2011. november 23., szerda

SZÁZALÉKOK

Megkutatta a közvéleményt a Tárki, és a jobboldal nagy örömére azt állapította meg, hogy a Jobbik megelőzte az MSZP-t.
 A Jobbik a biztos választók 22 százalékának élvezi a bizalmát, az MSZP  pedig a választók 20 százalékának kedves.
Az LMP 7 százalékot kapna egy most vasárnapi választáson, a Gyurcsány Ferenc vezette, frissen alakult Demokratikus Koalíció pedig 4-et.
A parlamenti küszöb 5 százalék.
Némiképpen csökkenti a közvéleménykutatási eredmények értékét az a tény, hogy a választásra jogosultak 48 százaléka vagy úgy nyilatkozik, hogy el sem menne egy választásra, vagy nem hajlandó nyilatkozni pártpreferenciájáról.
Talán ezt az egyébként igen jelentős társadalmi csoportot lenne célszerű komolyabban megkutatni, hiszen ez az a réteg, mely eldönthet egy soron következő választást, ha valakinek sikerül aktivizálni őket.
Érdekes lenne tudni, hogy akik megtagadják a válaszadást, azok közül hányan teszik ezt azért, mert féltik az egzisztenciájukat, hányan érzik magukat megfélemlítve, hányan vannak, akik belecsömörlöttek a politikába és a politikusok viselt dolgaiba és hány olyan választópolgár van, aki csak egyszerűen közönyös a politika történései iránt.
Olyan polgár, akinek teljesen mindegy, hogy ki van éppen hatalmon, mert nem lát semmi összefüggést saját személyes sorsa és az éppen aktuális kormány intézkedései között.
Sokan vannak olyanok, akik nem várnak már semmit senkitől, akik örülnek, ha télen nem fagynak meg a fűtetlen lakásukban, és akiknek már az sem mond semmit, hogy az energiahordozók ára csak az infláció mértékével növekszik.
Az ő energiahordozójuk a férjük, aki kiballag a hegyoldalba és kivág egy-két csenevész fát, miközben abban reménykedik, hogy a fegyverhasználati joggal felruházott erdőkerülő nem csak az ő agyonlövése után adja le a figyelmeztető lövést.
Szóval ezt a réteget megszólítani nem lesz könnyű, tenni értük még nehezebb, és hát kényszermunkáskénti alkalmazásuk is pénzbe – méghozzá sok pénzbe - kerül, így hát joggal vélik úgy, hogy az ő sorsukat mindenki csak üres pofázással akarja megoldani, miközben családjuk fázik és éhezik.
Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a pártok támogatottsága - leszámítva a Fidesz rendkívüli mértékű szavazatvesztését – nem sokat változott, és az is kétségtelen, hogy a Jobbik nyomul, mint róka a libára, azzal a differenciával, hogy a mi ballibánk elég kókadt állapotban van, bár most mintha kezdene életjeleket mutatni.
Talán a Szocialista Párt drasztikus operációja, mellyel szétválasztották a sziámi ikreket sikeres lesz, a jelek azt mutatják, hogy annál a demokratikus pluralizmusnál, melyet ez a párt megtestesített, jobb lesz két olyan párt, melyeket azok is bátran tudnak vállalni és támogatni, akik a nagy katyvaszra nem voltak vevők.
Elkezdődhet egy az elmúlt időszakkal ellentétes folyamat, megindulhatnak a választók a profiltisztított pártok felé, erre utal az is, hogy a biztos pártválasztók között a csecsemőkorban gőgicsélő Demokratikus Koalíció négy százalékot kapott és a szocialisták sem gyengültek meg veszedelmes mértékben.
Természetesen egy darabig még gyanakodva lesi majd egymást a két testvérpárt, de ennek egy idő után véget fog vetni a felismert közös érdek és a választók tudatos és természetes értékválasztása.
Mindkét pártnak helye van a politikai palettán és az a politikus, vagy akárcsak párttag vagy szimpatizáns, aki a közös ellenfél elleni fellépés helyett előnyben részesíti a sértett büszkeséget vagy a kivagyi nagyképűséget, az nagyobb ellensége a baloldalnak, mint Orbán Gyurcsánynak.
Azzal kell számolni, hogy adott esetben három párt ellen kellene nyernünk, mivel a Jobbik minden retorikai bravúrja dacára a Fidesz jobbszélének tekinthető, míg az LMP a Fidesz leányvállalata, minden érdemi kérdésben annak szekerét tolja.
KDNP meg gyakorlatilag nincs, van a korlátozott hatókörű keresztesvitéz, a pacsirták mészárosa, olyan, mit a matematikában a nulla - nem oszt, nem szoroz…
Szóval nem kell ezt a közvéleménykutatást túldimenzionálni – igaz, figyelmen kívül hagyni sem kell, csak értékén kell kezelni.
Bólintani egyet és folytatni az építkezést, hiszen bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy a Mi Boldogságunknak jól állna a Magyarország Kormányzója titulus, és a mai helyzetben minden esély megvan rá, hogy Lázár képviselő egyéni indítványát a Parlament a magáévá tegye.
Akkor nincs pedig más kiút, csak a kétharmad.
Valaki egyszer azt mondta, hogy egyszer kell győzni, de nagyon.
Hát, most mondjuk mi is ezt és lebegjen szemünk előtt a kalapos király, II. József példája, aki halálos ágyán szinte minden rendelkezését visszavonta.
A bohóckirálytól ez nem várható el, mert a hatalmat olyan görcsösen szorítja, hogy bele fog kerülni valószínűleg egy-két ujjába, míg le tudjuk majd operálni a kezeit a koronáról, de ha ez az ára a demokráciának, hát fizesse meg.
Mi meg dolgozzunk azon, hogy fussa szikére…

:O))))

5 megjegyzés:

Novi írta...

PuPu; félek tőle, nem lesz elég a szike, főleg nem 14-ben...
Mire gondolok: van egy sanda gyanúm a napi /gumicsont?/ hírek alapján, miszerint ma még _csak_ az mszmp utódpártjaként /baromság!!/ beállított MSzP-t, esetleg később egy másikat nehogy annyira megtaláljanak különböző kreált passzusokkal, hogy 14-ben már nem indulhatnak el a választásokon... Ez a 2/3 sok mindenre képes :((
Nem vagyok én türelmetlen, de nagyon úgy tűnik nekem, hogy /a valljuk meg az időnként fellángoló, de kissé erőtlen, szervezetlen civil, meg talán a ma még nem eléggé hatékony érdekvédelmisek megmozdulásain kívül/ nem igazán látszik a szervezett pártok /s nem is erőltetik, mert talán nincsenek még felkészülve semmi váratlan fordulatra/ mocorgása. Persze maguknak köszönhetik a jelenlegi 'szervezett'ségüket.
Csak nehogy késő legyen már /mert én ezekből a mostaniakból simán kinézem/ két és fél év múlva, mikor már egy jófajta balta sem segít...
/minden esetre én ;) a sajátomat nem hagyom rozsdásodni/
>;-))

anonymand írta...

Tisztelt PuPu!

Mi lenne, ha mernél nagyot álmodni?
Mi történne akkor, ha valaki felvetné a háborús időkre szabványosnak (ortodoxnak) tekinthető összefogást?
Lehetne-é a csatabárdokat elásni, s a táborok tüzét egyesítve közösen gondolkodni?

A jobboldali érzelműek sem mind hülyék.
A baloldallal szimpatizálók sem mind nemzetellenesek.
Az ország talán megérdemelné, hogy egy jobb sors reményében az értelmesek leüljenek tárgyalni s közösen megoldást keresni a problémákra.
Vagy ez túl merész álom lenne?
Vagy ez a világ bármely pontján lehetséges, csak nálunk nem?
Kíváncsi lennék véleményedre.

Tisztelettel:
anonymand

PuPu írta...

anonymandnak:
Szép elképzelés, de nem működik.
Itt az egyik tábort a hite és az érzelmei vezérlik, a másikat meg a racionalitás és a logika.
Nemigen szokott ebből összefogás kijönni, először kellene közös nyelvet találni.
Az angol talán jó lenne, de abban meg a mai magyar jobboldal fogalomkészletére nincsenek megfelelő kifejezések...
:O)))

Névtelen írta...

Tudtommal a baloldali szavazóknak (legtöbb európai országban) többségében alacsonyabb iskolavégzettségű és műveletlenebb a szavazótábora mint a jobboldalnak. Ergo szerintetek a proletárok és volt proletár nyugdíjasok logikusabban gondolkodnának mint az értelmiség és a diplomások melyek többségét a jobboldal olvasztja magába? Magyarországi felmérések sem mutatnak mást (ha részletesen utána olvastok a kutatásoknak)

Gondolom mivel ez nem volt szociálliberális bejegyzés, majd törölni fogjátok......

PuPu írta...

Rosszul gondolod.
:O))))