KANCSAL SZEMBENÉZÉS

Nem fordulhat elő ismét, hogy az ezeréves magyar állam nem tudja megvédeni állampolgárait - mondta a honvédelmi miniszter a holokauszt emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen az Uránia Nemzeti Filmszínházban, vasárnap.

Hende Csaba az Élet Menete Alapítvány által szervezett eseményen hangsúlyozta: meg kell érteni, mit veszített a nemzet és Európa "zsidó honfitársainkkal", és mekkora gyalázat, hogy "nem tudtuk megvédeni őket".

Hende Csaba a magyar kormány tagja, ha ostobaságokat beszél, azzal állami szintre emeli a gusztustalan hülyeséget.

Hende Csaba azt mondja, hogy az ezeréves magyar állam nem tudta megvédeni állampolgárait, ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar állam halálba küldte állampolgárait, és ezt Kamenyec-Podolszkíj vérengzése után nem lehet semmivel sem magyarázni.

Ha valakinek, akkor a magyar honvédelmi miniszternek illene tudni, hogy a magyar közigazgatás szervezésében az egyik elődje által is felügyelt dicső Csendőrség hajtotta végre magyar feletteseinek utasításait, ha a zsidókat valakitől meg kellett volna védeni, úgy azok elsősorban a magyar államapparátus és fegyveres tastületek tagjai voltak.

Azt is mondta Hende miniszter, hogy ez az emlékezés azt is mutatja, hogy "van bátorságunk szembenézni a történelemmel", megismerni, megtanulni azt a leckét, "amelyre tanít minket.”

A miniszter téved.

Ez az emlékezés azt mutatja, hogy továbbra sincs bátorságunk szembenézni a történelemmel, továbbra sincs szándékunk megismerni, megtanulni azt a leckét, amelyre a történelem tanít minket.

Ha ehhez hozzátesszük a szinte zavartalanul randalírozó antiszemitákat és rasszistákat, a társadalomban már szinte az elviselhetetlenség határáig felerősödött rasszista-antiszemita megnyilvánulásokat, akkor felmerülhet a kérdés: mit tanult ez az ország a Holokauszt áldozatából?

Tanult egyáltalán valamit?

Szerintem semmit.

Ha Hende miniszter, aki mellesleg a Horthy-kultuszt ápolgatja a Honvédség berkein belül, azt képzeli, hogy egy rendezvény az Uránia Nemzeti Filmszínházban - ahol mellesleg először mutatták be Magyarországon a Jud Süss című antiszemita filmet annak idején – elégséges emlékezés a magyar zsidóság tragédiájára, hát igencsak téved.

Ez csak fügefalevele egy olyan rendszernek, mely a mai napig képtelen tisztességesen értékelni a történelmet.

Jellemző, hogy a miniszter szerint meg kell ismerni a zsidók életét, "akik velünk éltek", részei voltak a nemzet életének, a háborúkban a magyar hazáért harcoltak. 

Alapvetően hibás a szemlélet.

A zsidók ugyanis nem csak velünk éltek és nem csak részei voltak a nemzet életének, hanem a zsidók – mint ma is – a nemzet részei voltak, magyarként vagy magyar zsidóként tettek az országért, itt voltak és itt is vannak otthon.

De felejteni nem felejthetnek, mert nincsen zsidó család, melyben ne lennének annak a korszaknak halottai, amelynek Magyarországa minimálisan is tettestársa, de inkább elkövetője volt a soha meg nem bocsátható bűnnek.

Ez az az ok, amiért az ország egyetlen állampolgára sem felejthetne.

Ebben az országban nagy hagyománya van a bocsánatkérések kikövetelésének.

Hát, ha már ilyen szép ez a tradíció, akkor nem kellene restnek lenni, és állami szinten bocsánatot lehetne kérni a magyar zsidóság maradékától a magyar nép nevében, ellenük elkövetett bűneinkért.

Esetleg még egy tisztessélges, a százezrek halálához mért emlékmű is beleférne ebbe a bocsánatkérésbe, az emlékmű állhatna esetleg akár a Kossuth téren is, hadd emlékezzen minden magyar, hogy hova vezet a rasszista, antiszemita politika és közgondolkodás.

Hogy a zsidó szervezetek képviselői nem álltak fel és hagyták el az ünnepség helyszínét, az ő dolguk.

Én azért szégyenkezhetem egy kicsit népem nevében a meggyilkolt családok, anyák, gyermekek miatt, ugye?

:O)))