnak megint úgy járni, hogy addig várjanak, míg csak késő nem lesz.
Mert nekik is vannak gyermekeik, akiket féltenek, nekik is vannak még terveik, melyeket meg szeretnének valósítani az életben, még ha ezek mára átmentek is már néhány újratervezési cikluson…
Most útra készül Gerendás Péter, őt elég sokan ismerik és szeretik ahhoz, hogy hír lett belőle, rá odafigyelünk sokan.
De ki beszél ma már Kertész Ákosról?
Ki beszél ma, vagy beszélt egyáltalán a Nobel-díjas Kertész Imre sérelmeiről?
A hír manapság olcsó áru, holnapra elhalkul a visszhangja és jönnek helyette új hírek noname hírességekről, celebeknek nevezett lotyókról, esetleg árvizekről, adókról, az ország felülmúlhatatlan sikereiről, és a figyelem másfelé fordul.
Ki beszél itt a II. Világháború során a magyar honvédség ludovikás tisztjeinek és hős bakáinak háborús bűneiről?
El sem érte az ingerküszöböt!
A zsidókat vagonba terelő csendőrség meg egyenesen megdicsőül maholnap.
Pedig ezekkel a dolgokkal kellene foglalkoznunk éjjel-nappal, mert ez a mi országunk, magyaroké.
Magyar zsidóké, sváboké, tótoké, bunyevácoké, cigányoké, meg azoké a magyaroké, akik azt sem tudják, milyen származású a felmenőjük, vagy hisznek a nagymamának, aki az őt megerőszakoló orosz katona helyébe magyar nemest vizionál, eltekintve attól az apróságtól is, hogy még ha magyar nemes is lenne a kedves nagypapa, attól még lehetne tót, szerb, román vagy sváb is egyúttal.
Mindenesetre rettenetes hiba lenne, ha a magyar nácik elszemtelenedése kapcsán úgy kezdenénk viselkedni, mintha magunkra kívánnánk venni egy olyan inget, mely nem a mienk.
Ebben az országban az emberek zöme azért épelméjű maradt ám az elmúlt években is, nem is tetszik neki ez az egész kisszerű, ócska, de roppant veszélyes bolhacirkusz, viszolyog tőle.
Bár a nép egy része mantrázza a sztereotípiákat, és cigányozgat is néha, de a legostobábbak kivételével azért emlékszik még azokra az időkre, mikor a cigánynak még nem kellett mindenáron lopni ahhoz, hogy a gyerekeinek enni adjon, amikor volt egy keskeny rés a társadalom kőfalán, ahol, ha átfurakodott, akkor felemelkedhetett.
Itt mindenkinek meg illene tudni élni, mert ez a hazánk.
Szerencsések a zsidók olyan tekintetben, hogy nekik, ha minden part szakad, ott van Jeruzsálem, ott a remény, hogy ők még új életet tudnak ott kezdeni őseik földjén, de a többi magyarnak nincs ilyen lehetősége, itt Budapest a Jeruzsáleme annak is, akinek valamelyik felmenője tót, cigány, sváb volt.
De magyar zsidónak lenni sem könnyű, hiszen minden a hazához köti azokat, akik itt asszimilánsként élnek generációk óta, akiknek kultúrája befogadta Arany Jánost, Juhász Gyulát, és akik közül ezer százalékig magyar minden hazaszerető magyar számára Radnóti Miklós.
Korai volt az öröm, hogy a kádári Magyarországon a gyerekek már nem tudták egymásról, ki a zsidó, ki nem, apáik – amint lehetett – lelkesen pótolták a mulasztottakat.
Ma meg úgy néz ki az ország, mintha sokmillió normális ember között bekötött szemmel ott hadonászna pártízezer elmebeteg, bunkósbottal a kezében.
És van ennek rettenetes veszélye ezen túl is.
Ez pedig a kórossá váló túlérzékenység, a túlzások, melyek újabb konfrontációkhoz és gyanakvásokhoz  vezetnek.
Minap a facebookon megosztottam egy írást, melyben a Hagyó-ügy egyik vádlottja írta le kálváriáját – remek tanulmány ez a koncepciós ügyek természetéhez.
Ma olvasom ezzel kapcsolatban valahol, hogy üldöznek egy zsidó nőt, vagy valami ilyesmit.
Az Isten szerelmére, hát miért kell ebbe belekeverni a vélelmezett származást?
Ez vegytisztán politikai ügy, nem a zsidót, hanem azt a személyt üldözték és tán üldözik is, akin keresztül el lehetett volna jutni Hagyó Miklóshoz, és ennek semmi köze nem volt a származáshoz!
A végcél pedig nem a tóratekercsek meggyalázása, hanem a szocialisták ellehetetlenítése volt a választások előtt, nem kellene a két dolgot keverni.
Van egyéb antiszemita megnyilvánulás elég, szerintem az sem volt más, hogy a magyar-izraeli labdarúgó mérkőzés botránya miatt kiszabott büntetést a magyar kormányzat és az MLSZ technikai eszközök alkalmazásával semlegesíteni igyekezett.
Nem könnyű ma Európában magyarnak lenni, már csak arra kellene vigyáznunk, hogy azért emberek maradhassunk, mindahányan, így együtt, ahányan csak vagyunk…

:O)))

17 megjegyzés:

Unknown írta...

Szerencsések a zsidók olyan tekintetben, hogy nekik, ha minden part szakad, ott van Jeruzsálem, ott a remény, hogy ők még új életet tudnak ott kezdeni őseik földjén

Hát, pont nagyon nehéz. Lányom most szeretne kitelepülni Izraelbe, de ahhoz, hogy rendes letelepedési engedélyt kapjon, az kell, hogy a nagymamájáig visszavezetve zsidó legyen, hiteles papírokkal igazolva. Nagyszülőkig. Mint mindannyian tudjuk, 1948 után senkinek a vallását nem jegyezték be az anyakönyvbe Magyarországon. A korábbi papírok meg javarészt elégtek, elvesztek.
A zsidó hitközségi levéltárakban és a magánszemélyeknél egyaránt. Egyáltalán nem könnyű.

Névtelen írta...

Nagyon igaz amit irtál Pupu. Azt kérdeztem a szüleimtől miért nem vették észre időben hogy mi van és miért nem mentek el az orszagból.
Nem hitték el hogy mi vár rájuk, aztán már késő lett.

Névtelen írta...

auAnnak sem volt nagy viszhangja hogy mi volt a magyar-román mecs elött és utána a Kárpátia koncert alatt. Ha nem láttam volna a Havas müsorát ahol a Zentai Péter beszélt, és bemutatott filmrészleteket nem is nagyon vágott volna fejbe az egész. Az egész nem a mecsről szól hanem mocskos zsidózásról.
Ez lenne a jel amiről a Gerendás Péter dala szól?

Névtelen írta...

Első névtelennek
Olvastam valahol egy ideillő hasonlatot, hogy ha a békát a forró vízbe teszik, igyekszik gyorsan kiugrani, ámde ha a langyos vizet folyamatosan melegítik, akkor lassan megfől,és elmulasztja a megfelelő pillanatot a kiugrásra.
Ez történt és történik most is velünk, jámboran hagyjuk magunkat megfőzni nem akarván hinni a szemünknek, a tapasztalatainknak.
Most akadtam rá a magyar Anna Frankként emlegetett Heyman Éva (Zsolt Béla nevelt lánya) naplójára, melyet a nagyváradi gettóban írt egészen az elhurcolásáig. Ijesztő, hogy miként tűrték az üldözöttek a folyamatos jogfosztást, megalázást.
Úgy tűnik, ebben a hazában(?) lehetetlen az asszimiláció, itt a legigazabb magyarokat is újra és újra lezsidózzák, kiveti magából a társadalom.

Avi írta...

Kedves Emese Bodnár!
Igen, nehéz az alijah engedélyt megszerezni de nem lehetetlen. Amennyiben biztos vagy a dolgodban úgy legyél erőszakos mert másképp ne fog menni. A 90-s évek orosz álzsidók bevándorlási hullámának tanulsága okán nagyon megszigorították az engedély elbírálását. Saját tapasztalatból tudom, hogy közvetlen rokoni kapcsolatban álló családtagom is hiába ugyanazon iratok alapján kérelmezte az alijah engedélyt mint aminek alapján megkaptuk annak idején, mégis nagyon hosszú időbe és különböző nehézségeken átjutva kapta csak meg. Szerintem a régi temetői és anyakönyvi adatokat azért ha nem is egyszerű de azért meglehet szerezni. Ne add fel!

Zsófi írta...

Azt írod Pupu, hogy zsidóknak ott van menedékként Izrael! Csakhogy legtöbben semmi pénzért nem vágynak oda!
Mert a zsidó származásúak többsége csak annyiban zsidó, hogy a zsigereiben ott a félelem! A szülőktől, nagyszülőktől átörökített szorongás! Valamiféle lappangó szégyenérzet, melyet a környezet sugall e rajta kívül álló ok, a származása miatt!
Ennyi csupán a zsidó indentitás! Se vallás, se kultúra, se hagyományok, se közösséghez tartozás nem köti máshová csak a hazájához, Magyarországhoz! Nem érzi "másnak" magát!
Épp úgy, ahogy a többi, bunyevác, román, bukovinai, sváb, szlovák,szász, ruszin, stb. őssel rendelkező!
Csakhogy ők nem viselik a stigmát, maradhatnak boldog tudatlanságban az őseikkel kapcsolatban, mert senki nem kérdőjelezi meg emiatt a magyarságukat!
Mint ahogy nem menekülhet a származás stigmájától a cigány sem, mert több generáción keresztül "létszik" rajta, még akkor is megvetés tárgya, ha teljes értékrendjében, életvitelében azonos a többségi társadalommal!

Unknown írta...

Sokszor kérdeztem már, de választ soha nem kaptam, hogy mi, akik az ország rosszabbik feléhez tartozunk és zsigerből elutasítjuk a neonáci jobbikot és akiknek nincs hova menni és nincs hova küldeni a gyerekeinket, unokáinkat, mi, akiket már biztosan felvettek a kubatov-listára, mi hova menjünk, mi mit csináljunk? Nekünk nincs lehetőségünk, módunk innen elmenni. Nekünk végül is csak az marad, hogy egy grimaszba torzult mosollyal annyit mondunk, hogy "kalandvágyból maradunk". Pedig mi is féltjük a gyerekeinket, unokáinkat, de nekünk maradni kell, mert nincs hová mennünk. Ezért megpróbálunk összefogni egymással és segítjük, támogatjuk egymást. Jó lenne, ha a mai ellenzék is összefogna és egymást támogatva kiseprűzné a hatalomból ezt a pénzéhes, a hatalom mámorától megittasült, aljas bandát.

Avi írta...

Zsofi!
Azt írod: csakhogy legtöbben semmi pénzért nem vágynak oda!
Lehet, hogy én különleges vagyok de azért rajtam kívül is sokan vágynak Izraelbe és tesznek is meg érte mindent. Fiatalkorban az ember nem érzi annyira a kötődést, nem foglalkozik annyit a zsidóságtudattal. Idősebb korában főleg észlelve a magyarországi körülményeket egyre jobban érzi, hogy a homlokukon stigmát viselve el kell menni őseik hazájába. Főleg mi akiknek a szülei közvetlenül megtapasztalhatták a magyar emberek aljas segítőkészségét a zsidóság kiírtásában. A mai napig senki sem tudta megindokolni, hogy mit tehetett az egyszerű szatócs vagy munkás esetleg üzemtulajdonos, hogy ennyire zsigerből utálták és utálják mai is.

Zsófi írta...

Kedves Avi!

Nem ítéletként és főleg nem sértésként írtam! Csak annak bemutatásaként, hogy nagyon sokfélék vagyunk!
Más sors, más család! Még családom belül is eltérő szemléletek, habitusok.
Megértem azt, aki Izraelbe vágyik! Megértem a korral felerősödő zsidó identitást is.
Nekem ilyen nem jutott! Még így, öregként sem. És annak ellenére, hogy hiánytalanul megfelelnék az izraeli bevándorlási feltételeknek, kizárt dolog, hogy élni tudnék ott, de bárhol a hazámon kívül.

Kismac írta...

Hát én nem tudom és nem értem!!
Lehet, hogy korlátozott agyi kapacitásom eredménye, hogy egyszerűen számomra a zsidóság elsősorban vallás. És az én szememben semmiben nem más a zsidó ember, mint a katolikus vagy református. Illetve, de. Más.

Valahogy... jobban tisztelem őket amiatt, amit átéltek ők, vagy a felmenőik. Szerintem különb vallás, mint a katolikus, már csak azért is, mert a katolikus egyházat nem látod ételt adományozni, a zsidó egyház pedig tett ilyet, nem is olyan régen.

Egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész, és ami most megy itt! Hogy a nemcsak hogy hallgatólagosan elnézi, hogy fasizálódik az ország, hanem támogatja, tevőlegesen! Nem is csodálom, hogy elmennek az emberek innen.

Én még egy évet adtam, amennyiben a választásokon jövőre nem a demokratikus ellenzék nyer kétharmaddal, tipli lesz.

Az 50% NEM ELÉG. És ha valaki jövőre azzal a mottóval otthon marad, hogy mindegyik politikus egyforma, a legtutibb és legundorítóbb cserbenhagyást és hazaárulást követi el a szememben (mint ahogy a seggmeresztő passzívok adták 2010-ben Viktornak a kétharmadot, otthon ültek, miközben én 5-6 órát álltam sorban, hogy megtehessem azt az x-et ellenük)!

pleinair írta...

3.? Névtelen:
Pontosan érzékelteted ezzel a hasonlattal azt a tehetetlenséget, ami ma is jellemzi a társadalmat:
"a békát a forró vízbe teszik, igyekszik gyorsan kiugrani, ámde ha a langyos vizet folyamatosan melegítik, akkor lassan megfől,és elmulasztja a megfelelő pillanatot a kiugrásra.
Ez történt és történik most is velünk, jámboran hagyjuk magunkat megfőzni nem akarván hinni a szemünknek, a tapasztalatainknak."

Ez a magatartás jellemzi az ellenzéket nem csak a zsidókérdésben, de a kormány hatalmának minden területre való agresszív kiterjesztése tekintetében is. Nincs a társadalom normális felének veszélyérzete, vagy ha van, akkor is legyőzi a gyávaság, a rövidlátó egzisztenciális érdek.
A zsidózás már szinte a közbeszéd része. Mintha átszakadt volna egy gát, amit a Kádár-rendszer emelt az emberek erkölcsi minimumának szintjére. Ma már szabadon tör elő a mélyrőljövő, zsigeri antiszemitizmus.
Egyelőre suttogó propaganda-szinten terjesztenek összeesküvés elméleteket, miszerint a zsidók el akarják foglalni egész Európát, a vizei miatt főként Magyarországot.
A lakosságnak csak azt a részét hagynák megmaradni, amelyikre az alantasabb munkák elvégzése miatt szükségük lenne.
Ezt a teóriát éppen a helyi pedagógusok közül terjesztik néhányan. Nagy arányban vannak köztük jobboldaliak, akiktől nem áll távol a rasszizmus se.

Avi írta...

Kismalac!
Hidd el, hogy nagyon nehéz ezt a zsidóságot megmagyarázni. Részemről nem vagyok vallásos, nem voltam és szerintem nem is leszek. Bár van egy olyan mondás, hogy a lövészárokban nincsenek ateisták. A közvetlen családomban volt aki keményen zsidóellenes volt bár az ő anyja és az én anyám testvérek voltak és ugyanazokat a táborokat járták meg együtt. Ez is érthetetlen.
Zsófi!
Azt hiszem a fenti soraim talán választ adnak arra amit leírtál. Különbözőek vagyunk még ha egy családból származunk. Értheted ezt átvitt értelemben is. Egyáltalán nem sértésnek éreztem amit leírtál.

Névtelen írta...

Az érzelmek nagyon bonyolult működések, talán a legbonyolultabbak. Általában azt gondoljuk, hogy az érzések akkor tudnak a legerősebbek lenni, ha azok egy normális tartományban, megszokott öntudat szinten mozognak és mutatkoznak meg. Ez a szemlélet pedig gyengítheti az érzelemkitörések létjogosultságát, amelyek bizonyos helyzetekben nagyon is elsődleges ős-kiáltások. És azt is tudjuk, hogy bizonyos érzéseket csak szavak, vagy hang nélkül lehet a legmélyebben átélni. Mindegyik más és más. Mégis érzésközösség. Ha az ember megérti, hogy az egyik miért üvölt fájdalmában, a másik miért csak sír, a harmadik miért van csöndben...Ha ez a típusú értő-érző közösség túlsúlyban lehetne jelen, nem lenne tere és jelentősége az érzéketlen, a cinikus, a kirekesztő szándékú romboló kisebbségnek. A fájdalomnak is lehet közösségteremtő ereje...
özv. Kussné

Zsófi írta...

Azt hiszem, ha csak mi, Pupu blogjának olvasói és kommentelői, illetve a hozzánk hasonló értékrendű emberek alkotnánk a hangadó többséget Magyarországon, nem létezne többé az alapprobléma!
Értenénk és éreznénk, megbecsülnénk, egyenrangúnak fogadnánk el egymást!
És kiszorítanánk a rasszistákat, nácikat.

Erzsébet írta...

Nagyon aktuálisak Martin Niemöller német teológus gondolatai:

"Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna."

Nem ártana fejben tartani!!

Névtelen írta...

Sulyos hibat kovettek el a 89-es Alkotmany osszeallitoi, amikor a szolasszabadsagot a fajgyulolet fole helyeztek. A fajgyulolet megtiltasa es buntetese torvenyesen akadalyozott volna meg mindenfele faji, vallasi es barmilyen mas megkulonboztetest, gyulolet szitasat a becsuletes, torvenytisztelo emberek kozott.
Jo pelda erre Nemetorszag, a fasizmus, hitlerizmus bolcsoje.
Bar Nemetorszagban is vannak fajgyulolok, nezeteikkel nem tudjak fertozni a tarsadalmat es ez a nemet Alkotmanynak koszonheto.

Névtelen írta...

Hazugság, hogy antiszemitizmus van Magyarországon, hogy üldözik a zsidókat! Azért mennek el a zsidók az országból, mert nem ehhez az életszínvonalhoz szoktak. S ők szeretnének továbbra is a megszokott életszínvonalon élni. Kedves zenész úrnál is ez a döntő.