MESTERHÁZY

Hát most mit is mondjak?

Kik azok a féleszűek, akik tanácsokat adnak az MSZP elnökének, kik azok, akik elhitetik vele, hogy a győzelemhez vezető úton seggel előrefele kell masírozni?

Mikor elolvastam a hírt, mely szerint Mesterházy Attila, a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnöke bocsánatot kért a határon túli magyaroktól amiatt, hogy az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-i népszavazáson „egy rosszul feltett kérdésre rossz választ” adtak, - majdnem megütött a guta.

Hozzátette, ma már belátják, hogy a pragmatizmus mellett a szimbolikus gesztusokra is szükség van a nemzetpolitikában.

Persze, szimbola is kell, ezt már Rejtő Jenő is tudta - hosszú hangszer, három darabból kell összecsavarni…

Hogy erre a szerencsétlen gesztusra most mi szükség volt, azt szerintem senki sem tudja, és hogy nem volt egyetlen épeszű és ép  politikai érzékű tanácsadó sem a közelben, az igencsak sajnálatos!

Hogy miért kell a politikai jobboldal vagy a félhülye, magukat civileknek aposztrofáló idióták minden vágyának eleget tenni annak biztos tudatában, hogy aztán a viszonzás óriási seggberúgások sorozata lesz, ezt meg talán csak valamiféle politikai mazochizmussal lehet magyarázni.

Ezen túl már csak a szokásos és általában helytálló magyarázat marad: hadakozás Gyurcsány árnyékával.

Ez a mai magyar politikai életben szinte már vallási rítus, jobbról-balról rendszeres időközönként, direktben vagy áttételesen meg kell próbálni porrá zúzni az emlékét, mert ha ő kisebb, akkor mi nagyobbak vagyunk, ugye.

Próbáltam mostanában elhitetni magammal, hogy Mesterházy kezd felnőni a feladatához, de tévedtem – a Szocialista Párt elnöke a politikai homokozóba való, ahol majd megmondják neki azok, akik az utóbbi húsz év egyetlen ütős baloldali politikusát megbuktatták, hogy hogyan is megy a homokba pipiske.

De nézzük a konkrét helyzetet.

A Szocialista Párt álláspontja a kettős állampolgárságról anno az volt, hogy nem helyes az, ha valaki másik országban él, más országnak adózik, de nálunk választ és esetenként a magyar adófizetők pénzét költi.

Ha itt választ, akkor adott esetben húsz évre is a nyakunkba ragaszthatja a kis akarnokot, az utóbbi évszázad egyik legkártékonyabb magyar politikusát az összes válogatott unortodox baromságával és undorító rablóbandájával együtt.

Aki nem itt él, az nem kockáztat semmit, és az is biztos, hogy a választásokon nem a határon túli magyarok értelmes többsége fog résztvenni, hanem a magyar zászlóba tekert funárok, a határontúli magyar nacionalisták, soviniszták, akik soha nem az együttműködésre, hanem mindig a konfrontációra fognak szavazni, minden relációban.

Természetesen a Fidesz élesen tagadta, hogy a cél a választójog megadása lenne, de a legbutábbakon kívül mindenki tudta, hogy ez a valóságos cél - mellesleg ezt a Nemzet Orvosa, az agyilag kissé elszállt Mikola (van még, aki emlékszik hazánk nagy egészségpolitikusára?)magyarul  elmondta, el is hajtotta Viktor világgá sebesen.

És lett természetesen választójog, és hogy biztosra menjenek a határon túliak majd szavazhatnak levélben, a Fidesz ügynökei meg vezetik szegény tájékozatlan honfitársaink ceruzáját.

Egyszóval, a Szocialista Párt álláspontja akkor is helyes volt, meg ma is az az álláspont lenne a helyes, és aki ezt nem látja be, az ostoba.

A kérdés másik fele az, hogy állampolgárság teszi-e a magyart?

Véleményem szerint nem, mert ha így lenne, akkor Mesterházynak már régen nem lenne hova mennie, hiszen vagy két generáció nőtt már fel a mai Romániában, ennek fele legalább Ceausescu áldásait is élvezte, aki éppen olyan volt, mint Orbán.

Azzal az apró differenciával, hogy az ő nacionalizmusa legalább őszinte volt, míg Orbáné - ugyanúgy, mint a politika bármely más területén – érdekvezérelt, és ez az érdek nem a nemzeti érdek.

Ha én külországi magyar lennék, már akkor seggberúgtam volna az első politikust, aki nekem magyarigazolványt kínálgat, amikor feltűnt a láthatáron – hát kicsoda ő, hogy az én magyarságomat igazolgassa?

A magyarságát a lelkében hordozza az ember, erről nem kell semmiféle papír, nem kell semmiféle igazolás, matyómintás igazolvány - a nemzeti identitás adott.

Lehet Erdélyben olyan magyar, akinek ősei között többségben voltak a magyarok, ő mégis románnak vallja magát, mert úgy érzi hogy ő román, és lehet ugyancsak olyan, többségében  román felmenőkkel rendelkező ember is, aki magyar identitással rendelkezik.

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, nem pedig Orbán Viktornak.

Hogy aztán hogy játszik be ebbe lelki kérdésbe a gazdasági érdek, az megint más kérdés, mert ha egy állampolgár nálunk veszi igénybe az állam szolgáltatásait, mert esetleg a honinál magasabb színvonalúak, vagy olcsóbbak, esetleg a magyar nyugdíj kedvezőbb, mint az ukrán, az természetesen indokolni tudja a nemzeti érzés fellobbanását.

Ez a bocsánatkérősdi a jobboldal unalmas slágere, imádják bocsánatkérésre bíztatni a szocialistákat.

Ha a baloldal rám hallgatna, akkor az esetek többségében azt tanácsolnám a kérelmezőknek, hogy kérjenek ők bocsánatot, hogy élve születtek, mert ha a magzatvizükben csepp kis cápák úszkáltak volna, Magyarország már régen virágzó, kulturált európai ország lenne, emellett matyómintás libacombokkal ékes, mert mi is adunk a hagyományokra.

Erre már megint rácuppantunk erre az idióta témára, mert – úgy tűnik - félünk felvállalni saját magunkat.

Meg is szívtuk ízibe.

A Magyar Szocialista Párt kihelyezett elnökségi ülését követő nyilvános fórum, amelynek helyszínén az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a CFR labdarúgócsapat magyar szurkolótáborának tagjai fogadták az ellenzéki párt vezetőségét, remekül sikerült, Mesterházy nem mert kiszállni a kocsiból.

Hiába, a politikát leginkább a labdarúgócsapatok szurkolótáborainak kemény magja érti a legjobban, ők tudnak valamit a szolidaritás szép eszméjéről is, gyakorlott randalírozók és van az a pénz, amitől korpás lesz a hajuk.

Igaz, ez talán két-három stadiont nem ér, mint a 2006-os televízió-székház ostroma, de nem csodálkoznék, ha a CFR helyi csapata hamarosan legalább egy műfüves futsallal gyarapodnék…

Sajnálom Mesterházyt, mert vélhetőleg jót akart, de a politikust – mint tudjuk - nem a szándékai, hanem az eredményei minősítik.

Jelen esetben elégtelenre.

:O)))