Fotózáshoz öltözött... |
Idáig úgy zajlott a dolog, mint egy európai államban, de aztán kiderült, hogy Illés bácsi egy mártír, míg a hatóság emberei kegyetlen dögök, akik ezt a szegény embert meg akarják fosztani a munka örömétől, pedig rá soha, semmi panasz nem volt, de az is lehet, hogy aki panaszkodott volna, azt elvitte a cica, vagy eljött érte maga Szalmon Ella...
Illés bácsi maga sem egy matyóhímzés, de cukrászdájának állapotához képest maga Dávid, Michelangelo által megszoborva.
Mégis, ő a nép hőse, a magyarember elnyomás elleni küzdelmének jelképe, amint ott áll vedlett atlétatrikójában és koszos kötényében a pult mögött.
Illés bácsi szőrös karja népe fagylaltját kavarja...
Amiért a hatóság le van szarva - ez abban a környezetben fel sem igen tűnik - az, hogy Illés bácsi évtizedek óta cukrász, ami jelen esetben érv a hatóságok ellen, hiszen, sok éven át valószínűleg piackonform volt a cukrászda, és az eltelt évek ez esetben legitimálják a mai állapotokat, melyek fokozatosan, az utóbbi húsz évben alakulhattak ki
Nem mindegy persze, hogy ki mit tett hatvan lévvel ezelőtt, van aki akkor disznó volt, majd megrendesedett, és van aki akkor rendes volt, de mára kissé elkoszosodott.
Míg előbbinek nincs kegyelem, addig utóbbi bátran folytathatja járványügyi kísérleteit Gödöllő bátor népén...
Illés bácsi valószínűleg nem volt mindig ilyen, lehet, volt idő, amikor hófehér ingben és ropogósra keményített kötényben végezte a dolgát, de - sajnos - megöregedett, megszokta környezetét, és neki ez a természetes állapot, nem is igen érti, hogy mi a baj vele.
Nem lenne ez Magyarország, ha az emberek egy része nem kezdett volna azonnal érzelmi húrokat pengetni, Illés bácsizni meg sajnálkozni, jóllehet itt semmi ok nincs a sajnálatra.
A derék cukrász szempontjait ugyan meg lehet érteni, de tolerálni nemigen - mellesleg kíváncsi lennék, hogy lelkes támogatói milyen rendet tartanak saját környezetükben, nagy a gyanúm, hogy jelentős részük maga is egy disznóólban éldegél és onnan sajnálkozik.
Persze ez nem vonatkozik a neves televíziós műsorvezetőre, aki szintúgy kifejezte együttérzését és felajánlotta erkölcsi támogatását, ahelyett, hogy azt mondta volna: adok Gödöllő népének egy cuki kis ajándékot, egyúttal meghálálom Illés bácsinak is a gyermekkori fagyikat, beletolok kis lóvét egy XXI. századi cukrászda kialakításába, ennek fejében Illés bácsi mellé felveszek legalább egy kézilányt meg egy takarítónőt, hogy megszüntessük a hely specialitását, a ropogós fagyit, mely a gyártás során felhasznált kitinpáncélok okán világspecialitás.
Aztán Gémesi polgármester úr a frissen újranyitott cukrászdában kitüntethetné a helyi élelmiszerlánc-biztonsági hivatalának kötelességüket példásan teljesítő dolgozóit, esetleg még Illés bácsit is.
Mondjuk az "Arany fagylaltoskanál a kardokkal és a szalmonellával" megfelelő medál lenne a derék iparosnak.
Cukrászdája berendezését és munkaruházatát ünnepélyes keretek között el lehetne égetni, a nézők között a hiányérzet enyhítésére hashajtó tablettákat lehetne kiosztani.
Illés bácsi esete kiválóan modellezi a mai magyar közállapotokat.
Van egy szervezet, melyet azért hoztunk létre (ugyanis az állam mi vagyunk...) hogy megakadályozzuk azt, hogy egy fagyi elnyalása után a saját híg fosunkon csússzunk hazáig, de amikor ez a szervezet teszi a dolgát, akkor bánatos pofával és agresszív erőszakossággal próbáljuk ebben megakadályozni.
Már megint nem a tényeket nézzük, hanem az érzelmeink visznek el bennünket, mint minden más ügyben is.
Búsan bőgünk bele a nagy magyar éjszakába Trianon miatt, és eszünkben sincs megérdeklődni a hajdani nemzetiségek véleményét, hónapokon át szórakoztatjuk egymást mindenféle megerőszakolós történetekkel, az ember már azt gondolná sokszor, hogy a magyar nők csak erőszak útján keveredhetnek a szex közelébe, migránsozunk, hazaffyaskodunk, de a tényeket soha nem vizsgáljuk, hanem hirtelen-gyorsan ítélkezünk.
És ilyen esetekben nem számít sem a jog, sem a saját jól felfogott érdekünk sem, ilyenkor csak saját kis lelkünk rezdüléseire figyelünk, hiszen mi alapjában jónak gondoljuk magunkat, pedig leginkább csak bolondok vagyunk.
Jelen esetben is nyugodtan tekinthetjük szerencsének, hogy ezidáig még senkit sem mérgezett meg Illés bácsi, akinek tulajdonképpen a kor vette el szakmai éleslátását, de ez az esetleges halottak szempontjából mindegy is.
Egy biztos: ha én liba lennék, nem itt nyalogatnám a kukorica-fagylaltot.
És te?
:O)))
19 megjegyzés:
PuPu! Ezt az írást kár volt közzé tenned. Nem voltál itthon, nem tudod a hangulatot. Senki nem vitatja, hogy az eljárás nem volt jogos. Amin kiakadt a népség-katonaság az a névtelen feljelentés volt! Meg lehetett "volna" úgy is oldani a dolgot, hogy először szól az Öregnek, hogy nem jó ez így... Nem névtelenül zöld-számon tenni bejelentést. Lehet, hogy fél Gödöllő hozzájárt fagyizni, és (szerencsére) eddig még nem történt baj. Szerencsére! Ugyanakkor az emberek együtéreznek mindazokkal, akik valamilyen módon a "hatóság áldozatai" Neked magyarázzam? Hiszen akkora a feszültség, az idegesség éppen a számtaln átgázolás, oda nem figyelés, igazságtalaneljárás miatt. Minden olyan ügy miatt, ami az állampolgárt éri úgy mandinerből. Nem kell hát csodálkozni, megbotránkozni, és többet belemagyarázni a dologba, mint amenyi történt. Mondon ezt úgy hogy alapjában igazad van. Csak éppen...
Kedves Ildikó, a tény az tény.
És nem mindenki szeret szerepelni, van, akit a nyilvánosság zavar.
Az Öregnek egyébként hiába szólt volna akárki, eredménye úgysem lett volna, hiszen itt pénzt kellene beletenni a dologba, azt meg - a nyilatkozataiból kitűnően - nemigen szándékozott beletenni.
Az egységes elbírálás híve vagyok, és e tekintetben mindegy, hogy az Öregnek rimánkodtak-e előtte vagy nem, nincs joga veszélyeztetni az emberek egészségét, esetleg életét.
Éppen az együttérzéssel van a baj - az Öreg nem áldozat, hanem szabályszegő iparos.
A szabályoknak pedig egységesen kellene vonatkozniuk a nagyokra, a kicsikre, a gazdagokra a szegényekre, különben megette ezt az országot a fene...
Én is sajnálom, de ez nem érzelmi kérdés...
:O)))
Én viszont abszolutemente PuPunak adok igazat, hiszen akkor ezzel az erővel minden szolgáltató iparos beledumálhatná a nyomorúságát a szolgáltatásába, hogy éppen mi az indoka a mekk-elekségének. Gondolom, Ildikó sem vesz olyan autót, aminek azért van hátul a kormánya, mert egy 70 éves szerelő még ragaszkodik a munkájához, dehát ugye az a hajó már elment...:))
Kedves Ildikó, Bizony többen vitatták, és nem a feljelentés miatt írták alá közel 20 ezren a petíciót, hanem "mentsük meg Illés bácsi cukrászdáját." Vissza lehet olvasni a kommenteket, facebook hozzászólásokat, nagy reszük fel volt háborodva a könyörtelen eljárás miatt.
Igaza van Pupunak, ha szólnak neki, hogy ez igy nem jó, valószínűleg nem is érti.. A videóban azt mondja: egész nap takarított, ha igy néz ki takarítás után, milyen lehetett előtte.. Enberileg lehet sajnálni az idős cukrászt, de ki tudna jó étvággyal enni a süteményből, beülni gyerekkel fagyizni.. Sajnálat ide vagy oda, vendéglátóhelyet ilyen körülmények között üzemeltetni nem lehet, nemcsak Magyarországon, egyetlen kulturált országban sem.
Kedves Ildikó!
A hétvégi ebédhez kívánok az álláspontodnak kenyérbe-csótányt, sörben egeret, jó étvágyat!
Nézem a képet Illés bácsiról, meg láttam az üzlet mögötti kiszolgáló helységeket is, mit mondjak: egyik gyöngém a fagyi, azzal bármikor le lehet venni a lábamról, de Illés bácsinál azért ellent tudnék állni a kísértésnek....
Egy TV riport szerint Gödöllő polgármestere normális módon segítségét ígérte, mind Illés bácsinak mind a fagyit szeretőknek. Én bízom Gémesi úrban. Remélem időben megnyugtató megoldás születik a mostani indulatok helyett.
A fagyiról visszatérve a mi mentalitásunkra (amiről az írás szól), a lényeg, hogy nem vagyunk képesek gondolkodni. Az a mélyen meggyökeresedett félreértés, hogy aki szavakat fogalmaz a fejében az gondolkodik, noha csak érzelmeket önt mondatokba (mondatokba? Frászt! Szavakat üvöltve, ha már kimondania nem lehet)népünk legalapvetőbb vonása. Ez nem (csak) oktatásügyi kérdés, hanem az a biológiai tény, hogy érzelemhez nem kell semmi, jön mint az experimentum az ellás fagyi után, míg a gondolkodás nehéz agyi tevékenység. S a mi önfelmentő szellemi alapmechanizmusunk (a "Nyomják Krahácsot")1302 óta vezet a fenntartható kétharmadhoz. Menekülünk a gondolat elől, mint az ürdüngü a tömjénfüst elől...
Valahol az egyén önmagáért való felelősségére való neveléssel kezdene kezdeni. Az oviban például. Az urnára ragasztva már késő.
Persze ez a "tanítósdi" is hibás. Az életfeltételek által kikényszerített egyéni tevékenység, amelyben nem lehet a saját szart állandóan és folyamatosan másra (földesúr, Habsburg, tőkés, kommunista, zsidó, szomszéd, feleség, időjárás, Jóisten, földönkívüliek, Orbán) kenni, oldaná meg ezt a problémát.
Ezen okosság feneke ott hiányzik, hogy sem visszamenni az időben, sem modellálni 4 évben 400 év e tekintetben nemesítő kínlódását - lehetetlen.
Csak a könyv.
Éljen az internet, ami halálos döfés; a modern könyvégetés látens formája.
Először a Facebookon olvastam róla, hogy szegényért most megmozdult az ország, meg hogy gyűjtenek neki. Aztán megnéztem a videót retro bácsiról és csak azt nem értettem, hogyan lehetséges, hogy nem ment tönkre már réges régen és nem rohadtak rá a süteményei. Kik vásároltak nála és miért? Ingyen adta a fagyit? Őt nem lehet megmenteni, ha vesznek neki új műhelyt új habverőkkel. Kár, hogy a szolidaritás nem ott, nem akkor és nem úgy működik, ahol, amikor és ahogy kellene. Bolond népség vagyunk, na.
Hár a képek alapján nem igen fagyiznék az öregnél az biztos !!!!!!!!
Jó napot, Anteus!
Mely könyvekre gondolsz? Az egyféle "kultúrát" bemutató, soronként fizetett ponyvára? Vagy a manapság fölkapott fűzfapoétára, akit sem a két háború közt, sem a második után nem "fedezett föl" senki? Esetleg az iskolai tankönyvekre? A bibliotékákat se emlegesd - az állományt "korszerűsítették"!
No, ennyit - hirtelen fölindulásból.
Egyáltalán nem lepődnék meg, ha a felcsuti barom, a jövő heti pénteki rádióbeszédében megemlítené, hogy az "öreg cukrász Gödöllőn" Soros György "előre tolt ügynöke" aki ugyan a saját maga készítette fagyit árulja, - de Soros receptje szerint...
És nem fogja senki szembe köpni!
Az Illés bácsi félékre mondják, hogy a vén piszok, és joggal, az a baj, hogy nem fogta fel az öreg, hogy vissza kéne vonulni, és nem most, hanem kb. már 30 évvel ezelőtt.A'80- as években nem volt ilyen koszfészek, mint az öregnél..Ki az a birka aki Illés bácsi mellett tüntet?? Bár a békemenet óta nincs min meglepődni..Ahol egy paranoiás diktátor a miniszterelnök,minden fontos pozícióban seggnyaló barmok ülnek, Illés bácsi is simán lehet cukrász....
Igazad van Pupu ! De bár csak ez lenne a legnagyobb problémánk!
A nap vicce!
Ma van a "nemzeti összefogás napja.....".....:D)
Kedves Rédey,
írásod belevág a blog tárgyába: „hirtelen felindulásból…”
Azt, hogy mi a könyv, csak hosszas gyakorlás után lehet felismerni. Ha a család felmenőinek e tárgyban szerzett tudása kemény dresszúrája, vagy szerencsés ráébredés révén valaki ráhangolódik a hosszan kitartott „a” hangra, (vagy Hemingway szavaival élve: megszületik benne az atombiztos szarjelző), akkor fellép az intellektus szupersztrádájára.
De ez kemény, szisztematikus tanulási folyamat eredménye. Az emberi agy nem szeret gondolkodni. Csak kényszer hatására működik így. A hegyoldalon felkapaszkodva tárul csak fel a panoráma. Nincs királyi út. Sem Antiochiában, sem a mi 93 000 km2 -ünkön.
Könyvtárak? A könyvégetés másik látens formájáról rémtörténeteket tudnék mesélni… Julius Caesar Alexandria könyvtárának felégetésével éppúgy megtette pusztító lépését, mint ez a fasz az ilyenekkel.
Thomas Mann pedig valami ilyet mondott: 'minél inkább sütögetik a könyveimet, azok annál kelendőbbek'. De könnyű volt neki világháló nélkül.
genyó
Megjegyzés küldése