PUTYIN

Komolyan, ezen nem is tudom már, hogy sírjak, vagy nevessek.
Merthogy az emberi minőségnek van egy olyan szintje, ahová - úgy látszik - csak sajtómunkások tudnak alámerülni, mielőtt elpatkolnának keszonbetegségben.
Hajdan, boldog úrfikoromban nagyon szerettem volna újságíró lenni, ma már ezerszer is meggondolnám, hogy ebben az elsilányodott szakmában melyik sajtóorgánumhoz szegődjek el - merthogy szinte egyik sem tartja be a régi, jó irányelvet: a hír szent, a vélemény szabad.
Reklám-szórólapot írni meg sosem szerepelt a vágyaim között.
Ha olvasom az Index világpolitikai beszámolóit, csak mosolyogni tudok, de a Népszava cikkeit olvasva erős a gyanúm, hogy mentális kihívásokkal küzdő mazochista lehetek.
Amit ott művel egy- két sajtó-napszámos, az a hajdan baloldali és tekintélyes lap meggyalázása.
Példányai lassan ügyibevaló méretre vágva a zsákfalvak pottyantósaiban érdemelhetnék ki hasznos, szociálisan érzékeny és adekvát felhasználásukat.

Olvasom, hogy Putyin választási győzelméhez nem gratulált, csak a kínai, az indiai, az iráni, a szaud-arábiai, dél-afrikai és a Szovjetunió majd minden volt tagköztársaságainak elnöke, viszont Észtország, Litvánia, Lettország és még néhány nagyhatalom ezt elmulasztotta.
És hát ternészetesen az angolszász világ és az általa dominált európai hatalmak sem gratuláltak, legyenek azok kicsik, vagy nagyok.
Putyin túléli, az említett hatalmak vezetőit meg szép csendesen megüti a guta, hiszen csak az európai nagyvárosokban leadott orosz szavazatok számain tudnak rugózni.

Ezek azt tanúsítják, hogy egyrészt az oroszok nem titkolják az ellenszavazatokat, másrészt akinek nem tetszik a rendszer, az élhet a világ más tájain is, és ameddig nem fordul tevőlegesen Oroszország ellen, addig a kutya se ugat utána.
Hogy szerintük ők tudják, hogy mi az orosz érdek?
Annak idején a nyilasok is ezt állították a magyar érdek kapcsán magukról, elöttük Horthy, még előbb Ferenc József, sőt Haynau is - az ülésrend meghatározza az álláspontot, ugye... 


A Gorbacsov által eltékozolt birodalom ismét a lábára állt, és olyan vezetőt kapott, akiből nem lehet hülyét csinálni, aki az országa ellen berzenkedő angolszász országokat és csatlósaikat rákényszeríti, hogy Oroszországot súlyának megfelelően kezeljék, ha már a hatvan évnyi békés kereskedés és partneri viszony nem felet meg nekik.
Oroszország meglesz a nyugat-európai államok nélkül, de vajon azok is meglesznek nélküle?
Rossz nyelvek szerint Európa egy nem túl jelentős félszigete Ázsiának, nyersanyagkincse  elenyésző, lakóinak száma csökken, technológiailag és katonailag gyenge, egymagában esélye sincs felvenni a versenyt az USA vagy akár Kína világával.

Egyetlen esélyét éppen most hajítja sutba, mikor az oroszokkal kialakítható szövetség helyett az amerikai politika cselédjévé szegődik.
Nem csoda, hogy jelenlegi vezetői Oroszországot mint vérengző fenevadat, Putyint  meg mint a világ ellenségét szeretnék bemutatni, helyiérdekű és kétes sikerekkel. 
Ezért persze a későbbiekben drágán kell fizetni, mint ahogy a katonai konfrontációért is, ha egyátlán megússzuk a világháborút.
Merthogy ne feledjük, Oroszország és Putyin viselkedését az angolszászok rossz politikai-gazdasági-katonai helyzetértékelésén alapuló agresszív és szakadatlan nyomulása váltotta ki.
Az, ahogy bunkósbotjukat, a NATO-t - igéretük dacára - egyre közelebb és közelebb vitték Moszkvához.
Most úgy jártak, mint a bűvészinas, aki kitáncoltatta a söprűt a sarokból, de visszatáncoltatni már képtelen.
Az oroszok pedig elszántak, a kínaiakkal a hátuk mögött - ha már így esett a dolog - belekezdtek a világrend átalakításába, mely nagyságrendileg a jaltai rendezéssel esik egy súlycsoportba.
Nem kell azt hinni, hogy sikerük esetén az Egyesült Államok megszűnik nagyhatalonak lenni, de mindenképpen megszünik az egypólusú világrend, és a demens Bident az amerikaiak ezért éppen annyira fogják szeretni, mint az oroszok a narcisztikus idealista Gorbacsovot.


Oroszország számára ez a világválság - miközben nem rendítette meg az országot, sőt -  kényszer szülte lehetőséget ad a modernizálásra, a folyamatok felgyorsítására a tudomány és technika területén, a társadalom jólétének területén, és nem utolsó sorban katonai területeken.
Putyin pedig éppen megfelelő ember erre a feladatra, megfelelő helyen.
Nyugaton el sem hiszik, hogy hatalmát fenn lehet tartrani a  nép terrorizálása nélkül, pedig éppen a legutóbbi választás is azt tanúsítja, hogy dehogynem.

Az orosz népnk a II. Világháború, a húszmillió orosz halott, az ország európai felének elpusztítása olyan tanulságokkal járt, mely beleégett az orosz társadalmi tudatba.
Ennek megfelelően reagál a világ dolgaira, és ideje lenne beletörődni, hogy nem vevő az angolszász "demokráciára".
Saját társadalomszervezési mintáit követi, mely saját történelmén alapul, melyben a Romanovok mellett ott van Sztálin is, az angolszász intervenció a távol-keleten, Gyenyikin, a kozákok, a Szovjetunió, Hruscsov és Jelcin - létük és uralmuk megannyi tanulságával.


Számunkra talán az lenne kívánatos, hogy békében és biztonságban éljünk egy világhatalom mellett, kihasználva azokat a lehetőségeket, melyeket egy ekkora ország majdnem-szomszédsága nyújt.

Szomorú, hogy a mai magyar ellenzék - még azok is, akik magukat baloldalinak tartják - átengedte a "béke" jelszavát a maffiának, mely jelenleg a hatalmat gyakorolja errefelé.
Putyin meg teszi a dolgát - a mi helyeslésünkkel vagy ellenkezésünkkel - számára mindegy - egy világhatalom vezetőjeként.
Megrovóan fel szokták emlegetni neki, hogy KGB tiszt volt.
Valóban, de ez inkább az előnyére vált a mai helyzetben, hiszen hozzászokott az elemző munkához, kerüli a felelőtlenséget és nem lehet kiénekeltetni a sajtot a szájából.
Nem mellesleg a társadalmi jólétre is odafigyel, ami egy olyan országban, mely száz évvel ezelőtt még a nyomor, elmaradottság és primitív életmóddlal volt azonosítható, nem közömbös.

Hogy menet közben feléledt a fasizmus?
Hogy Németország ismét fegyverkezik?
Hogy a francia elnök európai vezető szerepre vágyik és a francia Gloire újjáélesztésére Napoleon után néhány évszázaddal?

Mindegy, a világ megy előre a maga útján, Róma ugyan az "Örök város", de a hatalma nem tartott örökké, ebben hasonlít Washingtonra, melyben a Capitólium elfoglalása ugyanúgy a demokrácia és kultúra csúcsa volt, mint hajdan nálunk a TV-székház ostroma.


Drukkolok Putyinnak, a világnak jót tenne ha multipolárissá válna.
Kissé értetlenkedem azon, hogy egyes demokraták az egyszemélyi hatalom ellen berzenkednek, de hogy egyetlen állam gyakoroljon irányítást a világ felett, azt természetesnek tartják.
Remélhetőleg háború nélkül ússzuk meg a válságot, remélhetőel hamar nyugvópontra jut a helyzet és ismét egy hosszabb békekorszakot élvezhetünk...
Jó lenne.

:O)))