Az amerikaiak megölték Oszama bin Ladent.
Ő volt az első számú közellenség a világ nyugati felén, és ő volt a fundamentalista muzulmán világ első számú hőse, kinek szavára középkori elkötelezettséggel indultak harcba, vagy akár a biztos halálba is az iszlám harcosai a keresztény világ ellen.
Jelkép volt, de hadvezér is egyúttal, aki még halálában is értékeléseik visszamenőleges felülvizsgálatára késztetheti Amerikát.
Persze nem a tömegeket – a tömegeknek ez a történet ezzel a befejezéssel éppen elég, az amerikai polgár büszkesége a felhőket nyaldoshatja, komoly akadályt képezve a vadlibák költözködése előtt. Győzött a jófiú, a rosszfiú meg kinyúlt, a klasszikus western szabályai szerint.
Egy itt csak a bibi: Oszamából az amerikaiak csináltak azt, akivé lett.
Ők adták alá a lovat hajdan Afganisztánban, és még ha csak lovat adtak volna alá, de kitömték pénzzel és fegyverrel is, támogatták politikai törekvéseiben, merthogy akkor fontosabb volt, hogy a Szovjetunió veszítse el az afgán játszmát, minthogy azzal szöszöljenek, hogy ki is ez az ember és milyen célok vezérlik harcát?
Így aztán helyzetbe került és a világpolitikai környezet is kedvezett neki – a megerősödő iszlám fundamentalizmus lehetővé tette, hogy ő emelje magasra a próféta zöld zászlaját és harcot indítson a hitetlenek ellen, akik közül a legfőbb természetes célponttá vált Amerika.
A harcra egy ilyen gigantikus hatalommal szemben a legalkalmasabb módszernek a terrorizmus mutatkozott, hiszen aki nem tud negyvenkét repülőgép-hordozót vezényelni Amerika partjaihoz, annak esélyes sincs akár még rész-győzelemre sem.
Ha nem tudod leütni a kétméteres bengát, akkor gyújtsd fel a kocsiját vagy öld meg a macskáját – ez egy megvalósíthatónak tűnő program, és hozzávetőleg a terrorizmus alapja is – ott kell támadni, ahol a megtámadott nemigen számít rá és úgy, hogy nehezen lehessen védekezni ellene.
Így aztán fel lehet robbantani felhőkarcolókat, metrót tele emberekkel, lehet a terroristának a hasára kötött bombával buszokat robbantgatni – a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.
És a harcosok száma is az, hiszen, a végtelen szegénység és a végtelen kiszolgáltatottság csak úgy ontja a vakhitű harcosokat, akik számára dicsőség a halál, és akik a mainál szebb túlvilági lét reményében halnak rettenetes, de számukra dicsőséges halált.
Oszama megölésével a nyugat elkönyvelhet néhány pontot, de a meccs még nincs lefutva és tán csak Allah tudja kiszámítani, hogy ez a győzelem mibe kerül majd Amerikának – és lehet, hogy Európának is.
Merthogy csak a nagyon ostobák képzelhetik azt, hogy ezzel varázsütésre vége lesz a terrorizmusnak akkor, amikor a világ nem egy helyén Amerikát és európai csatlósait tartják terroristáknak és egyáltalán nincsenek elájulva a boldogságtól, hogy bombákkal hajigálják a fejükre a demokráciát és a boldogságot.
Amerika most adott egy mártírt a harcos iszlámnak, de ezen kívül nem oldott meg semmit.
Kudarcot kudarcra halmoz, elveszíti hitelét még a saját térfelén is, mikor kiderül, hogy például az Irak elleni támadás indoklásának minden egyes szava hazugság volt és a nemzetközi olajtársaságok már a támadás előtt egy évvel felosztották maguk között az iraki olaj-lelőhelyeket.
Kadhafi Líbiája elleni támadás sem a szavahihetőségüket erősíti, hiszen a civil lakosság védelmét talán nem úgy kellene megvalósítani, hogy Tripoliban - ahol a helyzet egyértelmű és semmiféle harcok sincsenek - bombázzuk őket.
Itt is kilóg a lónak a lába, és az a ló olajoshordókat cipel a hátán…
Ki tudja, mikor kapcsolja össze valamelyik karizmatikus arab vezető a Líbia elleni támadást az iszlám elleni támadással, ki tudja, hogy akiket Amerika ma a keblére ölel, nem lesznek e az iszlám fundamentalizmus legvérengzőbb figurái, ki tudja, hogy nem éppen Míszrátában lóbálja a kalasnyikovot a holnap Oszama bin Ladenje?
A modern társadalom igen erős, de igen sérülékeny is, hiszen csak példaként említem, de nem kell repülőgépen atombombát vinni fölé – a számtalan atomerőmű mind egy-egy atombomba lehet a terrorista számára.
A vizierőművekkel remek cunamikat lehet produkálni, a villamoshálózat elosztópontjai elleni merényletekkel pedig fél kontinenseket béníthat meg, aki kártékony akar lenni..
A világ egyébként három nap alatt meg fogja emészteni a hírt, legfeljebb valami eldugott pastu kiképzőtáborban nem felejtik el a mai napot, ahonnan – meglehet, évek múlva - elindul majd egy hattagú csoport, végrehajtani a szent bosszút.
Merthogy ezt megússzuk, abban ne is reménykedjünk…
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése