ORWELL-TERV

Hova nem jutottunk?

Mikor gyerekek voltunk, egyszer a felnőttek kártyáztak, mi meg az öcsémmel elfoglaltuk magunkat, én olvastam szokás szerint, a tesóm, aki akkor úgy öt éves lehetett megkaparintotta a vekkerórát.

Szép csendben elszöszmötölt vele, majd egyszercsak elégedetten felrikkantott:

Na! Megcsináltam, hogy ne ketyegjen.

Hogy miért ez jut mindig eszembe, mikor Vityka király országlásáról olvasok valamit, Isten a tudója, de azt azért igen sajnálom, hogy Viktornak vekker helyett egy ország jutott.

Pedig amikor a Parlament előtt tisztességben megőszült tanítónénik Kerényi művész úr inspirációjára nyakukba akasztott vekkerrel és kivörösödött fejjel ordították a gyurcsánytakaroggyot, azért reménykedtem, hogy rábukik valamelyik kétkolompos modellre és elhatározza, hogy megszereli, de sajnos, neki az ország kellett, melyben ő akar lenni a főkolompos, ha beledöglünk is.

Erre egyébként remek kilátásaink vannak, hiszen 1989-ben, mikor a Lánglelkű – mint ma kiderült - az üres koporsó újratemetésén kiverte az oroszokat, akkor ez az ország még a rendszerváltási izgalom hevében is egy élhető, működő ország volt, melyben az emberek a jövőbe vetett hittel, optimistán tátották a szájukat, hogy majdan legyen hely, ha a sültliba feléjük repül, hol eltemetni.

Volt demokrácia, hamar kialakult a demokratikus intézményrendszer, létrehoztuk a fékek és ellensúlyok rendszerét, lettek független bíróságok, volt pezsgő kulturális élet, lettek ombudsmanok, akik jelezhették, ha valahol az intézményrendszer nem működött megfelelően – zörögtek is lelkesen.

Adtunk magunkra, például tiszteletben tartottuk az emberi jogokat, a magánszféra sérthetetlenségét és emlékszem, amikor a személyi szám bevezetésre került, akkor egyértelműen rögzítették, hogy milyen célra lehet felhasználni.

Már akkor is igen célszerűnek tűnt volna ezzel az egy számmal letudni hivatalos dolgaink során azonosításunkat, de a látszólagos célszerűség az állam túlhatalmához vezetett volna, ezért korlátoztuk egyetemes használatát és megalkottuk az adatbázisok összekapcsolásának tilalmát.

Azért vélték ezt fontosnak, annak idején, hogy többé-kevésbé érintetlen maradjon az egyén személyes adatállománya, mert az információ hatalom, és ha az állam minden információ birtokában van, akkor azt tesz velünk, amit akar.

Igen könnyű azt az embert kézben tartani, akinek tudjuk, hogy mennyi hitele van a bankban, hogy milyen betegséggel küzd vagy a családjában milyen gondokkal küzd, például volt e már előállítva a fia kábítószer-fogyasztás miatt, vagy, hogy hol dolgoznak szerettei.

Mennyi pénze van a bankban, hova utazik és miből, hányszor ül repülőre és mikor, egyszóval totális a felügyelet az emberek és magánéletük felett.

Hát ennek most vége, mert a Mi Vezérünk megelégelte ezt a slampos adatkezelést és létrehoz egy új titkosszolgálatot, melynek modellje alapvetően tán Orwelltől származhat, merthogy az adatszerzést még akár a Gestapo vagy a KGB is körülményesebben intézte, nálunk meg kész procedúra volt szerencsétlen titkosszolgáknak beszerezni valakiről az adatokat, ha valamilyen ügyben szükség volt erre.

Loholhattak ilyen-olyan engedélyek után, jóváhagyásokért kuncsoroghattak, de ennek is vége, az új szervezet korlátlan hatalommal fog rendelkezni, mint a törvényjavaslatból kiderült.

Igaz, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága felügyelheti majd az új szervezetet, de az UD Zrt ügye óta pontosan mérhető, hogy ez mennyit ér – konkrétan semmit.

A különféle szervezetekkel meg megásatják saját titkos adatkezelési sírjukat, saját költségükre lesznek kötelesek megteremteni adatbázisaik korlátlan hozzáférhetőségét, ezzel ünnepélyesen ki is jelenthetjük, hogy Magyarországon megszűnt a magán és a szolgálati, valamint az üzleti titok intézménye, ellenben létrejött teljes pompájában a Nagy Testvér, aki árgus szemekkel figyeli népét, azokat meg különösen, akik a Kubatov-lista rossz oszlopában kerültek nyilvántartásra.

Egyszóval vége a Magyar Köztársaságnak, és mire az országot ismét Magyarországnak hívhatjuk – ez átmeneti megnevezés közeljövő Magyar Királysága előtt – addigra perfekt kis önkényuralom bánatosképű alattvalói leszünk.

Hogy egyébként is rohadt lesz a helyzet, az már csak a hab a tortán, az egészségügy éppen most rohad végképp szanaszéjjel, a társadalombiztosítási rendszer és a nyugdíjrendszer senkinek nem fogja szavatolni a személyes biztonságát, az igazságszolgáltatás szétverve, a köz és felsőoktatás garantálja, hogy a segédmunkás zseni fiából se legyen atomfizikus, jó lesz annak a söprögetés is.

Közbiztonság nincs, létbiztonság nincs, jogbiztonság nincs, viszont ma azt is megtudhattuk, hogy sikert sikerre halmozunk, és azért nanehogymár feladjuk a függetlenségünket.

Valóban eljutottunk oda, hogy a Parlamenten azért van kupola, hogy a bohócok ott bent jól érezzék magukat.

Ma még lehet a hálószobában vitézkedni, egyelőre még nem kell hozzá engedély és talán kamerát sem lesz senki köteles a saját költségén felszerelni, de lehet, hogy jövőre már az öröm is jegyre megy.

Az IMF meg egyelőre várja a költségvetést, hogy aztán majd elvethesse, a hitelminősítők várnak az IMF-re, Orbán meg várhat a csodára, merthogy ő is vetett.

Szelet vetett, és nincs messze az aratás…

:O)))