2013. január 2., szerda

GERONTOFÓBIA


Nem változott itt semmi, csak az ostobaság szintje emelkedett, és ahogy elnézegetem, a nép is szorgalmasan béget tovább a hodályban, a Tündökletes pedig zavartalanul tovább kísérletezik hálás népén.
Ki tudja miért, mindig az a kísérlet jut eszembe láttán, melyet a cigány hajtott végre a lovával, nevezetesen le akarta szoktatni az evés teljesen felesleges luxusáról.
Már éppen eredményt hozott volna a kísérlet, mikor a ló beledöglött, szegény.
Persze egy ilyen kísérlet újabb kísérleteket tesz indokolttá, hiszen a siker egy karnyújtásnyira volt – majd a következő ló talán tehetségesebb tanítvány lesz.
Vannak ennek a bandának olyan gazdasági és társadalmi kísérletei, melyek mögött fel lehet ég fedezni valamiféle ésszerű indokot, de az intézkedések zöme személyesen a Vezér kissé leamortizált fejében születik meg, a többin pedig vélhetőleg a két őstehetség, az élet mélységeit jól ismerő Hegedűs Zsuzsa főtanácsadó és Matolcsy sámán osztozik.
De vannak aztán olyan intézkedések is, melyeket nem indokol gazdasági célszerűség, de még ideológia sem, hanem egyszerűen a Vezér zavart agyi működésének lehet tulajdonítani.
Anorexiásokról lehet olvasni, hogy az én-képük deformálódik a betegségtől, nem olyannak látják önmagukat, amilyenek, hanem olyannak, amilyenek nem szeretnének lenni.
A Mi Boldogságunk messze nem anorexiás, de a betegség fenti tünetei rajta is mutatkoznak, erre szép példa a bekapcsolt mikrofon mellett tett vallomása a pocakos tábornokokról, akiket ki nem állhat.
Mindezenközben a hasa a Haza megmentése során kissé eluralkodott az alkatán, márpedig ő azért nem egy Puskás, akinek a pocakját, míg amatőr volt, bőven ellensúlyozta a tudása, - neki nemigen van mit ellensúlyozni labdarúgásilag.
Ha meg, mint politikust nézzük, akkor ő az a labdazsonglőr, aki életében egyszer eltalált egy labdát és ma sem lehet kibillenteni félelmetes technikájának téveszméjéből, menthetetlennek tűnik.
De nem is csoda, ez az állapot folyamatos kezelést igényelne, ehhez képest állandóan laposkúszásban kell mindenféle terapeutákat felkeresni, nehogy híre menjen annak, amit már úgyis tud mindenki.
Egyéb mentális betegségei mellett szegénykém még gerontofób is.
A gerontofóbia csúnya betegség, mely azt jelenti, hogy a beteg irtózik az öregektől vagy retteg az öregedéstől vagy mindkettő együtt.
Hogy utálja a nyugdíjasokat, az már régi dolog, és hogy mégsem nyeste meg a nyugdíjakat egyelőre, az csak a választási matematikának köszönhető – túl sok a nyugger ugyanis.
De azért működik a tudatalatti, most például éppen megint a hatvankét év feletti munkavállalókat cseszteti szent szorgalommal.
Így aztán ki kell hajigálni a közalkalmazotti státuszból és mindenféle továbbfoglalkoztatásból mindenkit, tekintet nélkül a munkáltató vagy a munkavállaló helyzetére.
Ahogy a fiatalok felnőtté válásának időpontja is kitolódik a modern társadalmakban, úgy az életkor is meghosszabbodik, és az ember aktivitása sem szűnik meg azzal, hogy eléri a nyugdíjkorhatárt, mely egyébként is egyre inkább emelkedik.
Természetesen nem minden idősödő ember képes zökkenőmentesen folytatni a munkáját a nyugdíjkorhatáron túl is, hiszen az a fizikai munkás, aki egész életében aszfaltozott, annak ízületei, tüdeje tönkremegy, őt további munkára bíztatni embertelenség lenne, ő üljön otthon és élvezve a jól megérdemelt pihenést és rágja a libacombot, ha akad még mivel.
De vannak foglalkozások, ahol nem a fizikai megterhelés a munka gátja, hanem a pszichés-mentális állapot.
Az embereket ugyanis nem egy kaptafára gyártják, mint az Orbán falanszterében kívánatos lenne, hanem a sokmillió ember sokféle ilyen tekintetben is.
Jómagam egyébként a saját ismeretségi körömből legalább száz olyan nyugdíjkorhatárt meghaladott embert ismerek, akik sokkal jobb mentális állapotban vannak, mint a Bálvány, és az lehet ugyan, hogy a labdát már nem tudják olyan gyönyörűen beívelni mint ő, ha véletlenül eltalálja, de a foglalkozásukat koruktól függetlenül magas szinten űzik.
Emellett az is elképzelhető, hogy ők nem is a beíveléseket gyakorolgatták életükben, hanem ott ültek egy katedrán az osztályteremben és gyerekeket neveltek a saját képességeik maximuma szerint, hobbiból meg kirándulni vitték őket, ahányszor csak tudták.
És az is elképzelhető igen könnyen, hogy úgy a szakmájukat, mint a hobbijukat sokkal magasabb szinten űzik még ma is, mint ez a tehetségtelen pojáca a sajátját, amit most hadd ne méltassak.
Vagy például egy orvos, aki a képalkotó eljárásokba ásta bele magát, és aki képes magas szinten diagnosztizálni egy mégoly parányi rendellenes elváltozást is, melyet harmincéves kollegája akár észre sem vesz.
Most neki el kell menni a fenébe, holott jó szellemi és fizikai képességekkel és óriási gyakorlattal rendelkezik, mert feltehetőleg Orbán retteg az öregedéstől.
Nem egy öreg bohócot láttam már életemben, aki úgy akarta fenntartani fiatalságát, hogy fiatalokkal vette körül magát és megpróbált velük olyan dolgokban lépést tartani, megpróbált úgy viselkedni, mintha ő is egy lenne közülük.
Nem megy – az ember akkor tud boldog lenni, ha képes korának megfelelően viselkedni és hasznos tevékenységet folytatni.
És hát, a kor sem egyforma, már, ha el tudunk tekinteni a naptártól, mert létezik egy biológiai kor is, mely jelentősen eltérhet az életkortól.
Ha az ember ránéz a mi boldogságunkra, akkor egy pohos hasú, ráncos, táskás szemű öregembert láthat, akinek arcán rajtahagyta nyomát a gátlástalanság, a kapzsiság, a sunyiság és a gonoszság – a Mi Vezérünk sajnos igen megpunnyadt itt az évek során, - rá már bőven ráférne a pihenés.
Ehelyett nála sokkal jobb állapotban levő emberektől – akik mellesleg egész életükben jól csinálták, amivel foglalkoztak, ami róla azért nem mondható el, ugye – elveszi a munka örömét, a hasznosság tudatát, a sikerélményeket.
És elveszi a társadalomtól a rengeteg felhalmozott tudást, mintha annyira jól állna magasan kvalifikált és nagy gyakorlattal rendelkező szakemberekkel a magyar oktatásügy vagy az egészségügy.
Nincs kivétel, üzente meg a kórházigazgatóknak, miközben van kórház, ahol ez az intézkedés a dolgozók huszonöt százalékát érinti, meg szakrendelőknek, ahol ezzel a rendelettel be lehet csukni szakrendeléseket, le kell állítani vizsgálatokat, beláthatatlan hosszúságúvá növelve a várólistákat.
Ez az év fog még sok meglepetést okozni, mert kezd beérni Orbán vetése, dühöng a nyomor és a legszegényebbek és legelesettebbek kezdenek besokallni.
Lehet átmenetileg átverni a diákokat, lehet megetetni a nyugdíjasokat egy amúgy törvényben előírt nyugdíjemeléssel, melyet már ma lehet prognosztizálni, hogy el fog vinni az infláció, de egyszer ennek vége lesz.
Nehéz nap lesz az a Vezérnek.

:O)))

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

a mi Fényességünket nemcsak a nagy ragyogás akadályozza meg abban, hogy reális képet alkosson bármiről, hanem az is, hogy soha életében egyetlen percig nem volt alkalma arra, hogy a realitások megérintsék. Gyeremk-és ifjúkorában a megfelelelés-kényszer és a kitűnni-vágyás hisztérikus akarata tépte széjjel, aztán a vezér-komplexus gyötörte, mostmár kiválasztottság-tudata is van. Soha egyetlen percet nem töltött a való életben, eltartott volt egész életében - nincs olyan tapasztalata, hogy a saját munkája által él meg. Tudom, a politikusság is egy fajtája a munkának, de a jó politikusok mindegyike valamelyes élettapasztalat birtokában nyergelt át a népboldogításra. Soha nem szembesült semmivel, tehetségét arra használta, hogy ne is kelljen. Nem csoda, ha a hideg kirázza attól, hogy fiatalok gyülekeznek az utcán, frissen és értelmesen ellene mondanak. Kínos lehet neki, hiszen eleddig Ő volt a fiatal. Iszonyodik a mozgástól, a mobilitástól, a változástól, az élettől - helyette leszögez, kiszögez, megköt és a stabilitást (=mozdíthatatlanságot) véli rendnek. Álljon meg a világ és várja esdve, amíg Őnagysága intézkedni méltóztatik. Egye fene, lusta egy népség vagyunk, egy kis dekkolás belefér - nade ezt? és így? Gondolom, reggel a tükörben megállapítja: szép vagyok, Istenem, mint dióbél királyfi, miközben borzalmasan gyűlöli magát. Jaj a tükörnek.

Névtelen írta...

"Hogy utálja a nyugdíjasokat, az már régi dolog"

Eléggé vicces kijelentés annak a fényében, hogy gyakorlatilag a szent és érinthetetlen nyugdíjasok az egyetlen társadalmi réteg, akinek a III. NER Gyurcsány-kormány percenként 200-as nyelvcsapásokkal nyal. Hiába, a fijjúg nem felejtik el a 2002-ben 258Ft/kg áron vett nyugdíjasszavazatokat...

Névtelen írta...

Ez a boldogtalan rosszindulatú keresztapa paródia képtelen az építkezésre.Kizárólag rombolni,szédíteni tud és emberi fogyasztásra kevéssé alkalmas dolgok keverésére szakosodott.Másodvirágzását annak köszönheti,hogy 1 perccel azelőtt ragasztotta másra a hazug címkét mielőtt lebukott volna kóros hazudozásával.Aztán jött azonos logikával a tolvaj a hazaáruló címke is.Kommunistázik, miközben alig van belőlük az országban,zöme az ő brancsában.Száz évvel próbálja visszavinni a múltba a hazáját,nem csoda hogy az össze paranoid futóbolond meg morális hulla vadul helyesel neki, eszelős ambíciójukkal magukkal sodorva pár százezer békeügetéses ostobát.
A többieknek boldog új évet kívánok.

Oak írta...

Ez megint igen jóra sikerült.Orbán valahogy úgy lehet ezzel a nyögdíj emeléssel, hogy na ezt meg kell adni, hogy maradjon még békemenetes aki kinyilvánítja, hogy 'ilyen jó kormányzója még nem volt mo-nak':-D Ez nagyon tetszhetett neki, mert az erre vonatkozó törvényt nem módosította visszamenőleg.

Úgy van vele: nem lesz orvos,emelik a gyógyszert, a tákolmányban benne foglaltaik, hogy a gyerek tartsa el a szülét.Ő már gondoskodott az apjának egy lopott bányával, a többiek meg osszák be a havi 60 ezret.Mégis több mint a kényszermunkások bére.
Cudar egy év lesz ez.Nem csak a libáknak!
Már várom a csökkentett rezsiszámlát...de valahogy van egy olyan fura érzésem, hogy amennyi büntit ráhúznak a szolgáltatóra annyival emelkedik majd a vezetékadó miatt a vége.Talán a nyugdíjasok is észreveszik majd,még akkor is, ha nem tudják megfejteni a számla tartalmát.

Névtelen írta...

Ő a magyar "Al Bundy". :-(
"Ha meg, mint politikust nézzük, akkor ő az a labdazsonglőr, aki életében egyszer eltalált egy labdát és ma sem lehet kibillenteni félelmetes technikájának téveszméjéből, menthetetlennek tűnik." Kata