2013. június 4., kedd

TRIANONI TURULTOJÁS

Hát, ezt bizony megszívtuk, ha a kárpát-medencei magyar szupremáciából indulunk ki.
Akkor is megszívtuk, ha az elszakított területek egyes részein egy tömbben élő magyarok számából indulunk ki.
Ha viszont a nemzetek önrendelkezési jogát tekintjük irányadónak, akkor csak a demarkációs hibákat – neadjisten egyes nemzetek mohóságából eredő igazságtalanságokat róhatjuk fel az első világháborút lezáró békeszerződés megalkotóinak.
Nem egyszerű ezeket a dolgokat megérteni, hiszen a mai magyar állam és a Magyar Királyság úgy viszonyul egymáshoz, mint Julcsa az ötödik gyermekéhez, mely kissé ütődötten született, semmit nem akar megérteni az őt körülvevő világból, állandóan hisztériázik és toporzékol, mindenkibe beleköt és a nevetségességig elégedett önmagával.
Álmaiban pedig állandóan Európa urának képzeli magát, aki szerinte a kalandozásaival hőstetteket hajtott végre, de az álmot elővigyázatosan azért nem álmodja végig, mert akkor szembetalálkozna talán az Augsburgból kiszúrt szemmel, levágott orral és fülekkel, levágott kezekkel hazafelé botorkáló gyászmagyarokkal, az ilyen álmok pedig nekünk nem kellenek.
Nekünk dicsőséges álmok kellenek, gyönyörűen sminkelt múlt, hős vezérek, trombitaszó, lobogók csattogása, kard ki kard, önáltatás, önsajnálat és a realitások messzehessegetése.
Vagy, ha az éppen nem jut, akkor meg kell merítkeztünk a bánat és bú feneketlen mély kútjában, balsorssal, mely régen tép, melyben nekünk semmi részünk nincs, ránk a sors az áldozat szerepét osztotta, gyászfátyollal, könnyel, árvalányhajas temetővel.
Na, ez utóbbihoz remek díszlet Trianon, melyen lehet bánatosan sajnálkozni, dühödten verni az asztalt, bosszút forralni, bús nótákat énekelni mint példáukl a nemzetiségi problémák iránti mély fogékonyságról tanúskodó dalt, hogy aszongya:
„De majd egyszer nagy ünnep lesz minálunk,
Mi Erdélyben olyan murit csinálunk, hogy
Minden escut, Tatarescut, Titulescut, Tolvajescut
Puliszkástól, mindenestől kivágunk!”
Majd bánatosan nézünk poharunkba, szittyósra isszuk magunkat, és értetlenkedünk, hogy a sok buta, primitív oláh miért is nem szeret minket.
Egy régi mániám, tankkal végigmenni Románián, ugye…
Meg, hogy elmondjuk északi szomszédainknak a versikét: Sztrapacska nem étel, tótocska nem ember, és mégsem szeret bennünket valamiért.
Miért?
Ki tudja?
Mindenesetre nem akarjuk elhinni, hogy nem minden szlovák tud magyarul, és a rendőr nem magyarságunk, hanem a városban abszolvált száznegyven miatt bírságol meg bennünket.
Volt harminc évünk, amikor hallgattunk Trianonról, és akkor viselkedtünk helyesen.
Ha valaki ránéz a Teleki Pál féle etnikai térképre, akkor csodálkozva tapasztalhatja, hogy a mai államhatárok és az etnikai határok nagyrészt egybeesnek, pedig ez a térkép nem mai darab, 1910-ben készítette a kommunistának nemigen mondható gróf, aki szerencsétlenségére beleártotta magát a politikába.
Ha egy ugyanilyen mai térképet megnézünk, még markánsabban mutatkozik meg a helyzet – ki lettünk népesedve hajdani területeinkről.
Mikor harcok dúltak Koszovóért és a magyar jobboldal buzgón drukkolt az albánoknak, akkor tulajdonképpen azt szemlélhette közelnézetből a szerbeket tanulmányozva, hogy mi történt velünk Erdélyben, de persze ezt nem vette észre a sok nagyeszű.
Pedig a szerb nemzet bölcsője hajdan valahol Koszovóban ringott, és nekik ugyanolyan szívükhöz nőtt terület ez, mint nekünk Erdély.
Talán a sok könnyhullatás meg tizenötmillió magyarozás helyett meg lehetne tanítani a mai fiataloknak, hogy a Magyar Királyság nem volt nemzetállam.
A Zrínyi család, a Frangepánok horvátok, de magyar főurak voltak, csakúgy, mint a bizonytalan származású Hunyadi János, akiről talán csak az biztos, hogy nem volt magyar nemzetiségű.
A Magyar Királyság területén sok nép élt, saját nyelvvel, kultúrával, hagyományokkal, akiket egyetlen dolog, az uralkodó személye kötött össze, ha akarták, ha nem.
Persze a XIX. században megerősödő nemzeti törekvések ezeket a népcsoportokat törvényszerűen elválasztották egymástól, elválasztották a magyarságtól is.
Nem kellett volna ettől még az országot szétszabdalni, de a magyar uralkodó osztály annyira sikeresen utáltatta meg magát és magával együtt a magyarságot is, hogy amikor először reális esély kínálkozott saját nemzetállamuk megalapítására, eszük ágában sem volt semmiféle államszövetségre lépni velünk, hanyatt-homlok menekültek az őket emberszámba sem igen vevő magyar állam kötelékéből az önállóság felé.
És hát innen a többi dolog már szinte törvényszerűen következett be, az új államoknak meg kellett határozniuk saját magukat, ezt valakikkel szemben szokták tenni és erre ugyan ki lett volna alkalmasabb, mint a magyarok?
Mi innentől kezdve nem vagyunk magyarok, mi oláhok, szerbek, horvátok, tótok vagyunk, és érünk mi is annyit, ha nem többet, mint volt elnyomóink, a magyarok.
A nemzeti törekvésekre aztán mi rendre rossz válaszokat adtunk és adunk mind a mai napig, többnyire kocsmai, hőbörgős stílusban..
Nem vagyunk túl népszerűek a szomszédságban semerre, de fejlődünk, lassan már egész Európa szomszédunkként viselkedik.
A nép persze – hacsak nem hergelik másik nép ellen – remekül elél más nemzetiségű szomszédjával, normális időkben együtt kvaterkáznak, keresztbe-kasul házasodnak, gyerekeket csinálnak, beszélgetnek, barátkoznak vagy ellenségeskednek, de nem etnikai alapon, hanem csak úgy, a hétköznapi ellenszenv vagy rokonszenv alapján.
Ha a politika békén hagyja őket.
Ha nem, akkor időnként meghülyülnek, olyankor dorongokkal ütik egymást, szelíd emberek szemét kiverik, és hülyeségeket óbégatnak.
Mikor lehetőségünk támadt csatlakozni Európához, az optimista idealisták azt képzelték, hogy itt a lehetőség átlépni Trianon problémáján, hiszen Európa egységes lesz területileg a régiók Európája, gazdaságilag egységes piac, melyet a kultúrák sokszínűsége fog csodálatossá tenni - de tévedtek.
Mindig jönnek idióták, akik azt képzelik, hogy vissza lehet és kell forgatni a történelem kerekét, és ezért a turulbanszületettek - akik egyébként svábok, kunok, bunyevácok, turmixok meg cigányok - mindent meg is tesznek.
Ebbe emberek százezrei szoktak belehalni.
Kár lenne értünk…



:O)))

16 megjegyzés:

Geza írta...

En valoszinu UFO (vagy legalabbis mega-kozmopolita) vagyok, mert kora gyerekkoromtol nem birtam megerteni ezt a nemzeti hovatartozas dolgot. Meg a nagyon idosek eseteben csak-csak, de hogy tud a nacionalizmus hatni a fiatalokra, mikor mindenkinek meg van a lehetosege a szabad mozgasra, vilaglatasra, es masok megismeresere (az oskori elcseszett es gusztustalan multon valo gugyoges helyett). Raadasul ez nem csak igen nevetseges onertekelesi deffektushoz, hanem komoly haborukhoz is vezethet. En iszonyodom ezektol a suket es ostoba emberektol.

morzsi írta...

Kedves Pupu!
Erről a témáról könyveket lehetne írni. (Írtak is.)A Nemzeti összetartozás Napja... hm. Erről az a viccecske jut eszembe, hogy: Mi egy német? Egy német az egy übermensch, két német egy dalárda, három német egy világháború. Majd, mi egy magyar? Egy magyar az két világnézet, két magyar, az két halálos ellenség, három magyar, - olyan nincs, mert azok közül az egyik cigány, vagy sváb, vagy zsidó.
Na most ebbe a zavaros fejű országban, az emberekkel megitatni ezt a édes mérget, amit úgy ismerünk, hogy nacionalizmus, - életveszélyes!
Rengeteg kérdést tudnék feltenni, de most csak egyet teszek: miért nem tudunk elegánsan veszíteni? Csak úgy fejet hajtani az erősebb, okosabb, kitartóbb előtt. Nem értem...

Névtelen írta...

Géza és Morzsi!

Tökéletesen leírtátok! (Y)

Lusti írta...

A sztrapacska az majdnem fájt... egész a szívemig hatolt... tót vagyok ugyanis... Én a káposztás-borsos-libatepertős változatát kevelem, de a juhtúrósból sem tudok annyit csinálni, hogy jusson legalább 1 adag másnapra is :)
De túl a tréfán - Verne Gyula is magyar... ugye... és May Károly is... és a többi... és tulajdonképpen az első ember, akit Isten teremtett, az is magyar volt, mert úgy hívták: Ádám... No azoknak a fiataloknak, akik ezt gondolják és terjesztik, azoknak nagyon nehéz trianonról értekezni... én magam nem is próbálom, csak annyit mondok: Szeretlek, Barbie :)
A Jóistenre bízom a meggyőzést, és ő teszi a dolgát... A minap (bár nem közvetlenül a témához tartozik, de azért mégis...) szóval a minap az egyik újfasiszta fiúcska egy zárójelentést hozott körülmetéléséről.... Ami szűk a kisfiúnak, az strangulál a pubertásnak így "életmentés" alapon a konzervatív kezelés jöhetett csak szóba. Elképzeltem hogy aki eddig úgy olvasta Hitlert, mint a Bibliát, wehrmacht keresztet viselt a nyakában ékszerként és akire büszke volt az anyja, hogy idézem: "Legalább olvas!" nos az a fiúcska majd előveszi a pisilőjét egy újfasiszta szeánsz mellékhelyiségében...
Isten tényleg nem ver bottal... beéri egy fütykössel...

Zsófi írta...

Csillagos ötös!
Tökéletesen így van!
Több mint 20 éve mondom: nekünk Trianon volt a szerencsénk! Ha akkor nem váltunk volna szinte homogén nemzetállammá, már rég szétlőttük volna egymást - amúgy jugoszláv, vagy ex-szovjet módra!
Lassan-lassan ennek ellenére realizálni fogjuk mégis a polgárháborús modellt a mélymagyarok és a normális állampolgárok közötti szakadékkal, gyűlölettel!
Hipp-hipp hurrá Fidesz és Jobbik!

Névtelen írta...

Sok féle népet telepítettek be királyaink a háborúk veszteségei után, nem lehet könnyen meg tudni kik az ősi magyarok, de a nagy Magyarország szétdarabolása akkor is Európa szemétsége volt. Ezt nem érdemeltük meg! A sok kívül rekedt MAGYAR szenvedi meg örökre! Hogy lehet ilyen véleményeket írni, aki magyarnak tartja magát!

Névtelen írta...

Névtelen 8:08 Te nem olvastad rendesen Pupu cikkét.Talán egy másik megközelítés segít.Bartus írta"Trianon a magyar jobboldal csődje és a magyar jobboldali nacionalizmus katasztrófája. Trianon a világ válasza a történelmi Magyarország hamis mítoszára, a “keresztény-nemzeti” nacionalizmus hazugságára, mindarra a sok bornírtságra, amely a megpuccsolt Alkotmány helyére került alaptörvényben van. Trianon fájdalmas azoknak, akik a határon túlra kerültek, és az elnyomó, kevély, gőgös magyar nemzetiségi politika miatti bosszú áldozatai lettek.

De az anyaország fájdalma soha nem volt őszinte. A magyarok még egymást sem sajnálták soha őszintén. Ez a nép igaz könnyet még nem hullajtott fennállása óta, legfeljebb a kocsmában, amikor önmagát sajnálta. A nacionalista hamis pátosz, az önsajnálat és az idegengyűlölet, a felsőbbrendűségi tudat siratta önmagát, de igaz könnyet egyetlen magyar emberért sem ejtett, ahogyan soha egyetlen magyar embert meg nem siratott azok közül sem, akik voltaképpen a trianoni hazugságok miatt vesztek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. A csaknem 500 ezer vidéki magyar zsidó is a trianoni hazugság áldozata, őket aztán főleg nem siratta meg senki, mert a hazug, beteg, nacionalista propaganda őket tartotta a felelősnek Trianonért." Elmélkedj.O.

Pongrácz Csaba írta...

Pupu, tökéletesen egyetértünk. Kitűnő a mai poszt.
Csak apró kiegészítésként:
Az elcsatolt területeken, ahol sehol nem volt magyar többség, népszavazásokat tartottak, és ahol nem szavaztak az elszakadásra, ott nem csatolták el az egyébként határos területet. Lásd, Sopron.
Trianon óta van az országnak önálló kül- és hadügyminisztériuma. (Sokra is mentünk vele, de ez már a mi hülyeségünk.)

Névtelen 8.08.
Bizony, megérdemeltük. Persze, nem az a normális kolozsvári, eszéki, aki békében élt más nemzetiségű szomszédaival, és szenved a hozzád hasonlók elfogultsága, vaksága miatt.

özv. Kussné írta...

Azt hiszem az ember legszemélyesebb, legnehezebb, legkétségesebb kimenetelű belső útját akkor járhatja - talán nem is alkalmas erre mindenki - amikor felismerni, feldolgozni kényszerül a mindennapi életében a következőket; a hazug ellenőrzi az igazmondót, az erkölcstelen bírálja az erkölcsöst, a gyilkos vizsgálja az áldozatot.
Valahogy ebből születhet meg életünk széphistóriája és később ebből lesz a történelem is.

Erről eszembe jut egy gyönyörű Márai Sándor idézet:
"Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanati jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka."
A nagy feszültség és az alkotás mindig az ÉRZÉKENY emberé, a létezés kalendáriuma - a történelemé.

özv. Kussné írta...

Jó a frissített Karády Katalin zenei összeállítás a videosávon!

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20130605_A_Nemzetpolitikai_Elhulyules_Napja#rss

özv. Kussné írta...

Én is hoztam egy Karády Katalin nótát! Duettet. Jó lesz egy kis hangulati változatosságnak!
http://www.youtube.com/watch?v=_kZ8EWkp-ps

Névtelen írta...

Sok szerencsétlen hülye internacionalista! Nem ismerik a történelmet, fogalmuk sincs az "őszirózsás forradalom" igazi természetéről, a hazaáruló Károlyi és Lindner tevékenységéről! Szín magyar területek kerültek olah, rác vagy cselak megszállás alá! 3,5 millió magyar került idegen uralom alá! Maguknak ez semmi, Trianont igazságos békének tekintik! Undorító, hányingert keltő bagázs!

PuPu írta...

Internacionalista névtelennek:
Talán meg kellett volna nyerni a két világháborút, vagy ki kellett volna maradni belőlük .
Talán tisztességesen kellett volna kezelni a nemzetiségi problémát, mondjuk 1848-ra visszamenőleg.
Talán a nagy löttyös magyarkodás helyett el kellett volna ismerni a nemzetek jogait, és akkor - talán - együttmaradhatott volna a hajdani ország valamiféle szövetségi formában, amit persze azóta az ilyen degenerált hülyék, mint te is lenni méltóztatol, már régen szétvertek volna.
Hiszen még ezt a maradék kis országot is minden nap szét akarjátok szakítani, de ha magatokra maradnátok vágyaitok szerint, akkor sem állátok le, addig tépnétek szaggatnátok egymást is, mígcsak el nem fogynátok és el nem fogyna az ország is.
Rosszabbak vagytok, mint a pestis, csoda, hogy még létezik Magyarország.
Emellett még olvasni sem tudsz, legalábbis a szövegértelmezéssek komoly bajaid lehetnek.
A tények ismeretével meg pláne, például az a Lindner, akire te gondolsz, az bizony Linder, a Lindner meg egy ausztrál rugby-játékos, te szerencsétlen.
Fogadd meg Lenin elvtárs tanácsát: tanulni, tanulni, tanulni...
Habár ti semmiből sem tanultok.
:O)))

hello írta...

21:25-ös Névtelen, mennyit kapsz azért, hogy ezt az undorítóan gyűlölködő dumát itt elővezesd?

Mert különben minek jönnél ide?

r írta...

Hello:

Tévedsz. Ez tényleg ilyen hülye!

Névtelen írta...

Történelemóra hülyéknek:
1. Tisza István volt az EGYETLEN politikus 1914-ben, aki tiltakozott a háború ellen! Ezért is gyilkolták meg a patkányforradalom első napján az elvtársaitok, h nehogy a magyarságért fel tudjon lépni.
2. A hazaáruló Károlyi "jogi" lépésekkel próbálta az ezeréves hazát megmenteni, miközben minden oldalról özönlöttek a felfegyverzett rác, oláh és cseh banditák az országba! (Az érvényben lévő békeszerződések ellenére.) Szétverte és demoralizálta a hadsereget, hadügyminisztere, Linder pedig Belgrádban élt nyugdíjasként Trianon után - vajon miért kapott a szerbektől nyugdíjat?
3. A magyar értelmiséget elüldözték apái, nagyapái földjéről, a magyar nemes földjét elvették, a magyar emlékműveket összerombolták. Az asszimilácó jelenleg is gőzerővel folyik valamennyi utódállamban.
4. És hogy minek járok ide? Azért, mert a remény hal meg utoljára, h a Ti szemeiteket is fel tudja valaki nyitni egyszer és nem Lenin elvtársat fogjátok 2013-ban idézgetni. Ő már a történelem szemétdombján pihen.