EGÉSZSÉGÜGY A PRÉS ALATT

Az autódnál sem akkor jönnek elő a hibák, amikor alacsony terheléssel használod, az akkumulátorod is télen adja meg magát, a kuplung is a lakhelyedtől távol, a nyári családi kirándulás során kezd el csúszni, a kapcsolataid is akkor romlanak el, amikor egyéb életviteli - munkahelyi, egészségügyi problémáid támadnak.
Szóval, a terhelés nem tesz jót semmi olyannak, ami valamilyen oknál fogva nem működik tökéletesen.
Ami azt illeti, a magyar egészségügynek sem tesz jót, hogy a járvány csúcsra járatja, és ebben az a borzasztó, hogy az ostor azokon csattan, akik már évtizedek óta a hátukon cipelik ezt a rendszert.
Viselik az aktuális hatalom ötleteléseiből - manapság csillapíthatatlan pénzéhségéből - származó terheit, a fejetlenséget, a nyunyókákat, a szenilis, koszoskörmű, de küldetéstudatos professzorokat, a politikusok gátlástalanságát.
És azt is, hogy a szavukat gyakorlatilag semmibe veszik, leinasozzák őket, jóllehet iskolai végzettségét tekintve az az ember, aki egy hályogkovács magabiztosságával veri szét a még úgy-ahogy működő rendszereket is, saját terminológiája szerint maga is inasnak számít, saját tanult szakmájában is.
Persze lehet, hogy titkon elvégezte a Fagin - egyetemet is, mely a Twist Olivérből közismert tudományokban ad jártasságot...
A szakdolgozók, meg a technikai személyzet is áldozata ennek a helyzetnek, aki pedig ezt nem hiszi, menjen el egy Covid-osztályra takarítónőnek, vagy adminisztrátornak egy felvételi triázs mellé, hamar megtapasztalhatja azt a hihetetlen nyomást, mely fizikailag-pszichikailag egy egészségügyi dolgozón van napjainkban.


Nem akarok én minden gondot a mai egészségügyi vezetés - már, ha létezik egyáltalán ilyen a mai magyar egészségügyben - nyakába varrni, de az sajnálatos tény, hogy konzisztens egészségügyi koncepciója utoljára ebben az országban szegény néhai Molnár Lajosnak volt.
Őt aztán ki is nyírta a Fidesz fedőnéven tevékenykedő Orbán, leginkább azért, mert a professzori maffián túl az ő maffiájának sem volt érdeke a tiszta, átlátható viszonyok megteremtése az egészségügyben - a zavarosban jobban lehetett halászni.
Orbán és köre érzékelte az egészségügyben rejlő anyagi lehetőséget, Kékessy Dezső volt nagykövet és Lévai Anikó már az idők hajnalán boldogan kavart a szegedi egészségügy magánosításának kísérlete körül, de az igazi lehetőség 2010 után nyílt meg, amikor Orbán az egészségügyet is a nevére vette.
Már nem volt fontos az állami egészségügy, ma meg már a látszat sem az.
Eleinte lopakodó privatizáció nyitotta meg az utat a vállalkozó szellemű orvosbárók és a törekvő politikusok előtt, a labor-diagnosztika és a képalkotó eljárások terén sikeresen kiszorították az államot a pályáról, utána meg már könnyed ujjgyakorlat volt a magánkórházak és szakrendelések létrehozása.
Ma már nincs szükség arra, hogy az állami ellátás bázisán működtessék a magánpraxist, jóllehet azért a takarékosság mára sem tűnt el a rendszerből - amit lehet, azt azért elvégeztetik az állami szférával.

Mindenesetre ha az átlag magyar számára egy CT-t, MRI-t készítenek, már duzzad is valamelyik orvos-báró, NER-lovag vagy lovagina zsebe, ami nem azért baj, mert irigyek vagyunk, hanem azért, mert ezzel párhuzamosan elfelejtették fejleszteni ezeket a területeket az állami ellátásban.
Ez így van, ha nem magánúton rendeled meg a szolgáltatást, hanem ha beutalóval mész, akkor is.
A magánszolgáltató szerződést köt ugyanis a társadalombiztosítással, és annak nevében eljárva végzi a vizsgálatot, állami pénzért - a te pénzedért..
Természetesen, ahova az állam és a szolgáltató közé beékelnek egy céget, ott máris drágább az ellátás, amit aztán majd a szükséges vizsgálatok számának csökkentésével ellensúlyoznak, ha tudnak...
Merthogy a siránkozás évek óta azon folyik, hogy az intézmények túllépik a költségvetésüket és eladósodnak beszállítóiknál, de azt senki nem szokta hangsúlyozni, hogy a költségvetés egy - jobb esetben nem hasraütés által - mesterségesen kialakított szám, melynek nagysága már akkor eldől, mikor az állam meghatározza, hogy bevételeinek hány százalékát költi az egészségedre.
Hát mit mondjak, nem olyan nagyvonalú, mint például az élsporttal kapcsolatban, sőt, minden egyes élsportoló csak előled eszi el az ellátást, mert mire húszas évei végére kiöregszik, addigra már minden baja van, az izületeinek annyi, a kokszolás miatt oda a mája, a túlterhelés miatt a szíve, a tüdeje sem egészséges, viszont pontosan tudja, milyen vizsgálatok segítségével és milyen eljárásokkal lehet összedrótozni annyira, hogy ötven éves korában ne essen ki a kerekes-székből.


Az állam intézményeket finanszíroz, ahelyett, hogy - biztosítási alapon - a betegséget finanszírozná.
Így aztán ha intézményvezetőként jó vagy az elöljáróságnál, hát nem nyirbálják meg az előző évhez képest a költségvetésed, és várhatod, mikor jut eszébe valamelyik csókosnak, hogy a te intézményed felújítását végezze el dupla áron, mely természetesen nem nálad jelentkezik, ellenben beleszólásod sincs sok abba, hogy mire lenne szüksége az intézménynek.
Nem azt mondják, hogy ha kitöröd a lábad, akkor jogosult vagy százezer forintot elkölteni a gipszre, a műtősfiúra meg a doktorra, és ha ezt az állami egészségügyben költöd el, akkor is százezer forint a térítés, meg ha a magánszférában, akkor is jogosult vagy rá ha gazdag vagy, ha csóringer, hanem mindenféle trükkökkel a magánellátás felé terelnek, mert abból a pénz a baráti zsebekbe csordogál, és azt te csak álmodod, hogy az a pénz a gazdag páciensek zsebéből származik.
Az ellátásnak ára van, azt akkor is te fizeted, ha a magán-egészségügy szerződéses alapon az állami feladatot látja el.
Az már csak hab a tortán, hogy senki nem tudja, hogy mennyibe kerül, ha a bal lábad töröd el, azt meg végképp nem, hogy mennyi a te törött lábad ára Alsódobszán és mennyi a tizenkettedik kerületben.
Takarékoskodunk.
Kihajigálunk egy csomó embert az ellátottak közül, miközben a focira kidobunk az ablakon nyolcszáz milliárdot, katonai festéssel kormánygépeket vásárolunk, meg repülőgépet a vakcina szállítására  magán-légitársaságunk részére, mely remekül prosperál a kinyiffantott Malév tetemén.
Dubajozunk, a szállodáinkra milliárdok mennek vissza nem terítendő támogatásként, miközben boldogan rárepülünk az egészségügy intézményrendszerére, elvesszük a hajléktalanok kórházát, hogy az OGYÉI épületét - ahogy mondani szokás - szarér-húgyér megszerezhesse a miniszterelnök kifliképű  főtanácsadója, nehogy elmenjen a kedve a gyűlöletkeltéstől.

A járványnak előbb-utóbb vége lesz, addigra a magyar egészségügy  romokban fog heverni, viszont ami elérhető, az addigra már a csüngőhasú bandájának tulajdonában lesz, te meg örülhetsz, ha a faludban marad még legalább egy orvos, mint a régi szép időkben, a múlt század ötvenes éveiben.
Ő majd diagnosztizál, ha meghaltál: beteg voltál...
A járvány utáni helyzet meglehet, még a mai helyzetnél is súlyosabb lesz, mert a gyógyultak is hosszú utókezelésre szorulnak majd, az ehhez szükséges gyógyszereket meg továbbra is ezek fogják beszerezni valahonnan a fejlődő világból, patkányszarból desztillálva.
A beteg meg pirulánként gazdagítja majd a saját lábon álló férgeket.
A magyarbasi ma üzent Türkmenisztánból: megoldódott minden gondunk, hiszem a megerősödött magyar gazdaság vállalatokat fog létrehozni a világban, és az ott termelt profitot hazahozza, ebből fogjuk helyreállítani a magyar gazdaság pénzügyi helyzetét.
Szeretett Vezérünk állapota napról-napra romlik, már csak ezért is ideje lenne végre rendbetenni az egészségügyet.
Azt is mondta, hogy fél szemünket a gazdaságon kell tartani.

Bakker, meg ne próbáld, szorosan hunyd be mindkét szemed, mert ha lankad az éberséged, azonnal kilopja!


:O)))