2013. június 2., vasárnap

ÖNTÖMJÉN

Talán nem csak ők hibásak abban, hogy idáig jutott a magyar társadalom.
Persze nem szeretnék felmentést adni Orbánoknak, Torgyánoknak, szájtépőiknek, haszonélvezőiknek, csicskásaiknak és zsoldosaiknak, de lássuk be, a magyar társadalom éppen azt kapja, amit érdemelt.
A lányomék nyakig vannak egy házfelújításban, a ház egy Balatontól nem messze fekvő községben van, sokéves, meglehetősen lepukkant állapotban volt.
Nem veti fel őket a pénz, de nem is tartoznak a társadalom vesztesei közé, meg tudják fizetni az iparosokat, de sok mindent baráti segítséggel vagy sajátkezűleg oldanak meg.
Így kért fel engem is, hogy szereljem fel neki az új kapcsolókat, konnektorokat, lámpákat, én meg felkértem az unokámat, hogy segítsen, mivelhogy rendes villanyszerelők párosával dolgoznak.
Ő tizenhat éves, érdekelte a dolog, hát nekikezdtünk, és megtapasztalhattuk, milyen is a magyar munkás munkája, munkaerkölcse közelnézetből.
Nem szeretnék egyszavas minősítést adni, elvileg elképzelhető, hogy sikerült összehozni a Balatonpart valamennyi Mekk Elekjét, de ez azért talán nem a realitás, hiszen a szokások által szentesített vállalkozói díjat azért felszámították, ennek fejében a szokásos minőségű munkát voltak képesek kiadni a kezeik közül.
Csodát nem vártam, de azért az, hogy a kétezres évek hajnalán a biztosítéktábla az átadás utáni harmadik napon kigyullad, és vidám kis tüzek lobognak a vadonatúj műanyag dobozokban, az azért meghökkentett.
Hát még, amikor kiderült, hogy a kőművesek a szerelődobozokat nem hozták ki a fal síkjába, ellenben televágták vakolattal, nem spórolva a cementtel, a villanyszerelő, aki a huzalozást végezte, nem tudta megmondani, hogy hol keressük az atombiztosan elálcázott drótokat, majd hogyan bányásszuk ki a vezetékeket úgy, hogy lehetőleg ne sérüljenek.
A kőműves új teraszt készített, erről az utolsó burkolólapok letételekor kiderült, hogy egyik oldala sem párhuzamos semelyik másik oldalával, de ugyan, szaladjon már el a megrendelő a saját kocsijával, vegyen két-három zsák előrekevert cementet, mert ha ők mennek, akkor nem lesz tartható az általuk vállalt határidő.
Az ácsok által végzett munka eredményeképpen az addig legalább vízzáró palatető beázik, a csatornából orrán-száján dől a víz, ha esik, a csúcs pedig az ablakok köré díszítésképpen felapplikált keret, mely amellett, hogy irgalmatlan randa is volt, elállt a faltól, szóval néhány napot ért csak meg.
Apám azt mondta, hogy a jó szakmunkás nem tud rossz munkát kiadni a kezéből, de a rossz, az pénzért sem tud jó munkát végezni.
Ez a példa, mint cseppben a tengert, magában hordozza társadalmunk összes betegségét.
Pedig ma állítólag drága a munkalehetőség, drága a munkahely, kevés a megrendelés, mindenki félti a munkáját meg az állását, a vállalkozását – úgy látszik, nem eléggé.
De elkóborolhatunk kicsit más területekre is – az egészségügyben az orvos, aki a paraszolvenciára építi az egzisztenciáját úgy beszél a beteggel, mint ahogy a hajdani urak a cseléddel sem beszéltek, de a hálapénzt előre kéri, az autófényező úgy polírozza az autót, hogy előtte le se igen mossa, a polírozott felületeken látni lehet harcos (karcos?) szorgalma nyomait.
De az orvos megsértődik, ha nem az általa elvárt pénzt kapja, mert már nem is tudják a zsebébe dugni, régen vége van annak a világnak, mikor valaki újságpapírral kitömött borítékot adhatott az orvosnak, pénz számolva, asszony vak komondoron keresztülejtve jó, ugye…
Az autófényező is virtuóz módon tudja összeszámolni a polírozott és átfényezett elemeket, a piacon az etnikum precízen elmondja az általa árusított Wallendorf-porcelánról a tudnivalókat, a hófehér porcelánárus pedig precízen közli, hogy az általa árusított Zsolnay figurának a letört ujja nem számít hibának, ellenben az árát úgy állapítja meg, hogy a Zsolnay-mintaboltban olcsóbban lehet hozzájutni, mint a kiskunbügözdi piacon.
A pénzt nagyon szeretjük, de a korrekt üzleti viselkedést, a minőségi munkát már kevésbé, mert az elveszi az időt attól, hogy a nehezen megkeresett pénzt minőségi módon tudjuk elkölteni.
Amikor Magyarországon az erkölcsről esik szó, akkor elsősorban arról szól a beszélgetés, hogy a szomszédasszony egy lotyó, egy cemende, mert megdugta a közös képviselő, és soha, de soha szó nem esik munkaerkölcsről, üzleti tisztességről, korrekt áron elvégzett korrekt munkáról.
Elvárások persze vannak – ha én például libát adnék el (de nem adom, mert én szeretném egyedül felzabálni…) akkor a tollat lángszóróval leégetem, utána megetetek vele egy kézigránátot, kihúzott biztosítószeggel, majd eladom libaapróléknak,.
Ha viszont vevő vagyok, akkor elvárom, hogy a madár toklászmentes, frissenborotvált legyen, álljon csak combokból, mellből és májból.
Furcsa ember a magyarember.
Nem is csoda, hogy a politikusait is sajátosan választja.
Azt szereti, aki vadul ígérget, éjjel-nappal hazudik, merthogy ki szeret olyanról beszélni, hogy munka, meg üzleti tisztesség, emberi minőség, így aztán sajátos helyzetbe manőverezi magát: kénytelen az általa választott vezetőt dicsérni.
Hogy mikor változik meg ez a helyzet?
Tán soha, ehhez el kellett volna már húsz évvel ezelőtt kezdeni az illúziókkal való leszámolást.
Nem kezdtük el.
A miniszterelnökünket ezért hívják Orbán Viktornak…


:O)))

7 megjegyzés:

jutka írta...

Kedves Pupu!
Sajnos minden szavad igaz, nap mint nap szembesülünk ezekkel amit leirsz.
Nem látom sajnos , hogy erre van esély, hogy megváltozzon. A fiatok ebben a szellemben nőnek fel.

özv. Kussné írta...

Az én tapasztalatom az, hogy a legkiválóbb iparosok, mesteremberek általában ajánlásra dolgoznak.
Manapság felbecsülhetetlen érték egy jó burkoló, egy tetőfedő, egy villanyszerelő, egy kertész, egy nádbútoros, hogy cipészről ne is beszéljek :-)
Bizony ezek is bizalomra épülnek, nem is akármilyen bizalomra. Mert aki egy igazi Mesternek beajánl valakit, annak bizony valamennyire felelősséget is kell vállalnia a delikvenséért.
Eszembe jut egy nagyon jó ismerősöm esete, aki építési vállalkozó. Körülbelül tíz évvel ezelőtt történt, amikor igen jó ajánlásra egy 85 millió forintos családi ház költségéből csak hatvan százalék lett a részére, generál kivitelezésként kifizetve (a munka tökéletesen és határidőre el lett végezve a szerződésnek megfelelően)...azóta sem rendeződött az Ajánló és a építési Vállalkozó viszonya!
Nagyon bölcs az a mondás, hogy az igaz emberi kapcsolatoknál értékesebb kincs nincs, még akkor is, ha ez már régóta elcsépelt semmitmondásnak tűnik!
Én egyetlen kiváló Mestertől kaptam meg, még két világszínvonalon dolgozó másik két Mester elérhetőségét és így megy ez tovább s tovább...
Ismertetőjelük: nem a legolcsóbbak a piacon, és gyakran várakozni is kell rájuk, mert mindig van munkájuk :-)
Mindig pontos forgatókönyvvel dolgoznak és ahogy tisztelik a tanult szakmájukat, a mellettük munkálkodó kollégáikat (minden mozdulatukkal, gesztusukkal) éppen úgy tisztelik a Munkaadójukat=Megrendelőiket (Ajánlójukat) is :-)))

özv. Kussné

Zsuzsanna írta...

Filozófálgatós kedvedben voltál tegnap Kedves Pupu. Az azért durva, amit a libával művelnél.

D.elemér Eger írta...

kedves özv Kussné
teljesen igazat adok Önnek és a multkori megsértéséért ELNÉZÉST kérek ez igy van mivel én is Hidegburkóló volnék azért 45 éves Egri és Pesten dolgozom cégnél jól meg fizetnek nincs hajtás lényeg a minőség és a tulaj igénye . amit PU Pu ir az igaz tulajdonképpen a Válllalkozo hajtja bele a szakembert gyorsan kell dolgozni őt csak az érdekli kész legyen ki fizettik .Utána meg majd el járnak javitani DE ezt PU PU nem tudja Ő egy nagyon nagyon Jó publicista én szeretem az írásait csak hétvégeken olvasom mindig meg irja a frankot szerintem messze ki magaslik az újság író társadalomban. de azt nem tudja az Épitőipar az Filmes szakma D. tudja én is a mi nap kaptam egy fel kérést Tripoliba Fizetnék a repülö jegyet szállást stb .JÓ csak azért Pest közelebb van inkább legyen kevesebb pénz de az biztos a jó szakemberek kint dolgoznak .Tiszteletel D. Elemér Eger utóirat sok kokler van pesten föleg aki ki adja magát iparosnak pest más világ . vidéken tudják mi a stájsz

bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Tökéletes látlelet. Az ügyeskedő, trehány magyarnak, ügyeskedő miniszterelnök dukál. A markát tartja mindegyik.Sír, hogy kevés a pénz. Nem is érdemelnek többet sokan.
Múlt hét pénteken kórházba került egy nagyon kedves barátunk. Mozdulni nem tudott az ágyban annyira le volt gyengülve, mert hetek óta nem volt étvágya, nem tudott enni. Kedden kiderült, hogy áttétes rákja van. Valamit szóvá tett a nővérnek, erre bájosan közölte a "fekete angyal", hogy utálja a kövéreket. Három nap múlva meghalt. Jobb így T.-nek mert évek óta szenvedett más bajtól. De azért elmehet a francba a "szegény alulfizetett" nővérke.
Még jó, hogy Orbán szerint rendbe tették az egészségügyet.

Névtelen írta...

Ismét telitalálat.
Én röviden fogalmazok: gagyi ország



Névtelen írta...

Fájt az orvosokra tett megjegyzés, nálam nem talált. Sose vártam hálapénzt, s úgy bánok a betegeimmel, mintha rokonaim lennének. Meg lehet kérdezni, szeretnek is, én is őket. Ha mégis ez az általános, nagyon szégyenlem magam a nevükben.
Amúgy meg a céljaim eléréséhez - mármint az anyagiak tekintetében - ha kellett földet túrtam, mert a hivatalos fizetés a villanyszerelő fizetésének a közelébe sem ért!
Nem mentem el gagyi országból - megérdemlem.....