2011. április 24., vasárnap

LOCSOLKODÁS

Holnap nevezetes nap lesz – húsvét hétfő.
Mikor gyerekek voltunk, már napokkal előtte nyúztuk apánkat, hogy gondoskodjon számunkra megfelelő kölniről, - a megfelelő itt a megfelelő büdössel helyettesítendő be – még nem voltunk a fogyasztósi társadalom elkötelezettjeiként a márkák megszállottjai.
Általában a sanoár míg mi a  gyöngyvirág kölnit kaptunk, kis üvegcsében – évek múltán döbbentem csak rá, hogy ez valószínűleg a cimkén lelhető macskáról kapta a nevét.
Mindegy, bármi volt is a nedű bevált és nagyon élveztük, amikor a meglocsolt női hölgyek sikítozva menekültek előlünk, míg meg nem ígértük, hogy csak és kizárólag a blúzuk lesz megöntve.
Pesti gyerek voltam, távol mindenféle rusztikus hagyományoktól, így aztán sem a szódásüveg, sem a vödör szóba sem jöhetett.
A reggeli menetrend első állomása Anyukánk volt, őt együtt locsoltuk meg apánkkal, elmondtuk neki a locsolóverset, - zöld erdőben jártunk, - aztán begyűjtöttük a csokinyulat és elindultunk portyázni.
A portya hatókőre életkorunkkal együtt tágult, eleinte csak a szomszédnénik jöttek számításba, meg a szomszéd Drexler-lányok, később aztán egészen a földszintig merészkedtünk és meglocsoltuk a Boruzsbeát meg a Benkeeditkét, természetesen a hozzájuk kapcsolt mamákkal együtt.
Anyám indulás előtt életveszélyesen megfenyegetett bennünket, hogy pénzt elfogadni tilos, így aztán mi szomorú szívvel, de pirostojásért locsoltunk, csendben irigyelve a proletár öntudat alacsonyabb szintjén megrekedt Germann Robit, aki nemes egyszerűséggel hülyének nyilvánított bennünket.
Isten nyugosztalja szegényt, az idő őt igazolta, míg mi a pártállam kiskorú alattvalói voltunk, ő már akkor is életrevaló vállalkozó volt.
A középiskolában kiterjedt a meglocsolandók köre, és az aktus egyre közelebb került eredeti jelentéstartalmához, a termékenység ünnepéhez, - elsősorban azokat locsoltuk buzgón és falkában, akiknek a termékenységét közelebbről is szemügyre szerettük volna venni.
Sajnos ez nem mindig sikerült, mert a kor divatjának megfelelően különféle, kuktában  házilag főzött  szeszekből rettenetes színű aromákkal perfektuált likőrökkel kínálgattak a szíves vendéglátók, és ezt a megpróbáltatást nem mindenki bírta.Kuki barátom például egyszer, tudatmódosult állapotában  a vendéglátó asztala alá öntögette a szívesen kínált nedűt – jót tehetett a perzsaszőnyegnek…
Az ünnepnek nemigen lehetett semmiféle vallásos töltése, erre mi sem jellemzőbb, mint hogy egyszer ellenállhatatlan késztetést éreztünk arra, hogy megöntözzük az osztály legszelídebb, ámde kétségbevonhatatlanul zsidó származású tagját, akit ez a trauma terelhetett talán aztán a csillagászpálya felé…
Persze ilyenkor dübörög az adrenalin és ha vettük a bátorságot, hogy beormótlanodjunk más falka területére könnyen nehéz helyzetbe kerülhettünk, - jöttek a helyi versenyzők felindulva és nem átallottak a helyi szüzek védelmében akár erőszakot is alkalmazni.
Én már akkor is pacifista voltam és egy ilyen esetben nekiálltam békíteni a feleket, mondván, hogy ugyan már, nő mint a tenger, csak nem veszünk már ilyen apróságon össze – de kiderült, hogy rosszul gondoltam és ők voltak többen, vérem adtam a békeharc frontján…
Érettségi után aztán szép lassan vége lett a vidám locsolkodásoknak, elmentünk tanulni, dolgozni, katonának, aztán megnősültünk, jöttek a gyerekek és egyre szűkebb lett a meglocsolandók köre, leginkább csak a szűk család nőtagjai maradtak meg a listán.
De az emlék máig kedves, ahogy loholok az utcákon, együtt a sok izgatott kamasszal és azt latolgatom velük, hogy vajon a Palik Éva beenged-e minket, vagy kulloghatunk szomorúan tovább…
Utána már csak a gyerekek és az unokák locsolkodásain derültünk, de ahogy látom, a szokás szépen lassan megy ki a divatból - majd hoznak helyette mást Amerikából, ha szerencsénk lesz, akkor Rabbit-day-nek fogják hívni, de járhatunk rosszabbul is…
Mindenesetre én azért most itt még hű maradnék a népi hagyományokhoz, előveszem kis kölnisüvegem és elmondom a versikémet helybéli hölgyeknek:

Erdő felett száll a liba
Táskájában kölni
Hiába is akarta a
Semjénzsolt lelőni.

Itt a flaska, nekem hozta
Meglocsollak vele
Ettől leszel szép és vidám
Mert ez teve-leve!

Szabad e locsolni?

 Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves és jókedvű nőnek!

:O))))

6 megjegyzés:

Kertész írta...

Pupu! Ez nagyon aranyos versike! :))))))) A teve-leve meg hasznosabb, mint a kuktában szabadon főzött pálinka.:))))) Neked is kellemes ünnepet!

Névtelen írta...

Teveleve... bazzeg :D

Erzsébet írta...

Kedves PuPu!

Nagyon kedves a személyes kis locsoló versikéd, köszönöm, minden hölgy olvasód nevében!!
Kellemes ünnepet kívánok én is Neked.

/ A tegnapi írásod, melyben József Attila gondolatit aktualizáltad fantasztikus volt. Nagy rajongója vagyok cikkeidnek de ezt
én különösen kiemelkedőnek éreztem. /

Névtelen írta...

PUPU! A versírással inkább ne próbálkozz!Nagyon gyatra.

cinka írta...

Névtelen! Talán egy ódát vártál locsolóversnek? Szellemes, ritmusos, rímes. Mi kéne még? Talán, ha dicsőítené O-t akkor azt írnád: Ez igen!

Névtelen írta...

Pedig lehetne Goose Day is.