2012. február 22., szerda

ÉVÉRTÉKELŐ

Gyurcsány Ferenc tartott ma évértékelőt, és bátran megállapíthatjuk, hogy szónoki teljesítménye ismét nagyon jó volt, aki hallgatta - nézte a beszédet, az nem is nagyon tudott mást tenni, mint bólogatni. 
De hát nem az én feladatom összevetni retorikai teljesítményét politikai ellenfele semmitmondásával, megteszik ezt majd még bizonyára egyen-ketten, és semmi biztosíték nincs arra, hogy ne következzenek még újabb évértékelések, mondjuk a turulmadár tojáshozamáról, vagy a hazai zöldségtermelés helyzetéről, hogy a szegfűárusok helyzetének elemzéséről itt szó se essék. 
Viszont ha már divatba jött ez a műfaj, akkor nekem is támadt hozzá kedvem, és végtelen nagyravágyásomban úgy döntöttem, hogy mindjárt két évet értékelnék, merthogy lassan eltelik két év a választásoktól számítva, és ez azt jelenti, hogy innentől kezdve a kormány már a választóknak játszik.
Könnyű a politikusoknak, ők a hasukra tűzik pártjuk jelvényét  és onnantól kezdve nagyjából előre dúdolhatjuk az ismerős dallamokat, legfeljebb máshová teszik a dolce jelet és máshová a fortissimót - a kottát már égen megírták...
Ők a pártjuk nevében beszélnek - van, aki a nemzet nevében, van, aki a demokraták nevében, van, aki a civilek nevében, van aki a hazafiak képviseletében.
Ezt én nem tehetem, holott magyar is vagyok meg hazafi is vagyok,  még  demokratának is tartom magam, és civil is vagyok - engem már nemigen lehet sem katonai, sem ideológiai mundérba beleszuszakolni.
Hát akkor most én leszek az ismeretlen, egérszürke állampolgár, aki felettébb reménykedik benne, hogy darabideig még nem fogják a külföldi delegációk megkoszorúzni a sírját, habár mutatkoznak arra utaló jelek, hogy kormányzati körökben nem emelnének kifogást ha nyuggerként - hárommillió társammal együtt emlékművé lényegülnénk...
Naszóval!
Barátaim! Honfitársaim! 
Magyarok - akik persze svábok, szlovákok, szlovének tótok, örmények, cigányok, kunok, besenyők, zsidók, szerbek, sokácok, bunyevácok, románok, csángók vagytok!
Ha az elmúlt két évet értékeljük, nemigen van okunk hezitálásra, bátran és férfias nyíltsággal, magyaros/kommunista elszántsággal kimondhatjuk, ritka szar két év van mögöttünk, még ha az előtte levő húszat figyelembe vesszük, akkor is.
Sőt, mehetünk vissza akár Rákosi koráig is, mert ez a két év olyan volt ennek az országnak, mintha valamiféle divatos bestseller-szerző írta volna a történetét, beleszőve dúvad királyt ócska szolgákkal, seprűnyélen lovagoló, zsákjában szót vivő boszorkányt, mamelukokat és töketleneket egyaránt.
Két évvel ezelőtt itt ültünk, a nép fele eltátotta a száját és várta a belereppenő sült libát, és csak a távolodó patadobogásból eszmélt rá, hogy mit is kapott a szájába a liba helyett.
A nép másik felének pajszerrel kellett szétfeszíteni a pofáját, de az igazságosság diadalmaskodott, feléjük is a ló szolgáltatta a remények és a valóság egybevetését – nekik sem ízlett, de legalább fanyaloghattak, míg a nemzetnek még cuppognia is kellett a szolgáltatás igénybevétele után.
Osztok, szorzok, de nem tudok mást megállapítani, hogy az ország helyzete is kétharmados, mivelhogy a polgároknak éppen kétharmada került rosszabb anyagi helyzetbe, mint a választások előtt volt, és – bár erre irányuló próbálkozások folytak – ezen a nemzeti lobogó lengetése sem sokat segített, bár kétségtelenül átmelegedett a honfiszív, mikor az ország nevéből eltűnt az átkos múltat idéző „Köztársaság” szó.
Szerves fejlődés eredménye ez először a népre való utalás tűnt el az ország nevéből, most a köz, de legalább nem kell szégyenkeznünk, hogy a mienk.
Mindenesetre a szegénység az elmúlt két évben is nőtt, emberek milliói élnek a nyomorszinten, gyermekek tízezrei éheznek, és bár ez a helyzet nem köthető teljes mértékben a jelenleg regnáló rezsimhez, de az azért kétségtelen, hogy a hatalom birtokosai tettek ezt-azt a nyomor fokozása érdekében, és még van két évük – belegondolni is rettenetes.
Ha a fejlődés töretlen, akkor az idei huszonnyolccal szemben jövőre akár ötvenhat ember is halálra fagyhat, és ehhez még hozzájöhetnek éhenhalt és a gyógyszereik kiváltásához szükséges pénz hiánya miatt elhunyó honfitársaink.
Megszilárdult ez alatt a két év alatt a politikai felépítmény is, az olyan-amilyen, de már belakott országot sikerült felszántani, a terepet beszórni sóval.
Majd a hátralevő két évben nézegethetjük, ahogy uraink a fejüket vakargatják, hogy mit is kezdjenek azzal a kupaccal, amit idecsináltak nekünk élhető ország helyett.
Az ország olyan kellene legyen, mint egy családi ház, ahol elférünk mindahányan, de a mi Mekk Elekünk más tervrajz szerint épített.
Vezérünk azt olvasta valahol, hogy „Azén házam – az én váram” és kissé félreértelmezte a dolgot, azt gondolván, hogy a házban harcolni kell, bunkert épített és azóta is lő mindenre, ami mozog, így aztán mostanában már a kutya sem jön felénk, sőt, lassan körbeárkolnak bennünket, nehogy áttévedjünk bonyodalmakat kavarni.
Fellépni az őrület ellen senki nem mer, mert a beteg kiszámíthatatlan, így aztán most éppen a kiéheztetésével próbálkoznak azok, akiket már megsértett.Csak az a baj, hogy az eledel számára velünk közös csomagban érkezik, és amikor neki még mindig jut, addigra mi már éhen döglünk.
Javult az egészségügy helyzete, már csak az van hátra, hogy mint a bírókat, a szívsebészeket is gyorstalpaló tanfolyamon képezzék, kisebb műtéteket pedig a portás illetékességi körébe utaljanak.
A pártok helyzete is sokat javult, a Parlamentben helyet foglaló három és fél párt nem tesz ki egyetlen normálisat sem.
Ebből egynek a programja az, hogy saját magával sem ért egyet, viszont sok zöldséget hord össze, a másik szittya tarsolylemezekről akarja leolvasni a jövőbe vezető utat, a harmadik meg addig morfondírozott, hogy milyen színűre fesse zászlaját, hogy a végén fehér maradt, nem csoda, ha az ellenfél ezt megadásnak értelmezte.
Ebből a pártból vált ki egy kávéházi vitakör, amely ugyan egységet hirdet, de közben természetes szövetségesét, mondhatnánk, szülőanyját ijesztgeti, hogy a helyére pályázik.
Szóval ki vagyunk velük segítve, piszkosul.
A hatalmon levő párt meg nem párt, hanem katonák, caporegim-ek meg a consigliere és a kettéfűrészelt Keresztapa, akinek kettéfűrészelése hosszanti irányban több jót hozott volna tán az országnak.
Anno azt mondták, hogy a Kádár-rendszer langymeleg biztonságánál többet ér, hogy szabadok vagyunk.
Hát nem tudom, de én annakidején nem féltem, azt mondtam, amit gondoltam, legfeljebb nem kaptam jutalmat – ki lehetett bírni.
Most a munkahelyeken annyit sem politizál a nép, mint a vállalt diktatúrában, mindenki félti a családját, a kenyerét, a jövőjét.
A kultúra állapota is remek, a filmművészetben az első éjszaka joga helyett az utolsó vágás jogát gyakorolja az állam, és ha valaki bemutat egy olyan filmet, mely a cigányság helyzetet reálisan tükrözi, akkor ott szaladgálnak a komisszárok és szórólapokon terjesztik az egy igaz hitet, ami azért az internet korában és néhány halott árnyékában igen szomorú dolog.
és hát a média, az szabad csak igazán!
Minden csatornán és minden hullámhosszon az egy igaz álláspont, már csak az utolsó csatornáról hiányzik a rendőr, aki a kezét ütögeti a gumibottal: kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?
Szóval kedves barátaim, összefoglalásul elmondhatom, hogy jól megszívtuk, de legalább esélyünk sincs a változtatásra, merthogy a hivatalos állásponttal szemben beszari nép vagyunk, aki pontosan azt kapta, amit érdemelt.
Gondolom, ezzel az álláspontommal határtalanul népszerű leszek, merthogy a beszariság mellett a másik szép tulajdonságunk az, hogy nem szeretünk szembetalálkozni a valósággal.
Mindazonáltal jó munkát és számottevő egyéni sikereket kívánok a hátralevő két évre, hátha szerencsénk lesz!
:O)))




9 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Most akkor tapsssss Pupu, köszönöm az évértékelőt, legalább ez őszinte volt. Jobb lenne, ha egy hazug fráter lennél, és Neked kellene klakkolókat szervezni. A legnagyobb igazság fáj a legjobban, mivé lett ez a nép, hogyan görbült ekkorát. Ma már Petőfiék is lengethetnék a Nemzeti dalt, legfeljebb Landerer elhúzná a száját és sercintene egyet mind kelet, mind a nyugat felé.

gömöri kati írta...

Kedves Pu Pu!

Bizonyára lesznek sokan,akik nem
értenek egyet,de azok vagy nem őszinték még önmagukkal szemben sem vagy nagyon ostobák!Az írás összes szavával egyetértek !Talán nincs ilyen jó írói vénám, de a gondolatok mind itt dörömbölnek a fejemben:meddig lehet még a zembereket az orruknál fogva vezetni miért vagyunk ennyire meghunyászkodó gyáva birkák?!!

pumukli írta...

Írod: "hátha szerencsénk lesz."
Ezt miből gondolod?
Mert eddig mindég csak szerencsétlenkedtünk. Ez a kófic nép csak széthúzni tud. Olyanok vagyunk, mint az egykori ember, aki azt mondta, dögöljön meg a másik tehene is, hamár az enyém megdöglött. Csak nézd meg az SZDSZ-t. Megbuktatta Gyurcsányékat, hogy megmutassa az arcát. Most már lassan a nevére sem emlékszünk. A balodal most is ezerfelé szakad. Minden formációnak van vezetője, aki tudja a tutit. De csak egy van, a DK, amelyik összefogna a többivel. A többi meg csak pislog, hol erre, hol arra, kihez csatlakozzon, vagy őrizze a szűzességét a bukásik. Orbán meg két idegroham között szépen jégre rakja őket.Aztán álmodhat nyugodtan tovább saját dicsőségéről.

vadvirág írta...

PuPu!
Egy éve még jobban szerettelek, mert még volt erőd humort csempészni az írásaidba. Ma már átsüt, hogy éppolyan elkeseredett vagy mint én.Szomorú, de ma az számít hírnek, hogy a kohéziós alapokat bezárták előttünk. Tudom, hogy a sok barom fideszes nem érti mit jelent ez, de érti az a fideszes, aki már beadtaa pályázatát, lehet, hogy nyert is, de a roló le van húzva. A hitelezője meg adhatja be a felszámolási eljárási kérelmet. Pont.

éva írta...

Pupu! kihagytad a jászokat(és igaza van vadvirágnak: valahogy a humort is)
Csak idén januártól 55 ember fagyott meg, több, mint a 4x nagyobb lakosságú Lengyelországban.
http://szeged.hir24.hu/itthonvilag/2012/02/08/iden-mar-55-ember-fagyott-meg/
És nem elég, hogy szórólapoztak, de még a "film" szó névelőjét sem sikerült eltalálniuk, a magyaros szórendben írt német szöveg egyéb gyalázatos hibáiról már nem is beszélve!
És még el sem érték a félidőt!

PuPu írta...

Kedves éva, nem lehet mindig röhigcsélni ezeken a bohócokon - vannak pocsékrossz bohócok is...
:O)))

PuPu írta...

vadvirágnak:
Én egy szelíd virág vagyok, de ha az éhező gyerekekre vagy a saját lakásukban megfagyott emberek sorsára gondolok, nemigen van kedvem mindig nevetni.
Emellett - mint blogger - nem nevettetésre szerződtem, hanem arra, hogy megírom azokat a dolgokat, melyek a napi események kapcsán eszembe jutnak.
Lesz még azért nekem jobb hangulatom is...

Babi néni írta...

*viharos taps*

És sajnos igazad van: nem lesz ebbül mán semmi.

ninetynine percent írta...

Az elmúlt húsz év alatt eltorzult az emberek értékrendszere.Az Amerikai Népszava honlapján Dr. Frank Tibor irt erről egy nagyon jó cikket, sokan gondolom olvasták... Én nem hiszem hogy mindenért a szocializmust lehetne okolni. Igen, az a langymeleg élhetőbb volt, legalábbis a többségnek igen. Orbánék a 30-as 40-es évek félfeudális, félfasiszta világát hozták vissza és a többség ezt támogatja. WTF??? Magyarországon egy náci párt van a Parlementben. WTF??? Én már ott tartok hogy nem az ámokfutókat, hanem az őket támogatókat teszem felelőssé. Igen, legyen felelős az a sok buta, kapzsi, intoleráns ember aki nem képes megérteni hogy milyen pusztitáshoz asszisztálnak. Kell a kemény hang, köszönöm Pupu.