2011. április 11., hétfő

ARANYHALACSKA A NYÁRSON...

Francba az öregekkel, - jöjjenek a fiatalok!

Mégis mecsoda dolog, hogy az öregségi nyugdíjkorhatáron túl is ítélkezzenek a bírók, hiszen egy hatvankét éves bíró már nem képes átlátni a rá szignált ügyet, megaztán már a rendszerváltás előtt is ítélkezett, és mint tudjuk, a világ a rendszerváltással kezdődött.
Igaz, most súlyos a dilemma, mert lehet, hogy a világ nem is a rendszerváltással, hanem a fülkeforradalommal vette kezdetét, és akkor nagy szarban lesz a bírói kar, szó szerint, merthogy a következetesen alkalmazott elvek miatt tagjainak rendszeres időszakonként Liberót kell majd cserélni.
Hát nagyon kell röhögnöm, merthogy a magyar bírói kar krémje és virágja rendkívül sokat tett azért, hogy a szociopata népboldogító hatalomra kerülhessen.
Szinte nem volt olyan ügy, melyben ne tudtak volna a szocialisták érdekei ellen dönteni, vagy Orbán érdekeit kiszolgálni.
Mindegy, most rákerültek a nyársara, melyen Orbán azt az aranyhalat sütögeti, mely már teljesítette három kívánságát.
Pedig a bírók általában nem a legostobább emberek közül kerülnek ki, konzervativizmusuk is elfogadható – egy bíró ne forradalmárkodjon, hanem ítélkezzék a hatályos törvényeknek megfelelően.
Bíró nem lesz valakiből a kinevezésével, évtizedek felhalmozott tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki korrekt és megalapozott ítéleteket tudjon hozni, - nem törvényhozás ez, hogy sitty-sutty bele lehessen tanulni, ugye, a bírónak előnyére válik a tapasztalat, melyet csak az évek hozhatnak meg.
Ez minden jogállamban így van, sőt, így volt már a pártállam nyolcvanas éveinek közepén is, a bírónak nem politikai elvekhez kellett igazodni, hanem a jogszabályokhoz.
Most majd megtanulják a helyükön maradók, hogy a bírói pálya nem méznyalogatás és a hatalomhoz való viszony nem hasonlítható a szerelemhez, legfeljebb annak börtönökben gyakorolt válfajához, melyben a bíró ha papa a papás-mamásban, ha mama, mindenképpen szopni fog.
Háromszáz bíró repül első körben, dicsőségére a mai magyar viktokráciának, és hiába írt levelet Baka András szeretett Vezérének, szeretett vezére tett az ő fejére magasról, - mármint az alkotmányozó többség magasából.
A helyzet az, hogy persze egyszerűbb lett volna ezt a teljesen morbid hatalmiágasdit, meg a nevetséges hatalommegosztást úgy kivágni a francba, ahogy van.
Ennek az országnak teljesen megfelelt volna I.Viktor Mihály király, a bíróságokon az ítéleteket Őfelsége nevében Őfelsége bírái hozták volna, akiket Őfelsége nevezett ki, oszt akkor megszűnt volna minden akadékoskodás, de így se rossz.
Hiszen a focipályán sem lehet mindig nyíltan belerúgni az ellenfél sípcsontjába, sokszor ki kell cselezni a bírót is.
Tulajdonképpen ezzel nagyjából rendben is van az igazságszolgáltatás.
Az ügyész lehet hetvenkét éves, ő szinte katonai hierarchia szerint felépített rendszerben dolgozik, ha Polt Péter azt mondja, hogy az ég zöld ellenben a fű kék, akkor összecsattintja a bokáját és hangos „igenis kegyelmes uram” - mal igazolja vissza, hogy megértette teendőit.
Az ügyészi pálya nem a briliáns szólókarrierekről szól.
Az ügyvéd meg sikerorientált fajta, - melyik akarna az örök pervesztes szerepében tetszelegni, hiszen a döntés a bíró kezében van, míg a bíró Orbán zsebében, ha mégis győzne egy ügyben valamelyik védő Orbánék ellenében, akkor hamar kiderülne róla, hogy pedofil anyagyilkos…
A bírói kar meg le vagyon fejezve, - ma délután a Parlament megnyitotta a lehetőséget Orbán előtt, hogy vazallusaival töltse fel a bírói vezetést, olyanokkal, akik az ő kegye által kerülnek majd beosztásukba, akik az ő utasításait fogják vakon követni, és akik irányításával soha nem fog a bírói ítélkezés jobbra húzni, hiszen azoknál az ítéleteknél jobbra már csak a falhozállítás van.
Namármost, ha a demokratikus államberendezkedés alapelve a hatalmi ágak szétválasztása, akkor ez az a nap, mikor bátran elmondhatjuk, hogy a magyar jogállam valamirevaló agónia nélkül meghalta magát.
Persze arra azért számíthatunk, hogy formailag rendben lesz a dolog, de ez már csak olyan, mintha a sült liba fenekébe tollakat tűzdösünk és a tál alá elhelyezett lejátszóból időnként felhangzik az elégedett gágogás.
Egyre vérfagyasztóbb a helyzet, nagy baj lesz még ebből, hiszen szinte már csak Orbán három méteres, kétszeres életnagyságú szobrának felállítása van hátra az 56-os emlékmű helyén.
A nép még mindig gyanútlan, és ez nagyobb baj, mintha morgolódna, ebből szokott a robbanás lenni.
Előtte persze azért egy ideig még vastaps kíséri az „Éljen Rákosi” skandálását, és a Vik-tor, Vik-tor skandálása még egyszerűbb is.
Bár ne lenne igazam…

:O))))

3 megjegyzés:

NAGYTAKARÍTÓ írta...

Viktor jól teszi, hogy nagytakarít. Már a rendszerváltás óta lett ígérve, s sajnos csak most kezdődött el. Még nagyobb nagytakarításra lenne szükség, hogy az átkosból ránk maradt bebetonozott elvtársakat végleg kisöpörjék. Ezek az elvtársak olyanok, mint a kaméleon. Ha a színük alapján nem tudtak velük mit kezdeni, most legalább a koruk alapján rúgjanak beléjük, hogy csak úgy repüljenek, mint a libák.Adják át a helyüket a fiataloknak, munkanélküliség van. Minden nyugdíjaskorút el kellene hajtani a francba, elégedjen meg a nyugdíjával.

éva írta...

Kedves Nagytakarító, szívből kívánom, hogy ha lesz peres ügyed, abban egy nyeretlen kétéves bíró ítélkezzék.
Egyébként meg mi ez az ellenzékhez húzás? Ha "minden nyugdíjaskorút" el kellene küldeni - akkor ezzel szembe mész ártunk és ormányunk akaratával, amely viszont smitpalit és polpotot be akarja betonozni az emberi kor végső határáig!

Egyébként megnézném az Alkotmánybíróság átlag életkorát is! Lehet, hogy fölösleges is lesz a 15 főre duzzasztás?

Mrs. mamó írta...

Lehet ám észrevenni, hogy a nagytakarítás időnként piszokul pártfüggetlen. Vajon mitől is olvadozik a FIDESZ-fölény annyira? Ez a nyugdíjas-nem nyugdíjas meccs is FIDESZ kitalálás volt, és még mindig ugranak rá elég sokan. Nem egymás torkának kellene esni, hanem a cápákat levadászni szépen, közösen. A bírói karhoz hozzányúlni orvhalászat, a rabsicok ezekhez képest úriemberek. Az egész vissza fog ütni, egyszerűen nincs már határ, a kérdés már csak az, ki bírja, meddig?? Mi dőlünk előbb a késünkbe, vagy ki tudjuk várni, míg ők a dugájukba. Ennyi. (Aztán, hogy a szopásról is essék szó, az mindenképpen a mienk leszen.)