SARC...

Parragh László volt ma reggel az egyik televízió-csatorna vendége.


Nem szeretem én ezt a komát a szereptévesztése miatt, és nem szeretem az etikátlansága miatt sem.

Neki, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének az évek során leginkább érdekvédelmi feladatai lettek volna, szigorúan pártsemlegesen, ehhez képest vadul és elkötelezetten politizált nyolc éven keresztül, nyilatkozataival minden változásról azonnal kifejtette magvas véleményét, ami hogy-hogysem, soha nem a kormánypártoknak kedvezett.

Mára aztán fordult a kocka és amikor a riporter rákérdezett, hogy szerinte sem fogják-e a kereskedők áthárítani a lakosságra a sarcolásból adódó többletterheket, akkor olyan szépen felmondta a kormánypárti leckét, mint a jó kisdiák.
Szó nem esett arról, hogy elkezdte volna védeni a kereskedők érdekeit vagy rosszallotta volna az állami szintre emelt rablást, mély megértést tanúsított a kormány bunkósbot-politikája mellett, kifejtve, hogy ugyan, dehogyis fogják a fogyasztók megérezni a rablászat hatását, mert majd a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség emberei, mint a sasok figyelnek a kereskedők trükközéseire, és vídiakemény határozottsággal lecsapnak, ha kell.
Parragh elnök persze jól tudja, hogy hülyeségeket beszél, mégsem áldozatvállalásra szólítja fel azokat, akiknek érdekeit főállásban képviseli, hanem kenegeti a sarat buzgón, komoly pofával.
Pedig hát, amikor az ember kerekedőként tengeti bánatos napjait akkor, ha belebotlik egy rendelkezésbe, amellyel újabb réteg bőrt akarnak lenyúzni róla, oldalra billenti a fejét és amikor az ész egy helyre csoportosult benne, akkor sürgősen kitalálja, hogy hogyan fogja ő ezt behozni a vásárlón vagy a rendelkezés kiagyalóján.
Hej, ha felködlenének benne a régi szép csempész-napok, a sok finom trükk, a megkímélt számlatömbök, melyekkel megalapozta jó hírnevét, bizony nem etetné ilyen lelkesen a népet utópista elképzeléseivel, - megmondaná egyszerűen és egyenesen, bele a pacekba: Emberek, ezt ti fogjátok megfizetni, méghozzá önként és dalolva!
És hogy akárki kézben tudná tartani ezeket a folyamatokat?
Illúzió, ha pedig ez mondjuk egy hivatalban levő miniszterelnök szájából esik ki, félrelökve a kapát, akkor ezt bizony ordas hazugságnak híjják
Ha az energiaárak emelkednek – márpedig emelkedniük kell a sarc hatásain túl is, - akkor ezt meg fogja fizettetni a kereskedővel. És a kereskedő rengeteg energiát fogyaszt, a marha nagy hodályt fűteni kell, az árút hűteni kell, a tereket világítani kell, mert ritka az az épület, melynek természetes világítása lenne, - aztán kell a víz, a csatorna, - a Vízművek szivattyúi is elektromos energiával mennek, a dolgozók mobiltelefonnal kommunikálnak – és akkor még itt van a sarc, amit a kormány rájuk kivetett.
A bankok már észnél vannak, - ma láttam a falra kifüggesztett hirdetményt, hogy ha a hiteled a pénztárban, készpénzben fizeted vissza, akkor tranzakciónként 300 rénusi forintot kell leperkálnod, de emelkedtek más bankköltségek is.
Várható, hogy ha mondjuk fél év múltán megnézzük majd, hogy a betéti és a hitelkamatok közötti differencia mennyi lesz, ott sem csalatkozunk majd, - a bank sosem mongolidióták terepe volt, a kontraszelektáltak terepe inkább az államigazgatás és a politika volt mióta a világ világ, meg két nap…
Orbán simán szembehazudja elbutított népét, meglengeti az egység zászlaját, hivatkozik a korlátlan felhatalmazására, az első éjszaka jogára és kilátásba helyezi a pallosjogot is, - a rapid ítélkezés ezidáig sem állt távol tőle.
Ilyen az, mikor egy parvenü kerül a hatalom csúcsára, hiányoznak belőle azok a szokások, illemszabályok, természetes gátlások, melyek egy polgárcsalád gyerekében természetes módon vannak jelen, aki tudja, hogy bár megtehetné, de mégsem lehet a pecsenyevillával piszkálni a fogát és a damaszt-terítő szélébe fújni az orrát.
Persze jobban rácsesztek ezek a cégek, mint először gondolni merték volna, mivel mára kiderült, a törvényesített rablást életfogytiglan kívánja bevezetni a Cézár.
Nem lennék meglepve, hogy ezek a finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt, éveken át cizellált törvények Brüsszelben kötnének ki, ha a hatásuk túllépi a multi menedzsmentje számára még egy kézlegyintéssel tolerálható mértéket, vagy ha kiderülne, hogy Orbán kedvet csinál más államok hasonló kvalitású zsebdiktátorainak, hogy belebuheráljanak a gazdaság finomra hangolt szerkezetébe.
Persze eljön majd a nagy magyarázkodások napja, amikor Orbán rájön, hogy a víz az ember legjobb barátja és vad mosakodásba kezd, de ez is éppoly magányos műfaj lesz, min volt eddig is mindig, mikor híveinek csalódniuk kellett.
Most is csalódniuk kell majd, - az utcára rakott köztisztviselők, a borítékban alacsonyabb bért találó fiatal munkavállalók, a nyugdíjasok nem fogják őt lelkesedéssel várni a zuhanyfülke ajtaja előtt…
Parragh elnök meg hadd iparkodjon, - neki mostanában még a szar is desszert, - naponta három alkalommal Felcsút felé tekintve a földre hasalva ad hálát az Úrnak a reá és családjára küldött aranyesőért…




:O))))


Ez a bejegyzés az alábbi címen is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/sarc