TIZENHARMADIK HAVI NYUGDÍJ

Elképesztő Orbán cinizmusa.

Állítólag folyik az előkészítő munka, hogy ismét bevezethető legyen a tizenharmadik havi nyugdíj, mert – szerintük – a nyugdíjak megőrizték reálértéküket és már lehetőség lesz a reálértéken felül is emelni az ellátást.

Tulajdonképpen örülni kellene ennek, de sajnos nem lehet, mert az egész terv egy hazugsághegy tetejére épül – szokás szerint hülyének nézve a társadalmat, beleértve az érintetteket is.

Ha valaki azt mondja, hogy egy ilyen tipikusan egy jóléti társadalomra jellemző intézkedés bevezetésének most jött el az ideje, az egy ócska, felelőtlen hazudozó, aki a saját újraválasztását minden más cél elé kívánja helyezni egy olyan országban, melyben a lakosság negyven százaléka a létminimum alatt él.

Ahol komplett falvak tengődnek munkalehetőségek híján segélyfillérekből, melyben gyermekek tízezrei éheznek, ahol száznegyven éves múltra visszatekintő, minőségi tudást adó iskolákat zárnak be, ahol a felsőoktatásra sem jut pénz, az egészségügyre sem, a klientúra támogatásán és a stadionokon kívül semmire sem.

A tizenharmadik havi nyugdíj már bevezetésekor sem volt ésszerű döntés, mert belepiszkált egy biztosítási jellegű jogviszonyba, nevezetesen egy olyan elemet vitt bele, melynek semmi köze nem volt a befizetett nyugdíjjárulékokhoz, hanem már akkor is csak a népszerűség növelését szolgálta.

Meg is fizettük az árát, mert a költségvetési hiány növekedésében ennek is szerepe volt.

Mikor megszüntették, akkor ezt a nyugdíjasok megértették, belátták, hogy egy nehéz pénzügyi helyzetben levő országban nem lehet tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér, és a takaró azóta csak rövidebb lett.

Azt hiszem, hogy erkölcsileg sem helyes az, ha költségvetési pénzekből csak választási célokat szolgálva juttatunk egy társadalmi csoportnak, ugyanakkor más társadalmi csoportok méginkább rászorulnának arra, hogy – például - munkahelyeket teremtsenek számukra.

De persze ez is csak elméleti okoskodás, olyan, mintha Mari néni azon spekulálna, hogy ha lenne egy mázsa kukoricája, akkor azzal a libát kellene tömni, mert igaz, hogy a tyúkok éhendöglenek, de azt csendben teszik, mígellenben a libák igen hangosan képesek gágogni, adott esetben nekimennek akár a gazdasszonynak is!

Pénz nincs, ezek mégis osztogatni akarnak, ezt pedig csak fosztogatással egybekötve valósítható meg, mely két módon realizálható, vagy ráteszik a kezüket a közösség valamelyik vagyonelemére, vagy erőszakosan elvesznek másoktól – ezt adónak és inflációnk is szokták nevezni.

Az adót pedig mindnyájan fizetjük, így aztán az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a száznegyvenezer forintot kézhez kapó nyugdíjast a havi huszonnyolcezer segélyéből élő is támogatni fogja, merthogy a közvélekedéssel szemben ő is adófizető polgár, tekintettel az általa megvásárolt áruk ÁFA- tartalmára.

Nagyon gazdagnak kell lennie annak az országnak, amelyik a törvényes járandóságon felül még osztogatni is tud, és mi nem vagyunk gazdag ország.

Véleményem szerint a nyugdíjasok roppant elégedettek lennének azzal, ha a nyugdíjak emelése megbízható módon, a törvényi szabályozás szerint következne be évről-évre, kicsit esetleg többel, ha jól megy az országnak – de hát ezt már kitalálták az okosok még a szocik idején..

Nem hiszem, hogy az a jó módszer, ha mindenkit egységesen támogat az állam, mert az csak a gazdagabbaknak kedvez, holott az adófizető arra nem szívesen adja a pénzét.

A szegényeket meg nem a nyugdíjrendszeren keresztül kell támogatni, hanem a szociális ellátórendszeren keresztül, emellett fel kellene készülni arra is, hogy hihetetlenül sokan maradnak öregkorukra bármiféle jövedelem nélkül, ha ez így folytatódik, csontsovány hullákat fogunk kerülgetni az utcákon…

Persze én is csak feleslegesen verem a billentyűket, hiszen nyilvánvaló, hogy ennek a tervnek semmi, de semmi köze nincs semmiféle gazdasági, szociális vagy emberiességi kérdéshez, ennek egyedül a Punnyadt újraválasztásához van köze, nem csodálnám, ha egy-két héten belül a Cavinton árát a tízszeresére emelnék, hogy az a nyugger, aki elmegy szavazni, az ne emlékezzen semmire az Orbándúlás éveiből…

Mintha a libáknak extra kukoricaadagot ígérnének, hogy aztán önként és dalolva masírozzanak a kés alá.

Persze pénzt kapni mindenki szeret, és az emberek többségét nemigen érdekli a holnapután, ez ellen szavazni a Parlamentben pedig politikai öngyilkosság.

Nehéz probléma…

:O)))