2021. május 30., vasárnap

KOMMENT 0530 MAGYAR HŐSÖK ÉS ÁLDOZATOK

 A magyar hősök emlékünnepén koszorúzott Benkő Tibor

"Emlékezni kell a hősökre, akiknek köszönhetjük nemzetünket, nemzetünk fennmaradását, akiknek köszönhetjük, hogy békében és biztonságban élhetünk" - fogalmazott Benkő Tibor.
A jövő nemzedéke számára a hősökre való emlékezés azt üzeni: "készüljünk arra, hogy bármikor képesek legyünk az országunk békéjét, biztonságát szolgálni" - mondta a miniszter.
Nem rovom fel neki, de az utolsó párszáz évben azok, akikről ma hősökként emlékezünk, inkább áldozatok voltak.
Áldozatai koruk politikájának és politikusainak, akik elhitették velük, hogy a hazájukért harcolnak az  Isonzónál és Doberdónál, vagy néhány évvel később a Don-kanyarban.
De áldozatok voltak Kossuth katonái is, mint ahogy Rákóczi kurucai se a magyar szabadságért harcoltak, még ha azt is hímeztették zászlaikra azok, akik számára jobbnak tűnt egy Habsburgok nélküli Magyarország, melyben nem kell másokkal osztozni a koncon.
Azt hiszem, hogy joggal vélekedhetek így, hiszen az első v
ilágháborúban elesett apai rokonaim neve emléktáblán található az ordasi református templom falán, a második világháborúban pedig anyai nagybátyámat veszítette el a család, tulajdonképpen a semmiért, és semmiképpen sem a hazája érdekeiért.
Hősök voltak ők?
Igen, talán, mert azt hitték, hogy a hazájukért harcolnak, hiszen ezt sulykolták beléjük tanítóik, politikusaik, papjaik, a "nadrágos emberek", ők pedig kicsit sem látták át a világot, hiszen egész addigi életükben sokszor még a szomszéd városba se jutottak el, honnan is tájékozódhattak volna?
Azt hitték, személyesen is nyerhetnek egy győztes háborún, pedig azon csak a hadiszállítók nyerhettek, a családok számára csak nyomort és bánatot hoz a háború - azoknak, akiknek nem a halált hozza el.
Volt főbérlőnk a vasárnapi ebédhez mindig három terítékkel tálalt, még évekkel a háború befejezése után is, pedig csak ketten ülhettek az asztalnál, de holtukig reménykedve várták az orosz télből 
minden percben haza a fiukat, mindhiába.
A honvédelmi miniszter pedig - bizonyára jóhiszeműen - de nem arról beszél, amiről beszélni pedig szükséges lenne, mert a mai "nadrágos emberek" márkás öltönyeikben ismét uszítanak, fegyverkeznek és ismét a hazafias érzelmeidre játszanak.
Itt nem hősemberképzésre van szükség, hanem békére, toleranciára, némi ésszerű viselkedésre.
Azt mondják, az adott kor tábornokai mindig az előző háborút akarják megnyerni, hát még azok a műkedvelő pocakosok, akik szerint a háború ma is úgy folyik, ahogy azt Móricka elképzeli.
Ha itt háború lesz, akkor az vagy polgárháború lesz, ahol egymást öljük halomra, vagy világháború, ahol az egyén hősiességének semmiféle szerepe nem lesz, hacsak valaki nem bírja a pármillió Celsius fokos hőmérsékletet, mert ha nem bírja, egyszerűbb mihamarább elpárologni. 
Ezért aztán nemigen tűnik célszerűnek irreális dolgokról beszélni és elkerülni a lehetőséget, hogy a történelemből tanulhassunk.
De hát mikor is tanultunk mi a múltból és miért éppen most tanulnánk?



Ha túleteted a kutyád, Bécsben állatkínzásnak számít, de persze Bécsben minden kutyának és macskának van gazdája, míg nálunk - főleg a cicákat - kedves hölgyek merő együttérzésből etetik degeszre, anélkül, hogy felelősséget vállalnának értük.
Mindenesetre konzultáltam az ügyről Bumbi kutyámmal, aki most éppen fogyókúrán van.
Nem ért egyet a bécsi állapotokkal, az a véleménye, hogy az az igazi állatkínzás, ha egy berni pásztorból agarat akarnak képezni.
Nem könnyű ám gazdának se lenni...


:O)))


5 megjegyzés:

1970 írta...

Kedves PuPu!

A hosszabbik posztod kapcsán:
A múlt évszázad első felében hányan haltak meg csak saját honfitársaink közül, teljesen értelmetlenül? (Most más nemzetek brutális veszteségét ne is nézzük!)
Teljesen mindegy, hogy ez gázkamrában, a Don-kanyarnál, Sopronkőhidán, vagy éppen bombázások miatt történt. Ezek az emberek mind áldozatok, egy teljesen eszement, gyilkos ideológia és politika oltárán. Nem hősök, áldozatok. A hősök inkább azok, akik a második világháború után újjáépítették az országot (nagyszüleim nemzedéke), gyászolva elvesztett/meggyilkolt szeretteiket, de mégis talpra állva, megteremtve egy normális, élhető világot.
Az elmúlt 3 évtizedben az ő emléküket (is) a sárba tiporták.

Kapat írta...

Kedves 1970!

Amit írtál, azt bővíteni nem tudom, de 100%-ban egyetértünk!
Legalább az emlékezés kijár szüleinknek!
Kontrasztként: Most van mit szétlopni, sajnos még mindig tűrjük.

talalom írta...

Kedves Pupu! Nekem se kenyerem a hőskultusz -különösen, hogy sokukról kiderült: tulképpen önhitt, krakéler,izgága emberek voltak, akiknek nem kenyerük a szofisztikált gondolkodás, és emiatt sok-sok kárt okoztak,még "hón szeretett" hazájuknak is. Oldaltól függetlenül.
Kutya, macska. Tulképpen "cicás" vagyok, kutyában a nagytestű tekintélyes ebek a kkedvenceim. Volt is egy gyönyörű Bocikám: berni pásztor. A kertes házamban elfért volna - csakhogy. Nem bírtam vele - nem volt hajlandó sétálni, félt mindentől: idegentől, járműtől. (A rablók ezt persze nem tudták. Egyszer éjjel hazafelé a nyomomba szegődött egy rosszándékú idegen. Szerencsére elértem a kaput, Bocikám meg a kétméteres kerítésre téve a tappancsait, üdvözölt lelkesen. A követőm úgy elszaladt, csakúgy porzott. Pedig legfeljebb az a veszély fenyegette, hogy Boci fülön nyalja. Hanem nem hagyta, hogy a csodás bundáját gondozzam - kifésüljem, tisztítsam. Elbújt a farakás alá, amint meglátta a bontókefét: én meg nem bírtam kirángatni a 80 kilóját... (Az oltás is kész hadműveletet igényelt.) Így hát fájó szívvel elajándékoztam 4 éves korában. Jó helyr ekerült -kertes házba, ahol mozoghatott, de a lakásban is helye volt. (Egy képen büszkén feszít a kanapén, a tv előtt, a család 7-8éves kislánya meg öleli a nyakát.) Sokan kérdezték: Nem sajnáltam? De, igen, nagyon. Még ma is elfutja a könny a szemem,ahogy eszembe jut értetlen, szemrehányó tekintete,amivel rám nézett az idegen autóból. (Szokva volt az autózáshooz.) Dehát nem tarthatom loncsosan, gondozatlanul, csak azért, mert "szeretem".Felelősségem van iránta. Így hát maradok a cicáknál...

1970 írta...

Kedves Kapat!

Teljesen igazad van, van mit szétlopni abból, amit a felmenőink megteremtettek, felépítettek. De ez lassan elfogy, és akkor nem marad más, mint a már jól ismert recept: emberek, embercsoportok egymás elleni uszítása, a társadalom totális atomizálása. A színtiszta fasiszta ideológia...

Bubu64 írta...

-Olvastam néhány Wass Albert könyvet, tetszettek. Ő az igazi hazafi mintapéldánya a mostani kurzus szerint. Szerintem meg a saját földjeinek elvesztését sajnálta, azért siránkozott. A régi arisztokraták sem voltak különbek, az egyszerű embereket vágóhídra küldték, és ha véletlenül nyertek, az övék maradt a föld, kastély stb. A háború végeztével a pórnép mehetett vissza szolgálni őt.
-Nem ám, ahogy tudnak nézni az áhított falatért a kutyusok.