2011. július 21., csütörtök

HÁROMLÁBÚ SZÉK

Jaj de szép, jaj de szép, ez a háromlábú szék – énekelték hajdan a Csinn-Bumm Cirkusz bohócai, élükön Szamócával és Bruhaha Kelemennel a rádióban, és soha nem lett baj belőle.
Aki ezt legutóbb énekelte, az ugyan Bruhaha, de nem Kelemen, hanem Zsolt, és státusza sem a Magyar Rádióhoz köti, hanem a Magyar Köztársasághoz, ott tölt be mindahányunk pironkodására miniszterelnök-helyettesi posztot.
Vérciki.
Semjén Zsolt az ott elhangzó mértéktartó politikai megnyilatkozásokról  méltán világhíres Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor előadójaként fejtette ki tudományos téziseit a magyar nemzetről.
megtudhatta, akit érdekelt, hogy a nemzet szerinte leginkább egy háromlábú székhez hasonlít, melynek egyik lába Magyarország magyarsága, a másik a Kárpát-medencei magyarság, a harmadik a világban máshol élő szórványmagyarság.
Ha bármelyik kiesik, a szék eldől, ezért a kormánynak ezt a hármat mindig egyben kell látnia, megőriznie és gazdagítania, - ez utóbbit éppen nagyon érezzük a bőrünkön, ugye
Az autodidakta bútorkereskedő elfelejtette megemlíteni a szék ülőlapját, melyen most egy jó nagy segg terpeszkedik és teszi próbára a lábak teherbíró-képességét, márpedig a fene se látott még olyan széket, amelyiknek csak lábai vannak.
Aztán - márcsak, hogy kedveskedjen székely testvéreink anyaországának is egy kicsinyt, elővette az örökzöld témát, a romániai magyarság területi autonómiájának kérdését.
A területi autonómia nem könnyű és igencsak érzékeny kérdés egyúttal, különösen olyan államok számára, melyek területén egy tömbben él nagyszámú más nemzetiségű állampolgár.
A többségi nemzetben az autonómia-törekvések kapcsán felmerül a gyanú, hogy ez csak az első lépés lenne azon az úton, mely az állam területi integritásának felbomlasztásához vezet, és amelyik út aztán végső soron minimálisan is az adott terület elcsatolásához vezet.
A világban mindenfelé léteznek ilyen helyzetek és a többségi nemzet sehol sem nézi jó szemmel az autonómia követelését, tartva attól, ami - ha nem tartana tőle - valószínűleg be is következne.
Nem jött jókor ehhez az elképzeléshez Koszovó ügye sem, mely szép példáját adta annak, hogy hogyan lehet az autonómiával visszaélve a többségi nemzetet kiebrudalni a saját országából, leharapni egy szép darabot egy addig egységesnek vélt országból.
Szóval, román szomszédaink, mikor meghallják a területi autonómia kifejezést, akkor olyan érzemények támadnak lelkükben, mint a libáéban, akinek a róka éppen be akar költözni az óljába albérlőnek.
Ami azt illeti, a magyar jobboldal mindent meg is tesz, hogy ezt az érzést elmélyítse, a rengeteg ostoba hőbörgés, a revansvágy ezernyi megnyilvánulása, a sunyi, áthallásos utalgatások a magyarság területi egységére csak rontják a mai helyzetet, melyet a mai magyarság szempontjából akár kedvezőnek is tekinthetnénk - de nem ezt tesszük.
Az Unió megad minden lehetőséget a nemzet együttélésére anélkül, hogy a határokhoz kellene piszkálni, a régiók átnyúlnak a határokon, az emberek szabadon mozoghatnak, tanulhatnak, munkát is vállalhatnak, vállalkozhatnak az Unió országaiban - minden épeszű ember azt gondolná, hogy akkor végre nyugvópontra juthat egy ügy, mely a fejlődéssel elveszítette jelentőségét.
De nálunk ez természetesen máshogy megy, mi most akarjuk megnyerni az első és a második világháborút, most akarjuk semmissé tenni Trianont, mi mindig hátrafelé pislogunk, ezért esünk állandóan jól pofára.
A Szabadegyetem ez évi jelmondata így szól: „Összenő, ami összetartozik”.
Nagyon politikus jelmondat, kimondottan alkalmas arra, hogy a román többségi nemzetet arra inspirálja, hogy területi autonómiát adjon – másrészt meg a velejéig hazug is, hiszen a nemzet soha nem szakadt szét, legfeljebb egyes politikusok dolgozgatnak néhány éve szorgalmasan ezen a projekten.
De még ők sem területi alapon szakítanának, hanem a nemzetből ki akarják rekeszteni azokat, akik nem hívei matyómintás, múltbarévedő lila ábrándjaiknak.
A nemzet mindig egységes volt és ma is egységes, húzhattak itt új államhatárokat, tehettek bármit – aki magyar volt, az közénk tartozott, közénk tartozik ma is, nem kell neki összenőnie senkivel, hacsak nem a Fluor Tomi receptje szerint a barátnőjével, mint két kicsi lego, ugye…
Aztán szólt még a nagy társadalomtudós és állatvédő az asszimiláció megállításáról is, melyhez ők adják az erőteljes impulzust a kettős állampolgársággal, melyhez immár természetesen hozzátartozik a szavazati jog is, melyet nem kell adófizetéshez kötni, mert – tréfálkozott a humor nagyágyúja - akkor nagyon sok, Magyarországon élő állampolgár sem szavazhatna.
Hogy hülyeségeket beszél, ez láthatólag nem zavarta, hiszen aki Magyarországon él, mindenki adózik, az utolsó hajléktalan is, de hát a Madárkák Megmentője csak miniszterelnök-helyettes Orbán kormányában, mégcsak nem is koalíciós partner, nem követelmény, hogy esze is legyen.
Mindenesetre a román nacionalisták harci készültségét az ilyen dumákkal ébren lehet tartani, erre tökéletesen jó ez a rendezvény, - talán aki ezzel foglalkozik, az nem figyel majd oda a jövő évi költségvetésben ismét elvonásra kerülő százmilliárdokra, az ostoba gazdaságpolitikára, az erőszakosságra, a kíméletlenségre, a lopakodó diktatúrára.
Egyébként engem nem zavarna különösebben Semjén ostobasága, csak az a baj, hogy ő a románok szemében Magyarországot képviseli, és bár mi ismerik a súlyát, de vannak azért olyan románok is, akik csak ürügyre várnak, hogy szorosabbra fogják a gyeplőt a magyar kisebbség tekintetében.
Nem kellene nekik muníciót adni.

:O))) 

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mint tudható, a Luca széke /is/ háromlábú.
De /a hagyomány szerint/ az is tudható, hogy aki használja, azt - ha csak nincs mákja ;o) - széjjeltépik.
Arról már nem is beszélve, hogy a Luca széke tűzrevaló...
Szóval csak óvatosan a háromlábú szé/ke/kkel...
>;-))