2011. november 15., kedd

KATASZTRÓFAVÉDELMI GYAKORLAT

Azt mondta állítólag Orbán az ő legbelsőbb híveinek, hogy amennyiben az IMF jön, ő menni fog.
Hát bizony, nagy jellemre vall az ilyen bejelentés, olyan Vezérre, aki kitart az utolsó percig, sőt még utána is valameddig, akire méltán emlékezik majd a történelem.
Akinek ereklyeként megőrzött focicsukáját zokogó anyókák siratják majdan, kiejtve fogatlan szájukból a kultikus Orbánfütyülőt, akinek műveit úgy adják majd kézről-kézre nemzedékek, mint mohamedánok a Koránt, vagy mint Cion bölcseinek jegyzőkönyveit a nyilasok és nácik.
Nagy emberre vall ez a bejelentés, olyan emberre, aki felülmúlja tán még a mitológiai Pythiát vagy a Sybillákat is, hiszen azok jóslatai vagy valóra váltak, vagy nem, míg ellenben az ő jóslata akár hóttbiztosra is vehető: ha jön az IMF, neki el kell húznia, mint a vadludaknak télvíz idején.
Hát vigasztalanok lennénk, az már biztos.
Az a rengeteg jótétemény, mely szent nevéhez fűződik, az öregek és elesettek felkarolása, a nyugodt, békés, építő légkör megteremtése, a javak igazságos és méltányos elosztása - csupa-csupa olyan érték, melyektől könnyek között fog megválni a nép.
Nem is tudom, mi lenne velünk, ha az ország nélkülözni lenne kénytelen Szeretett Atyját, a Nagy Kombinátort, az Utolsó Magyar Polihisztort, a három magyar igazság és a bölcsek kövének egyedüli letéteményesét, a Nagy Lótuszfaktuszt, az Ország Örökös Miniszterelnökét.
Nem is csoda, hogy ennek eshetőségét figyelembevéve a Katasztrófavédelem a jövő héten megszólaltatja az ország összes szirénáját, a kórházak vezetői és orvosai pedig farokfelcsapva rohannak a kijelölt önkormányzatokhoz, hogy megszervezzék a magyar nép tömeges ellátását.
Még szerencse, hogy az időpont nem későbbre esik, mert januárban már nem biztos, hogy lesznek az egészségügynek vezetői, de lehet, még orvosai sem…
Persze a helyzet ma még nem akut, ma még csak ott tartunk, hogy a vonatok döcögve bár, de haladnak, a marhavagonokban immár ott az egész magyar nép, a mi Vezérünk meg két karbantartás között arról szónokol, hogy a munka szabaddá tesz, merthogy gazdaggá nem, az tuti, ahhoz vagy rokonságban, vagy erős vazallusi viszonyban kellene lenni a Vezérrel.
És még hátravan a gazdasági szőnyegbombázás, habár a támadás közeledtét, a gépek dübörgését az üzemanyagárakban, a valutaárakban már érzékelhetjük.
Merthogy a 320 forintos Euró és a 250 forintos svájci frank árfolyam nem azt sugallja, hogy az ország éppen hegymenetben lenne, különösen, ha összevetjük a mai árfolyamot a 2010 áprilisi 270 forint körüli Euró-árfolyammal.
50 forintos differencia eurónként - ez azért már nem kerekítési hiba, ez bizony a magyar teljesítmény beárazása.
Mint ahogy az üzemanyagárak alakulása is, és ehhez hozzátehetjük bátran azt is, hogy az utakon érzékelhetően megritkultak a kocsik, és most valahogy nem hallani a régi fideszes követelést, hogy a kormány csökkentse az üzemanyagok adótartalmát...
Ha valaki azt találná mondani, hogy ebben a helyzetben a nép a hibás, mert nem akar dolgozni, azt az emberek valószínűleg a füleinél fogva szögeznék az ajtófélfára, mint a denevért rontás ellen.
Itt ugyanis mindenki dolgozni akar és a munkájáért tisztességes pénzt szeretne kapni, merthogy az idősebbje arra szocializálódott, hogy dolgozik és majd egyre jobb lesz – mindig csak egy kicsivel, de több vagy jobb jut a családjának.
Erre most kiderül, hogy ha megszakad sem lesz jobb, mert a hatalmi gőg és arrogancia megakadályozza az ország normális működését, a gazdaság fejlődését.
Miközben a hiúság oltárán családok tízezreit áldozza fel egy zavaros gondolkodású, Napóleonnal keresztezett Messiás, aki bár látja a bajt és a megoldást is, mégis saját gőgjét az ország érdekei elé helyezi.
De hogy hamarosan menni kell neki, az biztos, mert vagy a gazdaság, vagy a nép, vagy a nemzetközi közösség erre fogja kényszeríteni, oszt mehet bunga-bungapartira oda, ahol a part szakad…
Nagy adomány lesz ez az országnak, melynek kis nyugalom úgy kellene már, mint falat kenyér.
Ehhez persze nem mindegy, ki jön utána, mert sem egy Kövérrel, sem egy Lázárral, sem a nyálas-nyúlós Rogánnal kisegítve itt nem lenne az ország, ha pedig a brüsszeli száműzöttek visszatértére gondolok, kiver a hideg veríték.
Az is nagy baj, hogy a Fidesz vezérelvű párt, vezért meg csak vezér helyettesíthet – ez pedig nem sakk, hogy a paraszt begyalogoljon a célba és vezér legyen belőle, erre jó példa az idei október 23, amikor egy tornatermi ünnepségre sem futotta a fideszes potentátok tömegvonzó hatásából.
Mindenesetre várjunk, még hátra van a kitüntetésosztás a gyerek-katonáknak, aztán jöhet a bunker.
Jó lenne biztosnak lenni benne, hogy nem ő volt a kisebbik rossz…

:O)))


Ps: KÉREK AJÁNLÁSOKAT "AZ OLVASÓ AJÁNLATA" OLDALRA!!!

4 megjegyzés:

Gyuri48 írta...

Itt a vég, Orbáné!

Kertész írta...

Egyre többen mondják , hogy Szarközi, Merkel, Barroso, és Rumpuy már aláírták Orbán halálos ítéletét. :)
Megy szent Ilona szigetére, vagy Purtugáliába.

Névtelen írta...

A cikk kiváló mint mindig! A kép megválasztása....telitalálat!
Csak azt nem értem, hogy miért nevezik a katasztrófa elhárítási tevékenységet katasztrófa védelemnek?
Ki volt az az agyament hülye, aki így aposztrofálja a katasztrófák elhárítóit, hogy katasztrófa védők?
Többször tettem fel a kérdést ennek a szervezetnek, ill. Bakondi uraságnak, de a pökhendiség ide is begyűrűzött, soha válaszra nem méltattak.
Külföldön mindenütt elhárításnak nevezendő ez a fontos és áldozatos helytállást követelő nemes tevékenység, de ebben az országban mindig az idiotizmus győzött a normalitás felett. Tehát ha van egy földrengés, emberek, védjük meg a katasztrófát, nehogy elhárítsa valaki!

Névtelen írta...

Ja mint a munkavédelem :) Má H. Géza bácsi is azt mondta, hogy azt nem kell védeni, úgysem viszi el senki. De a melóst igen, mert hamar elviszi a mentő.
Szerencsésebb volt a polgárvédelem elnevezés, habár az sem ért sokat.
Majom fontoskodás az egész :)