HARC A LÚDTALP ELLEN

Szegeden tartott előadást az oktatási államtitkár.

Hoffmann Rózsa arról beszélt, hogy a gyerekek eddig lúdtalpasok és hájasak voltak, sokan pedig még egy népdalt sem ismernek - ennek most vége.

Végre!

Nagy kő esett le a szívünkről, hiszen oly kevés Magyarország hozzájárulása az orvostudomány fejlődéséhez, de most végre kiteszünk magunkért!

Ádáz és kitartó harcunk eredményeképpen múlté lesz a judeobolsevista lúdtalp, mely idáig legfőbb akadálya volt annak, hogy ifjúságunk girhesen, de döngő léptekkel, magyar népdalokat német nyelven énekelve masírozhasson a Vezérünk által felfestett boldog jövő felé!

A megoldás a mindennapi testnevelés órák bevezetésében rejlik, melyek kardinálisan helyreteszik a kérdést.

Az iskolák, melyek "eddig hájas, lúdtalpas gyerekeket neveltek”, ennekutána az egészség fellegvárai lesznek, nemzetünk felemelkedik.

Igaz ugyan, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztálya ezidáig képtelen volt megoldani a problémát, hogy a mindennapos testnevelési órákat a rendelkezésre álló tornatermek, testnevelő tanárok, iskolai osztályok, tanórák számának ismeretében hogyan lehet megvalósítani, de ez forradalmi lendületünket nem tudja megtörni, hiszen a győzelmi fanfárt nem a matematikusok fújják, a papír meg mindent elbír…

Nem csak a dicső turáni erőnlét problémáit kifogásolta az államtitkár asszony, de felszólalt az ifjúság egyéb kárhozatos tulajdonságai ellen is.

 “Az ember elborzad, hányan nem tudják, mi történt a trianoni országcsonkoláskor, miért beszélnek magyarul Székelyföldön, mi történt ’56-ban. Sőt, még egy magyar népdalt sem ismernek" – mondta, és a nemzetre setét gyász fellege ereszkedett.

Én meg közben elspekulálgattam, elbeszélgettem vele képzeletben – még azzal is megtisztelt, hogy tegeződhettem vele, imígyen:

Hát mondd, Rózsikám, te, aki vagy negyven éven keresztül pedagógusnak tekintetted magad, ugyan, milótúrót tanítottál a gondjaidra bízott diákoknak, ha még azt sem tudják, hogy mi történt Trianonban?

Vagy nekem kivételes szerencsém volt, hogy anno történelemtanáraim ejtettek erről néhány szót?

Mint ahogy az sem ért revelációként, mikor kiderült, hogy a székelyföldi és egyéb magyarok magyarul beszélnek egymás közt?

Hogy mi történt 56-ban, arról a tények ismeretét hiányolod, vagy a kurzustörténészek által összehordott idétlenségeket?

Hát mi a fenét tanítottatok akkor az elmúlt majd negyedszázadban?

Mintha iskolaigazgató lettél volna ezidőtájt, és mintha az MSZMP rabigáját is meglehetősen gyorsan sikerült volna leráznod magadról, ha jól emlékszem?

Rózsikám, hát ütött téged valaki, mert tisztességesen nevelted a diákokat, mint vezetőjük követeltél tanár beosztottaidtól?

Ha nem, akkor most kire mutogatsz?

Nem érzed néha, mintha kicsit nagy lenne rád az a blézer, melyet viselsz?

Biztos, hogy megéri ez a pénz, hogy hülyét csinálj magadból?

Rózsikám, nekem az is szúrta a szemem, hogy te – pedagógus létedre – a diák testalkatát, vagy betegségét pellengérezed ki.

Merthogy valaki kövér annak ezer oka lehet, csak példaként egyet-kettő.

Itt vannak mindjárt a gének, melyeket nem tud a dagadt diák kitestnevelni magából, még napi két hazafias testnevelésórán sem.

Aztán lehet egy szegény családnak oly kevés pénze, hogy a gyereknek nem jut elég pénz fehérjedús étrendre, de mivel éhes, hát sonkaszeletek helyett folyvást csak kenyeret eszik, meg krumplit, tésztát fal, hogy te aztán mérgelődhess a látványon, mint légiesen karcsú Vezéred a pohos tábornokok láttán.

Azt sem lenne baj elhinned, hogy a lúdtalp az egy betegség, ami ellen nem tornaórán kell küzdeni, hanem lúdtalpbetéttel és mezítlábas sétával, de hát ezt egy orosztanárnak talán ennyire részletesen nem is kell tudnia…

Aztán felfestetted itt a magyar oktatásügy céljait is, mely szerint "a cél a megújulás, a felemelkedés, az oktatás minőségének javítása, a versenyképesség, a nemzeti középosztály megerősítése, az igazságosság, az egyenlőség és a gazdaságosság megteremtése".

Tudod, a hócipőm már tele van azzal, mikor előkotortok évszázados, poros és poroszos modelleket  a ládafiából és elkeresztelitek megújulásnak, a korszerűtlen parancsuralmi rendszert felemelkedésnek, a drillt az oktatás minőségének javításának.

Ami a nemzeti középosztályt illeti, talán tisztázd magadban, hogy mifene is a nemzeti középosztály, ki tartozik bele fogalomba, mit akarsz erősíteni rajta és egészen biztos vagy benne, hogy ez a magyar társadalom középponti problémája 2013-ban?

Mert szerintem igazságos társadalmunknak, hatékony munkátoknak és kiváló oktatási rendszereteknek köszönhetően lassan lehet kezdeni egy latin-amerikai típusú harcot – abban úgyis otthon vagytok, fülkék gyermekei - az analfabetizmus felszámolása érdekében.

Talán utazz Kubába, tanulmányútra, ráférne a magyar közoktatásra is egy kis pihenés.

Amit pedig a tandíj ügyében összezagyváltál, az szégyen, az ország szégyene.

Azt mondtad: “Szeretném elmondani százezredszer, tandíjról szó sincs: az önköltség nem tandíj, hiszen ezt nem saját zsebből kell kifizetni, hanem diákhitelből. Ha tandíj lenne, addig el se lehetne kezdeni a tanulmányokat, amíg ki nem fizetik. A Diákhitel 2-t nem a hallgató, hanem egyből az egyetem kapná. A Diákhitel I. is nagy siker volt" 

Mellesleg világosítanálak fel, hogy a mai magyar felsőoktatásban a hallgatók többsége már réges-régóta tandíjat fizet, kereszteljétek bárminek is.

Tudod Rózsám, ez a kis eszmefuttatásod úgy baromság, ahogy mondtad.

A hitel, tudod, az előrehozott fogyasztás, melynek árát meg kell fizetnie a fogyasztónak, mégpedig saját zsebből.

Itt sincs másról szó, és ennek megértéséhez nem kell docensnek lenni a Pázmányon, csak némi józan értelem, egy nyolcadik osztályos tanuló szintjén.

A dagadt diák lefogyhat, a lúdtalp gyógyítható, de a ti szellemi és mentális állapototok reménytelennek tűnik.

Sajnállak, Rózsa…

:O)))