2011. október 16., vasárnap

FELNÉGYELT ORSZÁG

Nincs ezeknek a kínaiaknak eszük, csak mennek a maguk feje után, ahelyett, hogy hallgatnának a Vezérre.
Butábbak ezek még a szaúdi királynál is – Allah növessze hosszra szakállát – aki szintúgy elmulasztott megvilágosodni, mikor a Vezér felvázolt azokat a beláthatatlan perspektívákat, melyeket egy szaúdi – magyar együttműködés magában hordozhatna, így aztán úgy kellett elkullogni, hogy a küldöttség aláírt egy semmit meg két nullát.
A Vezér távozása után azonnal kitört lázadást azóta leverték.
Itt voltak ezek a kínaiak is.
Mit meg nem tett a Fényességes - kinek adjon az Úr hosszú életet (kenyéren és vízen, ha lehet), - hogy megértsék: európai terjeszkedésük kulcsa az ő fenekében forog, csak mi vagyunk az igaziak, a dekadens és pusztuló, majdmondtam, hogy rothadó Uniós struktúrákkal szemben!
A kínaiak akkor bezzeg szelíden mosolyogtak, majd mondtak egy – két bíztató mondatot, melyből azt a logikus következtetést vonta le a Tündökletes, hogy ezzel végrehajtotta a világpolitikai bravúrt és eljött az idő, mikor bátran seggberúghatja Barrosót és kötekedő bandáját.
Meglovagoltuk a sárkányt!
Mire valaki elmagyarázta neki, hogy egy kínai alap-arckifejezése a mosoly, addigra már késő volt, úgy járt, mint a nyuszika az erdőn, aki mindenkinek mondogatta, hogy seggberúgja a medvét, de aztán amikor a tettekre került volna sor, akkor kiderült, hogy csak ül, reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél.
És akkor most itt a hír: az áruló Kína helyettünk az Uniót – egészen pontosan az eurózónát - akarja megmenteni, teljesen imperialista módszerekkel: diktálni akar, mintha csak ő lenne az IMF.
Kína "jelezte készségét" több tízmilliárd eurós befektetésekre az adósságválságba jutott euróövezeti országokban, elsősorban infrastrukturális jellegű felvásárlások formájában.
Esetleg megvennék az Athéni repülőteret, kínai bankok növelnék szuverén adósságvásárlásaikat, szóval kihúznák a pácból Európát.
Sajnos, rólunk nemigen esett szó, igaz, hálistennek nem is vagyunk tagjai az euroövezetnek, ennek a függetlenségünket korlátozó rabigának, mi büszkén és függetlenül menetelünk a négyszáz forintos euro felé.
Olyanok vagyunk, mint a bolha a vízbeesett kutyán, amelyik éppen evickél kifelé a partra, de a bolha leugrik róla, mondván: egyedül erősebb vagyok!
Igencsak úgy néz ki, hogy a Mi Boldogságunk külpolitikai zsenije dacára nyakig ülünk a boldogtalanságban.
Az meg aztán tényleg csak hab a tortán, hogy a kínai és egy esetleg brazil segítség is valószínűleg az IMF-en keresztül fog eljutni az érintettekhez, miközben nálunk az IMF pillanatnyilag pénz helyett csak értékes tanácsot ad, állítólag.
Szerintem a tanács első mondata úgy szól, hogy nix ugribugri!
A gazdaság romokban, a költségvetés már a benyújtása előtt megbukott, jövőre jönnek a kreatív adók, tamponadó, talpnyomadó, hangadó – ez utóbbit az fizeti, aki felszólal a bornírt baromságok ellen…
A libák is rosszul járhatnak, jöhet a májadó és várhatóan megadóztatják az összes lúdtalpast…
De nincs veszve semmi, hiszen a Fidesz politikusai híresek lényeglátásukról és a Mi Bölcsességünk is tudja, hogy mindig azzal kell foglalkozni, ami aktuálisan a legveszélyesebb az országra.
Ezért aztán már mindjárt holnap napirendre veszi a Parlament a fertelmes és káros, az országot romboló hajléktalanok ügyét.
A terv az, hogy egy új törvény elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtaná azokat a hajléktalanokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg azért, mert közterületen laknak.
Igazuk is van, költözzenek be a Hiltonba!
Ennél fontosabb dolgunk momentán nincs, hiszen még csak most kezdődnek a fagyok és eddig még csak három hajléktalan hűlt ki, - hogy a hajlékosok közül mennyi, azt nem tartja nyilván senki.
Ez a szép tervezet azonban a képviselők valósághoz való viszonyát is szépen illusztrálja, nekem ez a százötvenezer forintos pénzbírság felettébb tetszik.
Ennek kiötléséhez olyan koponya kell, melyben az agy helyén egy puha, barna színű, krémes állagú, illatos matéria van, és ugyanennek az anyagnak kell kitölteni azok fejét is, akik ezt a képviselők elé engedik terjeszteni.
Egy hajléktalan százötvenezer forintból az egész téli szezonra tudna magának szállást keresni, ha lenne neki annyi – de nincs.
Meg kell jegyeznem, ezt a problémát akkor is meg lehetne oldani, ha azt a százmilliót, amit a hajléktalanok kiüldözésére fordítottak, az elhelyezésükre fordították volna, mondjuk, ott vannak a megszüntetett budapesti kórházak, van bennük még ágy is.
Arra mostanában nem lehet számítani, hogy a hajléktalanok száma csökkenni fog, hacsak nem írják elő, hogy a padon alvó hajléktalant mínusz tízben le kell önteni vízzel, imígyen gondoskodva a megfelelő higiéniáról.
Milyen ember az, aki képes a társadalom nyomorultjait üldözni, ahelyett, hogy valamiféle elfogadható megoldást kínálna nekik?
Ugye, nem nagy illetlenség, ha leírom, hogy szaremberek az ilyenek?
Mint ahogy azok is, akik a devizahitel-törlesztésekre fordítható pénzek eredetét kezdik el rigorózusan vizsgálni abban az országban, ahol a szürke és feketegazdaság teljesítménye együttvéve majdnem akkora, mint a hivatalos gazdaság teljesítménye.
Ilyenkor kellene becsukni az összes árgus szemeket, majd aztán egy más időpontban el lehetne kezdeni a kíméletlen harcot az illegális gazdaság ellen, de persze az sokkal babrásabb munka lenne, mint most nyakonvágni azokat, akik valóban bajba kerültek.
Mert ha azokat is fenyegetik, akik segíteni tudnának, akkor tulajdonképpen csak azoknak ad segítséget az azonnali hiteltörlesztés lehetősége, akiknek maguknak is van pénzük a rendezésre, ezek pedig a leggazdagabbak.
Magyarország már régen kettévált függőlegesen nemzeti és nemzetellenes magyarokra, most folyik éppen a vízszintes trancsírozás felmagyarokra meg almagyarokra, természetesen az érintettek lelkes asszisztálásával.
Igaz, Koppányt is négyfelé trancsírozták – miért járna az ország jobban?

:O))))

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már megint csak a finnya... Mo-ot beválasztották az Ensz Nők végrehajtó testületébe és a Szociális és Gazdasági bizottságba is - bizonyára a nőpolitika, a szociális érzékenység és gazdasági bravúrok okán. S az tán smafu, hogy EU-elnökségünknek kétszer is örvendhettek a tagállamok: egyszer, amikor átvettük s mégegyszer, amikor végre átadtuk? Gyönyörű álladalmi kitüntetéseink szerte a Csendes-óceáni szigetvilágban örömet szereznek demokratikus elkötelezettségükről híres állami vezetőknek, akiket valószínűleg ez arra sarkall majd, hogy ránk szavazzanak a Biztonsági Tanács tagsági választásán. Csupa dicsőség szerteszéjjel, ahová csak nézek. A magyar kultúra széles spektrumú bemutatása Sanghajban, szinte fillérekért. Bölcs Vezérünk értünk fárad, miközben mi még azokkal a nyulakkal és vetőmagokkal sem tudunk mit kezdeni, amelyeket személyesen a Miniszterelnöki Megbízott osztogat a rest parasztságnak. Hálátlan bagázs vagyunk, mindahányan. Ott van nekünk hónapok óta a Nemzeti együttműködési Nyilatkozat aranykeretben, s még mindig nem tudjuk betéve minden áldott szavát. Ahelyett, hogy munkához látnánk, csak a morgás mindenütt...