2013. május 14., kedd

EZ A KIBA**OTT HÍRADÓ


Istenem, de szép is az, amikor magyaremberben felhorgad a jó ízlés, a jólneveltség meg a határozottság.
Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy nem vagyok híve a trágár beszédnek, mindössze tudomásul veszem, hogy korunk magyarja hétköznapjaiban kissé érdesebben beszél és szabadabban bánik a rusztikus kifejezésekkel, mint nagyapáink tették volt hajdan.
A daliás időkben a gazda befordult a nyárikonyhába és keresetlen szavakkal közölte az asszonnyal, hogy „Julcsa!
Ez a kib****tt tehén rálépett a lábomra, hogy aszittem belevágom a vasvellát, hogy a franc törné ki a rohatt dögöt!”
Utána elment vasárnap a misére és még csak meg se gyónta szörnyű bűnét.
Ami azt illeti a Nemzeti Királyi Televízió nem fészkelte úgy be magát a szívembe, mint liba a nádasba, műsorvezetőjét, Szebeni Istvánt meg jószerével nem is ismerem, vagyok én egy mazochista, hogy a hatalomszolgálati televíziót nézzem?
Legfeljebb a Nagy Navarróékról szóló híradásokat tekintettem meg, ameddig volt hírértéke annak, hogy a köztelevízió által felbérelt martalócok egy novícia szendeségével bírják távozásra a tüntetőket, miközben kínosan figyelnek arra, hogy kerüljék a csúnya beszédet.
Ma már ez is a múlté, a magyar média ezt a témát is elejtette, mint annyi mást is, a hír meg ma már az a rettenetesen fontos esemény, hogy a televízió egy technikusa – de lehet, hogy maga a bűnöző – elfelejtette kikapcsolni a mikrofont mikor a műsorvezető méltatlankodott.
Az adás éjfél utánra csúszott, ő meg elfelejtette ezt és az idő múlásával tegnapivá vált hírt maiként konferálta fel.
Erre menet közben maga is rájött, de korrigálni már nem tudott, és nagy mérgében elfelejtette, hogy neki most azt kellene mondani a kollegájának, hogy „Ahhh, minő malőr, az idő eljárt felettünk, s én balga, munkába mélyültségem okán nem észlelém ezt, - nem kedvelem én ezeket a helyzeteket!”
Merthogy ő azt gondolta, hogy a kollegával egymásközt társalognak, és amikor az ember nem ünnepi beszédet mond a Hősök terén, mellesleg hülyére véve egy komplett nemzetet, akkor szabadabban fogalmaz.
Tévedett, mert a beszélgetés nyilvánosságra került, és most nyakig ül a szarban, ha kiderül, hogy valaha is tett az őszödi beszédre valami pejoratív megjegyzést.
Ha valaki, hát akkor ő már pontosan tudhatja, hogy mennyire igazságtalan egy belső beszélgetést nyilvánosságra kerülése után úgy megítélni, mintha a szavakat a templomban a szószékről harsogta volna el, hogy mekkora bornírt képmutatás ez az egész.
Kurva ország, kibaszott híradó – ki mivel dolgozik, azt becézgeti.
Nem tartom ezt a dolgot főbenjárónak, inkább csak jellemzőnek erre a kiba***tt képmutató bandára.
Igen, ki kell szabni büntetést annak, aki adásba engedett egy magánbeszélgetést, de annak tartalmától függetlenül.
Akkor is ki kellene szabni, ha az ominózus mondatok helyett az hangzott volna el, hogy „Imádom a Vezért, különösen, mikor pucsít…” – ilyesmi se mehet adásba az illetékes kommunikációs szakember engedélye nélkül, ezt bizony szankcionálni kell.
De a szankciónak arányban illene lenni az elkövetett cselekménnyel.
Mondjuk, le kell venni képernyőről egy hónapra, de itten szemet csapágyasra forgatva öldökölni, az bizony lányos túlzás.
Egy olyan országban, ahol egy kisgyereket lapáttal ver három felnőtt agyon, ahol a kormányfő közvetlen, személyes környezete és családja is érintett a trafik-botrányban és a föld-mutyiban, ahol egy koncepciós politikai per éppen most dől össze, mint a kártyavár és a többiről is látszik már, hogy ez lesz a sorsa, ahol az állam földjeit a jó király hűséges hívei között osztogatja, ott egy ilyen bornírt baromság miatt tönkretenni egy fiatal ember jövőjét mondjuk nem kirívó, de azért még így is túlzás.
Tulajdonképpen roppant elegem van a képmutatásból, a hülye szerepjátékokból, kezdve Orbán kenetes dumáin, ahogy iparkodik belehelyezkedni Szulejmán szultán, az igaz hit védelmezőjének hálás szerepébe, egészen Mesterházy és agytrösztje (persze közelebb járunk az igazsághoz, ha csak trösztről beszélünk) legutóbbi európai, a magyar helyzetet értékelő jelentéstervezetet elutasító megnyilatkozásáig.
Itt azt írom ugyan, hogy ezek a megfontolt politikusok ez esetben esetleg tévednek, de a barátaimmal való beszélgetésben leginkább azért úgy fogalmazok, hogy olyanok ezek, mint a fax, csak nincs szökőkút a fejükön.
Csak fel ne vegye valamelyikük mobiltelefonnal…
Tessék kérem magyarul beszélni!
Ha valaki idióta, akkor legyen bár a mi kutyánk kölyke, akkor is nevezzük nevén, mert – ha nincs füle az árnyalatokra - a végén még azt hiszi, igaza van.
Ha Orbán egy gátlástalan maffiózó, egy népén élősködő gusztustalan büdösbogár, hát ne szégyelljük kimondani, mert a nép egyszerű gyermeke az egyszerű beszédből ért, - jelzem, ez a fideszes kommunikáció sikerének is a titka.
Persze értem én, minden szir-szar ügy kapóra jön, ami eltereli a figyelmet aktuálisan a trafikokról, hiszen csak rövid időre kell erről gondoskodni - az Alzheimer-kóros magyar média úgyis elfelejt mindent, erre biztosan lehet belpolitikát építeni.
A kromplileves itt már régen nem kromplileves.
Képmutató, álszent és erkölcstelen ország lettünk.
Nincs már mire büszkének lennünk.

:O)))

4 megjegyzés:

Varga Éva írta...

Nem ez az első - és gyanítom - nem is az utolsó eset e témában.
Oszt ha rákaykálmánból - aki néha Filip - egy ennél sokkal súlyosabb affér után az lehetett, ami (bár amúgy egy senki, továbbra is), akkor nem hiszem, hogy ebből a bulvárojságíróból két év múlva közmunkás lesz.
Szóval nem kell azért annyira sajnálni, majd eldugják kicsinyég a Dunatelevízióba gyerekműsorokat szerkeszteni, oszt pár hónap múlva visszatér. Ja és közben a fizetése nem annyi lesz, mint kórházi ápolónőnek ...

Promenad írta...

Igazad van, Pupu !
De mi a fészkes fenének nézed éjfélkor ezt a csatormát,aminek egyébként már a gombját is kiiktattam az irányítómból ?!

BKRS írta...

Ha már árnyalatokról van szó, szerintem ez a túlzás amit emlegetsdz nem lányos hanem barokkos.

hello írta...

Ezt a szökőkutas hasonlatot még nem ismertem - feldobtál vele!!! :-)))))

Én is magyarul elkerekítve szoktam beszélni, sőt, nem ritkán írni is, ha ezt kihozzák belőlem - igaz, nem a médiában -, szóval engem nem zavar. Gyűlölöm ellenben a képmutatás minden fajtáját.
Nem kicsit.