2011. május 7., szombat

RENDÍTHETETLENEK.

Kivágta a biztosítékot Gyurcsány egy háttérbeszélgetésen tett kijelentése, mely szerint, ha 2012-ig nem sikerül megújítani a Szocialista Pártot, akkor fontolóra kell venni akár még egy új párt alapítását is.
Persze erre a mondatra a média azonnal rábukott, mint liba a kukoricára és különféle, szenzációt érzékeltető blikkfangos címekkel hozta a kijelentést és értelmezte is egyúttal, befejezett tényként tálalva az esetleges pártalapítást, hadd nőjön az eladott példányok vagy a kattintások száma.
Holott Gyurcsány most is csak azt mondta, amit ezelőtt nemegyszer, nevezetesen, hogy az a párt, melynek tagja és melynek egyik platformját vezeti jelen formájában alkalmatlan arra, hogy a féldiktatórikus, korlátlan erőforrásokkal rendelkező Fidesz kihívója legyen a következő választások során – ennek a pártnak változnia kell.
Ez az igény természetesen létezik a párt tagságán belül is, és szavakban a párt vezetésétől sem áll távol, csak mindenki mást és mást ért változások alatt.
Vannak, akik elegendőnek tartják a feszesebb pártfegyelmet, vannak, akik fiatalításra gondolnak és minden idősebb párttagot el akarnak hajtani a vezetésből, aztán vannak, akik araszolgatnának csendesen tovább, majdcsak elrontja a Fidesz a dolgot és akkor majd megint mi jövünk, és még vagy ezerféle szempont érvényesülhet, de az érdemi változásoktól azért sokan rettegnek, hiszen nem látják a helyüket az új struktúrában.
Gyurcsány alapjainál akarja kezdeni a változtatásokat, egy modern, balközép tömegpártot szeretne felépíteni, meg akar szólítani új társadalmi rétegeket, új korcsoportokat, de ehhez az MSZP mai vezetésében igen kevés a szövetségese.
Nem is csoda, hiszen a párt stratégiájának változása egyet jelentene bizonyos személyi megújulással a vezetésben is, és hát ki az, aki önként feladja a pozícióit akkor, amikor egyébként meg van győződve arról, hogy amúgy az ő elképzelése helyes, hiszen ha harminc éven át helyes volt, akkor ma mitől vált volna egyszerre helytelenné?
A párt veteránjai és fiatalon megöregedett vezetői két dologra hivatkoznak, szerintem tévesen.
Az első, hogy a jelen társadalmi helyzetben a legfontosabb dolog a szerveződő önkényuralom elleni fellépés, ezért nem szabad a pártot ilyesfajta vitákkal terhelni.
Ezenközben persze nemigen történik semmi, ugyanabban a fazékban ugyanazt a levest kavargatják, amit egyre nehezebb eladni, merthogy kicsit már megsavanyodott, az ellenfél meg belészórt valami gyanús színű és állagú anyagot – na, erre aztán nehéz éttermet nyitni.
Talán meg kellene próbálni kiönteni és a fazekat kisikálva új recept alapján valami újat főzni, aminek már a látványa is gusztusos, az illata meg vonzó és az ízében sem kell csalódnia senkinek.
Másik jelentős érv, hogy az MSZP-nek ebben a formájában van társadalmi beágyazódottsága, ami ezidáig is kihúzta mindig a pácból, most sem történik majd másként.
Arról feledkeznek csak el, hogy menet közben megváltozott az a társadalom, melyben egy pártnak ma támogatókat kell szereznie és bármennyire is egyetértünk egymással a taggyűléseken, ez szavazatokra lefordítva kevés, mint vörösbegyben a párthűség.
Ebben a társadalomban a szavazatokért folyik a harc és ebben a harcban a mai társadalom aktív derékhadának nem jelent túl nagy vonzerőt egy önmagába forduló, nyugdíjasklub-jellegű párt, és ez nem a tagság korán múlik, hanem a kor kihívásaihoz való viszonyán.
Ha a párt meg tud fogalmazni olyan válaszokat, melyek a szavazóknak megfelelnek, akkor nyerni fog, ha csak találgatja, hogy vajon mit is gondolnak az aktív szavazók, akkor vesztésre van ítélve.
Ha egy párt vezetése, mely pártot a választásokon laposra vertek, amelyet beleszorítottak a korrupt mutyipárt szerepébe, ahol a vezetők hitele megkopott nem ismeri fel a változtatás szükségességét, akkor az a párt önként és dalolva sétálhat bele a történelem süllyesztőjébe, ott a helye.
Elemi érdeke a pártnak, hogy teljesen új arculatot mutasson fel, hiszen ki szeret a vesztesekhez tartozni?
Illúzió azt hinni, hogy a Fidesz majd elvégzi helyettünk a dolgot, mert ugyan serénykedik szorgalmasan, de a jobbra lengő inga még nem futott ki a szélső pontjáig.
Ha mi nem tudunk a társadalom lehető legszélesebb tömegeinek politikai alternatívát felmutatni, akkor abból a készletből választanak majd, ami van.
Nem reális választási lehetőség az, amit az általam egyébként nagyon tisztelt Kovács László mondott, miszerint megyünk tovább a megkezdett úton.
A társadalom arra az útra már nem vevő, akik azon az úton menetelnek egyenként és együttesen is gyengék, márpedig itt csak akkor van esélyünk, ha erőt mutatunk és valóságos, ütőképes erő is van mögöttünk.
Azt pedig létre kell hozni és meg kell szervezni.
Ebben pedig mindenkinek lehetne szerepe, azokat kivéve, akik a szép nyugdíjasévekre játszva politizálnak és a legfőbb céljuk, hogy kihúzzák a ciklus végéig nagyobb megpróbáltatások nélkül.
És hát az idő rohan, még pár hónap, és a libák ismét délre húznak, és igencsak libazöld kritikákat pottyantanak majd a fejünkre, ha addig sem kezdődik el valami, ami a siker esélyével kecsegtet.
A pártszavazástól pedig azért tartanak többen, merthogy ha a pártelnököt közvetlenül fogja választani a tagság, akkor reális az esély, hogy Gyurcsány helyzetbe kerül.
Ezt pedig a párt valamennyi korifeusa szeretné elkerülni – máig nyomasztó emlék lehet számukra a hajdani miniszterelnöki megbízás története, ahol a mezei hadak szembementek ugyanazzal a pártvezetéssel, amely ma is rendíthetetlenül áll a változások útjában.
És győztek, ezt pedig soha nem bocsátották meg Gyurcsánynak, habár nyíltan – éppen a tömegtámogatás miatt – nem mertek szembefordulni vele.
Még egy dologról szeretnék egy pár mondatot írni: ez pedig Szanyi kapitány hozzájárulása a párt megújításához.
Szanyi Tibor szerint nem rendítené meg az MSZP-t Gyurcsány kiválása, ugyanis nem ez lenne az első alkalom, hogy párttagok lépnek ki. Így volt ez Csintalan Sándor vagy Szili Katalin esetében is,
A politikus ultimátumnak tartja Gyurcsány Ferenc kijelentését. „Ultimátumnak tekinthető minden olyasmi, ami azt jelzi, ha nem fogadják el az én véleményemet, akkor kilépek – belépek - átlépek”- nyilatkozott Szanyi.
Hát itt azért van egy kis probléma.
Csintalan Bukfencet Gyurcsányhoz hasonlítani olyan, mint Szanyit Kossuth Lajoshoz, pedighát ez utóbbi sem volt akármilyen tehetségtelen politikus.
Szili pedig annak szép példája, hogy milyen pályát tud bejárni az alkalmatlanság, ha hátulról erős emberek taszigálják.
Hogy ezek az emberek elmentek a pártból, az a párt nyeresége, ha Gyurcsány elmenne, vele menne a fél párt, és ez lenne a kisebb baj – de vele menne a baloldali szavazók többsége is.
Elég szégyen az, hogy nem védték meg akkor, amikor ki kellett volna állni mellette, nem kellene ezt a szégyent tovább tetézni, örülni kellene, hogy van valaki, akinek képességei lehetővé teszik, hogy kijelölje a megújulás útját.
Segíteni kellene benne, nem akadályozni.

:O))))

8 megjegyzés:

(((:O:))) írta...

"Ha egy párt vezetése, mely pártot a választásokon laposra vertek, amelyet beleszorítottak a korrupt mutyipárt szerepébe, ahol a vezetők hitele megkopott nem ismeri fel a változtatás szükségességét, akkor az a párt önként és dalolva sétálhat bele a történelem süllyesztőjébe, ott a helye."

Nagyon igaz. Ott a helye! (((:O:)))

Mrs. mamó írta...

Egyetlen realitás, ha Gyurcsány lerázza magáról az MSZP-t, mint a kutya a vizet Nem is értem már sokszor ezt a fajta párthűséget nála, hiszen elárulták, hátba döfték a saját pártjából. Az MSZP sajnos már a víz alatt van, csak bugyborékol még kicsit. Nem sajnálom már, saját maga kötötte a lábára a köveket, még csak nem is a FIDESZ. Mindkét párt nagyon nagy hibája az, amiről írsz. A FIDESZ sem érzékeli, hogy ez a közeg már nagyon más, mint a 8 évvel ezelőtti, és az MSZP is tévedésekben van. Gyurcsány mellé még el tudnék képzelni egy Tétényi Évát, ha valakinek van fogalma a küzdelmekről, neki van, és láthatóan ő sem egy "feladom a küzdelmet"-fajta.

Névtelen írta...

Gyurcsány, Tétényi és Kuncze Gábor, akit nagyon tisztán látó, tényekhez ragaszkodó politikusnak ismernek és még ma is sokan visszavárnának a közéletbe.

ahetszazat írta...

"Ha egy párt vezetése, mely pártot a választásokon laposra vertek, amelyet beleszorítottak a korrupt mutyipárt szerepébe, ahol a vezetők hitele megkopott nem ismeri fel a változtatás szükségességét, akkor az a párt önként és dalolva sétálhat bele a történelem süllyesztőjébe, ott a helye."

Ritkán értek veled egyet, viszont ez egy tökéletes írás! Csak azt nem értem, hogy feri ezt miért nem érti meg, és tűnik el a francba? Politikusként megbukott, reméljük íróként még lesz jövője, mint ahogy azt 2006-ban megígérte:
"És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. " Hátha ezt nem kúrja el...

Kaskötő István írta...

Számomra teljesen értelmetlen Gyurcsány csökönyös ragaszkodása a párthoz... A "párt" ebben az esetben a mai tehetetlen (tehetségtelen) vezető gárdát jelenti akik az első naptól kezdve ellene voltak. Csak halogatja az elkerülhetetlent, ha nem megy magátol, megtalálják a módját, hogy politikailag lehetetlenné tegyék. Eljön az idő mikor a pártvezetőség nyilvánosan elhatárolja magát Gyurcsánytól, politikai-ideológiai kérdésben, ami egyenlő lesz a pártból való kizárással. Arra vár? Lehet, hogy van stratégiai előnye az ilyettén való elválásnak? Gyurcsány, gondolom tanult a múltból, jobb politikus ma mint pár évvel ezelőtt, remélem a jövő érdekében.

Didá írta...

Mrs.Mamónál a pont...én is így gondolom.

Névtelen írta...

"Gyurcsány, gondolom tanult a múltból, jobb politikus ma mint pár évvel ezelőtt, remélem a jövő érdekében."
Valóban ő egy nagy politikus! Akkora, hogy neki egyedül kellene pártot alapítania. S tömegként állhat maga mögé./úgy mint az egykori viccben, mikor egy őrült önmagában felvonulásosdit jáccik./

Kaskötő István írta...

Orbán Viktor maga a nemzet. (sic) Szanyi & Co. a baloldal? Két delusion egy pár. Hol van a baloldal határa, honnan számitva balközép vagy közép? Abban is Gyurcsánynak van igaza, hogy nem lehet vonalat húzni, hogy ki tarozik ide, vagy oda, még a szoc-dem ideologiát sem szabad mereven kovetni. Ez egy új világ régi szabályok már ide nem vonatkoznak, vagy oda jutunk mint Orbán a szent koronával. A koztársaság léte a tét, még nem késő talán, itt az ideje egy széles tömeg számára elfogadható ideának... egy Köztársasági Pártnak.