Ezt gondoltam!
Aztán azt is: Ezt is gondoltam!
Aztán végül azt: Na, ezt azért nem gondoltam volna!
Mikor a pilóta kérdezte, hogy miket mondott, az öreg elárulta, hogy azt gondolta, hogy béhugyozik, azt is, hogy bészarik, de azt azért nem gondolta volna, hogy az egész termés a nyakán át a pofájába zúdul.
Hát azt én is gondoltam, hogy az előválasztásba bele fog rondítani a Fidesz, azt is gondoltam, hogy a pártokban ott sürgölődnek a politikai ellenfél beépített ügynökei, azt is, hogy a választót nem a sok eszéért szeretjük, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az első forduló átütő és lelkesítő sikere után hagyják a pártok szétzilálni az egységet, akár saját prognosztizálható megsemmisülésük árán is.
Tetszett pedig ez az előválasztás, jóllehet eleinte nem lelkesedtem érte, de kiderült, hogy óriási mozgósító ereje volt, a választók végre azt érezték, hogy valódi beleszólásuk van a politikába, hogy ér valamit a szavuk, hogy végre arra is van esély. hogy az történik, amit ők szeretnének.
Remek volta hangulat, az emberek egy olyan közösségben érezhették magukat, amely az életüket teheti jobbá, amely végre kitörést jelenthet a vallási jellegű politizálásból, amely véget fog vetni a nemzeti szintre emelt rablásnak, tolvajlásnak.
Tévedtek, és velük tévedten én is, mert az első forduló átütő sikere után előkerült a cilinderből a nyuszi, a demokrata szavazók által utolsóelőtti versenyzőnek minősített, magát jobbközépre soroló politikai szédelgő, akit aztán mára - sejthető, kinek a segítségével - komoly aktuálpolitikai tényezőnek sikerült felpumpálni.
Valami ilyesmi várható volt, mégis csalódott vagyok - hiú ábránd volt, hogy a politikai pártok vezetői képesek kilépni a saját maguk által eszkábált mókuskerékből, ők ott érzik jól magukat, az a természetes közegük.
Sajnálatos, és még sajnálatosabb, hogy a pártok tagsága - már amelyiknek egyáltalán van ilyen - képtelenek véget vetni annak a megalázó helyzetnek, hogy rájuk hivatkozva csináljanak belőlük hülyét azok, akiknek őket illene szolgálniuk.
Vannak csalódásaim.
No, nem egy Fekete-Győr, aki a szorítóba is a súlytalan súlycsoport versenyzőjeként nevezett be.
Nem csalódás számomra Tóth Bertalan, aki szépen kihizlalta magát, egyre jobban hasonlít Pozsgayra, a feje már neki is beleszorulna a bukósisakba, ha felpróbálná Pozsgay tökfödőjét. Nem csalódás Kunhalmi Ágnes sem, aki oly távol áll egy szocialista pártvezető archetípusától, mint Makó Jeruzsálemtől, mint Kósáné Kovács Magda állt Oszvald Marikától, aki kétségkívül páratlanul tehetséges, csak nem ugyanabban a műfajban.
Bizonyos szempontból csalódás Karácsony Gergely is, aki a Fidesz minden ráaggatott jelzőjét széles mosollyal visszaigazolta, akit sokéves tapasztalata ellenére sikerült lenullázni, aki a politikai jövőjét dobta el, mert nem bírta a gyűrődést, mert nem ott keresett szövetségest, ahol az természetes lett volna, hanem mindenféle pszeudo-pártoktól várta a támogatást.
Egészen ameddig Orbán - más kezét felhasználva - tökön nem szúrta, mert talált alkalmasabb jelöltet saját ellenfelének, akinek ez volt a vizsgamunkája, valószínűleg.
Nem csalódás a leamortizálódott SZDSZ-es veteránok kiállása Márki-Zay mellett, számukra kedvesebb a bigott katolikus (kaotikus?) jobboldali politikus, akinek Orbánhoz való viszonyát nem a szónoklataiból kellene lemérni, mert azokban ő a maffiózó kérlelhetetlen ellenfele, aki majd később sajnálkozva tárja szét a kezeit: sajnos nem lehet ellene semmit tenni törvényesen, a többire meg az omerta törvénye vonatkozik...
És nem csalódás Kuncze Gábor és a szocialisták szakmai krémjének kiállása sem Dobrev mellett, Hillernek és társainak nem gumiból van a gerincük és értenek ahhoz, amiről beszélnek.
Viszont csalódás - a kellemesebbik fajtából - Jakab Péter.
Igaz, van olyan elv, hogy "soha ne mondd, hogy soha!", de soha nem képzeltem volna, hogy egy Jobbikos politikusra én valaha is megbecsüléssel és tisztelettel fogok nézni, hiszen ő az, aki a magyar jobboldalból európai színvonalú közösséget szeretne formálni, és ezt el is lehet hinni neki.
Pedig az ő pályáján fokosokkal szaladgálnak az igazlátók, neki a kiállás fizikai kockázatot is jelent, nem hétköznapi bátorság kell hozzá - és neki ez megvan.
Az én személyes nagy csalódásom Lendvai Ildikó, akit szerettem, tiszteltem, csodáltam számos tulajdonságáért.
Ma is szeretem, ma is tisztességesnek tartom, ma is tisztelem múltjáért, ma is csodálom elnyűhetetlen munkabírásáért, remek írásaiért, de azért most csalódtam benne.
Nem először.
Először, amikor pártelnök lett, de akkor találtam rá mentséget: zavaros helyzetben akasztották a nyakába az elnöki funkciót, másrészt meg Parkinson törvénye szerint mindenki eljut arra a posztra, melyre már nem alkalmas, no, számára ez a poszt volt már idegen a természetétől.
Most viszont önként és dalolva, miként Brezsnyev macskája ment ki a szobából a vonatkozó viccben és állt be Márki-Zay mögé, meg nem értem, miért.
Pedig ő az, aki Dobrev Klárában önmagát is láthatná, akivel azonos értékeket vallanak, aki legközelebb áll a XXI. század körülményei között a baloldali értékek képviseletéhez.
Nálam nemigen jön be az az érv, hogy Márki-Zaynak van leginkább módja megszólítani a jobbközép szavazókat, ami lehet, hogy igaz, de ők soha nem fognak bázist adni a baloldali politizáláshoz - és itt most baloldalon tessék a szociáldemokrata értékeket érteni.
A tetejébe nem ők adják a legnagyobb tömeget, ha a jelenlegi rendszer veszteseit keressük.
Akik a baloldal valóságos bázisát jelentik, azokat minden hezitálás nélkül átengedjük a populista maffia-politikának.
Akiket a szocialistáknak képviselni kellene, akikért harcolni kellene, azok magukra maradtak ebben a társadalomban.
Ezt Lendvai Ildikónak pontosan tudnia kell és tudja is, de mégsem tesz ellene, talán mert már képtelen kilépni a Szocialista Párt negyedszázados kamarilla-politizálásából, talán viszi a klubhűség, talán ő is beleragadt Gyurcsány hibáztatásába, mert egy szocialista vezetőnek ez a legkényelmesebb.
Annak a Gyurcsánynak a hibáztatásába, aki úgy lett szocialistából erős szociális érzékenységű szociál-liberálissá, hogy kiszorították a pártból azok, akik aztán fel is számolták a pártot,
Persze így nem kell konfrontálódnia elvbarátaival.
Nem mondhatnám, hogy elvtársaival, mert az elvbarátait maga választja az ember, az elvtársait pedig a társadalom termeli ki.
No, persze várjuk ki a végét, még van egy nap, aztán ki lehet hirdetni az eredményt, utána pedig lehet kinek-kinek megvívni önmagával a saját harcát, hogy még mindig hinni akar a hatpárti összefogásban, vagy más utat választ.
Merthogy itt nem az Orbán utáni világról alkotott elképzelések versenyeztek, hanem Orbán kottája írta elő a dallamot.
Ha ezután is élvezhető maradna a szimfónia, az maga lenne a csoda.
De azért bízzunk a csodákban.
:O)))
26 megjegyzés:
Már azt hittem, sokadik alkalommal, hogy én vagyok a megrögzött "halottlátó", aki mindenütt Gogol Köpönyegét látja, s alóla bújkálni olyanokat, akiknek ott sem kellett volna lenniük.
Öreg vagyok már ehhez na, ragaszkodva mindenféle idejétmúlt elvekhez. Lendvai Ildikót azóta tovább görgetem, a magyarokkal pedig nincs mit tenni. Pedig Adyt pont ezért nem kedveltem, mert nem akartam hinni neki. Elmentem, szavaztam, rajtam ne múljon. De leginkább csak magam miatt tettem, ne csalódjak már magamban is, a fene egye meg. Dühös vagyok!
Pupu, fel a fejjel. Az azért már üditő változatosság, hogy a jelöltek összefideszezik egymást és nem összegyurcsányozzák.
Kösz PuPu ! Föleg aztat, amit a Lendvaival kapcsolatban irtál... Nehezen hiszem hogy önszántából sározta be magát. Ha mégis, értetlenség és súlyos csalódás.
Kedves Kekec:
Azért ez nagy különbség ám! Nem az anyád qrva hanem az apád lator! Csak más azért.
Lendvai nekem is szörnyű csalódás. Ha valakiről hát róla nem gondoltam volna ezt. Óhatatlanul eszembe jut 2010, amikor mindenki lelkendezett viki kétharmados győzelmén. Merthogy a sok tökölés után végre valaki akadályok nélkül szolgálhatja a nemzet javát. Hát szolgálta is! Nem azt és nem úgy ahogy sokan gondolták. Persze nagy zsugás a csóka, szó se róla. Szerintem már régen felépítette mz-t mint potens ellenzékét. Alvó ügynök a legjobb fegyver valami későbbi feladatra. Most bekapcsolták és szabadon garázdálkodik szerintem.
Lehet persze hogy tévedek, de a Sztrugackij fivérek Bogár a hangyabolyban című regényének dilemmája jut eszembe. Vajon az idegen - bogár a hangyabolyban vagy görény a csirkeólban?
Majd kiderül de nekem rossz érzésem van.
Üdv!
Kedves magyarmagyar!
Ez a gondolat az én fejemben is megfordult, de eddig elhessegettem. Ennyire előre gondolkodott
volna a fidesz? Már nem tartom elképzelhetetlennek MZP fidesz általi felépítését. Mert mi kell a háborúhoz. Pénz, pénz, pénz! Az meg valahogy van neki. Senki nem kérdezi honnan van!
Nem lennék meglepve, ha ez bizonyítást nyerne. Nem fog.
Attila
Tele van a város MZP óriásplakáttal. Mibül?
Két tippem van, az egyik: talán csak nem Simicska?
A másik: szinkronban van a sejtéseitekkel.
Ahogy haladtam PUPU cikkének olvasásában, egyre inkább azt éreztem, ez a pasas belelát a fejembe, szinte szó szerint ugyanazt írta, mint azt én gondolom. Aztán mikor Lendvaira került a sor, végleg beigazolódott : titkon, egy akármilyen pegazussal le vagyok figyelve! Lendvei Ildikó nekem is megfejthetetlen talány(?) magyarul csalódás! Bárkiről előbb tudtam volna elképzelni, hogy ennyire nem ismeri fel a helyzetet, mint róla! Mindenki más nagyjából ugyanazt hozta mint várható volt - ja még sem! Ungvári Rudolf süketelése az Egyenes beszédben, és Haraszti Miklós írása az "okos döntésről" erősen meglepett, de még ez sem okozott akkora csalódást mint Lendvai.
https://444.hu/2021/10/16/a-168-ora-megirta-hogy-gyurcsany-szerint-soros-all-marki-zay-mogott-majd-eltunt-a-cikk
Ez mán milyen?!
A Fidesz vezérelte 168 óra nyilvánvaló hazugságot ad Gyurcsány szájába azért, hogy Márki-Zayt összesorosozza és ezzel Gyurcsány feleségét támogassa.
Höhö.
Még egy ilyen reakciós országot! Azért az delikát, hogy a nagyérdemű egy bigottan vallásos konzervatívtól várja a reménybeli baloldali fordulatot. Itt mindenki meghülyült? Vagy csak ilyen reménytelenül proviniciális ez az ország?
Szerintem most szállt el az utolsó reméyn is arra, hogy valaha egy emberibb országban fogunk élni!
" 1970 írta az előző cikkhez - De látott, ott van kisgömböc 2.0 kiadásában Fegyőr. Talán az ő bukása az egyik legfőbb reménykeltő "momentuma":) a mostani előválasztásnak."
Fekete-Győr boldogan bukott, legalábbis én ezt láttam.
Feltételezésem: listán így is-úgy is bejut a Parlamentbe - nincs vesztenivalója.
Márki-Zay nyilván ígért politikai pozíciót is - nagy tétem van rá.
S semmi nem akadályozza meg a momentumosokat, hogy Márki-Zayt jelöljék elnöknek.
Rögtön lesz "párt" a háta mögött, mint mondta: "a tiszták", a fiatalok.
Azon sem csodálkoznék, ha tavaszig kilépne az összefogásból, s egyedül indulna Orbán ellen, mint az új jobboldal messiása.
Ezért nekem simán belefér, hogy nem Orbán pénzeli és tolja, hanem Orbán riválisai.
Ráadásul Márki-Zay felfuttatását maga az ellenzék végezte szavazóstul.
Vagyis joggal számít rá, hogy az ellenzéki oldalról kiszakít mindenkit, aki nem MSZP, nem DK.
Egyszerre elintézve ezzel "a régieket", ahogyan mondja: a 2010 előttieket, s egyúttal mindenkit, akibe némi baloldali érzés szorult.
Végre ezt is letudva, egy füst alatt.
S kész az új, jobboldali, keresztény Magyarország!
Én is Dobrevre szavaztam ma.
magyarmagyar
Lendvai csak annak csalódás, aki bízott abban, hogy az elvek helyett nem fogja - pártjával együtt - a praktikumot választani. Akinek még volt illúziója, hogy az mszp "baloldal", az most elveszítheti.
Szerintem meg nagy marhaságot csináltak - a pár százezer "ingadozó" bizonytalan és "lehetséges" fidesz-árvák helyett a többmillió vesztest kellene mobilizálni - azt meg csak balos programmal lehet.
Pupu, probléma ott kezdődik, hogy a DK nem baloldali párt, és Dobrev maga is olyan messze van a baloldaliságtól mint Makó Jeruzsálemtől.
A baloldali-jobboldali elhelyezkedés kérdése ugyanis a munka-tőke táblák alatti felsorakozásnál kezdődik. A liberális pártok éppen ezért vesznek el a süllyesztőben rendre, mert a liberális filozófiának-társadalomszemléletnek köze sincs a liberális gazdaságpolitikához. Az első az emberi jogokat védi, a második a tőkejogokat. Mivel e kettő antagonisztikus ellentétben áll egymással, nem lehet egy szájjal hitelesen védeni..
Beszéljünk csak az egy kulcsos vagy a több kulcsos adóról:
Valójában ma is kétkulcsos adó van: a jövedelmek ~56,83 százalékát viheti haza munkabérből élő, és ~77,39 % -t a tőkejövedelemből élő.
Persze a tőkejövedelmek még ennél is kedvezőbben alakulnak, hiszen millió és egy dolog teljesen törvényesen és szabályosan számolható el céges költségként a tőketulajdonos számára, melyet a bérből élőnek a fizetéséből kell megvennie.
De mondok még:a tőkejövedelem akkor lesz igazán kedvező adózású, akkor éri el a fenti arányt, ha eléri a mindenkori minimálbér 24 szeresét, nehogy már jól járjon a kistőkés :)
Hallottad Dobrev szájából, hogy meg kívánná szüntetni pl azt az igazságtalanságot, hogy a tőkejövedelmek nem járulnak hozzá a közterhekhez?
Naugye :)
Hehehe!
Nagy kár, hogy Dopeman csak a választás UTÁN volt hajlandó MZP paródiáját közzé tenni. Pár ifjú talán elgondolkodott volna rajta!
https://propeller.hu/itthon/3722979-sulyos-parodiat-keszitett-marki-zay-peterrol-kormanyt-most?utm_source=hirkereso.hu&utm_medium=referral
De mondok mást:
Az egy dolog, hogy van egy ember, aki gondol valamit a világról, a jóról és a rosszról, a helyesről és a helytelenről, és maga a szerint él. Ezzel az életszemlélettel lehet egyet érteni, lehet nem egyetérteni, de elvitatni nem lehet, hogy ebben az esetben ő eleget tesz a kategorikus imperatívusz követelményének, mely szerint: cselekedeted maximái legyenek mindig olyanok, melyeket az általános törvényhozás elvéül kívánsz.
Dobrev és a kategorikus imperatívusz?
Inkább jut az ember eszébe a vizet prédikál és bort iszik :)
"a többmillió vesztest kellene mobilizálni - azt meg csak balos programmal lehet."
Kedves kekec!
Nocsak, nocsak! Korábban még nem ezt írtad, akkor azt mondtad, hogy a neolib jobb a neokon helyett (mintha nem ugyanaz lenne gazdaságpolitikai értelemben a kettő). Végre felnyílt a szemed, most ezzel nagyon egyetértek!
Kedves Anarchista!
Tökéletesen igazad van. Bár szerintem itt nem mindenki hülyült meg, "csak" az az elit, amelyik 3 évtizede ebben az országban szisztematikusan tesz tönkre mindent, ami valamit is ért és jó volt (zB. társadalmi mobilitás, kohézió, szolidaritás, mezőgazdaság, ipar, oktatás, stb.).
Nem véletlen, hogy ez az "ellenzéknek" nevezett massza is tűzzel-vassal gyilkolja a baloldali törekvéseket, gondolatokat. Így valóban nem fogunk emberibb országban élni!
Kedves 1970
Eddig is nyitva volt a szemem, csakhogy azzal a valóságot látom, és nem annak egy baloldali ködbe vesző képét. A tények makacs kis dolgok ám: ez az ország többségében jobboldali érzelmű.
Az igazi vesztesekhez meg az előválasztás híre sem jutott el.
De mekkora nagy pofára esés lesz MZP szavazóinak, hogy szó sem lesz "ellenzékváltásról", amivel hülyitik őket?!
Pupukám! Mea culpa! Mindig úgy tartottam, hogy a szabaelvűség nem önálló idea, inkább egy módja a jobb vagy baloldali nézetek képviseletének. Nyitott, érvelő, elfogadó, a másik szempontjait is mérlegelő. (Gyurcsány vagy 20 éve nagyon jó könyvet írt a baloldaliságról.)
Az előválasztás első fordulóján szinte eufóriába estem. Végre nem azon nyavalygunk, hogy Ovi mit mondott! Nem százan-ötszázan darvadozunk, hanem százezrek mozdultak meg! Maga a szavazás is kiválóan megszervezett!
Aztán jöttek a furcsaságok. Ugyan mi a fenének kerül be a második körbe a HÁROM első jelölt, amikor csak kettő szokott - hiszen csak így lehet az elsőséget eldönteni. Ráadásul tetemesen lemaradva Karácsonytól 7%-kal, Dobrev meg majdnem a dupláját kapta!
A második fordulóban minden akcióban kevesebben szoktak lenni – itt meg!? Majd százezerrel többen! Csak nem a szavazófülkék felé tartva rendezte meg a Főkolompos a békemenetet?
Aztán sorban, az „ellenzéki” adók végigzengték a jócskán lemaradt utolsó dicséretét. Merthogy csak vele lehet győzni, tudja megszólítani a bizonytalanokat. Blablabla… Csakhogy az Illető vérjobbos, antifeminista, ráadásul savonarolai buzgó katolikus. Miután éveket töltött Kanadában, jól megtanulta a pc beszédet, nem lóg ki a szájából a zsidózás, meg keresztényezés, ahogy azt mi itthon a jobbosainktól megszoktuk.
Sokakban csalódtam, Momentum, Karácsony, MSzP – és persze Lendvai Ildikó+ 200 fő. Meg is lett az eredménye: a második fordulóban az alamuszi nyuszi nagyot ugrott: Az első fordulóban szerzett 20 százalékát majdnem megháromszorozva: 20-ról 56,7-re feltornázva. Ki hiszi ezt el? Ha a visszalépett Karácsony összes szavazatát megszerzi, az is csak 47% lett volna.
Azt hiszem jövő tavasszal, életemen elóször, nem megyek el szavazni. Minek szavazzak a ner helyett a ner2.0-a?
Nem akarja véletlenül valaki velem megalakítani a Magyar Kommunista Pártot?
Talán emlékeztek: igyekeztem mindig higgadt maradni. De most! HAJLANDÓ VELEM VALAKI MEGALAPÍTANI A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRTOT?
Kedves kekec!
Súlyos tévedésben vagy, amikor azt gondolod, hogy ez az ország nagyrészt jobboldali érzelmű. Ezt az MZP, kisgömböc, meg Fegyőr félék sulykolják a fejekbe, na meg az SzDSz is ezt nyomatta évtizedekig.
Nem véletlen, hogy tűzzel-vassal irtanak minden értelmes baloldali törekvést és gondolatot. Sajnálom, hogy ezen az ostobaságon Te sem tudsz túllépni. Talán végre a valódi baloldali törekvéseket kellene támogatni, nem a baloldali szövegekkel operáló neolib formációkat. És igen bizony, el kellene jutni az "igazi vesztesekhez", akikről írtál is...
Kedves talalom!
Üdv. a klubban:))).
Végre felébredsz a Csipkerózsika álmodból. Nagyon keserű ez az ébredés, de talán még nem késő. (És persze még néhol "félálomban" vagy, az is látszik az írásodból!)
Rám számíthatsz, hanem is az MKP (történelmileg foglalt a név, ne felejtsd!) megalapításában, de egy értelmes 21. századi VALÓBAN BALOLDALI (NEM NEOLIB.!) formáció támogatásában, amely a múlthoz a jelenhez és a jövőhöz is az igazságnak megfelelően, értelmesen viszonyul.
Én elmegyek szavazni, de csak abban a reményben, hátha Szanyi is rajta lesz a szavazólapon:).
talalom
Én benne lennék egy kommunista párt megalakításában, de sajnos nincs munkásosztály, amellyel ezt életképessé lehetne tenni.
Szíven döfött a választási eredmény, no nem MZP győzelme feszített ki, hanem az a csodálatos pár nap ami alatt ez lezajlott.
1,/ nem is hiszem el, hogy ez s spontán szavazásnak köszönhető
2/ Azt meg pláne nem hiszem el, hogy ez az állapot fennmarad.(Rohadt sok pénz kellene hozzá)
"Nem eszik olyan forrón "állásponton vagyok és felkészülök a cirkuszi attrakcióra...)))
Kedves mavtelep!
A választás értékelésével alapvetően egyetértek Veled. Abban azonban vitatkoznék, hogy "nincs munkásosztály". Szerintem van ma is, csak más formában, keretek között. Én ide sorolom a kőművestől kezdve az árufeltöltőn át a pedagógusig, orvosig mindenkit (azt gondolom, ma egy értelmiségi is végtelenül kizsákmányolt). Egységesen azokat az embereket, akik 3 évtizede kiszolgáltatottak ennek a rendszernek, ennek az arroganciának, ennek pökhendi, lenéző mentalitásnak, és - mindenekelőtt - a szabad rablásnak, a szolidaritás, a társadalmi kohézió teljes pusztításának. Kekecnek volt abban nagyon igaza, hogy ezeket az embereket kellene megszólítani, értelmes, építő, baloldali politikával. Ezt most sajnos senki sem képviseli (talán Szanyi kapitány próbálkozik...).
Azon még nem gondolkodtatok, hogy egy jól megkoreografált bábszinházat láttunk? Mert mi mással lehetett volna fenntartani és felcsigázni az érdeklődést? És nem, nem Orbánt tartom a bábmesternek. (kivéve persze, ha a cél az egész összefogás szétrobbantása)
Az meg bebizonyosodott, hogy MZP tényleg be tud húzni új, nem baloldali érzelmű szavazókat.
Egyébként meg TÖBB egymástól független kutatás is bizonyíttotta a többségében konzervetív és jobboldali beállítottságát a lakosságnak, nem az ujjamból szoptam. Hát most kaptak egy Gyurcsánynét legyőző, "pártfüggetlen" jelöltet.
Bízzunk abban, hogy a 6 párt majd csillapítja a kilengéseit. Vagy sem. Mert előre látható, hogy a választás után akárki lesz hatalmon, meg kell kezdeni a megszorításokat. Lehet, hogy az nem érdeke az ellenzéknek, hagynák, hogy Orbán errodálódjon. 1-2 évet megér, ha végleg eltakarítható.
Egyébként meg, "jobb későn, mint soha" Gyurcsány elkezdhetné végre a "csak ülök és mesélek" műsorát. Hogy ne szégyenbélyeg, hanem garancia kegyen a gyurcsányozás,
Kedves kekec!
Nagyon sokan nagyon sokféle kutatást tudnak felmutatni ennek meg annak a bizonyítására. Nézd meg a századvéget, meg társait! Nem gondolom, hogy igazad lenne, főleg akkor nem, ha az emberek értékpreferenciáit vizsgálnák. Sajnálom, hogy Te is bedőlsz ezeknek a zöldségeknek.
"Mert előre látható, hogy a választás után akárki lesz hatalmon, meg kell kezdeni a megszorításokat."
Abban még nem gondolkodtál, hogy emberek nagy részének ebből van elege? 3 évtizede semmi másról nem szól az életük, csak az ilyen meg az olyan megszorításokról. Mindenkinek egy élete van, amit szeretne értelmesen, hasznosan, alkotó módon leélni. Nézz körbe, milyen kilátásai vannak a fiataloknak arra, hogy önálló családot alapítsanak ("mama-hotel"), és közben gondolj bele egy kicsit abba, hogy az én szüleim generációjának (70-esek) mennyire más lehetőségeik, értelmes életindítási módjaik voltak. Egy fiatal, amikor kilátástalan eleve a helyzete, semmit nem ér a fizetése, majd azt hallja, hogy "megszorítások kellenek" az idők végezetéig, akkor mit gondoljon. Mit vársz tőle?
Ilyesmikről beszélek, amikor azt mondom, hogy ezzel a rendszerrel vannak nagyon komoly gondok.
Kedves 1970!
Válaszd már külön: kapitalizmus és orbánság.
A kapitalizmussal rendszerszinten vannak bajok. (GDP hajszolása a környezet rombolása útján) egyetlen dolog szól mellette, mint a demokrácia mellett is: eddig még minden más kipróbált rendszer rosszabbnak bizonyult.
Kivéve az emberarcú szocializmust (lásd még: Kádár rendszer), de az meg a gazdaságok versenyében gyengének bizonyult. Ami ugyan bizonyította Lenin igazát a gyenge láncszemnél elszakítható láncról, de azt is, hogy a gyenge országok nem képesek jó életszinvonalat biztosítani, csak valamivel egyenlőbbet. Kornai hiánya meg elég korán kimutatta, hogy ez mennyire reménytelen. Ha a gazdasági adottságok felett próbálkozik egy ország, azt csak eladósodás útján teheti. Egyébként a kapitalista rendszer keretei között is.
Az orbánság ezzel szemben belső gyarmatosítással és a nemzeti jövedelem átcsoportosításával próbálja behozni a gazdasági lemaradást - eközben gátlástalanul lebontja a kapitalizmus kordában tartására szolgáló fékeket és ellensúlyokat.
Történelmileg belátható időn belül ezért nem a kapitalizmus elleni harcot, hanem éppen annak ésszerű helyreállítását lehet megcélozni. Minden más nem a mi életünkben fog bekövetkezni
(ha egyáltalán)
"Álmodozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz" és közben jól pofára esik!
Megjegyzés küldése