2011. december 25., vasárnap

ORBÁN AZ ABLAKBAN

„Bismarckot képzeljük úgy el, hogy kiállt az ablakba, az órájára nézett, negyed kilenc, most a birodalomban matematika óra kezdődik” – mondta Pokorni Zoltán, aki interjút adott a Népszabadságnak abból az alkalomból, hogy egyedül szavazott a Fidesz frakcióból az oktatási törvény ellen.
Mikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy nem számít e rá, hogy ismét megüzenik neki, hogy túl messzire ment, akkor azt találta mondani: „Minden szakmának megvan a maga betegsége. A taxisofőrnek a könyökízülete fáj, a politikus paranoiás. Tehát, ez a lehetőség természetesen fennáll.”
Én mégis éppen az ő nyilatkozatában látom annak egyik bizonyítékát, hogy kormányoldalon sem mindenki orvosi eset, nem mindenki programozott pártrobot, hanem vannak olyanok is, akik a szakmai kérdéseket szakmai kérdésként kezelik és nem hajlandók kritikátlanul tudomásul venni azokat az anakronisztikus elképzeléseket, melyek valószínűleg egy alcsuti családi vacsorán születtek, nyugodt pálinkázgatás közben.
Mindenesetre most már csak azt kell megvárnunk, míg a kétharmad testületileg is felismeri azt a nagy igazságot, hogy a paranoiát és az egyéb elmebántalmakat nem a miniszterelnöki kinevezés gyógyítja, hanem a pszichiáter, akinek kompetenciája viszont nem terjed túl a természet törvényein, és a tüneti kezelésen túl legfeljebb imádkozni tud a betegért.
Fene se politizálna itt az ünnepi asztal tőszomszédságában (bejgli, zserbó-szelet, jó kis borocska, libasült, miegyéb…) ha a Vezér nem éppen ezt a dátumot tartotta volna megfelelőnek arra, hogy hű népének állam által fizetett részéhez szózatot intézzen pénzügyei rendezése érdekében.
A közszolgálatban álló dolgozóknak írt levelet Orbán Viktor, amelyben a végtörlesztés lehetőségére hívja fel a figyelmet.
Bakker, elnézegettem már, mikor aláírt valamit nagy körülményesen, majd cirkalmazgatta kicsit, mint a gyerek, mikor kitalálja a „miniszteri aláírását”.
Ez az ember nem tud írni, csak bizonyítani, hogy mindenki azt szereti legjobban művelni, amihez nem ért.
Ő például levelezni szeret.
Szilágyi Erzsébet forog a sírjában, bánatában, hogy lenyomta őt az alcsuti, - éppen őt, aki az irodalomtörténetbe is a levele útján került be.
Úgy látszik, a Szeretett Vezető a történelembe szeretne levelező tagozaton bekerülni, és ha majd egyszer, nem is oly sokára királlyá koronázzuk a Duna jegén ő lesz I. (levelező) Viktor Miháj, Isten bikacsökje, értve ezen, hogy személyében Isten egy marha csúnyájával verte pofán a tanulásképtelen magyart.
Vannak dislexiások, vannak disgráfiások, de hogy hívják azokat, akik képtelenek a történelemből tanulni?
Jó, tudom, magyaroknak - de mi ennek a betegségnek a neve?
Valahogy úgy jön ki ez az egész, hogy a kiráj ajándékot oszt karácsonyra hű szolgáinak, odacsempészve ezzel a reményt a karácsonyfa alá, hogy tán mégsem verik dobra a lakást, mert a Jó Király segít, hiszen maga mondja: „a kormány küzdelmet folytat a lakás-devizahitelesek kimentése érdekében, és sikerült megteremteni a jogi alapjait, „hogy kiutat találjunk a szorult helyzetükből".
Küzdelmes élet az övé, meg még ment is, - hát istenem, nem mindenkit, csak azokat egyelőre, akik számára fontosak, mert esetleg gondokat tudnának okozni az állam működtetése során.
A többi egyelőre dögöljön ott, ahol van a szeretet ünnepén.
Merthogy ugye devizakölcsöne nem csak a köz szolgáinak van.
Szeretem az ilyen ajándékokat egyébként is, mert minden ilyen alkalommal, mikor a kiráj nagylelkű, akkor az én pénztárcám lesz könnyebb, csakúgy, mint a stadionvásárlásoknál, építéseknél, a csóringer meg, ha fázik, fűtsön be a nyakkendőjével, mint a legutóbbi, de nem utolsó téli halálesetnél volt erre példa.
 Látom lelki szemeimmel, amint a Magasztos ott áll a karácsonyfa mellett és könnybelábad a szeme saját nagylelkűségétől és nagyvonalúságától, elképzeli, ahogy a minisztériumi kistisztviselő vagy az önkormányzati dolgozó tekintete felderül, szája optimista mosolyra húzódik és a „Kiskarácsony-Nagykarácsony” helyett halleluját zeng, kinyitva az ablakot is, hadd hallja meg mindenki, hogy a Mi Fényességünknek sikerült megteremteni a jogi alapjait, „hogy kiutat találjunk a szorult helyzetükből”.
Egyelőre jogi alapokat teremt, majd a hetedik napon megpihen, ugye...
Valaki azért elmondhatná neki, hogy jogi lehetőséget teremteni kétharmaddal könnyű, helyette talán azon kellene erőlködnie, hogy pénzt teremtsen a nagylelkűségéhez.
Méghozzá anélkül, hogy az én pénztárcámban kotorászna, mert mondjuk, azt azért leszögezhetjük, hogy az ország népének kilencven százaléka nem devizában adósodott el, hanem forintban a banknál vagy az uzsorásnál – mindegy is – és még a maradék tíz százalék sem mind közszolga, vannak eladósodott, alantasabb állampolgárok is.
Kihangsúlyoznám, hogy nem irigylem én ám a segítséget a köztisztviselőktől, csak éppen valamit hallottam harangozni a személyes felelősségen túl az egyenlő bánásmódról is.
Tömegszerencsétlenségnél sem úgy megy a dolog, hogy először kimentik az összezúzott vagonokból a köztisztviselőket, aztán a többi meg mehet a húsdarálóba.
Fene essen ebbe az alcsuti kupecbe, elcseszi itten nekem az ünnepeimet.
Az egész média a kezében van, bőven ráért volna ezt 27.-én közkinccsé tenni, hiszen semmi újat tulajdonképpen nem mondott, csak emlékeztette a cselédséget, hogy habár most már megint nem ad pénzt, de majd egyszer adni fog - vagy kisnyúl.
A jogi lehetőséget megteremtette, most éppen harcban áll a pénzesláda kulcsáért, várd ki míg lebunkózom ezt a renitens Simort, - legyél türelemmel, szeretett plebsem!
Helyettetek is morgolódtam, ti csak ünnepeljetek nyugodtan!

:O)))

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Van egy szakkifejezés: SNI = sajátos nevelési igényű. Voltaképpen minden gyermek ilyen, de a pedagógia a normától eltérőre használja. Valóban fontos megállapítani, mi a norma, de nem a gyermeket kell rendszerspecifikussá tenni, hanem a rendszert gyermekspecifikussá. A gyermeknek nem a napi politika perc-emberkéihez kell igazodniuk, hanem ahhoz a lehetőséghez, ami bennük rejlik. az iskolának meg ahhoz a kihíváshoz, amit a világ legjobbjai képviselnek.
hamarosan lekapcsolják az oktatásügyi net-hálózatról az alapítványi és magániskolákat. ez a középkori indexre-tétel, a könyvégetés és a kaloda egyesített és modernizált változata - a dúló önkény maga. Miről beszélünk?????

tudnomkellene írta...

Lehet, hogy beígért a közszolgáknak, de ugyan mibűl? Többivel meg mi is lesz - ugyi? Mennek a darálóba. Miből lenne pénzük albérletet fizetni, ha a hiteltörlesztés sem megy.... Itt valaki nagyon hülye, vagy mindenkit hülyének néz - utóbbira szavazok.

Névtelen írta...

Ki,kit is néz hülyének?

anonymand írta...

Tisztelt PuPu!

Arra persze nem gondolsz, hogy millen jól jön majd a levelezési gyakorlat, ha arra kerül a sor, hogy kegxyelmi kérvényt kell fogalmazzon az álamelnök államelnok utódjának.

Tisztelettel:
anonymand

szendam írta...

Kedves Pupu!
Én azért nem dobnám magam hanyatt Pokorni előtt, mert sértettségében "nem"-mel szavazott a köznevelési tv.-re!
Emlékezzünk csak a Turul-ügyre! Én azt soha nem fogom elfelejteni neki (sem).
Egyébként kellemes Karácsonyt, jó libasültet!
szendam

Névtelen írta...

Forintos Jancsi még karácsonykor is a saját pénztárcáját félti.

Hétfő írta...

Kedves Névtelen! Nagyon egyet értek a megjegyzéseddel.

Retorika írta...

Én közalkalmazott vagyok, de nincs devizahitelem, mert nem nyújtózkodtam tovább felelőtlenül a takarómnál.

Én meg azt kérdem, hogy a hozzám hasonló közalkalmazottak menjenek a p-ba?
Milyen segítséget kapnak a munkáltatótól? Ez kőkemény diszkrimináció!
Azon kívül a cégemnek is kevesebb pénzből kell gazdálkodnia, a fele bandának van devizahitele, ha megszállják a kölcsönkérelmekkel, hogy áll helyt? Szépen rányomta a munkáltatóra a balhét.

Erre egyébként azt szokták mondani, hogy más izájével veri a csalánt.

Mert apu ugye jó hozzánk, (Rákosi, a legjobb apa, minden dolgozó a fia, ahogy az 50-es években énekeltették a szüleimmel)

Névtelen írta...

Mi van azokkal a közalkalmazottakkal, akik nem vettek fel devizahitelt?
Mert ilyen is van.
Őket hogy segíti a munkáltató?
Ez kőkemény diszkrimináció!
És egy kis történelem....
a szüleim mesélték, hogy énekelni kellett gyerekkorukban, hogy "Rákosi a legjobb apa, minden dolgozó a fia"

a lányokkal mi lesz?

éva írta...

Lehet találgatni, hogy hány közalkalmazott vett fel devizahitelt önrésszel - és mennyi az államilag támogatott 100 %-os forinthitelt (önrész nélkül)?
Azaz ez csak a fidesz-kinevezett új rétegnek szól, akik "hozták" magukkal a devizahitelt, és nem segít azokon, akik "kollaboráltak" 8 évig. Még csak azt sem lehet mondani, hogy azokat emiatt kizárták volna a pixisből.
"Természetesen" záródnak ki. Ráadásul, ha elszabadítják az inflációt, akkor ugyanúgy szívni fognak,mint most a devizahitelesek.
Ügyes!

Névtelen írta...

egyertelmuen az a kormany a felelos, aki hagyta, hogy a polgarai devizaban vegyenek fel hiteleket gondolom nem kellmegmagyarazni, hogy miert, csakahulye gyereknem tudja.

Vica írta...

Tartok attól - Pokornit (ki)ismerve, hiszen nem most lépett a politikába -, hogy ez mind-mind színjáték.
A felcsúti lónepper a kirakatban bábozik egy kicsit a polgármesterrel, aki természetesen hagyja magát ráncigálni, mert jó lesz ez még valamire.
Ne ájuljunk el tőle, PuPu, mert Poki is volt már miniszter és még ha az mszmp-s rózsimucinál egy paraszthajszálnyival jobban is csinálta, azért egy pedagógus nem felejt: az ő ténykedése idején az első lépésük a minőségi bérpótlék eltörlése volt.
Szóval mehet Poki a sunyiba, a vele bábozó felcsúti főparaszttal egyetemben!

Névtelen írta...

Aki egy forráshiányos vagy púpig eladósodott településen közalkalmazott, az miből kérjen támogatást? Mire gondol majd ha azt mondják neki, hogy még a segélyek kifizetésére sincs pénz, nemhogy őt támogassák pár millióval? Akkor kitűzheti ezt a levelet a kapujára, ha jön a végrehajtó majd annyival később teszik ki az utcára, amíg az végigolvassa. Ez ismét csak egy olcsó és álságos parasztvakítás.