2011. október 1., szombat

SZOLIDARITÁS

Megtartották a szakszervezetek tüntetésüket.
Szép utónyári időben, kellemes melegben gyűlt össze a szakszervezetek által mozgósított tagság meg a szimpatizánsok, sütött a nap, a hangulat jó volt.
A résztvevők mosolyogtak és csak néha hergelték bele magukat kormányellenes hangulatba, inkább csak a szónokok által megfogalmazott cáfolhatatlan igazságokat igazolták vissza, Bartus László igen elégedetlen lehet ezzel a tüntetéssel is.
Mondjuk, ebben igaza is van, hiszen a tüntetés inkább Orbán tevékenységének sokoldalú méltatását szolgálta, mint a kilátástalan düh kifejezését.
Szép tömeg gyűlt össze, sokan voltunk, többen, mint a bohóctüntetésen, de még mindig kevesen.
Szerintem optimista volt a helyszínválasztás és bár érezhető volt a szakszervezetek mozgósító hatása, de attól tartok, nekik még újra kell tanulniuk a szakmát.
Ez a rendezvény ennek lehet első, ígéretes lépcsője, mint ahogy szakszervezeti karrierek kezdete is, hiszen a két „húzóember”, Árok Kornél és Kónya Péter az utóbbi idők szakszervezeti sztárjai, tevékenységük és eddigi eredményeik alapján komoly politikai karrier lehetőségét hordozzák magukban.
Egymásközt szólva, nagyon itt volt az ideje új arcok feltűnésének a magyar szakszervezeti mozgalomban, hiszen annak állapota is a pártok mai állapotához hasonlított, és azt hiszem, ennél sértőbb dolgot most hirtelen nem is tudnék a szakszervezetek fejéhez vágni…
Természetesen a szakszervezetekben is ott vannak azok, akik a saját tapasztalataik ellenére is még mindig hisznek benne, hogy a parlamentáris diktatúrával egyezkedni lehet, nem is voltak ott a mai tüntetésen.
Sem Gaskó, sem Borsik nem volt jelen, de talán jobban is jártak, hiszen nevük körülírt említése nagyobb füttykoncertet váltott ki, mint Lázár értékskálájának felemlítése, pedighát…
Gaskóékat a többi szakszervezet tagsága árulóknak és egységbontóknak tartja, engem csak az lepett meg, hogy erre csak most döbbennek rá, holott ezek az emberek már régen lepaktáltak Orbánnal, aki nem is piszkálja a zsebüket, hiszen saját tapasztalatából tudja, hogy mekkora károkat tudnak okozni – még abból az időből, amikor ő inspirálta őket károkozásra.
A tömeg perifériáján kis csoportban feltűntek nyilasok is pólójukon az eredeti, Szálasi által használt logóval, a tüntetés után pedig a Jobbik szórólapozott, amit már a tüntetésen is megkíséreltek, de a szervezők világgá küldték őket.
Thürmer – úgy láttam – nem hozta ki a Központi Bizottságnak is tekinthető családját, újabb komcsi puccs a Viktorén kívül mostanában láthatólag nem fenyeget.
Aktivistáik fiatal srácok, tanulságos lenne a kérdéssel foglalkozni a baloldalon is, habár az is igaz, hogy találkozni lehetett DKP feliratú pólóval is.
A szónokok szónokoltak, némelyikük igen rokonszenvesen, Árok Kornélnak vannak adottságai a műfajhoz, a civileket képviselő szónok sem volt rossz, de persze ideológiailag kissé borzas a frizurájuk és a szokásos sztereotípiáktól sem igen tudnak szabadulni.
Elhangzott, hogy a pártok megosztották a társadalmat, szembefordították egymással a családtagokat, felrugdalták a barátságokat, a munkahelyeken az emberek félnek egymással beszélni, mert hátha a másik fideszes vagy szocialista.
Hát lehet, hogy fel kellene emelnem a Cavinton - adagomat, de én úgy emlékszem, mintha a társadalom megosztását nem a szocialisták erőltetgették volna, és ma sem ők teremtik meg a félelem légkörét a munkahelyeken, de persze én egy büdös hazug komcsi vagyok, nem olyan Igazmondó Csillagszemű Kanász vagy mi, mint a Mi Boldogságunk.
Aztán elhangzott az is, hogy csak mi – mármint a szakszervezetek – vagyunk, akik képviselni tudunk benneteket – mármint a választókat, ami azért – lássuk be – lányos túlzás, de a hangulatba vastagon belefért.
Aztán jött a nap fénypontja, Kónya Péter meghirdette a magyar Szolidaritás Mozgalom megalapítását, utalt a lengyel elődökre, transzparensbontás és ováció kísérte az aktust, magam pedig nem tudtam, hogy történelmi pillanat részese vagyok, vagy csak a magyar társadalom hatszázadik komoly, de reménytelen kísérletét látom egy normális társadalom megteremtésére.
Talán csak az árnyékolta be az ünnepség fényét, hogy a Radetzky – indulót lengyel indulónak említette, a szónok, holott a remekművet az 1848-as bécsi forradalmat leverő Radetzky marsall tiszteletére szerezte Johann Strauss, hogy az idősebb vagy a fiatalabb, az most hirtelen nem jut eszembe.
Mindenesetre a Szolidaritás Mozgalommal újabb szereplő jelent meg a politikai palettán, a baloldali pártoknak nem ártana összekapniuk magukat…
Gyurcsány, aki kint volt a tüntetésen ma éjjel valószínűleg boldog mosollyal fog álomra szenderülni, miután meghallgathatta egy valóban tekintélyes létszámú tömeg ordítását: Orbán takaroggy!
Ez persze nekem, mint parlagi baloldalinak is felettébb tetszett, de a nap fénypontja azért az volt, mikor a tömeget felszólították, hogy miután a Parlamentben nem foglalkoznak a nép problémáival, fordítsunk hátat az épületnek és egy perces néma tüntetéssel nyilvánítsunk véleményt.
Ez meg is történt, mindenki a fenekét mutatta a Tisztelt Háznak, (volt ott egy-két igen formás fenék is, mesélték a barátaim…) majd mintegy vezényszóra mindenki felemelte öklét, melyből a középső ujja meredt csak a ég felé, így kívánva Viktornak minden jót.
Aztán hazafelé menet megtekintettem a küldeményt, melyet valamelyik nyugdíjas adott fel az Ország Megmentőjének - egy remekbeszabott csirkelábat, megfosztva magát a hétvégi ünnepi ebédtől.
Én a libalábat jobban szeretem, különösen, ha a combjában folytatódik, de Viktor ne legyen telhetetlen, örüljön, hogy ezzel megúszta.
Egyelőre, de nem végleg.
Lesznek itt még esős, borús, rosszkedvű napok is, nem is olyan túl sokára.

:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

nem olyan egyszerű a mozgósítás, PuPu, mint gondolod.... kiváló minősítésű és kitüntetett főnökömet épp mostanában próbálják elmozdítani vezetői beosztásából, a legfőbb vád ellene az, hogy kör-emailt küldött a dolgozóknak a szakszervezeti tüntetésről. Hiába mondta, hogy de hát ő a szakszervezeti titkár.... volt, aki azt javasolta neki, tartson emiatt bűnbánatot és kérjen bocsánatot. Ahogy elnéztem, a munkahelyemről én voltam ott a tüntetésen egyedül, mert az elbocsátás réme ott lebeg a fiatalabb dolgozók feje felett.

Liba írta...

Szolidaritási Mozgalom helyett én Libamozgalmat hirdetnék legszívesebben. Biztos vagyok benne, hogy az ország libái - értem ez alatt a nőket - jobban elboldogulnának az ország problémáival, mint ez a sok hülye fasz férfi. A legtöbb férfi alkalmatlan mindenre, csak az agresszióra jó, de arra nagyon. Ha rajtam múlt volna, már rég világgá zavartam volna az egész bandát.
Liba

cavintontszedo_ írta...

"Hát lehet, hogy fel kellene emelnem a Cavinton - adagomat, de én úgy emlékszem, mintha a társadalom megosztását nem a szocialisták erőltetgették volna, és ma sem ők teremtik meg a félelem légkörét a munkahelyeken, de persze én egy büdös hazug komcsi vagyok, nem olyan Igazmondó Csillagszemű Kanász vagy mi, mint a Mi Boldogságunk."

Egyik fele tévedés, a másik fele maga az igazság! :D

:O) írta...

Cavintonszedő! Telitalálat!
:O)

éva írta...

Pupu ott voltam, figyeltem is - mégsem láttam annyit, mint itt a cikkedben no talán csak Gyurcsányt figyelhettem meg közelebbről- testőrök és aktivisták nélkül - bár látni lehetett, hogy merre haladt, mert vonzotta a tömeget, mint a mágnes a vasreszeléket.De a csirkeláb biztosan kimaradt volna az életemből.
Kár, hogy a másnapi sétára már olyan kevesen jelentünk meg, hogy egyrészt bejelentették az elmaradást- másrészt azért Árok Kornél már csak becsületből is felsétált velünk a Sándor Palotához, és tartott egy közel másfél órás beszélgetést azokkal, akik rászánták ezt a gyönyörű vasárnap délelőttöt a demokráciára.
A Vitézy fiúcska által szervezett futóversenyre tuti biztosan többen voltak kíváncsiak. Ez egy ilyen ország - és Kertész nagyon szelíd és udvarias volt a magyarokhoz!

Cserny József írta...

Én arra várok, hogy azok tüntessenek, akik a 2006-ban a TV székháznál, ill. október 23-án tüntettek!
:)
Cserny József!

Névtelen írta...

Ha szabad hozzászólnom. Jónak tartottam a szerveződést. A két születő politikai csillagnak van még tanulni valója, de jó úton járnak.
Bennem is éledeznek a régi rögeszmés "komcsi" értékek..és kinn a téren megfordult a fejemben, hogy mi történne, ha valaki elkezdené énekelni az internacionálét. Bár konszolidált volt a gyűlés...érezni lehetett, hogy van még benne kurázsi. Itt-ott elég feszült volt a helyzet.