2016. június 5., vasárnap

KÓRHÁZ A VÁROS SZÉLÉN

Belátható, hogy ha valaki király szeretne lenni - nem mai, hanem középkori értelemben - akkor annak rengeteg a dolga és nehéz a sorsa.
Főként azért, mert ebben a helyzetben úgy illene viselkednie, mint egy csillagkeresztes dámának, de hiába az iparkodás.
A helyzet olyan, mint amikor egy ordas lotyó felvételre jelentkezik a Csillagkereszt-rendbe, és 
az ünnepélyes meghallgatáson időnként szellent egy kacskaringóst, menet közben lelopja az oltárról Gonzágai Eleonóra ominózus keresztjét, majd odafordul a prímáshoz: mit nézőő kisköcsög, leverjem a tökmagsipkádat?



De, hogy a mi király-iparitanulónk iparkodik megfelelni a követelményeknek, az kétségtelen, hiszen a Rend  egyik fő követelménye tagjaival szemben az irgalmasságon túl a betegek istápolása, mely leginkább kórházlátogatásokban érhető tetten.
Hát, I. (Enyveskezű) Viktor Mihály most nagyott lépett előre, hiszen meglátogatta egyszerre az összes fővárosi kórházat.
Vélhetőleg ezek kerültek  sorra a listán, melyen akkurátusan felsorolják azokat a vagyonelemeket, melyeket a regáliák közé kell sorolni, közvetlenül a szemétszállítás, a sóbányászat, a pénzverés mellé.
A budapesti kórházak látogatása egyébként is felettébb indokolt volt, hiszen már régóta figyelik a grazi intézmények méltánytalan előtérbe helyezését.


Kiemelni a korházakat az állami vagyonból nem lehet csak úgy, hebehurgya módon, a folyamat gondos tervezést igényel.
Első körben le kell rohasztani mindet, hogy aztán lehessen mutogatni fűnek-fának, hogy hova juttattak bennünket a komcsik.
Aztán el kell kezdeni egy többlépcsős terv végrehajtását, melynek első eleme a kórházi funkció megszüntetése, valami átmeneti funkció, majd aztán jöhet a felvásárlás és az ingatanmutyi.
És mindenképpen el kell kezdeni egy-két gigamega-építkezést, lehetőleg szűz területen.

Erre azért van szükség, mert igazán nagyot kaszálni csak nagy beruházáson lehet, a toldozgatásokon-foldozgatásokon kevesebb a pénz, kevesebből pedig értelemszerűen kevesebbet lehet lopni, márpedig a kisstílűség nem fideszes jellemvonás.
Nem szaladgálhatunk a hónunk alatt egy Nokiás-dobozzal, nem vagyunk mi szocialisták, nemdebár?
Ez pedig egy jól kommunikálható projekt, tipikusan olyan, mint amikor a liba a tepsiből köszönetet mond a gazdasszonynak az éles késért...



Ennél, amilyen most a helyzet nem kunszt jobbat előállítani, sőt, az a teljesítmény, hogy az összes beteg egyidejű elhalálozását elkerülve működésben lehessen tartani a rendszert.
Most éppen az a terv, hogy bezárják a János Kórházat és a Péterfy Sándor utcai kórházat,
viszont építenek zöldmezős beruházás keretében két  új centrumot, egyet Kelenföldön, egyet meg a Haller utcában.
A harmadik centrum a Honvéd-kórház lesz, aztán jöjjön, mainek jönnie kell.
Nekem most átmenetileg elég lenne zsebpénznek az az összeg, melyet azelmúlt huszonöt évben különféle egészségügyi intézmények név, funkció és fenntartó-változásai miatt bélyegzőkre és fejléces papírokra költöttek anélkül, hogy az ellátás fikarcnyit is javult volna.
Ami azt illeti, a János is, meg a Péterfy is meglehetősen lepukkant intézmény, könnyet ejteni épületeikért nemigen lehet, legfeljebb a múltjuk miatt lehet sajnálni ezeket az elavult intézményeket,
No, meg a bennük felhalmozott szellemi tőke miatt.

Úgy tűnik, hogy a nagy sietségben megint feledésbe merül, hogy egy kórház nem az épületet jelenti.
Az is kérdéses, hogy jól ven-e az, hogy a Péterfy főigazgatója a sajtóból értesül a hírről, ez is olyan tipikusan fideszes jelenség, hiszen ez úton tudatták a főigazgatóval, hogy ő tulajdonképpen egy senki, beosztottai az alsenkik és segédsenkik, ha úgy tetszik tárgyak, és éppen most van a lomtalanítás.



Az is vicces, ahogy az új dél-budai centrum helyének kiválasztására sor került, először a Déli-pályaudvar vágányainak helyét szemelte ki valamelyik fideszes ingatlan-szakértő, most Kelenföldet.

Egy nagy kórház helyének kiválasztásához nem elég, ha valaki miniszterelnök, hiszen itt tetemes mennyidségű közművet és energiát kell biztosítani, a közlekedés-szervezőknek is lenne ezzel dolga, a munkaerő-helyzetet sem árt felbecsülni, a betegutakat sem lenne lényegtelen körüljárni, a még életben levő kórházak sorsát sem ártana eldönteni, beleértve a kórházak személyzetét is...
És talán az sem biztos, hogy ennek a változásnak úgy kell létrejönni, hogy nincs egy országos egészségügyi koncepció, hanem a kiskirályságok érdekérvényesítő képessége alapján alakulnak a dolgok.

Mindenesetre a Jobbik már védelmezi a János-kórházat, és védeni fogja a Péterfyt is, miközben Budapesten a kórházak hetven-nyolcvan százalékos kihasználtsággal működnek.
Ha egy kórház elveszíti akut betegeit, akkor kikerül az egészségügyi ágazatból és átkerül a szociális ellátás körébe, innen pedig már csak egyszerű döntés kérdése az értékes területen üzemelő intézmény megszűntetése, vagy privatizálása.

A jövőben, ha ífgy haladnak a dolgok, akkor úgyis a magánkórházak látják el az úri középosztályt, természetesen a saját anyagi hozzájárulásukkal, míg a szegényeknek maradnak a közkórházak.
Az elit meg majdcsak megoldja saját problémáit.

Bölcs előrelátásra utal viszont, hogy újranyitják az OPNI-t, közismert nevén a Lipótmezőt.
Igaz csak egy részét - gondolom, azt viszont színvonalasan felújítják.

Mire a Vezér megérik rá, addigra legyen rendben, nem igaz?

:O)))


7 megjegyzés:

Kapat írta...

Szerintem már régen megérett, bandájával együtt. Akinek még mindig kétségei vannak efelől, azt is melléjük kellene zárni.
Nagyon dühös vagyok, hogy az emberek nagyrésze még mindig nem látja, mi folyik itt!
Pedig annyira egy sémára mennek a tolvajlások. Lerohasztani, csókosoknak elkótyavetyélni, az új beruházások költségének nagy részét lenyúlni. Mindezt természetesen a vezér által kiválasztott kedvezményezettek szűk körén belül.

Frank írta...

Egyszer valaki azt mondta - talán politológus - hogy akkor kezd majd bukni a fidesz, mikor nem tudnak többet osztani a csókosoknak. Tévedett. Csak a János kórház megszüntetésével sok milliárdos lehetőség lesz az éhes fidesznyikek kifizetésére. S vannak, lesznek még osztogatható javak, Orbánék ilyen irányú kreativitása (lopás) kifogyhatatlan.
Hunvald éveket töltött előzetesben olyasmiért, amit végül a szorgos ügyészi tevékenység ellenére sem tudtak rábizonyítani, nem volt visszaélés ingatlanok értékesítésénél. Rogán esetében dokumentumok állnak rendelkezésre, amelyek bizonyítják, hogy az ő tudtával lényegesen áron alul adtak el belvárosi értékes ingatlanokat, majd tetemes haszonnal értékesítették azokat az új tulajdonosok, ennek ellenére (vagy ezért?) bársonyszékben pöffeszkedik ez a hernyó.

promenad írta...

Kellett sírni az egészségügyért ?
Most megkaptátok,amiként a pedagógusok is a magukét.
No meg mindannyian !!

Repeti írta...

Egészségügy: járni jár, csak nem nagyon jut

promenad írta...

Repeti !
Persze,hogy nem jut,ha a pénz megy a felesleges stadionokra,a játék-kisvasutra,a búnbanda kistafirozására,az oligarchákra,és még sorolhatnám. De hát ugy látszik,van aki belenyugszik ebbe /lásd :Dunaujváros /

Erzsébet Kovács írta...

Kedves PuPu!Ahogy olvastam a cikket, majd megállt bennem az ütő.Hát még mindig nem látják az emberek, hogy mennyire nem javul a helyzet.És beugrott a múltheti borzalom képe, a sírásóverseny...
Még lehet, hogy szükség lesz a rutinra.Kíváncsi lennék egy két Kádár rendszert ócskázó véleményére, mert azért akkoriban jobb állapotban voltak a kórházak, mint manapság.Minden vonatkozásban.

Cereus írta...

Eltört bokám, műtét közbeni fertőződés után 16 hónapja, nem gyógyul. Már antibiotikumok
sem segítenek ! /Pécs-Honvéd kórház/

Kedves PuPu !
Bicegő, mindennapi fájdalmaimnál jobban érdekel, és a választ várok Orbántól.
Ha kérhetlek forszírozd kérdésemet.

Büdös, hazudozó, koke ördög, kérlek áruld el, csak nekem, ki is ez a kummogó Habony Árpád?!!!