2017. október 7., szombat

BIZALOMHIÁNY

A bizalom a társdalom tagjai közötti együttműködés alapja.
Szükség van rá a válallkozásokban, a családi kapcsolatokban, a legegyszerűbb, hétköznapi cselekedetekben.
A szülőnek bíznia kell a gyerekében, a gyereknek a szülőben, a házastársaknak egymásban, a beosztottnak a főnökben, a főnöknek a beosztottban, a választónak a pártokban a pártok tagjainak a pártvezérekben és viszont - ha nincs bizalom, megette az egészet a fene.
Lehet élni bizalom nélkül is, de ebben az esetben az életninőség igen nagyot romlik, nézegetünk a partnerre gyanakodva, aggódva - mit fog tenni, ha módja lesz rá, és mi tudunk-e védekezni ellene?
Orbán haverja, Garancsi emlegetette a kötélbarátságot, mely a hegymászók között van divatban, ahol a azért nem mindegy, hogy ki tartja a biztosítókötél végét, hiszen vakon meg kell bízni abban, hogy a társ megtartja, ha elvéti a lépést.

Nagy kár, hogy ezt a szép tulajdonságot Orbán nem a nemzet tagjaival tartja fontosnak, hanem a haverjaival meg azokkal szemben, akik elősegíthetik anyagi gyarapodását, miközben a hegy alja tele van gyerekekkel, fiatalokkal, munkavállalókkal meg öregekkel, akik derekán ott a kötél, csak éppen a másik vége is a hasukon tekergőzik.


Szóval, bizalom nélkül semmi sem megy, és ltt van a magyar társadalom ezeréves gondja, merthogy errefelé nem divat a bizalom, itt a társadalom tagjai minden viszonyukban olyan gyanakvással tekintenek egymásra, mint kukac a libára, jóllehet a társadalom nagy többsége itt a kukac szerepét tölti be. és csak a libának érdeke, hogy egymásban ellenséget lássanak.
Elég szörnyű állapotokat tükröz, hogy a sok szerencsétlen nem ismeri fel saját érdekeit sem, viszont képesek egmással késhegyre menő harcot folytatni Krisztus parthus származásának, vagy Horthy államférfiúi nagyságának ügyében, miközben a kis kleptomániás kilopja a fenekük alól az országot.
Természetesen ez a mély társadalmi probléma nem hétfőről-keddre alakult ki, évszázadok kellettek ahhoz, hogy kifejlődjön az a zsigeri bizalmatlanság, mely aztán napjainkra oda fejult, hogy egymást a legprimitívebb általánosításokkal tiszteljük meg.
Ebben az oszágban minden orvos csak pénzért hajlandó gyógyítani, minden ápolónő kurva, minden politikus lop, minden párt csak azért dolgozik, hogy vezetői hozzáférjenek a húsosfazékhoz, minden pedagógus kiégett iparos, minden cigány lop, minden zsidó harácsol - nemmellesleg minden baloldali ember a Gulag táborainak örököse és minden jobboldali ember náci, antiszemita és rasszista, ezért ab ovo alkalmatlan mindenféle együttműködésre.



A bizalmat nem lehet pénzen megvásárolni, a bizalom vételára bizalomban mérendő.
És nem lehet úgy megszerezni, hogy a másiktól elvárjuk, majd aztán ha elégedettek vagyunk, mi is adunk apránként bizalmat, mert ez így nem megy.
Ha egyszer majd normális társadalomban akarunk élni, akkor szembe kell fordulni saját ösztöneinkkel és bizalmat kell szavaznunk egymásnak, még akkor is, ha ez ellen minden porcikánk tiltakozik.
Természetesen a bizalom nem feltétel nélküli - aki bizalmat ad, az joggal várhatja el, hogy ne éljenek vissza vele.
Sok nagy pofáraesés kisérheti az ilyen hozzáállást, mégis, csak ez teremthet normális társadalmat, amire ennek az országnak már igen régen szüksége lenne.
Nincs ennek nálunk tradíciója, többnyire hülyének is nézik azokat, akik ebben a viselkedésben bízva próbálják élni életüket.
Ezért nem szent nálunk az adott szó, nincs divatban a gentlemen's agreement, ezért nem lehet nálunk egy kézfogással dönteni milliókról, ezért nem sikerül semmi.
Merthogy ebben az országban tízmillió sündisznó megy nyuszikához kölcsönkérni a gereblyét, egész úton azon morfondírozva, hogy nyuszika úgysem adja oda majd a gereblyét, sőt, lehet, hogy a nyelével hátba is vágja - így aztán mikor nyuszika ajtót nyit, már csak azt tudja mondani, hogy dögölj meg nyuszika és dugd fel magadnak a gereblyédet...
Itt senki sem hiszi el a másikról, hogy jót akar, itt nem divat elfogadni, hogy a másik is szereti a hazáját és mondjuk neki sem tetszik, hogy az aktuális kormányfő egy kleptomániás, gátlástalan szociopata.
Itt  ha valaki kidugja a fejét a szekértáborból, azonnal akad valaki, aki jól fejbevágja - mars vissza a tieidhez.


Nehéz ez alól kivonni magát az embernek, bizalmatlannak lenni sokkal könnyebb, mint bizalmat szavazni, ami persze nem jelenti azt, hogy ne figyelnénk arra, mit tesz a másik fél.
Mégis, ki kellene mnár másznunk a saját kis csigaházainkból is, meg kellene próbálni új viselkedésmódokat keresni, bizalmat bizalommal viszonozni és elfogadni egymást, még ha a szembenálló fél ájultan ti
szteli is a turultojást, amit mi barátkozva méregetünk: lehet-e belőle rántottát sütni...
Ha nem egyezünk ki egymással, akkor ez az oszág el fog tünni a térképről.
Nem ma, lehet, csak száz év múlva, de a száz év csak nekünk hosszú idő, a történelemben csak egy pillanat.

Jó lenne, ha az ükunokáink már megtanulnának európai módon élni, tiszteletben tartva egymást, és összefogva a közös feladatok érdekében, egy élhető társadalom tagjaként, immár erőszak nélkül, saját belső igényeiknek megfelelően.
Ilyen társadalmat jobb alulról építkezve létrehozni, talán ezen kellene dolgozni, beszélgetni egymással, mert ha nem ismerjük egymást, akkor megegyezni sem tudunk...



:O)))

14 megjegyzés:

talalom írta...

Nagyon, nagyon, NAGYON egyetértek. Csakhogy:elsőként nem tudok még példát mondani, de lefogadom: a hsz-ek nagy része arról szól majd, hogy "bíztam én ebben-abban, de mind becsapott, csak a saját érdeke, stb., stb. Holott a nagy többség alig várja, hogy becsapják. "Olyan szép vagy Juliskám, hogy a Napra...stb" "Az a penge elméd Jancsikám, az páratlan..."
Aki ismeri Hofit, tudja: ő nem rendszerkritikus volt - mi röhögtünk a tufa osztályvezetőn, a lógós melóson, a tiszta hülye újságírón. Lényegében saját magunkon - persze az üzemi szarka mindig más volt, mi csak hazavittük azt a gemkapcsot, oldallemezt, ezt-azt - kinek mire volt lehetősége. Kijártunk amit tudtunk - iparengedélyt, tanácsi lakást, egyetemi felvételit. Azóta is elvárjuk, hogy belehazudjanak a képünkbe. hogy milyen ügyesek, okosak, szorgalmasak, bátrak vagyunk. Ennek a hazugságnak a befejezéséről szól sz őszödi beszéd: meg is lett a méltó jutalma: úgy utálják a kimondóját, mint liba a piroskukoricát. (Pupu utálja a liba a piroskukoricát?)

hello írta...

Engem sokan valamiféle csodabogárnak tartanak, mert meglehetősen összetetten működik nálam ez a dolog: "gyárilag" a pozitív gondolkodás jellemez, de a realitásérzékem sem szokott cserbenhagyni. Plusz a francia felvilágosodás gondolkodóival együtt vallom, hogy "kételkedem, tehát vagyok". Ami számtalan esetben nagyon hasznos tud lenni.

Így azután egyrészt elég nehéz átverni, másrészt pedig akkuként funkcionálok az energiavámpír ismerőseim számára...

Aki az ebbéli tulajdonságait fejleszteni akarja, ajánlom figyelmébe az agykontroll tanfolyamokat.




hello írta...

Hozzátennék egy megfigyelésemet: azok a krónikusan bizalmatlan emberek, akik magukban is bizonytalanok, sok esetben súlyosan önbizalom-hiányosak.

pleinair írta...


Kedves Helló, a jóhiszemű emberek általában magukból indulnak ki.
Gyurcsány is hitt a párttársaiban, azokban, akik később elárulták, hátba támadták, kiszivárogtatták, ( vagy eladták) az őszödi beszédet.
Hosszú távon a politikában az egyenes, őszinte beszéd gyümölcsöző, ha egyáltalán kibírja az igazság, hogy beérjen. Csoda, hogy Gyucsány eddig is kibírta, igazának "megérésére" és megértésére kevés volt az őszödi beszéd óta eltelt 11 év.

hello írta...

Kedves Pleinair, abban igazad van, hogy a Feri is magából indult ki, ám, ha egy vezető ennyire naív, mint ő volt legfőképpen 2006-ban, vagyis a hely- és emberismeret ilyen szintű hiánya párosul a jóhiszeműségével, az sajnos ilyen következményeket képes előidézni.

Emlékezz vissza, mi a blogján milyen sokszor figyelmeztettük erre, de még évek múlva se volt igazán kész fel- vagy beismerni, hogy a párttársai döfték hátba. És nem csak 2006-ban...

pleinair írta...

A bizalom kockázattal jár. Ha csak a saját bőrünkről van szó, nosza, kockáztassunk.
De ha emberekről, egy ország sorsáról van szó, akkor jobb bizalmatlannak lenni. Ezer bizonyíték birtokában se kockázatmentes a döntés, kiben, melyik pártba bízhatunk.

pleinair írta...


Emlékszem. A naivitása ellenére akkor is nagyra értékeltem az emberi "minőségét". Máig sem látok a politikában hozzá hasonló, őszinte, jószándékú, tehetséges embert. Talán megváltoztatta ez a hazug, önző, aljas világ, ami körülveszi. Talán lesz ereje szembeszállni vele.

Névtelen írta...

neveletlen

Ámen.

Névtelen írta...

Bízzál istenben, és tartsd szárazon a puskaport!

nemóvatos írta...

A BIZALOM akkor lép működésbe, ha az embernek már nincs veszíteni valója vagy kifogyhatatlanul sok van belőle.

pleinair írta...


Aki az emberi és politikai kapcsolatait bizalomra alapozza, annak jó memóriával és erkölcsi értékítélő képességgel kell rendelkeznie.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Jobbik támogatásával jöttek létre náci egyesületek, a félelemkeltő bakancsosok legyilkolták, rettegésben tartották a cigányokat.
Attól tartok, ha Vona hatalomra kerül, ezek a bandák felbátorodnak, és nyíltan folytatják
"rendteremtő" akcióikat.
A Jobbik szóvivője most is cigány-bűnözésről beszél, annak okáról, a hatalom felelősségéről egy szót se szól. Emberi érzés, empátia nyoma se fedezhető fel a jobbik képviselőjének szavaiban. A társadalom REND és magánvagyon védelme iránti igényét akarják kiszolgálni a cigány-nyomor elfojtásával, láthatatlanná tételével. A menekültekkel kapcsolatban is egy húron pendülnek a fidesszel.
Mi lenne, ha Vona azzal a feltétellel kötne választási szövetséget, hogy ő legyen a közös miniszterelnök jelölt? Talán nem rosszabb, mint a pogromra uszító orbán, de kell nekünk a köcsög helyett csöbör?!

1970 írta...

Pupu írásával teljes mértékben egyetértek. Ámen.

talalom első kommentje viszont számomra a felelősség elkenésének újabb példája. Észre kellene már venni, hogy lassan 30 év eltelt a rendszerváltás óta, így már megmosolyogtató visszamutogatni a korábbi időszakra, azzal magyarázni jelen állapotainkat. Az 1990-ben hatalomra került elit (ma is ez a társaság ül a nyakunkon) masszív felelőssége az, ahová ez az ország mára jutott. Néhány (liberális és konzervatív) megmondóember szokta nyomatni azokat az mantrákat, hogy a tolvaj pszichopata világa a Kádár-korszakhoz hasonlítható. Amíg nem lépünk ki ebből az ostoba és végtelenül hazug szemléletből, addig nem is lesz érdemi változás (és sajnos Gyurcsány F. is rátett erre jó pár lapáttal).

Joebacsi írta...

Az összes finnyáskodónak csak egy nevet említenék: Pásztor Albert...
De tudom már előre a választ: az más... Ő a mi "nácink"


PuPu írta...

Kedes pleinair, a bolsevikok meg az osztályharc jegyében csináltak tűrhetetlen dolgokat, a jobbik annyival jobb náluk, hoogy ők menet közben tűrhető dolgokat is tettek, miközben a tűrhetetlenek leginkább az előítéletek mantrázásából álltak.
Amit meg ezen kívül tettek, azt azért tehették, mert a liberális értelmiség bele volt ájulva saját szépségébe, nagyságába, méltányosságába és igazságosságába - a hiénát önérzetes szentbeszédekkel akarták lebeszélni a húsevésről.
Az ő felelősségük nagyobb, mert ők a hatalom birtokában engedték meg az embertelen megnyilvánulásokat, és most is éppen olyan sötétek, mint voltak tizenegy évvel ezelőtt.
Ezen spekulálgass kicsit, meg, hogy szabad emberek- szabad országban - azt csinálnak, amit nem tilos...
Ez egy értelmes megfogalmazás, ha egy ország másként működik, akkor az elbukik...

:O)))