2012. február 13., hétfő

MENEDÉKJOG KANADÁBAN

Csaknem megduplázódott 2011-ben a Kanadában menedéket kereső magyarok száma - írta vasárnapi internetes kiadásában a The Vancouver Sun. 
Tavaly 4409 magyar folyamodott menekültstátuszért, szemben a 2010-es 2300-zal - írta a lap az ottawai központú Postmedia News médiaügynökséget idézve. 2009-ben 2240 ilyen kérelmet nyújtottak be magyar állampolgárok. A menedékkérők többsége feltehetően roma.
A hír az ATV honlapján olvasható, amiben az a megnyugtató, hogy nem követi terjedelmes cigányozás.
Kanada a magyar cigányok Mekkája, köszönhetően igen empatikus és meglehetősen nagyvonalú menekült-politikájának, mely – még ha sok esetben csak átmenetileg is – de a hazainál sokkal magasabb életszínvonalat biztosít a szerencsét próbálóknak.
Kanadában egyébként nem könnyű letelepedési engedélyhez jutni, aki elolvassa az erről szóló tájékoztató anyagokat a neten, az hamar rájön, hogy hosszú és bonyodalmas eljárások várnak rá, sok esetben a siker is elmarad.
Más tészta viszont menekültnek lenni.
A menekült-státusz tiszteletreméltó dolog, a kanadaiak elsősorban önmagukat, saját társadalmukat tisztelik meg azzal, hogy bizonyítják: ez a társadalom szolidáris tud lenni az üldözöttekkel, és képes nekik támogatást, segítséget nyújtani nehéz élethelyzetükben.
A támogatás pedig nagyvonalú, a kérelem elbírálásának idejére lakást és pénzt kapnak, eleget ahhoz, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni.
Ez a hír hamar elterjedt a hazai cigányság körében, egész családok kerekedtek fel kipróbálni az ingyen-Kánaánt, márpedig tudni lehet, hogy egy cigány család igen kiterjedt tud lenni és meglehetősen mobil - ez valószínűleg még őseik vándorló életmódjából maradt vissza.
Sok gond ezzel nincs, össze kell kuporgatni a repülőjegy árát, aztán valószínűsíteni kell az üldöztetés tényét, ami ismerve a cigány folklórt és e nép fantáziadús mesekincsét, kereskedelmi módszereit, könnyen abszolválható feladat.
Mennek persze a többiekkel a bűnözők is, csak jobb olyan országban folytatni a szakmát, melyben még nem szólítja őket keresztnéven az összes rendőr…
Ami a legszörnyűbb ebben a dologban, hogy a kanadai hatóságok természetes dologként kezelik, hogy Magyarországon élnek emberek, akik üldöztetésnek vannak kitéve, és szinte mindegy is, hogy miért.
Ezt persze nem az ujjukból szopják, hanem a magyarországi híreket, eseményeket tanulmányozva valószínűsítik, ami nem túl nehéz, ha mondjuk a cigánygyilkosságokra, a szélsősége csoportok randalírozásaira, a Magyar Csorda vonulászásaira, vagy arra gondolunk, hogy egy nyíltan cigányellenes pártból parlamenti tényező lehetett.
Valószínűsíti ezt az a kormányzati magatartás is, mely bár néha halk szóval el-elítélgeti a rasszizmust, és a kormányfő pofonokat ígérget, de a gyakorlatban eltűri, tétlenségével bátorítja is azt.
Persze a helyzet azért nem annyira durva, mint amilyennek a menedékjogot kérők lefestik, akiknek túlnyomó többségét fizikailag nem üldözte senki, csak a jobb élet reményében menekülnek üldözők hiányában is.
Mert azt azért tegyük hozzá, hogy a magyar cigányság hihetetlenül nehéz helyzetben van, húsz éve nincs munkahelye, munkahely hiányában húsz éve nem élhet emberhez méltó életet, gyermekeit hátrányos megkülönböztetés sújtja, és pozitív változásra kilátása sincs.
Vesztenivalója sincs, hiszen akit börtönbe csuknak, az aa hétköznapjainál jobb körülmények közé kerül – ezeket az embereket már nincs mivel megfélemlíteni sem.
Fel lehet nekik róni, hogy az élelmesebbje megragad minden kínálkozó alkalmat sorsa javítására?
Nemigen, a munkátlanul ténfergőkön nehéz számonkérni a magas erkölcsöket, legyen erkölcsös az, akinek futja ilyesmire, gondolhatják.
A kanadaiak majd egyszer besokallnak és beszüntetik az ingyencirkuszt, meg is értem őket.
A kár viszont a mienk marad, hiszen ha valami rombolja egy ország imázsát, hát ez aztán nagyon.
Persze most könnyű lenne a cigányokra mutogatni, hogy ők okozták a bajt, de ha így tennénk, akkor meglehetősen igazságtalanok lennénk.
A felelős itt a magyar állam, amelyik hagyta elmérgesedni a cigányság problémáját, amelyik húsz éve nem képes munkalehetőségeket létrehozni, amelyik nem veszi tudomásul, hogy éppen egy időzített bombát barkácsol, amely ha egyszer felrobban, akkor abba belepusztulhat az ország.
Ez nem olyan probléma, melyet egy ciklus alatt meg lehetne oldani, ez egy húszéves program kellene, hogy legyen.
Rengetegbe kerülne, de nem pénzosztogatásban kellene, hogy kimerüljön.
Azzal semmire sem megyünk, hogy felkészületlen cigányemberek kezébe nyomunk milliárdokat – de ha már pénzosztás, akkor lehetne tanulni az Uniótól mgfelelő eljárásokat.
De ez persze csak álom, marad a jelenlegi helyzet és marad a szégyen.
Arra viszont büszkék lehetünk, hogy már két földrészen sikerült jó hírét kelteni hazánknak, porba gyalázni a magyar nevet.
Kanada szerencsés ország, ott élnek a legszebb libák.
Aggódom a jövőjükért…

:O)))

4 megjegyzés:

Equus írta...

hajjaj, darázsfészket piszkálsz. Sok oltott agyú minden szóban kötözködési lehetőséget keres majd. Nekem teccik, főként ami a sorok között van...
Szívesen olvaslak.

Névtelen írta...

Kanadában egyelőre nem hajlandók elismerni hogy mi folyik Magyarországon. Nagyon keveset irnak az itteni lapok a jelenlegi helyzetről és az ország fasizálódásáról. Nem hallani sokat a neonáci tevékenységekről vagy arról hogy a magyar náci párt, a jobbik, egyre nagyobb népszerüségre tesz szert. Elég szomorú. Nemcsak az otthoni, jóérzésü embereknek kinos ez a helyzet, hanem a kint élő (és jóérzésü, toleráns) magyaroknak is. Hol van már az az idő amikor büszke lehetett az ember a származására...

Kaskötö írta...

A szomszédom, Dan Wilson, nem is emlékszik az apjára, öt éves volt, mikor elesett a normadi partokon. Mondjam neki, hogy a fasizmus újraéled az én ó-hazámban? Inkább hallgatok, remélve, hogy a hír nem jut el hozzá, és szégyenkezem. Ö konzervativ, én liberális vagyok. Ő háromszoros nyugdíjból gazdálkodik mint én, jön a havat elkotorni a bejáróról én locsolom a kertjét mig Vegasba utazik. Gyakran vitatkozunk, de abban megegyezünk, hogy ő is meg én is csak bevándorlók vagyunk s helyet kell adni azoknak akik utánnunk jönnak. Na, és még valamit hozzátennék, Torontóban 64 nyelvet beszélnek. Erre tessen gombot varrni.

pumukli írta...

Azt gondolom, hogy itt Magyorországon nem csak az a baj, hogy a cigányság szinte teljesen leszakadt a többségtől anyagilag. Bár sok nem cigány is elmondhatja ugyanezt. Csak az a baj, hogy a nagy "integrálódásban"
,amit a kormányok hangsúlyoznak, a cigányság jobbára nem vesz részt. Csoportosan meglehetősen erőszakosak. és rendszerint 4-5-en mennek el egyiküket kísérni. Így aztán senki nem mer szólni nekik, hogy ne tolakodjanak, várják a sorukat, vagy ne legyen szemétdomb a buszon, ahol ültek. De sorolhatnám a tulkapásaikat, ami persze vérmérséletüktől, iskolázatlanságuktól, szegénységüktől is függ. De ezzel az állandó diszkrimizáció hangoztatásával csak lovat adnak alájuk. Mindenesetre meg van rá az okuk a nem cigányoknak, hogy nagyívben elkerüljét őket még az utcán is.