SAJTÓ

Megváltozott a világ és változóban van a média is.



Hogy merre visz az út, ezt ha valaki meg tudná jósolni, akkor multimilliárdos lehetne, de sajnos – vagy hál istennek, - ezt ma még nem tudja senki.

Egy tűnik biztosnak, a nyomtatott sajtó igencsak visszaszorul és a könyvkiadás helyzete sem tűnik bíztatónak, - ki tudja, mit hoz az elektronikus papír, vagy valamilyen más, újonnan kifejlesztésre kerülő eszköz magával?

Hol vannak már a napilapok százezres példányszámai, egyáltalán, hol vannak már a napilapok?

Az a tendencia kezd érvényesülni, hogy aki belenőtt a számítógépes kultúrába, az egyáltalán nem vesz napilapot a kezébe, helyette internetes portálokról - nem ritkán az apja által kedvelt napilap online változatáról - szerzi be napi információit, sok esetben a készre csomagolt véleményét is.

Ez a világ gyorsabb, mint apáink világa volt, gyorsabb a mi világunknál is és az internetes kultúra ehhez alkalmazkodik.
Ma már a napilap nem elégíti ki az információs igényeket, a fiatal nem napjában egyszer, hanem napjában többször is igényt tart az aktuális történések ismeretére, ehhez pedig a nyomtatott sajtó kevés.
Persze lehet, hogy az internetes portálok is csak zsákutcái a fejlődésnek, és a majdani információáramlás egészen más utakat és formákat lel magának a technikai fejlődés lehetőségeit kiaknázva, de jelenleg ez az út tűnik járhatónak.
Igenám, de a mai középkorúak egy része még nem nőtt bele ebbe a világba, az idősebbek közül pedig csak a legvagányabbak vették a bátorságot, hogy odaüljenek egy gép elé és unokáik instrukcióit követve megtanulják az információhoz jutás fortélyait, megismerkedjenek az internetes közösségek színes világával.
Számukra ezzel kinyílt a világ, megszűnt az elszigeteltség, az unalom, a magány, barátokra tesznek szert, beszélgetnek, véleményt mondanak és a véleményük ezeken a fórumokon éppen annyit ér, mint az agresszív és mindentudó, beképzelt harmincasoké.
Vannak viszont sokan, akiknek erre anyagi vagy más okokból nincs lehetőségük, sokan el sem tudják képzelni, hogy ők az ehhez szükséges ismereteket el tudnák sajátítani, és vannak, akik nem is akarják, mert nekik elég az informálódáshoz a napilap meg a televízió.
A probléma az, hogy ők olyanok, mint aki az étteremben a menüt eszi – soha nem fog olyan finomságokat kapni, mint aki az étlapról maga állítja össze a vacsoráját.
Merthogy a nyomtatott sajtó a versenyben elbulvárosodik, még a legpatinásabbak is egyszer-egyszer lemennek kutyába, hogy az olvasóközönség vélt ízlését kielégítsék.
Inkább írnak a torkos – khm… mondjuk szerelmű szomszédasszony viselt dolgairól, mint a napi események hátterét megvilágosító összefüggésekről, csak jöjjön az olvasó és vigye a lapot.
Az olvasók száma egyre fogy, a lapok, melyek mögött nem állnak olyan kiadók, melyek a Csók és Könny, a Nyál és Takony meg a Kisbegyed kiadásából tudják finanszírozni a veszteségeket délceg léptekkel tartanak az elmúlás felé.
Ki fogja pótolni ezeket a lapokat olvasóiknak?
Gyanítom, senki és rá lesznek szorítva ők is a Szalai Annamária főztjére, pedig a magyar jobboldal a saját televízió-csatornáin kívül már az RTL Klubon belül is megvetette a lábát…
Megváltozott a sajtó olyan tekintetben is, hogy szorulnak vissza a hagyományos szerkesztőségek is, a bevétel nemigen fedezi a kiadásokat, a lapok tulajdonosainak meg nemigen megy még ma sem a fejébe, hogy vannak munkák, amelyekhez nem kell egész nap egy irodába összezárni a szerencsétlen slapajokat, - a főszerkesztő akkor főszerkesztő, ha alattvalói ott ülnek kéz alatt.
Persze e tekintetben is a változások korát éljük, hiszen a hivatásos újságírók feneke alatt is mozog a szék, - belépett a piacra egy új állatfaj, a grafomán magánember, a blogger, aki maga viseli költségét, felületet, ahol közkinccsé teheti gondolatait, bárhol talál, és ha épkézláb dolgokat ír, akkor még olvasói is lehetnek..
Ez persze kellemetlen a hatalomnak, merthogy a vélemények sokszínűségét hozza a kívánatos egységes propaganda helyett, és gyengíti az ezidáig remekül alkalmazott sulykolásos módszer hatékonyságát, esetleg megfogannak nemkívánatos gondolatok is a célközönség fejében…
Anyukám, aki 82 éves és már nemigen lesz az internet virtuóza ma felhívta a Népszavát, hogy hogyan is van ez a támogatási ügy, - aztán kért csekket - előrelátóan nekem is - és küldeni fog valamennyi pénzt, mert szereti a lapot.
Ha nem lesz, nem lesz neki más, csak Annamariska kiskertje, amelyben még a kard a csat meg a fax is jobboldalon viselendő…
Hogy a baloldal ilyen szánalmasan ügyetlen volt, ezen ma már hiába is nyekeregnénk, - Orbán nem lesz olyan gavallér, mint Horn volt, aki kistafírozta a Magyar Nemzetet, mikor kétharmadja volt a koalíciónak.
De azok, akik a Szocialista Pártban a médiáért felelősek, elkezdhetik törni a fejüket, hogy hogyan pótolják, vagy hogyan mentsék meg a valószínűleg kieső Népszavát, a frekvenciát vesztő Klubrádiót Budapesten, hogy hogyan juttassák el véleményüket választóikhoz.
Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor reménytelen a győzelem, - ha megoldjuk, minden lehetséges…


:O)))

A BEJEGYZÉS OLVASHATÓ A  http://kapcsolat.hu/blog/sajto WEBHELYEN IS.