NEMZETHALÁL...

Tízmillió hétezren vagyunk.
Nem vagyok egy mai darab, de mióta az eszem tudom, azt hallom, hogy kihal a magyar, nyakunkon a nemzethalál és akkor erre tessék.

Még mindíg a bűvös lélektani számmal kezdődik Magyarország lakosainak száma - a tízmillióval.

Persze sok tényező játszik ebben közre a migrációtól kezdve a változó gyermekvállalási kedvig, - szociológusok, társadalomkutatók tömegeinek ad munkát a folyamatok feltérképezése és értékelése.

Mindenesetre laikusként örülök ennek az állapotnak, - talán hozhat ez jót is nekünk.

Világjelenség, hogy a gazdagabb országokban csökken a gyermekvállalási hajlandóság, ellentétben a szegény társadalmakkal, ahol a népessségszám sokszor a mértani haladványt meghaladóan növekszik, - nem véletlen, hogy a század listavezetőjének népesség tekintetében India ígérkezik.

Mint tudjuk, mi a világ leggazdagabbországainak felső tíz százalékában vagyunk, - ki hitte volna, - nemde?

(Mellesleg akinek van tizenhatmillió forintja a bankban, az benne van a Föld lakóinak leggazdagabb tíz százalékában, - ezt se gondolná senki...)

Természetesen nálunk is számolni kell bizonyos változásokkal, elsősorban azzal, hogy a legújabbkori nagy népvándorlás hozzánk is elér.

Megjelenhetnek a különféle népek bevándorlói, jöhetnek a szegényebb ázsiai országokból, afrikai államokból és hamarosan nálunk is előfordulhat, hogy magyar orvos helyett bangladeshi fogja vizsgálni a gyerekeinket, indiai fogorvos fogja kirángatni az erre ítélt fogakat, pakisztáni kereskedő árul majd a boltokban, hogy a kínaiakról most ne is essen szó. 

Hozzá kellene szoktatni a társadalmat ehhez a lehetőséghez még idejében, mert ha ezt akkor tesszük, amikor a jelenség már tömegessé válik, akkor már késő lesz és igen komoly problémákkal kell majd szembenéznünk.
A magyar lakossság nem nagyon kedveli az idegeneket, sokan lenézik és megpróbálják lekezelni őket, ez pedig a globalizálódó világban nemigen fog menni.
Leginkább azért nem, mert rá vagyunk szorulva a népességcsökkenés és a migrációs veszteségek okozta munkaerőkiesés pótlására, mivelhogy a kivándorlás egy idő után akár tömegessé is válhat és nem csak az orvosok, informatikusok  kereshetnek másfelé munkát maguknak, hanem a lakatosok és a kőművesek is, - a kieső munkaerőt márpedig pótolni kell.
Különösen egy a mienkhez hasonló elöregedő társaalomban és különösen akkor, ha önerőből képtelenek vagyunk a munkaerő bővített újratermelésére.
Márpedig képtelenek vagyunk, jóllehet a technológiát kedveljük, - e tekintetben úgy fiaink mint lányaink büszkén állják az összehasonlítást akár világviszonylatban is - de valahogy a gyermekszám növekedésében ez a hozzáértés nem tükröződik.
Két komolyabb hullám volt népesedés tekintetében, az egyik generáció  Rákosi egészségügyi miniszteréről, Ratkó Anna után kapta a nevét, - ők lettek a ratkó-gyerekek -  az 1953 körül születettek.
A gyermekszám-növekedést akkor az abortusz teljes tiltása és hihetetlenül szigorú büntetőjogi szankcionálása okozta, a másik nagy hullám meg a GYES bevezetéséhez kapcsolódik.
Természetesen ezeknek a korszakoknak volt áthúzódó hatása is, - mikor a ratkó-gyerekek és a gyes-gyerekek szülőkorba léptek, akkor is volt egy-egy kisebb emelkedés a született kisbabák számában.
Aztán azóta sehol semmi.
Változott az évek során persze a társadalom is, a régi szegényparaszti család átalakult, csökkent a nagycsaládosok száma, - van tán vagy húszezer család az országban, amelyben három vagy több gyereket nevelnek (ehhez képest igen hangos és politikailag szerintem túl aktív a Nagycsaládosok Egyesülete...) és azok között is a legszegényebbek igencsak felülreprezentáltak.
Kitolódott a nők szülésének időpontja is, - félszáz évvel ezelőtt még fiatalabb korban szültek a nők, - ma kevesen akarnak harminc alatt gyereket vállalni, harmincöt felett meg már könnyen előfordul, hogy hiába szeretnének babát, nem esnek teherbe...
Aztán van még egy munkaerő-pótlási tartalékunk, ez pedig a ma munkanélküli, nyomorban élő cigányfalvak népe.
Ők is benne vannak ugyanis a tízmillióban.
Ha az ő gyermekeiket sikerülne kiemelni a kilátástalanságból, kulturát és szakmát adni nekik, akkor az nagy nyeresége lenne az országnak, mert ha a mai folyamatok folytatódnak, akkor nem megoldást, hanem problémákat termelünk.
Olyan problémákat, melyek megoldása egy idő után meg fogja haladni a társadalom képességeit és lehetőségeit.
Ez persze rengeteg pénzbe és még több munkába kerülne, de bőven megérné, mert ezerszeresen megtérülne a befektetett pénz abban, hogy segélyezettek helyett a nemzet jövedelmét gyarapító munkaerőt "termelnénk", - nem szólva arról a rengeteg társadalmi feszültséről, amitől megszabadulnánk.
Arra már nemigen számíthatunk, hogy a környező országokban élő magyarok majd áttelepülnek hozzánk -  a határok nélküli Európában ragyogóan ellesznek szülőföldjükön is, és azt is meg merem kockáztatni, ahogy néhány generáción belül a nemzeti határok nem fognak többet jelenteni, mint egy megyehatár a mai térképen.
Mindenesetre a tény, hogy él még a nemzet s áll Buda még - örvendetes.
De azért nem lenne hátrányos rákészülni a jövőre egy cseppet.
Az Úr is megmondá: szaporodjatokés sokasodjatok! 
:O))))