2011. augusztus 25., csütörtök

KOMCSIK


Húsz év kevés volt ahhoz, hogy befejeződjön Magyarországon a vad kommunistázás, a jobboldal és sajnos a baloldalon is néhányan – főként a liberálisok- oly boldogan használják szitokszóként, mint a kisgyerek, akit felvilágosítottak óvodás társai, hogy van ám a kukinak más neve is, és hogy milyen jókat lehet nevetni a felnőtteken, mikor sápítoznak ismeretlen jelentésű szavak kimondása hallatán.
Ki is hát a kommunista ma Magyarországon?
Ha a szó eredeti jelentéséből indulunk ki, akkor kommunistának a klasszikus marxistákat nevezhetjük, akik egy olyan közösségi tulajdonon alapulón társadalom majdani létrejöttében hisznek, melyben az emberek képességeik szerint dolgoznak és a megtermelt javakból szükségleteik szerint részesednek.
Ez a paradicsomi állapot majd akkor következik be, amikor az ember tudatilag olyan fejlett lesz, hogy ha beszabadul egy ingyenáruházba, akkor is csak azt a két libacombot viszi majd haza, amire az esti vacsorához szüksége van.
Nem rohan haza a hóna alatt két libával, gyorsan elküldeni az asszonyt, a gyerekeket, a sógort meg nászuramat is, hogy ők is spájzoljanak be libából, merthogy ingyen van, és csak az a mienk, ami otthon van a hűtőben.
A klasszikusok megmondták, hogy a fejlődés bár feltartóztathatatlan, de minden dolgok közül leglassabban az emberi tudat fejlődik, ezért hát a kommunizmus hajnali beköszöntésére ne is várjunk. Attól tartok, még vagy kétezer év rámegy a dologra, és Marx még olyan sikerre sem nagyon számíthat, mint kollegája, bizonyos Jézus Krisztus, aki pedig nem csak jutalmat helyezett kilátásba a parttalan szeretet híveinek, de mindenféle rettenetes dolgokkal ijesztgette is őket.
Igaz viszont, hogy Marxot nem feszítették keresztre…
A kommunista fogalmát alapul véve és a tan dogma jellegét tagadva bizonyos hatodik Lenin továbbfejlesztette, és kifejtette, hogy a tőkés osztályt és szövetségeseit úgysem lehet a hatalom és vagyonuk békés átadására szelíd szóval rábírni, ezért hát ha szükséges – és szükséges, erőszakos úton kell elvenni tőlük a tulajdonukat és az így nyert közösségi tulajdon bázisán kell létrehozni a többség társadalmát.
Az ő társadalmi modelljét bolsevizmusnak hívjuk.
Lenin zseniális szervező volt, különösen a hatalom megragadásában jeleskedett, nem véletlen, hogy szerintem az Orbán által vélhetőleg elolvasott három könyv közül az egyik Lenin Sto gyeláty című műve – a másik kettő a Mosó Masa Mosodája és a Labdarúgás, lépésről lépésre.
Viszont a gazdaság megszervezése neki is gondot okozott, ezért Új Gazdaságpolitika címen visszacsempészett egy jó adaggal a régiből, mert hamar rájött, hogy az embereket a zászlólengetésnél sokkal jobban motiválja a gyarapodási vágy, a tulajdonlás öröme.
Aztán jött a polgárháború, jött a tőkésállamok intervenciója, akik siettek igazolni Lenin elméletét, majd jött Sztálin, aki beépítette a Kaukázus egyszerű szemléletét a munkásmozgalomba, és aki nem engedelmeskedett neki, azt minden fakszni nélkül eltette láb alól.
Meg még azokat is, akikről úgy gondolta, hogy esetleg majd nem fognak engedelmeskedni neki, meg még aki arra járt.
A munkásmozgalmat a katolikus egyház mintájára szervezte át, csak nála a katolicizmust az internacionalizmus szó helyettesítette, de ennek a vallásnak vitathatatlanul ő lett a pápája.
Az ő társadalmi modelljét sztálinizmusnak hívjuk, ez a nyers erőszakon alapult és a kétharmadra hivatkozva teremtett egyszemélyi diktatúrát.
Magyarországon a munkásmozgalom azzal a Táncsiccsal indult útjára, akit Petőfiék szabadítottak ki börtönéből, hogy aztán túl sokáig ne élvezze a szabadságot.
Nálunk az orosz típusú kommunista elvek csak az I. világháború után nyertek teret, köszönhetően az Oroszországból hazatért és az orosz polgárháborúban a vörösök oldalán harcoló volt hadifoglyoknak, nameg a vesztett háborúnak.
A kommunisták nálunk akkor jutottak hatalomra, mikor a régi uralkodó osztályok sem gazdasági, sem katonai téren nem tudtak mit kezdeni a nemzetiségi kérdéssel, a katonai vereséggel, sem a lázongó és elégedetlen tömegekkel.
A hatalmuk négy hónapig tartott, ez elég volt arra, hogy a magyar jobboldal vele ijesztgesse a polgárokat, akiket kétségkívül kizökkentettek megszokott életvitelükből a korabeli fülkeforradalom negatívumai.
Aztán menetrendszerűen elveszítettük a következő háborúnkat is, és a győztes szovjet-orosz hatalom hozta magával Sztálin modelljét és helytartóját, Orbán modelljét.
Ez igen rossz hatással volt a magyar néplélekre, melyben a sztálini modell nemigen vert gyökeret, habár a vastaps nem maradt el.
Ennek ellenére errefelé leginkább a szociáldemokrácia volt a favorit, ezt övezte általános elfogadottság, és bár Kádár, mint reálpolitikus soha nem ment nyíltan szembe a szuperhatalommal, de sokat elmond róla, hogy a Kommunista Internacionálé feloszlatása után azonnal feloszlatta a Kommunisták Magyarországi Pártját és helyette megalapította a Békepártot.
56 után se Kommunista Pártot hozott létre, hanem a Magyar Szocialista Munkáspártot, mely célul a szocializmus – a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalom – felépítését tűzte célul, ahol a javakból mindenki a társadalmi célokhoz való hozzájárulása alapján részesedik.
A kommunizmust soha nem emlegette rövidtávú célként és úgy társadalma, mint pártja lépésről-lépésre haladt a szociáldemokrácia felé.
A párt maga pedig ezerféle nézet gyűjtőpártja volt, de egy biztos, sem bolsevikok, sem sztálinisták nagy számban nem voltak tagjai között.
Nem véletlen, hogy valamennyi mai párt - beleértve a Fideszt és a Jobbikot is - a hajdani MSZMP köpönyege alól bujt elő, és tagságuk nagy része is ezer szállal kötődik személyileg – ideológiailag hozzá.
Csakúgy, mint a liberálisok, akik szintúgy megjárták a kommunisztikus eszmék Canossáját, csak mára már ezt szeretik elfelejteni, mint ahogy a hajdani szocializmussal kötött kis kompromisszumaikat, a kisírt tanácsi lakásokat és a különféle kedvezményeiket is.
Magyarországon nincs ma a köznapi értelemben vett szélsőbalos kommunista párt, Thürmer családi vállalkozása paródia – különben is, szent meggyőződésem, hogy őt a rendszerváltáskor azért találták ki, hogy ne lehessen a Szocialista Pártot a balszélre szorítani, és legyen, aki az esetlegesen balról támadókat szép ütemesen felmorzsolja.
Vajnai Attila pártja, a Magyarországi Munkáspárt 2006 egy tisztességes marxista párt, amelyik semmiféle szélsőségnek vagy erőszaknak nem híve, az ő elveik bátran vállalhatók és minden demokrata számára tolerálhatók, hiszen a párt zömében idős tagjai is a társadalmi változásokat a fejlődéstől várják, és azért dolgoznak, hogy a kétkezi munkás ne legyen pária a saját országában.
Ki hát akkor ma a kommunista Magyarországon?
Aki hangosabban tudja ordítani a másikról?
Vagy akire irigyek vagyunk?
Vagy ez is csak olyan általános újszitokszó, mint a böszme?
Hemperegni tudnék a röhögéstől, mikor Gyurcsányt lekomcsizzák, vagy a Szocialista Pártra akarják ragasztani ezt a címkét.
Itt neonáci párt létezik a Parlamentben, de kommunista nem, és csak egyetlen pártot lehet a sztálinizmussal hírbe hozni.
Akik kitalálják melyiket, azok között kisorsolom Deutsch Tamás sajátkezűleg írt önéletrajzát.
És akkor most lehet komcsizni, mindenkinek jó egészséget hozzá!

:O)))

4 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, a legszemetebb megjegyzés mind közül, amivel Orbánékat illetik, hogy "szocialista restaurációt" hajtanak végre, vagy hogy Orbán Kádár legjobb tanítványa. Na ne! Hírbe hozható
Mussolinitől Gömbösön és Horthyn át Sztálinig és Rákosiig, valamint a Kárpátok másik Géniuszával (valamint Enver Hodzsával és Kim Dzsong Il-el, sőt még a Törkménbasival is) -
de Kádárhoz semmi köze!
A legmocskosabb húzása volt a kádárista nosztalgiákra rájátszás (amit sajnos Gyurcsány egyik leghülyébb szólása, amivel az öreget megtagadta) tett lehetővé. A magyarember ugyanis az elmúlt években ki lett arról oktatva, hogy ő Kádár alatt diktatúrában élt - és mivel arról az időszakról igen jó emlékei vannak (létbiztonság, viszonylagos szabadság, kultúra, művelődés)nem lehet a diktatúrával riogatni.
Sajnos a tényleges és politikai félanalfabéták nagy száma miatt fogalmuk sincs arról, hogy egészen más egy állammonopolista rendszer, ahol
az összes vagyon a fedezete a népjóléti intézkedéseknek, mint az, ahol az állam vagyona már el lett magánvagyonokká tapsolva, és ahol akinek semmije nincs, az SENKI!
De Orbán politikai gyorstalpalón majd hamar felnyitja a csipás szemeiket!

stirlitz írta...

Kedves Pupu
Szerintem Sztálinnal sem kenné össze hasonlítani Mivel ő a népet a modernizációba vezetett míg Orbán a középkorban (ő inkább horthy cselédek,zsellérek,papok stb )
Sztálin egy felvilágosult zsarnok volt horthy pedig egy sötét bunkó ilyen egyszerü)

Névtelen írta...

Kedves Pupu!Ma a bolsevizmusnak van nagy keletje,de csak "kommunistázással"tuják elfogadtatni!

Névtelen írta...

T. PUPU !

Öreg vagyok,rosszul látok de a Te irásaidat örömmel olvasom.Ez a mostani irásod kiváltotta belölem a megjegyzést:ilyem tömören leirni a marxizmus történetét a világban szenzácios!Ezt sokaknak olvasni kellene!Hogy tisztázodjon sok félreértés,félremagyarázás!Gratulálok!Köszönöm:Stefanides