2013. június 3., hétfő

A NEMZET DÜHÖS NAPSZÁMOSAI

Tulajdonképpen melléfogás ez a javából.
Nem meglepő, mert ezek egyre pofátlanabbak, látnivaló, azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, mindent el tudnak érni izomból.
De hogy éppen a pedagógusokat találták meg, az - Talleyranddal szólva - több mint bűn, az hiba.
A pedagógus ugyanis egy igen furcsa figurája a teremtésnek, mert annak dacára, hogy gazdagnak éppen nem mondható, mégis igen komoly befolyással rendelkezik, köszönhetően településeken belüli közismertségének, társadalmi aktivitásának, és ha jó pedagógusról van szó, akkor természetes tekintélyének.
Persze pedagógus is van ilyen is, meg olyan is, de azt hiszem, akinek szerencséje van az életben, annak az Úr kiutal egy igazán elkötelezett, hivatását magas szinten űző Magdi nénit, Éva nénit vagy Marika nénit, aki hozzá tudja segíteni a rábízott gyereket élete legfogékonyabb periódusában egyénisége kibontakoztatásához.
Nekem szerencsém volt, mert a középiskolában olyan osztályfőnököm volt, akiért ma is megnyalná mind a tíz ujját bármelyik iskolaigazgató, nem is szólva az oktatási államtitkárról, habár utóbbiban azért nem vagyok biztos, lévén Magdi néni, - hadd írjam le a nevét, és hadd mondjak köszönetet neki haló poraiban is – Valis Károlyné elkötelezett, de nem vaskalapos baloldali volt.
Nem csak tanított bennünket, de vitte az osztályt színházba, operába, szervezett az osztály nem közveszélyes hangi adottságú tagjaiból kamarakórust.
A saját lakásán tartottuk a próbákat, és nemegyszer beszélgettünk utána a világ dolgairól, többek között Isten létén vagy nem létén vitatkoztunk, de végül is függőben hagytuk a kérdést.
Proli környéken nőttem fel, ő pedig küldetésének tekintette, hogy a sok proligyerek szemét, akik nem hozták magukkal a kultúra szeretetét von Haus aus, rányissa a világra.
Vele láttuk a Godortra várva előadását, az Altona foglyait, a Rozsdatemetőt, de ő adott a kezünkbe Kerouac-ot, Salingert, Örkényt.  
Ma is lehetnek ilyen pedagógusok, meg lehetnek másmilyenek is, akik csak ledarálják a tananyagot, de ezen nincs mit csodálkozni, ezen az alulfizetett és fárasztó pályán a kontraszelekció rendszereken és évtizedeken átívelő jelenség.
Mindenesetre roppant befolyásos társadalmi réteg, melyet a mindenkori hatalom szeret maga mellé édesgetni, ez aztán vagy sikerül, vagy nem - jelen esetben úgy tűnik, hogy nem.
Mondjuk a szociknak sem volt túl nagy sikerük a pedagógusokkal – bonyolult népség – akiknek igen komoly béremelést adtak, ennek ellenére a nemzet napszámosai többségükben mégis inkább a Fideszre adták voksaikat, úgyhogy amit ma láthatunk, az egy viszonzatlan szerelem konfliktusa, a hálátlanság (a hála nem politikai kategória, ugye…) szép példája, maga a tömény Fidesz.
Viktor ezt az aranyhalacskát is éppen sütögeti kétharmados serpenyőjében, hiszen már teljesítette három kívánságát…
Így aztán a pedagógusok azzal ünnepelték a pedagógusnapot, hogy tüntettek, gyújtó hangú beszédeket mondtak, csak az a baj, hogy menet közben vége lett a tanévnek.
Így aztán az egyetlen fegyvert, mellyel meg lehetne regulázni ezt a bandát, - az országos általános pedagógus-sztrájkot - nincs mód alkalmazni.
Ennek hála most a Vezér szeptemberig biztonságban érezheti magát, az új tanév kezdésére pedig lehet, hogy már nem is pedagógus az a pedagógus, aki ma a rezsim eljárása ellen tüntetett.
Az viszont tetszett, hogy a tüntetők kifütyülték Gaskót, aki szakszervezeti vezérként mostanában nemigen  szervezett vasutassztrájkot a pedagógusokkal való szolidaritás jegyében, mint anno Gyurcsány miniszterelnöksége idején, - azt kiabálták neki, hogy áruló.
Pedig nem is az, hiszen elárulni csak azt lehet, aminek hívei vagyunk, ő pedig a saját zsebének sem régebben, sem ma nem ellensége, attól tartok, azt soha nem is fogja elárulni.
Kiabálhatták volna persze a pedagógusok ezt előbb is, de akkor inkább csendben voltak, várták a megváltót, aki menetrendszerűen meg is érkezett, most lehet gyönyörködni benne.
A Parlament mellett ott ül József Attila, azon töpreng, hogy ha árad a Duna, akkor csak lábat, vagy hajat is moshat majd?…
Közben a kiadójának írt levelét fogalmazgatja, melyben kérni akarja „A Dunánál” című verse első versszakának kijavítását az alábbiak szerint:

A rakodópart alsó kövén ültem,
Fülemből most ráztam ki épp a lét
Alig hallottam, sorsomba merülten,
Hogy lotyog a Viktor, hallgat a nép.
Mintha klotyóból folyt volna tova
zavaros, ócska, hazug volt a duma.

Az ország egyébként olyan állapotban van, mint az öngyilkos, aki leveti magát a felhőkarcoló tetejéről.
A negyvenedik emeletnél tart lefelé zuhantában, mikor kérdezi tőle az ablaktisztító:
- Hogy van?
- Még jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól!


:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Most szerintem tévedésben vagy! Mekkora volt a tömeg a tüntetésen? Kb. ennyire kell rettegnie a kedves betegnek tőlük.

hello írta...

A pedagógusok nagyon nem homogén gondolkodású és mentalitású társadalmi réteg.

Vannak közöttük nagyon tiszta fejjel, éleslátással, határozott szemlélettel élők és dolgozók, akik ki merik nyilvánítani a maguk meggyőződését bármilyen rendszerben. Manapság ez hovatovább a veszélyesen élni kategóriájába tartozik, ha történetesen nem a jelen uralkodó irány feltétlen hívei és támogatói.

Ahogy vannak, akik akár egzisztenciális félelemből, akár egyéb okból, készségesen, szolgaian végrehajtják a mindenkori, felülről jövő, legbornírtabb utasításokat is.

Miközben minden tiszteletem a nehéz körülmények között is a hivatásuk magaslatának színvonalán dolgozó pedagóusoknak, mélyen elítélem és megvetem azokat, akik pl. a kiskorú növendékeiket parancsolták ki az utcára tüntetni színtisztán politikai indíttatású ügyekben.

Még valami: én nem minden oktatással foglalkozót tartok és nevezek pedagógusnak, csak azokat, akik a soros tananyag leadásán túl a BECSÜLETES, GONDOLKODÓ, FELELŐS EMBERRÉ nevelést is teljesítendő kötelességüknek tartják.

Pongrácz Csaba írta...

Pupu barátom!

A pedagógus, bizony, könnyen megalkuvó, félénk fajta. Ez, persze, kiszolgáltatott helyzetével is magyarázható. Nem harcos.
Ha még ezt a békés, egyébként igen tiszteletreméltó, a társadalom szempontjából nagyon fontos réteget is sikerült a hatalomnak maga ellen fordítani, nos, ez nem csekélység!
Érdekérvényesítő ereje pedig óriási! Gondolj csak arra, mi lenne, ha egy országos sztrájkkal megtagadnák az érettségik lezárását? Vagy a felvételiztetést? Micsoda felzúdulás lenne!
Szerencsés ember vagy, hogy volt egy IGAZI tanárnő az életedben. Attól tartok, ma egyre ritkább.
Kitűnő a vers is, én már a végére sem biggyesztettem volna oda azt a régi viccet.
Gratulálok.

woody írta...

Az egzisztenciális félelem fenntartásával irányít a Nagyfőnök, s ez nem csak a tanárokra igaz, hanem a Gaskó félékre. GYF alatt azért voltak bátrak, mert tudták, ne fogják a szakszervezeti vezetőket bántani, megvonni az apanázsukat. Ezzel a biztos tudattal sztrájkoltak, meg azzal az igérettel, hogy OV hatalomra jutása esetén a hála is működni fog. Minden bejött.

Vica írta...

Amikor több helyen ötszáz forintos jutalmat osztogattak - és az elköltéséről számlát kell vinni! -, akkor remélem, kicsinkét kinyílik a szeme mindenkinek, akiben még maradt némi tisztesség...
Tudom, hogy vannak, lesznek olyan tanerők (pedagógusnak hadd ne nevezzem őket), akik ha nekik kell havonta befizetni a korábbi jövedelmüket a Kedves Vezető számlájára, akkor is rá fognak szavazni, de a megfélemlített légkörben igenis érik a csendes ellenállás. Nagyon sokaktól hallom, hogy nem fognak felesküdni arra a bandára, akik most éppen azt játsszák sok millióért, hogy a minisztériumban dolgoznak. A felcsútira meg pláne.

A sztrájkról: kedves PuPu, bár osztom a nézeteidet sok mindenben, hidd el, a pedagógus sztrájknak semmiféle nyomásgyakorló hatása nem lenne. Kiszúrni pedig a gyerekekkel szúrnánk csak ki, a hatalommal semmiképpen. Akik - és erre az életemet tenném - nagyon hatásosan propagálnák, hogy a pedagógusnak semmi sem elég és hogy lám, a gyerekek sorsa sem számít nekik. Erre pedig tömegek vevők ma az országban!
Magyarországon pedagógusnak lenni dupla nehézség: semmiféle szimpátiát nem bír ez a réteg, és ha még mindig maradna olyan ember - olvasva a kommenteket pl. a br. 3300 forintos "jutalomról" szóló népszabi cikk alatt -, aki megérti a nehézségeit ennek a hivatásnak, nos, azokat nagyon gyorsan hurrogja le a fizetett állami bérkommentelő, vagy a megvezetett, tájékozatlan szavazópolgár. Például a három hónapos nyári szünet soha el nem múló tévedésével.
A tantestületek pedig most már sok helyen nem a hivatásának élő, abban kiteljesedni akaró emberekkel van tele - hanem a maradékkal: gazdag férj által eltartott kolléganőkkel, akiknek édesmindegy, hogy mennyi a jövedelmük, mert nem abból élnek.
Aki itt ma gond nélkül tanít, az már régen nem elhivatottságból teszi, hanem hobbiból. Ez a helyzet.

özv. Kussné írta...

Valóban vegyes színvonalú a mai magyar pedagógus társadalom! Miért? Valaki ismer olyan tudományt ahol nem ez van?
Egy dolgot azonban tudomásul kell venni! A társadalom újjáépítése a mai tizen-huszonévesek és a harmincévesek generációjával valósulhat meg. Ők, a jelenleg fiatalok, kizárólag azokat az érdekeket fogják képviselni amelyeket a családjukban, a szoros mindennapi közösségeikben és az oktatási-nevelési intézményekben el tudtak sajátítani. ÉS ÚGY, AHOGY AZT SZOCIALIZÁLTÁK!!!!
Hát ezért a leges-leges-legfontosabb minden országban és minden társadalomban a pedagógusok legmagasabb színvonalú "tartási körülménye" és természetesen a cserébe elvárható maximális pedagógusi (élet)felelősség, de nem az emberi hibátlanság!!!
Ameddig ezt az ország össztársadalma nem ismeri fel, addig csak bolyongunk, ahogy erről Koncz Zsuzsa olyan szépen énekel...

özv. Kussné

özv. Kussné írta...

http://www.youtube.com/watch?v=5WoLVDIhzyo