POLITIKUSI TÉVESZMÉK

ATTÓL, HOGY VALAKI POLITIKUSNAK ÁLL, MÉG NEM BIZTOS, HOGY REÁLISAN TUDJA ÉRTÉKELNI AZ AKTUÁLIS POLITIKAI HELYZETET.
IGAZ, EZ A BLOGGERRE IS MEGÁLL, DE HA A BLOGGER ÍR HÜLYESÉGET, ATTÓL MÉG NEM HAL ÉHEN SENKI GYEREKE...


Két politikus vendégeskedett tegnap Kálmán Olgánál.

Egyikük Gyurcsány Ferenc volt, aki elmondta, hogy ideje lenne befejezni a politikai mellébeszélést, talán azzal kellene kezdeni az új típusú politizálást, hogy az Orbán megdöntésére törekvő erők őszintén beszélnének egymással meg a választókkal.
Mit mindjak – illúzióim nincsenek, hogy ettől majd Juhász-füvész vagy Puch László hirtelen megvilágosodik és a homlokára csap: Hát ez az!

Ez nem jutott eszembe eddig, hogy őszintén kell beszélnem, de most akkor haddszóljon!

És Juhász őszintén kifejti: Tudod, Feri, én úgy utállak téged, mint a szart, mert rád sem kell néznem, elég, ha a neved hallom és máris kétségbeejtő kisebbségi érzés fog el, és ezzel nem vagyok ám egyedül!
Szeretnék olyan lenni, mint te, - na jó, az orrod megtarthatnád magadnak – de egy istennek se megy, nincs olyan fellépésem, nincs olyan beszédkészségem, nincs olyan ismeretanyagom, nincs olyan istenadta lényeglátásom, mint neked.

De legfőképpen az a kisugárzás hiányzik, amelyik benned megvan, amellyel úgy vonzod az értelmes és politikailag tisztán látó embereket, mint kukorica a libát, nekem meg mindig trükköznöm kell, hogy odafigyeljenek rám, oszt száz kísérletemből kettő, ha bejön!

Beláthatod, legszívesebben az emléktábládat avatnám, a szövegére tudnék is javaslatokat tenni!

Vagy Puch barátságos mosollyal Gyurcsányhoz fordul: Most őszintén, Ferkó, hát mi a francért szeresselek én téged?

Hiszen amikor pártelnök voltál, mást se csináltál, mint borogattad a nagynehezen kialakított, kényelmes viszonyokat felfele, a tetejében azt képzelted, hogy a pártelnöknek bele kell látnia a párt pénzügyeibe, horribile dictu, még bele is akartál szólni!

Ennek utána mit vársz?

Örülök, hogy sikerült kipöccintenünk a pártelnöki székből – jelzem, nagy marha voltál, hogy akkor ezt hagytad, hát most azt várnád, hogy ölelgesselek?

Ölelgessen téged, aki akar, én nem bánnám azt se, ha Orbán tömlöcében a falba betonozott vaskarikához kötnének kútlánccal, a lábadon a bilincseddel nagy vasgolyót húznál, és a Szijjártóé lenne az etetésed feladata…

Ábránd ez, az őszinteség meg – lássuk be - luxus, hiszen éppen Gyurcsány példája is bizonyítja, hova vezet a parttalan őszinteség útja.

Magyarember meg nem is szereti az ilyesmit, mert neki a gyönyörű légvárak, a gyöngyvirágos, madárdalos szép jövő fogja meg a fantáziáját, és hát bizony túl sok esze sincsen.

Ő abban akar hinni, hogy majd a rezsicsökkentés árát nem neki kell kifizetnie, hogy mi annyira függetlenek vagyunk – mint ezt minap a Keresztény Nemzeti Antialkoholista Liga prominense, a nagy eszéről híres Pállfy hírolvasó kifejtette - hogy az Unióból való kilépésen kell gondolkodnunk.
És le a bankokkal, és Gyurcsánytakaroggy.

A másik politikus Kálmán Olgánál ma Bajnai Gordon volt, a Nemzet Csalódása.

Mikor a riporterasszony megkérdezte Gyurcsány részvételéről az Orbán-ellenes koalícióban, akkor vad pávatáncba kezdett, melyhez énekelt és rikkantgatott is, hogyaszongya hejráérünk, majdmeglátjuk csuhajla!

Hogy ez mitől függ, azt senki sem tudhatta meg, viszont Bajnai - akit egészen idáig komoly embernek is gondolhatott az emberek azon része, aki nem követi naprakészen a belpolitikát – felmondta a leckét a 2006-os puccskísérlet során tanúsított rendőri fellépésről.

Ezen aztán csak röhögni lehetett, vagy csodálkozni, mint Kálmán Olga is tette, merthogy most éppen azzal a párttal vált forró nyelvescsókokat, amely azt a kormányt adta hét évvel ezelőtt, melynek ő prominens tagja volt, és egy olyan párt ügyében kínlódik, amelyik akkor még nem is létezett.

Teszi ezt úgy, hogy sem neki, sem szövetségesének mégcsak egy bejegyzett pártjuk sincs, az egész társaság társelnökök alkalmi bográcspartija, akik közül mindegyik mást akar főzni a bográcsban.

De míg ez az ő dolguk, addig Orbán világgákergetése eminens nemzeti közügy.

Azt mondja Bajnai, hogy az összefogást lépésről-lépésre kell kialakítani, először a két legnagyobb pártnak kell kialakítani a közös programot, majd ennek ismeretében kell eldönteni, ki csatlakozhat az együttműködéshez, aztán majd a legvégén kell eldönteni, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt.

Alapvetően hibás az elképzelés és a menetrend is, lehetne konzultálni talán néhány olyan emberrel, akik tömegpszichológiával foglalatoskodnak – mikor befejezték a röhögést és levették a kezüket a hasukról, akkor elmondják, hogy minden további időhúzás csak megoszt.

A választók jelentős része már így is csak legyint, mert egyre kevésbé látja az összefogási szándékot Bajnai és Mesterházy tevékenységében, egyre inkább két ember rivalizálását és méginkább a torzsalkodást és időhúzást, a mutyizást látják.

Rengetegen már azt is megkérdőjelezik, hogy akarnak-e ezek a politikusok egyáltalán nyerni?

Nem találják valami lelkesítőnek a dolgot, nem érzik azt, hogy valamihez vagy valakihez csatlakozni kellene vagy lehetne, lassan teljes az apátia, a tehetetlenség érzete – éppen ez az a választói attitűd, melyre az egyébként még így is reszkető gatyájú, ezért mára már minden gátlását elvesztve rabló Orbánnak szüksége van.

A népet már és még nem lehet kivinni az utcára.

Ezt a politikusok valószínűleg valamiféle nemzeti közönynek tulajdonítják, mondván, a birka nép nem csinál semmit.

Elárulok egy nagy titkot: ők az oka ennek, mert olyan viselkedést tanúsítanak, mely ezt a reakciót váltja ki.

Ha az embereknek az a benyomása támad, hogy „ezekkel” – és az „ezek” ebben az esetben ők, Bajnai és Mesterházy legfőképpen – nem lehet nyerni, akkor „ezekért” nem érdemes a legminimálisabb kockázatot sem vállalni.

Hiszen mi van, ha meglátják őket, ha emiatt retorzió éri őket, mikor ott tartunk, hogy már egy egyszerű politikai vélemény-nyilvánításért, miszerint ezek se különbek, mint az elődjeik voltak, kirúgják a bolti pénztárost.

Nem a jegyzőt, nem a vezető hivatalnokot, hanem a kisembert, a bolti pénztárost – hát hogy ne félne az árufeltöltő, a lakatos meg a többi?

Mert élni kell, ő meg kiszolgáltatott - a gyereket iskolába kell járatni, fűteni és világítani is kell, és ha nem futja villanyszámlára, hát még a rezsicsökkentés ötszáz forintos áldását sem élvezheti az, akitől elvette a megélhetését a rezsicsökkentésen havonta tizenöt-húszezret nyerő helyi halljakend.

Meg aztán az is kiábrándító, hogy még ma is a puccskísérlet során tanúsított rendőri magatartással kapcsolatban szenvedhetnek Bajnai környezetében, ő meg eltűri, sőt beszáll maga is az ejnyebejnyézők táborába.

Tessék már tudomásul venni: a rendőrség tette a dolgát, a rendőri túlkapásokat kivizsgálták, a vétkeseket megbüntették, amit nem lehet elmondani azokról, akik rendkívül durva fellépésükkel, a tankkal, a kődobálással, a gyújtogatással, a Molotov koktélok hajigálásával szinte kikényszerítették a határozott és kemény rendőri fellépést.

Mi köze ennek ahhoz, hogy van egy saját, különbejáratú és egyelőre fékezett habzású diktátorunk, aki majd akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha sikerül az álma és ki tud minket ráncigatni az Unióból úgy, hogy az összeharácsolt lóvét ne kelljen visszaadnia.
Itt egyetlen program kell: a jogállam helyreáállítása, akár még annak árán is, hogy a ciklust lerövidítve két és fél - három évre, a régi - új szabályok alapján, a helyreállított Alkotmány alapján új választásokat ígérünk, pártpolitikai alapon.

Ennek során megméretheti magát külön-külön Bajnai és Juhász pártja éppúgy, mint a kétfarkú kutya párt vagy a szocialisták, kereszténydemokraták, a DK, és a Fidesz utódpártja, mert azért addigra el kellene jutni odáig, hogy Orbán – mellékbüntetésként - örökre el legyen tiltva a közügyektől

Ha valóban el akarjuk küldeni Orbánt és maffiózóit, akkor az összefogás kényszer, a többi meg csak parasztvakítás.

Velem, az életemmel, a családom életével pedig ne játsszon egyetlen szomorúszemű politikus sem.

És ha kérhetem, ne nézzen retardált, nyálcsorgató idiótának se Orbán, de ellenfelei közül se senki.

Irreális vágy lenne ez?

:O)))