A KÖZHELYGYÜJTEMÉNY ASZTALA

Újabb Kövériáda szerencsés nyertesei lettünk a héten, légy boldog, oh magyar !

Azt találta mondani a morcosképű házelnök, hogy „az alaptörvény tekinthető konzervatívnak, jobboldalinak, tekinthető polgári értékrendűnek, de előbb-utóbb az derül majd ki róla, hogy "egy jó értelemben vett közhelygyűjtemény".

Nem mondom, optimista a prognózis, de attól tartok, hogy már ma is az derül ki róla, hogy egy bimbódzó diktatúra földjének megtrágyázása céljából született nagy kupac közhely.

Méltatni nem szeretném, megtették már ezt ezrek, közöttük alkotmányjogászok is, akiket a Vezér bölcs előrelátással távoltartott a megrázó szüléstől, melynél a kisdedet személyesen az ő tolófájásai hozták a világra, a bába egy Szájer névre hallgató szakállas bácsi volt, a szülőágyat pedig körbeállták a nemzet bölcsei, élükön Pozsgay polgárral.

Gondolom, ezért a tettéért majd a komcsi potentátok büntetőadójával megegyező mértékű pótnyugdíjat fog kapni – már ha a Vezér még hasznosnak ítéli meg valamire, vagy megy ő is a levesbe…

Azt is mondta Kövér, hogy már önmagában az is az új alaptörvény mellett szól, hogy azt "minden kétséget kizáróan" legitim szereplők, a magyar Országgyűlés tagjai alkották meg több mint kétharmados többséggel, ellentétben az 1989-90-es alkotmányozás folyamatával, amely nélkülözte mind a politikai, mind a jogi értelemben vett legitimitást.

Ha valaki még nem felejtette el a Fidesz nagy hévvel előadott jogászkodását arról, hogy bár a szoci kormányok a parlamenti többség birtokában legálisak voltak ugyan, de a választók támogatását elvesztették, így legitimek semmiképpen nem lehettek, akkor most jusson eszébe, hogy a kétharmadhoz szükséges szavazatmennyiségből ma is hibádzna egy cseppecske, tekintettel a menetközben elvesztett egymillió szavazóra.

Másrészt meg az is érdekes, hogy sem 1989-90-ben, sem első kormányzásuk idején nem kifogásoltak semmit, annak a rohatt kommunista alkotmánynak alapján állva nyertek választást, kormányozták az országot, úsztatták a koronát és adományozták a zászlókat fűnek-fának, pedig akkor még Kerényi állapota nem is volt ennyire súlyos.

Kövér most megvilágosodott, persze csak a bázishoz képest, mert a mostani állapotokat sem lehet máshoz hasonlítani, mint a Fekete Pákó fenekében uralkodó fényviszonyokhoz.

Olyan ez az egész, mint amikor jóízűen megesszük a lopott libából készített sültet, melynek ellopásában tevékenyen részt vettünk, majd elkezdünk sápítozni, hogy fúj, mecsoda erkölcstelenség a libalopás.

"Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt" – ezt már Orbán mondta valószínűleg bekolbászolt állapotában, merthogy ilyen baromságot józan embert nem mond, különös tekintettel az USA Alkotmányára, mely 1787 óta érvényben van és meglehetősen jól tölti be szerepét.

Persze aztán kiderült, hogy mi is az alkotmányozás célja, merthogy kedvenc bajuszkirályunk kibökte: a kétharmad módot adott arra hogy  évek óta eldöntetlen értékvitákat eldöntsünk, „az előző alkotmány értéksemleges, hideg világát ellensúlyozza a mostani alkotmány “a nemzeti minimumot” tartalmazó bevezető része.

Lefordítanám magyarra: most aztán leírtuk, hogy mi a pálya és kuss, érték az, amit mi értéknek nyilvánítunk, oszt jónapot!

Szerintem meg a nyolcvankilences Alkotmányról soha, senkinek nem volt egy rossz szava sem, azt 1989-ben a Parlamentbe került pártok, hogy úgy mondjam közfelkiáltással fogadták el, és ami a lényeg, húsz év alatt nemigen kellett piszkálni, remekül biztosította az ország demokratikus működését, fékekkel-ellensúlyokkal meg demokratikus intézményrendszerrel.

Ma hol vannak ezek?

Ami reményt ad, az is elhangzott a könyvbemutatón, melyen Kövér beszélt, hogy az európai alkotmányok élettartama átlagosan 19 év.

Reménykedjünk, hogy van olyan hosszú élettartamú alkotmány, mely majd kompenzálni tudja azt, ha ez az alkotmány csak öt évig lesz érvényben…

A Fidesz jogalkotói munkája egyébként is rettenetes.

Kövér László szerint az új alaptörvénnyel talán sikerült olyan nyomot hagyni magunk után, amely történelmi távlatból nézve inkább elismerést, mint kritikát vált ki.

Kövér téved.

Ezt a korszakot a magyar jogalkotás szégyenletes időszakaként fogják emlegetni a jogtörténeti művek, amikor a jogalkotást dilettánsok rohammunkában végezték, rengeteg kárt okozva ezzel Magyarországnak.

Hitler is, Sztálin is azt hitte, hogy évezredeknek törvénykezik, az iciripiciri diktátorocskáknak sem fog sikerülni bemasírozni a jogi örökkévalóságba.

Ahhoz nem elég Napóleonnak érezni magukat - annak is kellene lenni…

:O))))