2011. december 6., kedd

BÁBJÁTÉK.

Áll a paraván mögött és emeli a két kezét, a rajtuk levő bábok pedig mozogni kezdenek.
A Navracsicska névre hallgató báb kicsit billeg, aztán a jogelveit lengetve megkérdezi:
Tudjátok e gyerekek, ki vagyok én?
Persze, hogy tudjuk, kiabálják a gyerekek, te vagy a hajdan úriembernek indult, de mára egy seggnyaló bunkóvá züllött politikus, tesevagyjobbatöbbinél, te vagy az egyik fő csicska, a Navracsicska! 
Monnyyál le!

Ejnye, gyerekek, nem jól tudjátok, én vagyok az igazságügyminiszter!
A gyerekek a kis padokon a paraván előtt hangos röhögésben törnek ki, némelyikük a térdét csapkodja a vidámságtól, hihihi! – még, hogy igazságügyminiszter, hehehe! 
De jó!
Na, ennek sem lehet sok dolga, ebben a bábszínházban, merthogy a népnek lehet igazságügyminisztere, de igazsága mostanában nemigen!
Aztán egyszerre csak kibukkan a paraván másik függönye mögül a másik kézzel mozgatott báb, a Tökfilkó.
Maga után húz a nadrágszíjához kötött madzagon egy kis Steinway zongorát, miközben egyik kezével mindent aláír, a függönyt, a zongorát, az új szőnyegpadlót, a Navracsicskát, még azokat a gyerekeket is, aki túl hosszúra nyújtották a nyakukat.
Vidáman mosolyog a gyerekekre, akiknek egy része megfagyott már, a másik részének meg annyira korog a hasa, hogy azt lehet hinni, zenekari kíséret is van a darabhoz.
De azért még a félholtak is röhögnek, nem is lehet ezt máshogy kibírni, nézd már a Tökfilkót, még a végén komolyan veszi magát!
Aztán a Navracsicska bejelenti: azért konzultáltam az Elnök Úrral – erre mindenki újfent röhögni kezd, miközben a Tökfilkó aláírja Navracsicska természetes jogérzékét is, pedig ahhoz olyan kis betűkkel kell írnia, mintha rizsszemre írná a Bibliát – mert Főbírót köll választanunk!
Egy hadban álló ország már csak nem engedheti meg magának, hogy egy baka vezesse a bíróságát, hát majd választunk egy olyat, aki felismeri, hogy ki is itten a Halljakend, és ennek megfelelően bokázik!
És kell még valaki, aki a többi bírót is kézben tudja tartani, mert ha nem jó a pásztorlányka, könnyen szétszaladhatnak a libák, oszt gágoghatnak fűnek-fának a bírói függetlenségről a vetés kellős közepéből!
Beláthatjátok gyerekek, fontos dolog ez!
Az bizony, az hát! - mondja a Tökfilkó, de utána már nem tud beszélni, mert tárogatóznia kell.
Persze nem akartam befolyásolni az Elnök Urat, a személy kiválasztásában teljesen szabad a keze, legfeljebb, ha az egyikkel éppen tárogatózna, miközben a másikkal zongorázik, a harmadikkal meg éppen aláír, akkor majd a Vezér kisegíti – kontráz Navracsicska, boldogan nyalintva egyet a kézen, mely mozgatja!
A nézőközönség felhördül, egyik fele a fejét Alcsút felé fordítva a porba csapja, csak úgy meredezik a sok segg.
A közönség másik fele meg morog, mint a bolhás kutya, egy részük meg elkezdi kiabálni az ősmagyar „takaroggy” kifejezést, programot csinálva a Vezérnek, de az csak lapít a paraván mögött és várja a csodát.
Úgy röhej ez az egész, ahogy van.
Navracsics a politikai elvárások között az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése mellett azt nevezte meg, hogy a leendő bírósági elnököknek nagy hangsúlyt kell fektetniük a hatékony munkaszervezésre és a hatékony bíráskodás megszervezésére. Éppen ezért arra kérte az államfőt, hogy amikor a frakciók véleményét meghallgatja és esetleg konkrét személyekre is kap javaslatot, akkor ezek mentén mérlegelje döntését és „úgy tegye meg a javaslatát, hogy ezzel segítse az igazságügyi reformot”.
Nekem ugyan kissé érdekesnek tűnik, hogy a végrehajtó hatalom politikai elvárásokat fogalmaz meg egy másik, független hatalmi ággal szemben…
Attól tartok, ahol akár egyetlen politikai elvárást megfogalmaznak a bíróságokkal szemben, ott megfogalmazhatnak többet is.
Végtére is Vida Ferenc, vagy Tutsek Gusztáv is csak politikai elvárások mentén ítélkezett.
Ha nem hiszik, kérdezzék meg Orbán volt menyasszonyát, - Torgyán állítólag Tutsek bírósági fogalmazója volt 57-ben…
A magyar jogállammal együtt a magyar igazságszolgáltatás is romjaiban hever, ezzel az akcióval vége a hatalmi ágak elkülönülésének, függetlenségének, a bírók majd engedelmesen ballagnak Szájer feleségének pórázán, és ha a hatalom tutira akar menni egyes ügyekben, akkor a favágókat békén hagyja, és azokhoz fordul, akik már megpróbálták magukat az előző, felhős években.
Merthogy a bírád ők jelölhetik, mint ahogy ez egy rendes maffia-államtól el is várható.
Az ügyészség a kezükben van, a törvényhozás még az övék kétharmaddal, a médiában éppen most vásárolják fel majd – persze más nevén – a Népszabadságot, és ne legyenek illúzióink – a Népszava, a Klubrádió és az ATV is csak azért él még, mert a látszatot, hogy itt demokrácia van, fenn kell tartani.
Ezért folyik a bábszínház előadása, ezért olyan az ország, mintha megvolna még, pedig már nem létezik.
Még az aprópénzt is újraverik, nehogy azt gondold, mikor kézhez kapod a fizetésed, hogy te a Magyar Köztársaságban élsz, ez már egy más állam: Orbán kis királysága.
Lehet, a pénz neve is megváltozik, amit kézhez kapsz, az fabatka lesz...
Egyre inkább úgy néz ki: ezt az embert a demokrácia szokványos eszközeivel nemigen lehet majd leváltani.
Persze végül azért Ceausescut is leváltották.
Kár lenne errefelé venni az irányt.

:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

meg szerencse, hogy masfel evvel ezelott senki sem ehezett, talan az elraktarozott zsirbol futja meg a mai szegeny napokra is.

zombi írta...

Aki tisztességesen élt, annak nem futja. Neked lehet, hogy még a hájad is növekszik, ha zsozsót kapsz minden ilyen hsz-ért. Vehetsz libamájat karácsonyra. Csak vigyázz! Nehogy egyszer meglásd az igazságot, mert a Nagy Testvéred figyel.

sanyoka írta...

El kell ismerni, hogy Ceausescu leváltása elég frappánsra sikeredet. Van mit tanulnunk a Románoktól. :)

Patti írta...

Nahát PuPu, ezen most tényleg hülyére röhögtem magam. Igazad van: ezt csak így lehet kibírni... Tragikomédia, ami itt folyik. Még sok ilyen jó írást kívánok Neked!

Névtelen írta...

Eljen soka Orban kiskiralysaga, eljen az igazsagos Orban!

Névtelen írta...

zombinak. nem hajasodom, mert fogyokuran vagyok. csak pupu probalja ugy beallitani a dolgokat, hogy korabban senki sem ehezett szegeny ki orszagunkban, pe;dig tudjuk, hogy mar kadar alatt is a nyugdijasok far-hatat ettek, persze a szegenyebbje. libamajat nem eszem, mert a libak tomeset allatkiknzasnak tartom. javaslom, hogy akinek meg futja ennivalora, vendegeljen meg egy tal etellel egy ehezo honfitarsat.

éva írta...

Egyre borúsabb a kép, ezt már tényleg csak röhögve lehet kibírni!
Ezzel eleget teszünk a magyar népi hagyománynak: a sírva vigadásnak is!
Köszi Pupu, hogy legalább erre módot adsz a szövegeiddel.