2011. november 20., vasárnap

HAMAR MUNKA

November 20.- a van, lassan-lassan vége az évnek.
A libák is tudják ezt, el is indultak melegebb égtájakra, úgy látszik, csak a magyar miniszterelnök nem tudja, hogy neki is menni kellene végre - neki is melegebb tájakra.
Egy hónap áll a törvényhozás rendelkezésére ahhoz, hogy elvégezzen egy olyan munkát, melyet egy normális ország felelős kormánya egy év alatt is csak nehezen tudna elvégezni, de persze a mi Forradalmi Hantás - Paraszt Ármányunkra ez a tézis nem lehet igaz, hiszen Orbán Viktor kormánya olyan, mintha maga Chuck Norris alakította volna, miután egy kamatlábbal agyonverte a Nagy Uzsorást, a Nemzetközi Valutaalapot.
Természetesen egy percre se ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy mostanában kissé megroggyant Vezérünk szembenéz a realitásokkal, vagy ha igen, akkor abban reménykedik, hogy a realitások a vezéri szúrós tekintettől meghunyászkodva földre sütik szemüket, megfordulnak és elsunnyognak.
Így aztán számoljunk bátran azzal, hogy itt olyan törvényhozási dömping jön a magyarra napokon belül, hogy kő kövön nem marad ebben az országban.
A törvényalkotás nem Nagy Nemzeti Preambulum, hogy minden baromságot bele lehessen csinálni, ami csak ennek a félnót… a Mi Utolsó Reménységünknek folyamatosan karbantartott agyában megfogan.
Egy rendes oktatási törvénynek például különféle társadalmi részérdekeket kellene összehangolni. Olyan iskolarendszert illene felállítani, mely támogatja a társadalmi mobilitást, segíti a nehéz szociális helyzetük miatt lemaradók felzárkóztatását, törekszik az esélyegyenlőség megteremtésére, az igazságos teherviselésre.
Olyan törvényre lenne szükség, mely biztosítja az oktatás sokszínűségét, mely meghaladja a magyar oktatást már vagy száz éve gúzsbakötő porosz modellt, olyan oktatást, mely magukért és a társadalomért felelősséget vállaló állampolgárokat nevel alattvalók helyett.
Persze ez nemigen vág egybe az alcsuti Gigász dörgő atyai pofonokkal bevésett nevelési elképzeléseivel, mert akkor hol a tekintély, hol a tisztelet, márpedig azt Vito Corleone is megkövetelte magának, mert ez a rendszer és a társadalom működésének alapja, nem holmi liberális nyámmogás meg szabadságjogok – frászt!
Sokatmondó, hogy még a saját táboron belül is ellenzik azt a kupacot, mely törvényjavaslat címen elkészült, Pokorni még a padlóra is köpött, csak úgy freccsent.
Maga Hoffmann Rózsa sem tudta elsőre eltalálni, hogy mit is akar ő tulajdonképpen, pedig vagy háromszor hívta főnökét a kiskertje aljába, rámutatva a termékre: Ezt nézd Viktor, ezt itt mind én csináltam!
Azon meg már csak röhögni lehet, hogy annyi év fáradhatatlan pofázása meghozta gyümölcsét, a felsőoktatásban nem lesz tandíj!
Nem hát, csak lesz résztámogatásos meg önköltséges képzés, de tandíj nem lesz, meg az IMF-től sem hitel kell, hanem biztosítás!
Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem a Generalihoz fordult a Vezér – na jó, az rohadt nemzetközi uzsorás, de akkor még mindig ott van a nemzeti kockázatközösség letéteményese, Járai pénzügyi guru biztosítótársasága…
Szóval el lehetne ezen a törvényen molyolgatni a jövő évben is egy sort, aztán egyszercsak majd létrejön valamilyen minimális egyetértés a dologban, de ehhez az kellene, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot minden mellékletével és minden variánsával együtt egy szorgalmas és tehetséges kormánytisztviselő lelkesen bedarálja.
Aztán mikor ezzel a nagy rakással végzett, utána elballagjon a nyomtatványboltba venni néhány doboz géppapírt, és szépen félreállni az ajtóban, hogy Hoffmann Rózsa úrasszony akadálytalanul tudja kicipelni kocsijához személyes holmijait.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszasírom Pokornit, akit ugyan emberileg nem tartok valami sokra, de az kétségtelen, hogy szakmailag fényévekkel jobb a klérus kinyújtott jobbkeze, a kereszténydemokratának nevezett pszeudopárt üdvöskéjénél.
Aztán itt van a rokkantak ügye is, abban is rendet vág a Vezér hirtelen.
Az alapvetés az, hogy minden roki ab ovo csaló, nemkülönben a rokkantság fokát megállapító orvosok is, akik nem átallották azt állítani, hogy az az ember, akinek levágták kezét-lábát, eltávolították a törzsét és a fejét, mindössze a füle maradt meg egy selyempárnán – de az is süket, az hatvannyolc százalékos munkaképesség csökkenést szenvedett el.
Mindenesetre a Fül nem lesz jogosult rokkantnyugdíjra, mert az jog, mígellenben amit kapni fog, az táppénzszerű ellátás lesz, ami nem járandóság, viszont majd megmondja a Viktor, hogy mennyi az annyi.
Mert ugyan ez is jár, mint pénz a kontrásnak a bandában, de előfordulhat, hogy - mint ugyancsak ebben a viccben – ugyan jár, de nem jut…
Ezen a területen is nagy a társadalmi egyetértés, csakúgy, mint a rendvédelmi szervezetek szakszervezeti jogosítványainak eliminálása tekintetében,
Lesz itt önkormányzati törvény, de hirtelen, bírósági törvény, hirtelen felindulásból elkövetett ügyészségi törvény, törvénymódosítás az állatok védelméről - ezt akár önvédelmi törvénynek is nevezhetné a Fidesz törvénygyára.
És akkor itt van még a 2012-es költségvetés is, a maga optimista számaival, ami úgy nem ér semmit, ahogy van, az első sarokszámtól az utolsóig hazug és végrehajthatatlan, ami helyett – már ha azt akarják, hogy az IMF képviselői ne hasukat fogva röhögtükben távozzanak.
Teljesen újat kell alkotni, de még előtte az ez évi törvényt is módosítani kellene, miközben Matolcsy tárcájánál nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne egy ország költségvetésének összeállítására, mert akik erre képesek lettek volna, azoktól megváltunk, mert a szakértelem, mint Torgyán koalíciós partner óta tudjuk, ócska bolsevista trükk.
Húszegynéhány nap áll rendelkezésre, és nem kell annak prognosztizálásához atomfizikusnak lenni, hogy megállapíthassuk: ennyi idő alatt elvégezni a kormányzat által tervezett törvényhozási feladatokat tisztességesen nem lehet, mert még a szar munkához is idő kell.
Persze valami majd lesz, lesz majd a preambulum preambuluma, melyben megállapítják majd Mesterházy felelősségét a MAORT–perért, és Szanyi is retteghet, mert a Rajk-per feltehetően az ő lelkén fog száradni, ellenben Wittner Mária harmatos szüzessége és Tóth Ilona szívsebészi képességei törvénybe lesznek iktatva.
Utóbbiról nemrég egészségügyi intézményt neveztek el Csepelen, ami engem azért kissé visszariaszt az intézmény látogatásától, hiszen Tóth Ilona munkásságának eredményét egy kriptából bányászták elő ötvenhét tavaszán…
Sok jóra mostanában nem lehet számítani, nem tesz jót a fokozott megterhelés a gyenge idegrendszernek egyébként sem, már csak abban reménykedhetünk, hogy az angyalka csilingelése, a specialisták embertpróbáló igyekezete meg Dr. IMF visszarángatja a Mi Reménységünket a földre, mint kisgyerek a lufit.
Tulajdonképpen miért is kell rámennie az országnak egy beteg ember lázálmaira?

:O)))

1 megjegyzés:

zombi írta...

"Tulajdonképpen miért is kell rámennie az országnak egy beteg ember lázálmaira?"
Ezt azoktól kellene megkérdezni, akik a Fideszre szavaztak, meg azoktól, akik nem mentek el szavazni, mert úgyis mindegy.Most aztán láthatják, hogy nem mindegy.
Különben ez a dec, 31.ig tartó időszak sokmindenre lehetőséget ad Orbánnak, hogy végleg kicsinálja az országot. És akkor tényleg ujjá kell építeni a romokat.