Ábrándozik néha az ember, tudván, hogy helytelen, mégis kancsalul, festett egekbe néz - mi lenne, ha...
Ha például én befektetési bankár, vagy egy befektetési alap felelős döntéshozója lennék, eszem ágában nem lenne egy olyan országban befektetni a pénzem, mint amilyen a mai Magyarország.
Sőt – az itteni befektetéseimtől is igyekeznék - amíg még túlzott veszteség nélkül lehet – megszabadulni, majd előkotornék a fiókomból egy fekete filcet és két egymást metsző vonallal megjelölném azt az országot, amely veszélyesebb rám, mint egy éhes leopárd.
Ha én külföldi gazdasági társaság elnöke lennék és színhelyet keresnék termelésem bővítésének, akkor inkább vizsgálódnék Bangladesben, mint Magyarországon, hiszen az csak egy szegény ország, mely szeretne jobb életet biztosítani polgárainak, míg Magyarország a világ felső tíz százalékába tartozik életszínvonal tekintetében, de éppen most iparkodik leküzdeni magát Banglades szintjére.
Ha én megtakarítással rendelkező magyar állampolgár lennék, akkor erőteljesen elgondolkodnék azon, hogy kivegyem a bankból a pénzem és tegyek egy rövid kirándulást Bécsbe vagy méginkább Svájcba, de lehet, hogy megállnék az első nickelsdorfi konténerbank előtt, melynek oldalára magyarul írják: Ide hozd a pénzed, mi nem lopjuk el…
Ha én gazdasági elemző lennék, akkor lassan csak feltűnne nekem, hogy a magyar kormány a jövőt zabálja fel és bizony, szóvá tenném, hogy az elrabolt magánnyugdíjpénztári vagyon szőrén-szálán eltűnt, míg az államadósság egy fikarcnyit sem csökkent.
Az is szemet szúrna, hogy az átadott IMF hitelből származó milliárdokat, a biztonsági tartalékot a MOL részvényeken eltőzsdézte a kormány, és ha már idáig nem is szóltam, akkor most, amikor az ország devizatartalékait akarják eltapsolni, hangosan sikoltoznék, legyek bár jobb vagy baloldali, mert ez a kormány a jövőnket fogja elszórni.
Ha én politológus lennék, meghallva a kormány új választójogi törvény-tervezetét, hangosan tiltakoznék minden fórumon, mert ez a tervezet nem alkalmas a választópolgárok valóságos akaratának megjelenítésére, hanem csak egy erőszakos önkényuralom bebetonozására.
Ha én rendőr vagy tűzoltó lennék és meghallanám, hogy gyakorlatilag halálra akarják ítélni a szakszervezeteimet és helyébe egy miniszteri megbízott által irányított, kamarának nevezett gittegylettel kívánják megtárgyalni az én életemet alapvetően befolyásoló intézkedéseket, úgy akkor is belépnék a szakszervezetbe, ha idáig soha nem voltam tagja.
És megvédeném az érdekképviseletem tisztségviselőit minden körülmények között, mert ha egyet becsuknak – mégha csak átmenetileg is – hamis vádak alapján, akkor majd sorra jön a többi is, és a végén magamra hagyva lennék kénytelen tűrni jogaim teljes eltörlését.
Ha én szakszervezeti vezető vagy ellenzéki pártvezér lennék, akkor nem a parlamentben erőlködnék szóhoz jutni, hanem a demokratikus erőkkel összefogva rendeznék egy remek mikulásnapot a parlament előtt, ahol nem jópofizgatnék tovább, hanem követelnék, harcba hívnék, ha kell, szankciókkal is fenyegetnék azért, hogy visszaálljon a demokratikus államrend.
És nem szövetkeznék még elméleti szinten sem nyilasokkal, mert a nyilasok nem a mi szövetségeseink, hanem a Fideszé - ne legitimáljuk őket.
És ha egy álellenzéki pártvezér mégis ezt javasolná, akkor gyorsan-frissen elküldeném a francba és nem tárgyalgatnék vele - majd jöjjön vissza akkor, ha tisztázta a viszonyát a nácizmushoz.
Ha én munkavállaló lennék, belátva, hogy nehéz helyzetbe került az ország, nem támasztanék megvalósíthatatlan követeléseket, de ahhoz tűzzel-vassal ragaszkodnék, hogy a demokratikus intézményrendszert állítsák azonnal helyre, mert szegénynek lenni sem kellemes, de ha ehhez még az embert nap nap után megalázzák, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, akkor az már elviselhetetlen.
Ha én Fidesz-szavazó lennék, megkérdezném Orbán Viktort: Mondd, mein Vezér, hát erre kaptál te tőlünk felhatalmazást?
Hogy elvedd a pénzünket, aztán elpárologtasd gazdasági boszorkánykonyhádban, ahonnan csak a haverjaidnak csurgott vastagon a lé, a kisember meg csak szívott folyamatosan?
Hogy szétcincáld a demokráciát, hogy forradalmárkodjál itten a saját hatalmad bebetonozására, meg nyilvánosan harcolj a beteg lázálmaiddal, meg nemzetközi összeesküvésről vizionálj?
Hogy létrehoztad az ÁVH-t, az se semmi, de most létre akarod hozni a magyar Gestapót is?
Viktor, hát nem veszed észre, hogy egyre nehezebb melletted állni?
Ha én demokrata szavazó lennék, megkérdezném a munkatársaimat, hogy kinek hozott jót a mi kis diktátorocskánk idegbeteg uralkodása?
Melyikük élete vált könnyebbé attól, hogy lassan arra is engedélyt kell kérnie, hogy boldoggá tegye az asszonyt vagy a férjet este a négy fal között?
És megkérdezném az általam favorizált párt elnökét, meg a szakszervezetem vezérét, hogy van e terved ez ellen tenni Jóbarát?
És ha hívnak, kimennék az utcára, mert ezek csak az erő nyelvén értenek.
Ha én magyarnak érezném magam, megkérdezném a miniszterelnököt, hogy most, hogy belelökte az országot a pöcegödörbe, még mindig azt hiszi, hogy elég ugatérozni meg szómágiázni, fenyegetőzni, pofátlankodni – nem kellene esetleg szedni a betyárbútort és elhúzni abba a bánatos, retkes jövőbe, amivel minket akart megörvendeztetni?
Ha én liba lennék, nem jönnék már húszezred-magammal jövőre Tatára telelni, mert ez az ország egyre szegényebb lesz és a szegény emberek számára túl nagy kísértés egy szépen hízott liba.
Meg aztán Tömjén Zsolti lehet, kiterjesztené óvó gondoskodását a pacsirták után a libákra is, jobb a békesség.
De miután csak egy egérszürke mezei blogger vagyok, nem tudok mást tenni, csak egy blogot írni.
Talán lesz azért, aki elgondolkodik rajta…
:O)))
9 megjegyzés:
No PuPu; először is mindennapi kedvenc blogolom nem szürke!
Másodszor; biztos vagyok benne, hogy sokan elgondolkodnak azon amiket írsz.
Harmadszor pediglen igen csak megtalálja a mai társadalom jelentős részét ezen karcolatod felsorolása.
/így közöttük engem is, s lehet nem éppen ezért, de a fészerből ma-tegnap előkerült a fejsze is, s egy két tuskón bejárattam.../
>;-))
orbán monnyon le!!
Ez az írás úgy szól, mint egy vészharang. Sajnos a józan ész nem tud vele vitatkozni. Egy mondat azért kivétel:"egérszürke mezei blogger vagyok".
Pupu, sajnos Te nem vagy politikus, mert ha az lennél nem tartanánk ott ahol tartunk! A blog Tőled megszokottan ismét remek.
Kedves PuPu! Éppen mert nem egy "egérszürke mezei blogger" vagy, ezért gondolkodtat el nap mint nap az írásod. És elszomorít, hogy egyre kevésbé van kedvem nevetni. Látom, hogy neked se, hiszen egyre kevesebb az írásodban a humoros fordulat.
De azért írjál minden nap. Kezdek már "függő" lenni.
Szép napot!
Miért nem méri már fel valaki egy országos akcióval hogy kikre számíthat,ha akcióba kezd.Villanyoltás vagy gyújtás,aláírás gyüjtés,e-mail,mittudomén találják ki.Ez a minimum amit elvárok a baloldaltól.Meddig vakaróznak még?
Desztillált vízzel,ráolvasással nem fog menni.
A blogger meg ezt követelje,legalább derüljön ki hogy szalonellenzékünk van.Pupu rajtad nem fog múlni,olyan kaliber vagy mintha többen lennél.További jó harci kedvet kívánok Neked.
PuPu!
Én szintén vevő vagyok az írásaidra, alig várom a következő napot, hogy a blogod elolvasásával kezdjem. Ennél azért tovább is megyek, mert minden esetben kimásolom a szövegedet és worldben minimum 20-30 barátomnak szétküldöm, de van ám köztük hülye, megátalkodott fityesz fan is! Ezeket meg szembesítem a tényekkel, de, sajnos, a narancshályog még nem pergett le a szemükről. Azonban nem adom fel, a cikkhez mindig megjegyzem: jövőre is várom a bolsik dicséretét! Kíváncsi leszek, meddig bírják a nyomást?
csak a bezonyosság kedvéért ;o
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=311877442175363&set=a.286514828044958.86440.100000593287883&type=1&theater
>;-))
Én már a '90-es évek közepe óta mondogatom mindenkinek, hogy orbánnal vigyázni kell, mert ez az ember egy Hitler, bár szerencsénkre most olyan világban élünk, hogy nem tudja teljesen kibontakoztatni tehetségét. Mára rá kellett jönnöm, hogy rosszabb mint Hitler. Mert az legalább adott valamit a népének, az I. VH. és az utána jövő katyvasz után a '30-as évek közepére Németország gazdasági nagyhatalom lett, az átlag német jól élt. Most nálunk is egy diktatúra épül, ami folyamatosan feszegeti a határait, de cserébe csak azt kapjuk, hogy egyre jobban süllyedünk a mocsárba, míg végül belefulladunk. Ha így megy tovább, nem adok egy évet és lesznek itt még éhséglázadások. Vajon hány évünkbe tellik majd, mire abból a romhalmazból amit ez az elmebeteg maga után hagy, gazdaságilag és erkölcsileg talpra tudunk állni?! És ami számomra a legmegdöbbentőbb, hogy még mindig van, aki odáig van érte, lelkesedik azért amit csinál, pedig ugyanolyan kisember mint én, ugyanúgy sújtja minden őt is. És mégis. Nekem ez (is) hihetetlen!
Pupu - talán ez az ország ezt érdemli. Amelyik még a bóvli minősítésnél is mentegeti a kormányt, miszerint "jót" akart, meg "csak" a mozgásterét akarta növelni.
Meg kizárólag a túlerő tudta eltiporni a "szabadságharcunkat"
Na ja: pont úgy, ahogy forradalom zajlott a budiban!
És közben sehol az ellenzék! Egyedül érdemi ellenállást KIZÁRÓLAG a civilek tudtak felmutatni! Charta tüntetés, Bohóc-forradalom, D-day, Nem tetszik a rendszer.
Hol a francban vannak az ellenállás megszervezésére alkalmas ELLENZÉKI PÁRTOK?
Akik erre anyagi forrással is rendelkeznek? Miért a nehezen élő állampolgároktól lejmolt pénzekkel vergődik a baloldali média?
Ezért nem CSAK a jobboldalt kell majd egyszer elszámoltatni! Sok van már Puch rovásán is!
Megjegyzés küldése