JÉGSZÍV

Tetthely

Mikor hazafelé tartva szembe jött velem egy jegesmedve, már gyanítottam, hogy nincs minden rendben.
Aztán amikor türelmesen meg kellett várnom, míg száz pingvin liba - pardon, pingvinsorban áttotyog előttem a zebrán, akkor már éreztem, ez maga a bizonyosság, itt van a globális felmelegedés, mellyel évek óta riogatnak.
A teraszon felejtettem egy kétliteres üdítőt, mely aztán az éjjel felrobbant, olyan zajjal, ha ez a Cinege utcában történik, a TEK szőnyegbombázást hajt végre a Bácska-Baja-Budapest vonalon, és azonnal betiltják a hallókészülékeket.
Nem mondom, régebben volt ilyen hidegre példa, de mostanság, amikor Orbán és tettestársai már a négy évszakból is elloptak kettőt, kissé szokatlan a dolog, szinte hihetetlen.
Magam is kételkednék, ha idén már ezidáig nem fagyott volna meg hozzávetőlegesen az elmúlt ötszáz év legnagyobb (és egyetlen)  nyertes csatájában elesett honvédeink számának közel tizenötszöröse, úgy száz fő.
És ez csak az ismertté vált esetek száma, merthogy a kihűlések jelentős része az áldozatok saját lakásaiban következik be, miközben mezőőreink kötelességtudóan előállítják azokat, akik eléggé el nem ítélhető módon a gázfűtés helyett a sokkal kalandosabb és mozgásigénye miatt egészségesebb erdei fagyűjtés nevű sportot választják.
Nem akarok populista húrokat pengetni, de ilyesmi Kádár véres diktatúrájában nem fordulhatott volna elő.
Persze mostanában már minden máshogy volt, a szegénységet kutató szociológus is írt egy terjedelmesebb cikket erről a Népszavában, aki elolvassa, máris meggyőződéses híve lesz a rablókapitalizmusnak, de én azért attól tartok, Solt Ottilia zokogva kérne bocsánatot a hajdani rendszer névadójától...


Ami leginkább nem tetszik, az a szemlélet, az állami közöny, a hülye magyarázkodások, a pofátlan cinizmus.
Azt erőlteti a média, hogy aki megfagy az utcán, az maga tehet róla, hiszen nem akarja igénybe venni szociálisan pazarló államunk gondoskodó szeretetét, nem vonul be a hajléktalanszállóra, hanem direkt, mondhatnám zum trucc fagynak jégszoborrá, mint tegnap is, a zuglói Kövér Lajos (? - elírás lehet, a keresztnév kezdőbetűjéből...) utcában, egy férfi és egy nő, akik együtt készültek a kerületi polgármester által forszírozott előválasztásra, ahelyett, hogy az élet és a halál között választottak volna.
Orbán dolgozószobája 3 250 000 000,- Ft - ba fog kerülni a Várban - és ez csak a dolgozószoba, nem az egész beruházás - ebből azért futná talán némi segítségre, de úgy tűnik, a hatalom az emberekre hagyja a jótékonykodást.
Arról nemigen hallani, hogy a Mészáros Lőrinc névre hallgató orbánviktor egy büdös buznyákot akár adott volna életmentésre.
A költségvetés is kiszórt decemberben vagy 900 milliárd forintot, de persze szó sincs jótékonykodásról, a nyomorgó nagyvállalkozókat segítette ezzel a kormány, élénkítette a keresletet.
Mindeközben két stadiont építünk a horvátországi Eszéken és évente milliárdos összeggel támogatjuk a város jövendő labdarúgó-akadémiáját.
Eszéken egyébként kilencszáz magyar él, egész Horvátországban meg tizennégyezer, kevesebben, mint ahány hajléktalan van Magyarországon.


Ez az ember gyilkos.
:O(((

SAVANYÚ KÉPPEL, KISSÉ RUSZTIKUSAN

Elégedetten szemlélem szeretett demokratikus ellenzékünk országépítő munkáját.
Kuriózum ez a javából, hiszen a progresszió itt a hátrálásban testesül meg, márpedig ez egyedül a rákoknál mondható helyes haladási iránynak.
Mindenesetre az már látszik, hogy a 2018-as választásból nemigen lesz énekes halott, úgy fogunk pofára esni, hogy a Föld ellentétes oldalán a Csomolungmát meghaladó magasságúra púpozódik a táj, melynek hegyei-völgyei felismerhetően viselik majd Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc vonásait.
Úgy látszik, ennyire futja politikusaink fantáziájából, kezdeményezőkészségéből, tehetségéből - törődjünk bele.
Hogy aztán mi van a háttérben, azt csak az érintettek tudják, mi csak azt látjuk, hogy a politikai ellenfél hihetetlenül el van pofátlanodva, éppen olyan, mint a postás, aki a szabadságon levő férj szeme láttára dugja meg az asszonyt, miközben férjuramnak a farkával kell ütnie a taktust esküvői fényképének üvegén.
Nincs már szégyen, nincs szemérem, a média azon polemizál, hogy vajon kinőtte-e már a mi kettéfűrészelt óriásunk az országot, vagy amit tesz, az mégsem a világuralom megszerzésére tett kísérletének része?
Mindezt úgy, hogy az ország majd fele szegény, mint a templomi segédegér, emberek fagynak meg, hűlnek ki, gyerekek éheznek, miközben Szeretett Vezérünk számára készül Tisza István irodaberendezésének másolata.
Vesztett háború saját katonái által meggyilkolt miniszterelnöke a példakép.
Jellemző erre az eltorzult lelkületű szerencsétlenre.
De jellemző ránk is, akik elviseljük, hogy a Magyar Királyság lélekszámára, területére, gazdasági erejére méretezett Parlamentből a királyi hatalom szimbólumába költözzön - milliárdokért - egy tízmilliós, gazdaságilag, egészségileg és erkölcsileg rokkant operettállam erkölcsi kihívásokkal küzdő - és e  küzdelemben folyamatos vesztésben levő - mentálisan zakkant politikusa.
Majd átépítjük a Parlamentet is, a kupolacsarnokban műfüves futsalpálya lesz, az üléstermekben edzőpályák, a főkapuban meg egy aranyból megszobort óriási segg, rávésve a Nagy Név, melyhez lógó nyelvvel úgy állnak majd sorba a népek nyalintani egyet, mint hajdan Lenint nézni álltak sorban, a Mauzóleum előtt, Moszkvában.


Közben a megszokott aláírónévsor köztársasági elnöknek jelöli Majthényi László volt ombudsmant, akinek annyi esélye van a poszt elnyerésére, mint a Semjén puskacsövét furulyának néző vadlibának.
Ennek dacára elfogadja a jelölést, mert valamelyik életidegen szerint ez majd azt bizonyítja, hogy tudunk köztársasági elnököt jelölni és ez pozitív üzenet a társadalomnak.
Szerintem meg ezzel azt üzenjük, hogy a balfasz ellenzék már megint bohóckodik, de közben, mintegy az előadás melléktermékeként legitimálja a választást.
Hogy miért kell égetni magunkat, azt senki nem tudja, kivéve talán a Habony-művek manipulátorait, akik az ilyen akciókat tervezni és szponzorálni szokták.
Merthogy ne mondja senki, hogy ez maguktól jutott eszükbe az igazlátóknak, egyidejűleg éppen most tett szert miniszterelnöki ambíciókra a szocialisták nagytalpú reménysége, aki bejelentkezett a posztra.
Ült Botka az ágya szélén, mikoron megjelent előtte az Úr angyala, meglengette szárnyait és szóla: Üzenetet hoztam néked, ó Szocialista Embertípus, az Úr engem küldött, nem a Postát, mert az már nemigen jár, hallgasd hát az igét, mely imigyen szól:
Feladatod a parlamenti választás közröhejjé tétele, tátsd hát nagyra tepsi szájad és tudasd a néppel, hogy csak most, csak nekik, csak te kellesz, hát szarni magasról az ellenzék megállapodására, te vagy a jelölt és punktum.
A Gyula majd elteszetoszáskodik, tanácstalanul forog majd körbe-körbe, mint kutya a farka után, de szólni úgyse mer, mert egyrészt nagy marha ember vagy, ha melléütsz is meghal, másrészt meg a Laci bácsi melletted áll, ha dobbant egyet a lábával, eltűnik a szoci pénztárcából a pénz, és Gyula költözhet tovább.
Majd Iványi tiszteletes ad neki is helyiséget, mint a többi hajléktalannak!
Ilyesmi nem történik véletlenül.


Vegyük még ehhez hozzá Botka egypontos választási programját, a Gyurcsányirtást, melyhez a sót már be is szerezték.
Öreg és fiatal szoci korifeus ahelyett, hogy nyalná, mint rendes marhákhoz illik, inkább a langaléta pártelnök tetemének helyét akarja beszórni vele, vastagon.
Nem, nem a Fidesz elnökének szánják a nátriumkloridot, egyrészt nem langaléta, sőt, másrészt azzal jól kijönnek, lesz villamos Szeged és Hódmezővásárhely között, avatáskor nyelvespuszi.
Az új villamosvonalat majd összekapcsolják a felcsúti kisvasúttal, azon mehet vígan a picsába az összes szemétláda politikus, ha egyszer majd eldől a népben a borjú.
Csak az érdekelne, de az nagyon, hogy miként képzelnek ezek választást nyerni a következő ötszáz évben?
A kérdés vonatkozik a DK prominenseire is, merthogy nekik sincs semmiféle ötletük arra, hogyan lehetne valahogy szövetségeseket találni Orbán eltakarításához.
Merthogy egyedül - ezt még egy ötig számolni tudó óvodás is érti - nem megy.
Ha valaki azt meri javasolni, hogy próbáljuk meg érdek-alapon keresni a szövetségest, akkor sikítoznak, mint a szűzlány, mikor a helyi nagyfarkú híresség előveszi a csúnyáját - jujj Józsi, ez itten mind a tied?
És ezt akarod te, és oda, abba az édes picibe...?
NEEEEEEEM!
Viszont élvezni rohadtul szeretnének, csak éppen nem bíznak magukban, ezért aztán már évek óta vadul maszturbálnak, az nem veszélyes, meg már hozzá is szoktak....
Hogy esetleg új arcokkal próbálkozzanak, olyan istenfia nincs, a választási program itt sem tartalmaz egynél több pontot: Feri legyen a miniszterelnök, aki mást mond, nőjön köröm a pöcsére!
Hogy aktuálisan ez irreális, az abban a pártban senkit sem érdekel, Feri szava szent és lába tömjénillatot áraszt.


Anyámtól állandóan kikapok, hogy miért szidom a mieinket, mikor a Fidesz állandóan dicséri a saját embereit.
Én meg azt gondolom, hogy ha elindulsz egy versenyen, és más nyer, akkor nem a nyertes a hibás, hanem az, aki rossz taktikával, felkészületlenül versenyzett.
Ilyenkor új edző és új játékosok kellenek, a klubot át kell szervezni, a mezeket ki kell mosni, de előtte mindenképpen gondolkodni kell.
Lett volna erre ezidáig majd három év, a három év alatt jól elvoltunk, most meg majd kellene valami szövetséget kötni a demokratáknak, akik éppen annyira demokraták, mint amennyire a liba hattyú.
A vége az lesz, hogy Gyurcsány humanizmusa diadalmaskodik, felkéri Fodor Gábort és Horn Gábort a koalíció munkájában való részvételre, melynek eredményeképpen minden szocialista jelölt jogosult lesz egyet rúgni minden DK-s jelölt seggébe, Gyurcsányéba kettőt, a szerződés számára ennek megfelelően pucsítási kötelezettséget ír elő.
Na  mindegy, ürítsük fenékig a méregpoharat, aztán öt év múlva ezek már úgyse lesznek, jön a Jobbik, melyet majd tíz év múlva legyőz az Ébredő Magyarok Pártja.
Én meg majd faszább gasztroblogot írok, mint Gyurcsány, úgy szeletelni már tudok, mint Gréczy, és nekem még azt sem kell mondani ehhez Ferinek, hogy szívem...


Marhafarkak pácban - ez lesz az első recept, jó étvágyat hozzá!


:O)))

SZARKAIRTÁS - BECÉZÉS NÉLKÜL

Nem tudom megúszni, hogy bevezetőben ne ismételjek meg valamit, miután a demokratikus ellenzék véleményformálói olyanok, mint a sárba ragadt autó utasai, akik elölről-hátulról tolták buzgón a verdát, de az egyre mélyebben süppedt a kátyúba, és most állnak a lefulladt jármű körül és a fejüket csóválják: hát ez nem megy!
Ezt így ki nem húzzuk sohasem, mondják, lelkesítve potenciális szavazóikat.
A kátyú a szomszéd kapubejárója előtt lelhető, az ő autója is beragadt az udvarán, ami önmagában nem lenne nagy baj, de népes pereputtyának segítsége nélkül mindketten mozdulatlanságra vagyunk kárhoztatva, aki ellen segítségért autóztunk volna, az meg röhög, mint a fakutya, de igaza is van.
Namármost, leírom mégegyszer, hátha végre... - az összefogás az autó kiszabadításáig és a kátyú feltöltéséig szólna, senkinek sem kellene közben a Magyar Hiszekegyet kántálni, de a Kommunista Kiáltványt se - egyszerűen ki kellene szabadítani a roncsot és feltölteni a kátyút a helyi uzsorás és embereinek tetemeivel.
Ehhez képest a kiszabadításban érdekelt, de csekély fantáziájú sofőrök és utasok durcáskodnak: ez azt mondta az anyámra, hogy hernyótalpas, az meg nem ugyanabba a templomba jár, mint én, amaz meg egyáltalán nem jár templomba, rohattnáci - libsibolsi zsidrák.
A tetejében egy ilyen megoldásnál a pártok meg se jelennének, csak egyetlen párt: a Magyar Útkaparók Pártja, ennek az egyetlen pártnak lennének jelöltjei, melyeket nem a pártok delegálnának, hanem a lakosság javasolná azok közül, akik egyetértenek az alapvetéssel, hogy az elpofátlanodott uzsorást seggbe kell rúgni.
A pártok dolga kimerülne abban, hogy deklarálják: az Útkaparók Pártjának jelöltjei a mi jelöltjeink, kedves hívünk szavazz rájuk, aztán a ciklus végétől majd megint lehet akár ránk is szavazni, mert visszaáll a demokratikus államrend.
Ennél egyszerűbben már nehéz ezt leírni, aki még így sem érti, az jelentkezzen és annak dobókockákkal és matchboxokkal  modellezve személyesen is elmagyarázom, és a végén nyerhet egy libacombot...


Ami a mai témát illeti, az a választás utáni ciklusról szól.
A fő kérdés itt az, hogy miért is szavazzon a választó erre a pártra?
Ehhez természetesen ígérgetni kell, mint a világon bárhol, azzal a differenciával, hogy ezeket az ígéreteket be is kell tartani, ezért előre meg kell mondani, hogy milyen forrásból kívánjuk megvalósítani az adott elképzelést.
Négy év alatt természetesen nem lehet tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremteni, ez az időszak korrekciókra alkalmas.
Nem írok részletes elképzelést, inkább csak fő vonalakban jelzem a megoldandó problémákat.

A demokrácia helyreállítása érdekében azonnal deklarálni kell az Alaptörvény és a fülkeforradalom alkotmányellenességét, azonnali vizsgálatot kell indítani az alkotmányos puccs és z egyszemélyi uralom megteremtésének szervezői ellen.
Kezdeményezni kell egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, melynek tagjait a ciklus végén, az országgyűlési képviselők választásával egyidejűleg választja a nép, tagjait a pártok jelölnék, ők maguk egyéni mandátumot kapnának, melyet szabadon tölthetnének be, tehát még a jelölő pártnak sem tartoznának elszámolással, viszont a kész Alkotmányt népszavazással kellene megerősíteni.
A képviselők számára egy parlamenti ciklus állna rendelkezésre a feladat végrehajtására.
A választókörzetek határait és a képviselők számát vissza kell állítani a puccs előtti helyzetnek megfelelően.
Népszavazással kell eldönteni, hogy kapjanak-e magyarországi szavazójogot a más államok területén élő magyar állampolgárok. 
Államellenes bűncselekmények elkövetőitől meg kell vonni a képviselői mentelmi jogot.

Az önkormányzatoknak nevezett sztálinista transzmissziós szíjakat, melyekkel a hatalom a kormány követelményeit továbbítja az állampolgárok felé,  jelenlegi formájukban azonnal meg kell szüntetni, a polgármesterek helyett átmenetileg állambiztosokat kell kinevezni, a testületek döntéseinek érvényességét a következő - időben a képviselők választásával egybeeső - önkormányzati választásokig, egyúttal megszüntetve a járásokat és a megyét mint közigazgatási egységet, visszatérve a régiókhoz és településekhez, visszaadva forrásaikat és feladataikat. 
Közigazgatási feladataik egy részét a régió települési önkormányzatainak szövetségéhez, a többit a településekhez kell delegálni.
Minden településnek helyi rádiója kell, legyen, ha lehet, helyi televíziója is, és mindenképpen legyen rendszeresen karbantartott internetes honlapja. 

Az állami egészségügyben azonnal vissza kell térni a biztosítási elvhez, a területi szervezéshez.
A működtetéshez szükséges vagyonelemeket a költségvetésből kell elvonni, az erre a célra szolgáló előirányzatokat ki kell egészíteni a különféle luxuskiadások terhére, le kell állítani a stadionberuházásokat, az olimpia rendezésének előkészületeit, vissza kell vonni az olimpiai pályázatunkat.
Az erre fordítandó forrásokkal emelni kell az egészségügy költségvetését, és minimálisra kell csökkenteni a várólistákat.
Azonnal be kell zárni azokat a kórházakat, melyek a kapacitások többszörözésével elvonják a forrásokat, melyeket a gyógyító-megelőző tevékenységre kellene fordítani.
Az egészségügyi intézmények vezetőinek kinevezése során az intézmény dolgozóinak véleménye meghatározó kell, hogy legyen.
Az állami egészségügyi ellátásban meg kell szüntetni a szabad orvosválasztást, az ellátást úgy kell átalakítani, hogy a beteg "gazdája" a családorvos legyen, a szükséges kezelésekről is ő döntsön.
Erősíteni kell a járóbeteg szakellátások és a helyben végzett egynapos műtéti eljárások szerepét, ebben érdekeltté kell tenni az intézményeket és a családorvost is, kivéve természetesen az akut ellátást.
Ehhez hozzá kell rendelni a megfelelő pénzeszközöket, létszámokat - a megszüntetendő kórházak felszabaduló forrásainak terhére.
A fogászati ellátások területén forrást kell biztosítani a fogpótlásokra, ne nézzen már úgy ki az ország, mint egy vámpírparadicsom...
Teret kell nyitni a magánellátásnak, a magánbiztosítóknak, melyek az államtól a betegellátásra csak normatív módon kaphatnának támogatást, de beruházásaikat és intézményeik üzemeltetésének költségeit maguknak kellene vállalni, nem az állam helyett, hanem mellette, kiegészítő jelleggel.
Az állami egészségügyi ellátásban alkalmazott orvos számára meg kell tiltani a magánellátásban való részvételt, a két ellátási formát el kell különíteni.

Az oktatás területén egységes finanszírozást kell bevezetni, mely nem tartalmazhat kedvezményeket és diszkriminációt - az egy tanulóra jutó finanszírozás összegének ugyanakkorának kell lennie az állami, alapítványi és az egyházak által működtetett iskolákban.
Az üzemeltetőnek nem csak arra kell kötelezettséget vállalnia, hogy elkölti az állam által folyósított forrásokat, de saját vagyonából is áldoznia kell a színvonal emelése érdekében.
Azt az intézményt, mely szegregációt alkalmaz, azonnali hatállyal be kell zárni, működtetőjét pedig büntetőjogilag felelősségre kell vonni - gyűlöletkeltés miatt.
A tanulók oktatásának világnézeti semlegességet kell tükrözni, mely természetesen nem zárja ki a vallásos nevelést sem, de ennek eldöntését nem az állam, hanem a szülők feladatává kell tenni.
Az oktatás szervezésében figyelembe kell venni, hogy az általános iskolában kezdeni a nevelést eleve halott dolog, ezért meg kell teremteni a legkisebbek számára is azokat a kereteket, melyek között fel tudnak készülni az iskolára, ezt a legkisebb faluban is végre kell hajtani.
Ha kell, akkor nem a hagyományos bölcsőde, hanem baba-mama klubok formájában, ahol a szülő is jelen lehet gyermeke foglalkoztatásánál.
Ennek meg kell teremteni a módszertani hátterét.
Az óvodapedagógusok megbecsülését emelni kell, mert az ember sorsa hat éves korára gyakorlatilag eldől.
Az általános iskolákban a tananyagot kezelhető méretűre kell csökkenteni, terjeszteni kell az iskolaotthonos formát, redukálni kell a házifeladatok mennyiségét.
Egy nyelvből a nyolcadik osztály végére államvizsgát kell tenni, a nyelvtanulást már az óvodában el kell kezdeni.
A tanulmányok befejezésének korhatárát vissza kell állítani 18 évre, de aki a nyolcadik osztály befejezését, vagy a korhatár elérését követően nem kezdi meg tanulmányait szakmunkásképzőben vagy középiskolában, azok számára a két évet OKJ-s képzésre kell fordítani, tehergépkocsi-vezetést, targoncavezetést, építőipari vagy mezőgazdasági gépkezelést, vagyonőri, segédápolónői képzést, stb. kell adni - mindenképpen a piacon értékesíthető tudást.
Emellett oktatni kell alapvető egészségügyi, gyermeknevelési, családszervezési ismereteket.
Amelyik fenntartó nem képes teljesíteni a feladatait, attól meg kell vonni a jogosítványát.
A pedagógusokat érdekeltté kell tenni abban, hogy diákjaik sikeresek legyenek, első osztályban ki kell alakítani a patrónusi rendszert, mely tulajdonképpen egy stáb, melynek tagjai végigkísérik a diákokat tanulmányaikon.
Amelyik stáb tanulója szakmát szerez vagy sikeres érettségit tesz, annak tagjai komoly jutalmat kapnak, csakúgy, mint a tanuló szülei is.
Minden településen biztosítani kell az ingyenes, széles sávú internetet és tableteket a tanulói jogviszonyban levők számára, ugyancsak támogatást kell adni az ilyen szolgáltatást igénybe vevőknek is, életkortól függetlenül.
Minden iskola mellett legyen sportpálya, öltöző és tisztálkodó-helyiségekkel, az iskoláknak legyenek sportcsapataik, melyek egymás között rendezzenek bajnokságokat, ehhez a személyi feltételeket meg kell teremteni önkéntes és hivatásos sportvezetőkkel, edzőkkel.
Az iskoláknak álljon rendelkezésére kedvezményes árú autóbusz, járják az országot, ismerjék meg tájait.

A nyugdíjrendszert azonnali hatállyal át kell alakítani, az államnak vissza kell adni a magán-nyugdíjpénztáraktól elrabolt összegeket, még akkor is, ha ehhez hitelt kell felvennie.
De lehet erre forrás a a közművagyon, vagy a bűnügyekből származó  elkobzott vagyon értékesítése is
A nyugdíjakat is biztosítási alapon kell megállapítani és folyósítani, a nyugdíj ne kegy legyen, mint ma, hanem járandóság, emelése pedig kalkulálható és stabil legyen.
A teljes munkaidős dolgozók minimálnyugdíjának összegét a megélhetési minimum másfélszereséhez kell igazítani, a megélhetési minimum megállapításába be kell vonni a nyugdíjasok egységes és államtól független érdekképviseletét, melyet mielőbb meg kell alapítani.
Aki nem jogosult nyugdíjra, azt a szociálpolitikának kell felkarolnia, elsősorban természetbeni ellátást biztosítani számára, fűtőanyagot, naponta egyszer meleg élelmet, egészségügyi felügyeletet, szükség esetén házi vagy központi ellátást.
A nyugdíjasok számára fórumokat kell teremteni a régiókban, de a különféle testületekbe is be kell vonni arra alkalmas és elhivatottságot érző tagjaikat, esetleg meg kell alapítani településenként a Vének Tanácsát, melynek ülésein félévente a helyi testületek tagjainak is részt kötelező venni...
A nyugdíjemelések tekintetében vissza kell térni a svájci indexáláshoz, a nyugdíjas sírjon-nevessen együtt az aktív munkavállalókkal, és vegye ki részét a közfeladatokból is.
Meg kell szüntetni a politikai szándékból bevezetett nyugdíjkorhatárokat, el kell terjeszteni a szociális tevékenységben az egészségügyben, az oktatásban, a tömegsportban az önkéntes munkát.
Az adórendszert azonnal át kell alakítani, le kell csökkenteni a családi adókedvezményt, helyette azonnal és nagymértékben emelni kell a családi pótlékot.
Meg kell szüntetni az összes adókedvezményt, beleértve a TAO-t is - kivéve a külföldi beruházók már megállapított  adókedvezményeit.
A különféle politikai vagy társadalmi célok elérését legyen tilos az adórendszeren keresztül támogatni.
Az adókat az utolsó fillérig be kell szedni, míg a támogatásokat a költségvetésből kell folyósítani, pontosan megjelölve a célt, átláthatóan.
A profi sport támogatását be kell szüntetni, a sportolók éljenek meg a bevételeikből, vagy sportoljanak hobbiból, a saját pénzükből fenntartott egyesületekben.
A klubokat tartsa el a tagság, köpködje mindenki a lelátókon a szotyolát a saját kontójára.
Az adórendszer legyen többkulcsos és progresszív, fizessenek a gazdagok.
A tanulmányi költségeket a felsőoktatásban a tanulmányi eredményekhez kell igazítani, az első évfolyam legyen mindenki számára nyílt és ingyenes, a többi viszont térítésköteles.
Ha a tanuló jól tanul, kapjon olyan mértékű ösztöndíjat, mely biztosítja tanulmányai folytatását.
Ki kell alakítani a vállalati ösztöndíjak rendszerét, tanulmányi szerződésekkel kötve a jövő szakembereit a vállalkozásokhoz.
Olcsó bérű kollégiumokat kell építeni, a fiatalok részére meg kell könnyíteni a kultúrához való hozzáférést...


Az erőszakszervezetek közül a TEK-et azonnal fel kell  oszlatni, tagjait vegye át a rendőrség.
Katasztrófavédelem helyett Katasztrófa-elhárítást kell létrehozni, a tűzoltókat, a kéményseprőket meg a balett-táncosokat ki kell venni ennek állományából.
Az Ügyészség feladatait át kell venni egy új szervezetnek, a Magyar Vádhatóságnak, melynek vezetőjét átmenetileg, a választási ciklus végéig a miniszterelnök nevezné ki, tagjait pedig a szervezet új vezetője, akit hívhatnának akár Györgyi Kálmánnak is...
A Rendőrség vezetésének politikai elköteleződését azonnal felül kell vizsgálni egy speciális testületnek, a Rendőrség apolitikus állapotát szavatolni kell.
A Rendőrségen belül önálló jogkörrel és hatáskörrel létre kell hozni a Határőrséget, a határvadász kifejezést mellőzni kell, mert az honvédségi alárendeltséget feltételez.
Huszonötezer lakost meghaladó városokban létre kell hozni az önkormányzati rendfenntartó szervezetet, mely korlátozott fegyverhasználatra feljogosított és kettős (rendőrségi-önkormányzati) alárendeltségében végzi elsősorban vagyonvédelmi feladatát.
A Honvédség élére új Vezérkari Főnököt kell kinevezni, a Honvédséget pedig fel kell készíteni a NATO által igényelt speciális szaktudásra, mely lehet a békefenntartástól a vegyvédelemig, a terror elleni harctól a nukleáris létesítmények védelméig bármi, ami speciális tudást igényel.
A készülő lőtereket pedig be kell vetni krumplival, és a termést évente ki kell osztani a szegények között.
A titkosszolgálatokat egy szervezetbe kell összevonni, a szervezet élére egy vezetőt kell kinevezni, aki az államelnökből, a miniszterelnökből és a parlamenti Nemzetbiztonsági Bizottság elnökéből álló testületnek jelent, havonta, vagy szükség szerint.
Meg kell akadályozni, hogy a titkosszolgálat tagjai bármelyik parlamenti párthoz, vagy azok bármelyik vezetőjéhez kötődjenek, információkkal lássák el aktuális feladataikról.
A paramilitáris szervezeteket azonnali hatállyal fel kell oszlatni, az újjáalakulásukon buzgólkodókat pedig keményen meg kell büntetni, nem engedve teret a jogászkodásnak, a névváltozásokkal való játékoknak, meg a magukat sportszervezetnek álcázó verőlegények trükközésének.
A futballhuligánok ellen a törvény teljes szigorával fel kell lépni, a büntetésvégrehajtás során speciális szabályokkal kell elérni, hogy egy pár éves börtönbüntetést ne lehessen elintézni egy vállrándítással...


A korrupció elleni küzdelemre speciális nyomozótestületet kell felállítani, és minden olyan ügyet újra kell vizsgálni, mellyel kapcsolatban az elmúlt tizenöt év során feljelentést tettek, de a nyomozást a Rendőrség vagy az Ügyészség megtagadta, vagy bírósági szakban a vádat elejtette.
Gazdasági bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén az országgyűlési képviselőket ne illesse meg mentelmi jog,  amennyiben a bíróság elítéli őket, a törvényi maximum kétszerese legyen a büntetésük, teljes vagyonelkobzással egybekötve.
A földbérleti szerződéseket gazdasági év végére fel kell mondani, a földeket a települések tulajdonába kell adni, ezeken gazdálkodó szervezeteket kell létrehozni a lakosság élelmiszerellátásának érdekében.
Azokat a vagyonokat, melyeket megalapozott gyanú szerint korrupcióval, hivatali hatalommal való visszaéléssel szereztek, azonnal zárolni kell.
A strómanokat el kell számoltatni, megbízóikat pedig be kell vonni az eljárásba.

A cigány önkormányzatokat fel kell oszlatni, a jól működők egyesületként folytassák munkájukat,
A nyomortelepek helyzetét át kell tekinteni és ütemesen fel kell számolni ezeket, a nincstelenek számára pedig munkahelyeket kell teremteni, tisztességes jövedelemmel.

És így tovább...
Rengeteg feladat van, de szépen, egyenként el lehetne egy -két ciklus alatt végezni mindet, ehhez kell egy bátor és elszánt miniszterelnök, elkötelezett stábbal.
Keressük meg, szerintem...

:O)))


Ps: Hosszú lett a poszt, mint a vonatfütty, a propagandáját természetesen elemeire bontva kellene megtervezni, kiszámolva példákkal, hogy mit nyerhet ezen az átlagember, bemutatva, hogy miért jó ez neki vagy a gyerekének.
Mindenesetre a Királyi Média kiválóan alkalmas lenne a munkára, kirugott tehetséges sajtómunkásból meg mostanában jól állunk.
Ha a Főméltóságú Poci belegondol egy ilyen pártokon átívelő Nemzeti Együttműködésbe, kiveri a hideg veríték és haza sem jön Grázból...

CSAPJ BELE A LECSÓBA

Próbáljuk hát összefoglalni, amit tudunk.

A magát demokratikusnak nevező, de gyakorlatban ezen a maga uralmát értő politikai oldal önmagában nem képes győzni, ha ehhez hozzávesszük, hogy az ezen a térfélen egyáltalán számításba vehető két párt egymással is feszült viszonyban van, akkor az esély még tovább csökken.
A mikrópártok zöme Orbán kreálmánya és segédcsapata.

Feladatuk az, hogy fenntartsák a békétlen, megegyezésre képtelen, torzsalkodó baloldal nagy műgonddal és teljes sikerrel kialakított imázsát, ennek érdekében kivitelezhetetlen és megosztó ötletekkel állnak elő, maguk is támadják a valós szavazóbázissal rendelkező pártokat, miközben lényegtelen kérdésekben nagy hanggal és kevés eredménnyel támadják Orbánt.
Szinte ugyanez mondható el az MSZP fizetett forradalmárainak jelentős részéről is, akik a lózungok szintjén baloldaliak, de akikről szívesen meghallgatnám Szanyi kapitány véleményét a harmadik whisky után - gyanítom, sok mindenben egyetértenénk.
A szoci talpasok többsége elkötelezett és jó katona, sokat megélt veterán, akik nemigen értik, mi folyik körülöttük és a nevükben, de tetszik nekik, hogy van, ahol még kikérik a véleményüket, még ha nem is veszik figyelembe azt.
A pártvezetők idősebb generációjával elvitették a balhét a párt leamortizálásáért, a fiatalok meg nem ugyanazon a fizetési listán szerepelnek, mint amelyről ők kapták a pénzüket.
Ők attól kapják az iránymutatás mellé csomagolt pénzt, akinek résztulajdona a volt pártszékház és a Népszava.
Hogy a másik részt ki tulajdonolja - jobban járunk, ha meg se kérdezzük.
Hogy ő kitől kapja az instrukciókat, afelől ne is legyenek kétségeink, főleg, mióta főállású üzletember lett.
A DK vezetői zömükben roninok, ha mond valamit ez a japán kifejezés - urukat, befolyásukat vesztett szamurájok, akik maguk sem tudják már, kinek ajánlják fel a kardjukat, csak fogadja el végre valaki.
Sajnos, zömében mára súlytalan politikusokká lettek, akiknek akár még így is nagy hasznát vehetné a párt, ha lenne mellettük ifjabb generáció, de nincs.

A párt maga is identitászavarral küzd, olyan sokszor, mint Rácz Károly, a visszavonult transzvesztita előadóművész - maga sem tudja, hogy kicsoda is ő valójában...
A párt vezetése egységes, hogy belső működése demokratikus-e, az kétséges, hogy klasszikus értelemben véve nem baloldali párt, az viszont kétségtelen.

Szemben velünk tömör falanxban áll a szervezett bűnözés, melynek csúcsán, a felhők között Nagyurunk trónol, onnan hajigálja villámait csapatainkra, meg a sajátjai közül azokra, akik a legkisebb ellenvetést merik tenni módszerei ellen.
A köpcös gigász szociopata, mely betegség abban áll, hogy egyetlen szikrányi empátia vagy humanizmus sincs benne, ebből kifolyólag gátlásai sincsenek - betegsége mellett még el van szemtelenedve, miként hajdan Berija...
Talán csak majd a boncolásnál derül fény arra, hogy a hatalomvágy vagy a pénzéhség vitte sírba, vagy ebben közrejátszhatott az a százméteres út is, melyet vertikálisan a Királyi Vár ablakától a Dózsa-szoborig tett meg, hogy létrehozhassa ott a Szent Zsírpacnit...

Ezen a térfélen kuss van és azonnali szankció, itt az egyetértés és az éhendöglés között lehet választani, és nem kétséges, hogy az okos vazallus mit választ...

Egy ilyen szervezet ellen nem lehet tizenöt fős szabadcsapatokkal eredményesen harcolni, tehát fel kell építeni a megfelelő, ütőképes struktúrát.
Ellenfeleinknek rendelkezésére áll a teljes államapparátus, az infrastruktúra, szinte a teljes média, vazallusaik között sok a tehetséges ember, és ők a dolgok rendjéből adódólag bátrak is, hiszen nincs mitől félniük, akik ellenfeleik azok hatalmon sem voltak ütőképesek, legfeljebb a sajátjaikat ütötték, ha éppen módjuk volt rá.
Pénz náluk, mint a pelyva, de nem szorulnak rá arra, hogy azt költsék, amit loptak, hiszen könyékig kotornak az államkincstárban.
Övék az Ügyészség, a Bíróság, és szakszervezeti vonalon is jobban állnak: övék az erőszakszervezetek.
Övék az Önkormányzatok, övék az ország, pontosabban Orbáné - vagyoni tekintetben is.

Övé  a vár, tied a lekvár...

Az idő szorít, talán ötszáz nap, ha van a választásokig, nagyon kevés idő, de nem reménytelenül kevés.
A pártok tagsága feltehetné a kérdést vezetőinek, hogy mégis, hogy képzelik el a választásokra való felkészülést, merthogy szervezetileg sem vagyunk képesek felvenni a harcot, lévén nincsenek szervezeteink, vagy, ha vannak akkor azok többsége csak formális közösség, de még ezek is egymás ellen harcolnak.
A mi valódi szavazóbázisunkat, a munkásokat, alkalmazottakat, kisegzisztenciákat képtelenek vagyunk megszólítani, ha mégis próbálkozunk, akkor azt a belvárosi értelmiség bikkfanyelvén tesszük, melyet a derék proli vagy paraszt meg sem ért.

Hozzávetőleg és kicsit sem tudományosan ez a helyzet, és aki ennek tudatában azt mondja, hogy a demokratikus oldal ilyen helyzetben önállóan választást tud nyerni, az vagy téged néz hülyének, vagy ő hülye, de nagyon.
Azt viszont el kell dönteni, hogy akarunk-e diktatúrában élni, vagy nem.
Ha nem, akkor mindenkivel - Thürmertől-Vonáig - össze kell fognunk a zsebdiktátor világgáküldése érdekében, még akkor is, ha esetleg gyanítjuk, hogy van, akinek nem a diktatúra ellen van kifogása, hanem az ellen, hogy nem ő a diktátor.
Akkor nincs finnyáskodás, doktriner szarmaszatolás. nincs kilógás a sorból, kifelé pofázás, egymás csesztetése, - akkor orbántakaroggy van.
Mik tehát a feladatok?

A pártokat úgy utálja a nép. mint Harangláb a kukoricagölödint, ezzel a ténnyel szembemenni ötszáz nap alatt - reménytelen.
Ellenberger mindenki új arcokat szeretne látni, új hangokat kíván hallani, merthogy a régieket felettébb unják, beleértve a Fideszt is, csak éppen nem tűnik jövedelmezőnek ezt hirdetni, hát inkább hallgat a nép.
Új szervezetek, új arcok egyelőre nincsenek, pedig - mint a viccben az antiszemitizmusra - igény volna rá.

Új arcok pedig azért nincsenek, mert nincs kihez-mihez csatlakozni.
Hát teremteni kell egy szervezetet, melyben még nem csalódtak, melynek tisztségviselői még szűzek a politikától, melynek programja érthető, vállalható és hirdethető.
Ez a program egy fő pontot és néhány alpontot kell tartalmazzon, a fő pont a diktatúra lebontása, és annak kivizsgálása, hogy hogyan juthatott az ország népe odáig, hogy a fején egy béka ül Davy-lámpával, sisakban és a keszonbetegséggel harcol...
Tehát létre kell hozni egy pártszerű szervezetet, be kell jegyeztetni, és be kell tartani az összes törvényi előírást.
A pártnak legyen húsz tagja, de egyikük se legyen vezető, egyetlen mai magyar politikai pártban sem.
Ez a párt indítaná a jelölteket, akiknek a megválasztását a mai politikai pártok és azok tagsága támogatná.

A jelölés jelölőgyűlésen történne, a jelöltek közé a jelenlevők szavazatával lehetne bekerülni, választókörzetenként egy embernek, bárki jelölhetne és bárki jelölhető lenne, aki elfogadja a célt: a diktatúra lebontását.
Egyetlen programot kellene meghirdetni, egy ciklusra, kihangsúlyozva, hogy a pártpolitizálás csak a következő választási kampány első napján indulhatna meg.
Erre a pártok és szervezetek vezetői írásos és nyilvános kötelezettséget vállalnának, szankciókkal.
Helyben a - mondjuk Ernyő névre hallgató - szervezet három, nem párthátterű testületet állítana fel: a fiatalok, a munkavállalók és a vének tanácsát, a döntéseket konszenzussal hoznák.
Az Országos Tanácsnak megfellebbezhetetlen döntési joga - és kötelezettsége - lenne.
A pártok célkitűzéseiket a szervezetben dolgozó tagjaikon keresztül érvényesíthetnék, de a tagok nem tartozhatnak felelősséggel egyetlen más pártnak sem.

Így legalább meg lehetne tanulni a tömegpolitikai munka alapjait.
Mindenhol létre kellene hozni az ifjúsági szervezetet, számukra programokat, táborokat szervezni, ezt a feladatot komoly emberekre kell bízni, ez ugyanis a jövő kulcsa... 

A média hiányát mobil-alapú kommunikációval lehetne pótolni, a híreket, terveket, programokat sms-ekben közölve, azonnali visszajelzésekkel.
Az újságok hiányát okostelefonokra optimalizált alkalmazásokkal lehetne pótolni, esetleg a neten politikai és szórakoztató portált indítva.

Ennek a költsége nem haladja meg a hagyományos sajtó költségeit, és hát bizonyára vannak olyan Orbán-károsultak, akik ebben szívesen segítenének...

Persze, ha a szervezet felállna, az se lenne kis teljesítmény, mint ahogy autót összerakni sem egyszerű, de ahhoz, hogy menjen, kellene bele benzin is - egy párnál ez a program.
Hogy mit tennék bele egy négy évre szóló programba?
Holnap megírom...

:O)))

KÉT UJJAL, MINT SZŰZLÁNY A FAXT

Nos, miután láttam a Heti Hetes műsorát szilveszterkor, már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy sok kommentelőm nem érti, hogy miért is akarom bevonni az Orbán-ellenes koalícióba a Jobbikot, hiszen Czeglédi Zoltánnak sem megy bele a fejébe, hogy elképzelhető lenne ilyesmi, jóllehet ő politológus, ami már majdnem olyan, mintha közgazdász lenne...
Agya a legdrágább agyak egyike, hiszen egy kiló közgazdász-agy kinyeréséhez is legalább száz közgazdászt kellene fejbeverni a vonatkozó vicc szerint, és ha ezt átszámítjuk politológus agyra... - ne is beszéljünk róla, ennél már csak a biztonságpolitikai szakértők agya drágább...
Hogy tisztába tegyük a gondolati csecsemőt, le kívánom szögezni, hogy elképzeléseim között nem szerepel esküm a Vérmezőn Pálinkafőző Nagyboldogasszony napján a Szent Szigetek visszafoglalására (Borneó és Celebesz - magyar volt és magyar lesz!), továbbá a sámánizmus államvallássá tételére sem, mint ahogy ezeket nem várom el egyetlen párttól sem.
Emellett azt is rögzíteni kívánom, hogy nem szeretnék olyan lenni, mint a vőlegény, aki az oltár előtt jön rá, hogy feledé kikérni a reménybeli menyasszony véleményét a frigyről, ezért gyorsan megkéri a plébános úr kezét, szoknya-szoknya alapon...
Szóval, tudom én, hogy nem egyszerű ügy ez, de nem kellene  azért ezt túlbonyolítani sem.
Vonának és híveinek egyetlen lényegbevágó kérdésre kellene válaszolniuk, nevezetesen, hogy mit akarnak, kit hívjanak a következő húsz évben Orbán Viktornak?
A kormányfőt, vagy a szegedi Csillag tényleges életfogytiglanra ítélt lakóját?
Ha a kérdésre a válasz a második variáció szerint alakul, akkor van miről beszélni - ezt akár technikai egyeztetésnek is nevezhetjük.
Nem hiszem, hogy ezen túl ideológiai kérdésekkel kellene terhelni ezt az ügyet, végtére is a csótányirtás előtt sem vitatkozunk arról, hogy szabad-e Isten eme különösen strapabíró vérszívója ellen szövetségre lépni a gázmesterrel, elég arról megegyezni, hogy a feladatot el kell végezni, lakóhelyünket, hol gyermekeinket neveljük és szüleink öregségét vigyázzuk féregteleníteni kell.

Vona nem hülye, még ha követői között felülreprezentáltak is a szellemi kihívással küzdők, ő pontosan tudja, hogy a kétezres évek első harmadában nincs esélye olyan államot létrehozni, mely náci-nyilas alapokról politizálva kíván beilleszkedni az elkövetkező évek Európájába, legyen az bármilyen is.
Viszont azt is tudja, hogy ameddig Orbán létezik, addig ő szélsőjobb marad, és ezen csak akkor tudna segíteni, ha valamilyen módon helyet cserélnének Orbánnal, nevezetesen elhitetnék saját választóikkal, hogy ők tisztességesebb hívei a hazának, mint a hatalmon levő maffia.
Ilyesmit ellenzékből nehéz elhitetni, hiszen a média a hatalom foglya, az internet meg erre alkalmatlan, lévén, hogy Julis néninek nincs számítógépe, és ha van, akkor is ott áll csipkés terítővel letakarva a tisztaszobában.
A demokratikus pártok is bátran abbahagyhatnák hülye ötleteik erőltetését, mint amilyen például az előválasztás is, hiszen teljességgel felesleges időnap előtt egymásnak esniük, elvégezni a piszkos munkát Orbán bandája helyett, és a libák fegyelmezett vonulása helyett már megint egy róka által felidegelt baromfiudvar képét idézni fel a választóban, aki egyébként is hajlamos utálni a politikát, a politikusokat, az idétlen torzsalkodásaikat, és minél demokratábbnak gondolja magát, annál jobban.
Iszonyodása a politikától részben érthető, csak azt felejti el, hogy a politika a közélet leánykori neve, ha ő ebből kimarad, akkor a véleménye is kimarad, aztán nácizhat meg fasisztázhat reggeltől-napestig, a végén legfeljebb hamisan énekelheti a Horst Wessel Liedet, de ha nem akar a gyermekei társaságában hősiesen éhendögleni, hát énekelnie kell...
És ebben a helyzetben neki is a Jobbiknak fentebb feltett kérdésre kell válaszolnia, mert ez az alapkérdés, nevezetesen az ország jövője, nem pedig az, hogy ő mit szeretne leginkább, merthogy az mindegy.
Nehéz helyzetekben felettébb leegyszerűsödnek a dolgok, jelen esetben a diktatúra-demokrácia között kell választani, egyúttal az álmaink és a realizálható valóság között is - de választani kell, mert ha nem választasz, akkor a diktatúrát választod, a diktátornak adsz felhatalmazást arra, hogy naponta lecsinálja azt az okos, buksi fejed.


Szóval, első dolog annak elhatározása és kinyilatkoztatása, hogy aki Orbán ellen van, az ebben az esetben velünk van, és Orbánon értsük bátran az egész maffiát, a gazdasági hátterével együtt.
Ha erkölcsi aggályaink lennének, akkor jusson eszünkbe a II. Világháború, melyben szövetségesek voltak a hajdan Anglia ellen küzdő amerikai államok, az Oroszország ellen küzdő Anglia, és az ázsiai despota által vezetett Szovjetunió, mert felmérték, hogy az emberiségre abban a helyzetben  legnagyobb veszélyt a nácik képviselik, militarizmusukkal, élettér-elméletükkel, fajelméletükkel, a szociopata Hitlerrel.
Szociopatánk nekünk is van, csak ő nem tollal írja saját Mein Kampf-ját, hanem a tetteivel, az országot szétszaggató, magyarból a magyar ellenségét kreáló gonoszságával.
Ő a szegények és elesettek közül küldi áttételesen - de sok esetben szó szerint is - a halálba áldozatait, akiktől még  a krematóriumot is sajnálja, vigye ki az elhullottat, a megfagyottat a hátán házastársa a temető árkába...
Hát talán itt lenne az ideje összefogni ellene, ócska rendszere ellen, és véget vetni gusztustalan harácsolásának, örökös ellenségkeresésének, ostoba harcainak, melyek látnivaló, már régen az agyára mentek.
Cselekedetei már csak annyiban racionálisak, mint a betörő cselekedetei, aki alibit próbál igazolni magának, ezért a mise első felében a tízparancsolatot mormolja, aztán az Úrfelmutatás után elrohan kifosztani téged.
Ma ehhez a helyzethez kell megtalálni a megfelelő megoldást, de a választási matematika világosan megmutatja, hogy mit kell tenni.
Czeglédi Zoltán azt mondja, hogy a passzívak és kiábrándultak közül kell mozgósítani egy-két millió embert.
Én meg azt mondom, ennyi erővel lehet hinni abban is, hogy Zeusz beleveri azt a nagy, bánatos villámát a felcsúti hősbe, aki halálában megigazul és visszaadja amit ellopott.
A vagyont, az országot, az elcseszett életed, a Londonban élő unokád, a munkahelyed, megfagyott nagyanyád, az önbecsülésed, a tartásod.
Illúzió.
Tizenöt-tizenhat hónap alatt médiaháttér nélkül nem lehet ekkorát fordítani, meg aztán ahhoz tudni kellene azt, hogy miért is kellene a mi embereinkre szavazni?


Igen, a mi embereinkre, akik nem ugyanazok, mint akik hat éve itt handabandáznak, torzsalkodnak, egymás ellen fenekednek, Orbánnak kontráznak, maguknak lopnak.
Új emberek kellenek, akikben hisz a nép.
A pedagógus, a kisiparos, a gazdasági vezető, a gyógyszerész, az orvos - aki a munkájával szerzett tekintélyt magának, aki tudja, mi az a demokrácia, és aki nem pártelkötelezett a szó hagyományos értelmében.
Tehát a személyt sem a pártoknak kell delegálni, hanem a szavazóknak.
És az összes pártnak arra kell mozgósítania, hogy ezekre az emberekre szavazzon a választó, akik nem a szocik, a DK vagy a Jobbik emberei, hanem az adott területen élő népé.
És akik ezzel tisztában is vannak, mint ahogy a feladatukkal is.
Egy ciklusra, aztán lehet megint pártpolitizálni, de addig csak demokratizálni lenne szabad.


Persze ehhez a választók is kellenének, nekik pedig mondani kell valamit, miért is lenne érdemes a mi embereinkre szavazni, - de erről majd holnap írok...
Addig lehet emésztgetni a rettenetet, amit nevezhetünk akár nemzeti összefogásnak is...

:O)))