THE DAY AFTER

A cím természetesen lopott.

Egy nagysikerű amerikai televízió-film címe volt 1983-ban, mely egy atomtámadás utáni világról szólt, arról, hogy mi lesz az atomcsapás után - másnap.

Érdekes probléma, érdemes lenne nekünk is elgondolkodnunk rajta

Merthogy - nem is olyan túl sokára – eljön a nap, amikor Viktor lehúzza a gumicsizmát, nagy bánatára kiíratja talán még a választásokat is, és bizony, akkor választanunk kell.

Közte és a demokrácia között.

Még az is előadódhat, hogy a demokratikus oldal - minden ez ellen irányuló erőfeszítése dacára – megnyeri a választást.

Ne tartsuk ezt kizártnak, ha az Úr akarja, a kapanyél is elsül.

Nem lenne nagy baj, ha ennek bekövetkeztekor nem kellene Beke Katát idéznünk, aki annak idején az MDF győzelme után meghökkenve kiáltott fel: Jézusmária, győztünk!

Márpedig a mai helyzet szerint mást nemigen fogunk tudni mondani a választóknak, mivelhogy politikusaink éppen mással vannak elfoglalva, mint egy győzelem utáni intézkedési terv készítésével. Sokszor teljesen úgy tűnik, mintha nem is tartanák kívánatosnak a sok bajjal, nyűggel és még több munkával járó, kissé kamikáze-jellegű győzelmet, melyben a támadott objektum ugyan megsemmisül, de vele együtt semmisülhet meg a halálraszánt támadó is.

A mi politikusaink sem angyalok, némelyik kimondottan nemangyal, ők is szeretnek jól élni, csipegetni kicsit a közösség tortájának pereméből, de legalábbis leharapni a tortát díszítő marcipánfocista orrát.

A választó pedig világ életében csodát várt, miért várna most lassú, évtizedeken keresztül tartó szerves fejlődést.

A választó úgy szeretné világra hozatni a demokrácia csecsemőjét, hogy azonnal legyen egynyolcvanöt magas, ne felsírjon és gőgicséljen, hanem azonnal tartson akadémiai székfoglalót, emellett osszon fagylaltot a rá szavazóknak, merthogy magyarember oldalfüggetlenül imádja a nyalást.

Ha úgy áll oda bárki a nép elé, hogy akkor majd most elkezdünk egyeztetni a demokratikus államrend helyreállításának menetrendjéről, akkor már régen rossz.

Itt egy győztes választás másnapján menetrendet kell hirdetni, pontosan megjelölve az intézkedéseket, azok célját, a cél elérésére alkalmazandó módszereket, a felhasználható eszközöket és a rendelkezésre álló forrásokat.

Ezeknek pedig olyanoknak kell lenni, hogy a legostobább állampolgár is megérthessen belőlük egy-két fontos dolgot, például azt, hogy nem lehet a demokráciát következmények nélkül felszámolni, mert aki a demokratikus állam helyett egyszemélyi uralomra tör, azt meg kell büntetni és sleppjével együtt el kell szigetelni a társadalomtól.

Azt is meg kell értetni, hogy olyan politikusoknak nincs helye a közéletben, akik a legminimálisabb szociális érzékenységgel sem rendelkeznek, a négymillió létminimum alatt élő ember országában a vazallusokat tömik ki azonnali készpénzt érő földdel, azonnali készpénzt hozó koncessziókkal anélkül, hogy azoknak a Vezér iránti hűségen túl bármit is tenniük kellene - hacsak nincs egy diszkrét megállapodás az Orbán család támogatását szolgáló méltányos százalékról.

Az első percben ki kell mondani, hogy Orbán rendszere bűnös szervezet, maga a maffia, mely ránehezedett az állam valamennyi szegmensére, messze túlterjeszkedve felhatalmazásán felszámolta a demokratikus jogállamot és a joggal visszaélve alkotmányellenes puccsot hajtott végre Hitler hatalomgyakorlásának mintájára.

Az Alaptörvényt azonnal hatályon kívül kell helyezni, átmenetileg vissza kell állítani az Alkotmány hatályát, kilátásba helyezve egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés megválasztását és összehívását.

Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a trafik és földbérleti pályázatok „eredménye” azonnal hatályon kívül lesz helyezve, a stadionépítések azonnali hatállyal le lesznek állítva, a maffia-kormány időszaka alatt valamennyi állami vagyon terére kötött szerződés felül lesz vizsgálva.

Ugyancsak meg lesznek szüntetve a hat-kilenc évre szóló kinevezések az állam kulcspozícióiban, a politikai koncepción alapuló bírósági eljárások felül lesznek vizsgálva, a bírósági szervezet pedig helyreállításra kerül a demokratikus jogállam normáinak alapján.

Vagyonosodási vizsgálatnak kell alávetni Orbánt és munkatársait, meg kell vizsgálni azokat az eseteket, melyek a hatalommal való visszaélés gyanúját vetik fel, és amennyiben szükséges, a puccs és maffiavád mellett ezekért is felelősségre kell vonni az elkövetőket és tettestársaikat.

Nem könnyű ügy, de nem reménytelen, mindössze azt az ősi jogelvet kell figyelembe venni, hogy a törvények alkalmazása során a legfontosabb a törvényhozó szándéka, merthogy a védendő társadalmi érdek itt jelenik meg, nem pedig a kodifikáció során elkövetett hibák kihasználásában.

Ha például egy taggyűlésen minden tag jelen van, ha erről szabályos jegyzőkönyv készült, és ha egyikük sem emelt szót az ellen, hogy hiányzott a gyűlésre egy írásos meghívó, akkor ne tudjon egy miniszterelnök lazán kibújni a felelősségrevonás elől azzal, hogy ami ott elhangzott – a hatalmával való visszaélést tanúsító szöveg - irreleváns, hiszen a rendezvény nem volt taggyűlés.

Ami bűncselekmény, az bűncselekmény és a kormányfő visszaélése hivatali hatalmával akkor is az, ha alsógatyában követi el a felcsúti stadion öltözőjében.

Ez utóbbit egyébként stadionostól – szertárosostól azonnal zár alá kell venni, csakúgy, mint Csányi tehenészetét, melyben Kárpátiára bokáznak a tehenek a klimatizált, legjobb tudomásom szerint zömében vissza nem térítendő támogatásból felépített istállóban.

Azonnal fel kell oszlatni a TEK szervezetét, feladatát és tagjait a Rendőrség – nem kötelékben, hanem személyenként veszi át, de parancsnoki állományát azonnal leszereli.

Azonnal nyilvánvalóvá kell tenni, hogy Magyarországon az állam és egyház szétválasztása végleges és visszafordíthatatlan, a vallás mindenkinek mélységesen tiszteletbentartandó, legbelsőbb magánügye.

Az ügyészség állományát felül kell vizsgálni, a politikai koncepciós eljárásokban érintett ügyészeket el kell bocsátani, a Legfőbb Ügyészt meg az Orbán cellájával szomszédos épületben, Matolcsy cellája mellett kell elhelyezni.

És még lenne mit sorolni, éppen az lenne a feladat, hogy ezeket számbavegyék, a gyakorlati megvalósítást megszervezzék azok, akik egy demokratikus jogállamot kívánnak látni Orbanisztán helyett.

Rendkívüli a helyzet, ez pedig rendkívüli módszereket és roppant körültekintő eljárást igényel.

Persze ehhez kellenek bátor és elkötelezett emberek, szakmailag és emberileg alkalmas személyek, akik képesek is a nem könnyű feladatok végrehajtására.

Erre kell felhatalmazást kérni a választóktól, nem azon nyámmogni, hogy a pedagógusok tíz vagy tizenöt százalékos béremelést kapnak majd, mert ez csak a szokásos ígérgetés.

Az adórendszer átalakításához kell felhatalmazást kérni, a leggazdagabbak mértéktartó, méltányos, de kikerülhetetlen megadóztatására, mert ha a szociális igazságtalanságokat korrigálni szeretnénk, ahhoz pénz is kell.

És arra is kell a felhatalmazás, hogy rendezzük helyzetünket az Unión belül, mert a mi jövő felé vezető utunk errefelé vezet, nem Csaba királyfi csillagösvényén az Etel köze felé...

Ki kell mondani azt is, hogy a határon túliak dolgába a Magyar Állam nem kíván beleavatkozni, döntsenek az őket érintő ügyekben belátásuk szerint, mi ehhez a hátteret az államok közötti jóviszony következetes építésével kívánjuk biztosítani.

Azt is ki kell mondani, hogy a náci és nyilas mozgalmak ellen következetesen fel fogunk lépni, mert bizonyítani kívánjuk, hogy tudtunk tanulni a múlt hibáiból.

Orbán maga a bűnözés és a múlt, a demokratikus jogállam a jövő.

Nem kell félni az őszinte szavaktól, az emberek szeretik a tiszta beszédet, még ha ennek az őszödi beszéd látszólag ellent is mond - ott sem az őszinteség volt a hiba, hanem a kamarillapolitizálás.

Szóval én így képzelném, de illúzióim nincsenek, előbb fognak a politikusaink a még meg sem nyert pozíciókon ölre menni, mint a konkrét feladatokat és megoldási lehetőségeket számbavenni.

Ha rájuk gondolok, nagy híve leszek az Európai Egyesült Államoknak…

:O)))