KÍSÉRLETI KOMMENTEK

Naponta - estefelé - kiválasztok egy belpolitikai és egy külpolitikai hírt, és néhány sorban kommentálom, - a normál posztokon túl, kérlek fogadjátok türelemmel...

0319 számú komment

A Magyar Orvosi Kamara azt kéri, hogy az ellátási problémákból ne politikai tőkét akarjanak kovácsolni.

Az orvosi kamara ezt a politikusoktól kéri.
Ennyi erővel azt is kérhetné, hogy kussoljanak, merthogy ugye a politika a közéletet jelenti, a politikus pedig a  közélettel hivatásszerűen foglalkozó embert.
Mi lenne a mai közélet legfontosabb problémája, ha nem a járvány elleni küzdelem?
Erről kell beszélni, ezt kell figyelni és vizsgálni, és ha valami eltér a szabályostól vagy a kívánatostól azt jelezni kell a közéletnek, merthogy - minden ellenkező vélekedés dacára - a politika nem a politikusok belső ügye, hanem a mi életünk.
Mint ahogy az állam is mi vagyunk, és nem azt bíztuk a politikusokra, végképp nem adtuk nekik tulajdonba, hanem csak a működtetésével bíztuk meg őket, törvényhozói és  végrehajtói minőségükben is.
Ha az állam aktuális irányítói jól dolgoznak, akkor abból számukra képződik politikai tőke, ha rosszul, akkor az ellenzéküknek.
Ezt ideig-óráig lehet manipulálgatni a tömegpropaganda, a politikai marketing eszközeivel, de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata, amikor a valóság legyőzi a népbutítást.
Ez a folyamat indult el mostanában.
A Magyar Orvosi Kamara meg ahelyett, hogy kenetes ostobaságokkal eteti a választókat, foglalkozzon inkább a szakmai kérdésekkel, például az oltási tevékenység szervezésének anomáliaival, a tevékenyég átláthatóságával, a hiteles tájékoztatással, a terjedő hírekkel, melyek szerint ötvenezerért ki lehet kerülni a sorokat - és így tovább.
Meg azzal, hogy a jelenlegi nem éppen parádés helyzet azért alakulhatott ki, mert nincs egy tekintélyes szakmai intézmény - ez akár egy orvosi kamara is lehetne - melyre az állampolgár bátran hagyatkozhatna.
Nyunyóka és a csontvázlegózó miniszter helyett.

Nem indul túl fényes kilátásokkal az első amerikai–kínai csúcstalálkozó, amit Joe Biden beiktatása óta tartanak

A népi bölcsesség azt mondja: jobb soha nem jön.
Mikor Amerika világgá küldte szellemi kihívásokkal küzdő elnökét ez jutott volna eszünkbe utoljára, erre itt van nekünk Trump helyett egy Biden, aki azonnal nekiment Oroszországnak és Kínának.
Putyint gyilkosnak nevezte, - ki tudja mire gondolt, miközben két lábbal tiporta a diplomáciai érintkezések szabályait, és közben talán igazolta is a demencia vádját, melyet ellenfelei fogalmaznak meg előszeretettel vele kapcsolatban.
Meg kellene ismerkednie a halottak számával, melyet az Egyesült Államok birodalmi politikája produkált a Irakban, Szíriában, Líbiában - szerte a világban.
Olyan benyomást kelt, mint aki elakadt valahol a múlt század közepén, pedig a világ menet közben óriásit változott, ez a világ már nem a szok kici kínairól meg a bunkó Ivánról szól, aki mellesleg még bunkó mivoltában is megnyerte a világháborút.
A világ ma arról az Oroszországról szól, melynek rakétáit nemigen képes ma az USA lelőni, és arról a Kínáról, mely állandó űrbázist tervez építeni a Holdon.

És akinél Amerika el van adósodva, mint Jóska a kocsmárosnál a faluszéli kocsmában.
Amerika nosztalgiázni szeretne, azt a helyzetet kívánná visszahozni, melyben a Szovjetunió felbomlásával oly vígan lubickolt, mint a Világ Ura.
Nagy tévedés ez, csak az a baj, hogy ez a tévedés ránk is hatással lesz, hacsak az USA észbe nem kap, még idejében.
Jobb lenne egy kiegyensúlyozottabb világban élni, ahol a politikai szereplők egymással szemben gazdasági-katonai ellensúlyt képeznének a valós konfrontáció esélye nélkül.
Hát - drukkoljunk egy ilyen kimenetelnek, és egyelőre tekintsük az USA izmozását a Biden-adminisztráció gyermekbetegségének...