2021. március 15., hétfő

ÓVAKODJ MÁRCIUS IDUSÁTÓL


Korunk embere, nemigen tudja, hogy mifene is március idusa, ez az Idus még mondana valamit (szőke, dúskeblű...), de hogy miért lenne éppen márciusé?
Ki tudja, nem rémlik egyetlen sorozat sem, melyből ez a kapcsolat eredeztethető lenne.
Így aztán leginkább az 1848-as forradalom emlékét ápoljuk március 15.-én, az mégis kézzelfoghatóbb valami és parádésan megfelel arra a célra, hogy nemzetünk történelmét dicsőségessé maszkírozzuk, kielégítve azon polgártársaink igényeit, akik egyéb kiválóságok híján magyarságukban vélik felfedezni azt az emberi többletet, mely tartást adhat nekik ebben a zűrzavaros világban.
Természetesen ezen a napon szó sem esik azokról a politikai folyamatokról, melyek elvezettek a Habsburgok és a magyarság egy részének szembenállásához, arról sem esik szó, hogy a Habsburgok Magyarország törvényes uralkodói voltak.
És arról sem esik szó, hogy ezekben a napokban léptünk rá arra az útra, mely aztán Trianon csúfos pofáraeséséhez vezetett.
Arról sem esik szó, hogy a márciusi ifjak meglehetősen perifériális szerepet játszottak a történetben, randalírozásuk idején már útban volt Bécsbe az Országgyűlés felirata a királyhoz, hogy klasszikus szófordulattal éljek, a mi márciusi ifjaink döglött lovat vertek.
De példaadásuk kétségtelen, hiszen a módszer száznegyven évvel később is alkalmazhatónak bizonyult, amikor egy szőrösképű nyizige krakéler bátran követelte a szovjet Déli Hadseregcsoport kivonását, mely művelet egyébként már javában folyt.
A többi meg a szokásos magyar politikai tehetség és tisztánlátás története, Kossuth a trónfosztással írta fel magát évszázada legtehetségtelenebb politikusainak listájára.
Hősies tettét aztán haláláig magyarázgatta, miután szakállát leborotválva, asszonyságnak öltözve, farokfelcsapva elpucolt, hóna alatt a koronával és az államkincstárral, hátrahagyva a döntés ódiumát és a felelősséget - továbbá értelmes népünk megvetését - Görgeire.
Kései forradalmár utódja Nagy Imre a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentésével koronázta meg kanyargós pályafutását, aláírva ezzel saját halálos ítéletét.
Nincs nekünk szerencsénk a forradalmárainkkal, és a pechszéria a mai napig tart.


A szőrösképű kis krakélerből először megkérdőjelezhetetlen tekintélyt, majd szőrtelenített, derékban túldimenzionált fazonjában európai léptékű bajkeverőt faragtunk, ezzel párhuzamosan személyében Európa legnagyobb tolvaját segítettük világra, hogy lettek volna pici cápák a magzatvizében.
A nemzeti egység soha meg nem valósuló álma fényévnyi távolságban tűnt el a messzeségben, már a régi és sokak által igaznak vélt mondás - "magyar a magyart nem báncsa!" - is a múltba veszett. Ebből a hajdan békés, Európában tisztelt, viszonyítási csoportunkban irigyelt szép kis országból bátran állíthatjuk, afrikai színvonalú korrupt, lepukkant ország lett.
Azért afrikai a színvonal, mert a helyi elit ott is ellopja a nemzetek által adományként küldött pénzt, a segélyszállítmányokat, nem törődve sem az éhezőkkel sem a halottakkal.
Nálunk is képes az uralmon levő elit üzletelgetni vakcinával,  lélegeztetőgépekkel, gyógyszerekkel - tulajdonképpen az életünkkel, a csüngőhasú Vezér meg a repülőtérre szaladgál promóciós célzattal, kis hírverést és nagy kedvet csinálni a dupla áron beszerzett kínai vakcina felvételéhez.
Ezenközben persze tombol a nyomor, csak ezt a budai lankák mindenhez alkalmazkodó kispolgárai nemigen érzik, hiszen ők minden rendszer támaszai, a mindenkori bürokrácia hivatásos fejbólintói.
Ők nemigen találkoznak olyanokkal, akik közmunkából, vagy annak híján alkalmi munkákból vergődnek, és nem ők fagynak halálra a fűtetlen lakásban,  ellenben ők írják a magas erkölcsiségről tanúbizonyságot tevő kommentjeiket két édicica és cukimuki kutya között a közösségi médiában.
Talán egyszer majd eljutunk oda is, hogy a nemzeti egység világszép gondolatát kiterjesztjük  a nyomorgókra is, és azt a forradalmat próbáljuk meg ünnepelni, mely emberséget ad az embernek, biztos, kiszámítható jövőt és a javak méltányos elosztását helyezi előtérbe a húszmilliós karórák birtoklóival szemben.
Üsse kavics, ha jut miből, akkor azt sem bánom, ha azok mellett, de ameddig egy gyerek is éhezik ebben az országban, addig azokat a feldíszített kezeket, melyek a hatalomhoz kötődnek és lopnak, le kell vágni.
Ezt nem én mondom, hanem a Hegyvidék kalandos származású és nyílegyenesnek nem mondható politikai pályát befutó polgármestere mondta azok nevében, akiknek aztán eszük ágában sem volt az öncsonkítás.
Még azt is el tudom képzelni, hogy őszintén gondolta.


Március idusa a hónapot kettéosztó dátum, március esetében március 15. napja.
Julius Caesart ettől a naptól óvta a jóslat, ettől a naptól rettegett felesége, és nem ok nélkül, - jöttek a merénylők és a szépreményű politikust tésztaszűrővé lyukasztották, mert elveikkel nem fért össze, hogy egyszemélyi uralomra tört.
A merénylők egyébként az uralmon levők közül kerültek ki, akik abban különböztek mai utódaiktól, hogy voltak elveik, míg a mai legbátrabbak olyanok, mint Orbán lova - nem vakok, csak vakmerők, mikor fejjel mennek a szavazógombjaiknak.
Hogy ezek az emberek milyen emberi minőséget képviselnek, az nem is kérdés.
Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy Németh Szilárd tőrt ragadna elvei védelmében, és Lázár Jánostól is inkább csak a fácánoknak van félnivalójuk...
Ha a zsarnokság felszámolásának napját ünnepelhetnénk március idusán, érdekes meglepetés lenne, ugyanis a történelem folyamán mi még soha nem segítettünk saját magunkon, ellenben többször fontuk saját kezűleg a kötelet, mely a nyakunkra került.
Üdítő kivétel lenne, ha most nem ez történne, de optimizmusom azért erősen korlátozott.
De ne zárjunk ki semmiféle eshetőséget, ünnepeljük hát március idusát töretlen hittel, és gondoljunk együttérzéssel azokra a márciusi ifjakra, akik abban az illúzióban adták életüket a szabadságért, hogy ezzel előreviszik a nemzet ügyét.


Éljen hát március 15.-e szép emléke, végtére kell nekünk is egy nap, amikor büszkék lehetünk önmagunkra!

:O)))

4 megjegyzés:

Júlia Lohner írta...

Fájdalmasan őszinte, az igazságot tükröző írás, ahogy megszoktuk.

góbé írta...


A poszt egy fájóan igaz, ugyanakkor kiemelkedő remekmü, kár hogy kevesen olvassuk, olvassák. Meg kellene találni a módját a dolgozat közkinccsé-tevésének.

Egyetlen aggály: "... a Habsburgok Magyarország törvényes uralkodói voltak..."
Ez nekem több mint kérdőjeles. Nálam a törvényességbe nem fér bele a Szent-Korona ellopása, alku tárgyává tétele, - Mátyás vs. Frigyes - ahogy a Habsburg-Jagelló dinasztiák összebútorozása a magyar koronára, semmibe véve a Magyar Királyság erre vonatkozó törvényeit - Szapolyai vs. Ferdinánd - ....

magyarmagyar írta...

Kedves Góbé!

"... a Habsburgok Magyarország törvényes uralkodói voltak..."

Hát bizony a politika már csak ilyen. Vikkancs is törvényes uralkodó (???) még ha olyan is amilyen.

Belák Andrea írta...

Kedves Pupu, látom Te is öregszel. Igen, látjuk, hogy egykori forradalmárok, ha megélték(Szerencséjére Petőfit nem tudod elvhűtlenséggel vádolni, hamar meghalt), átgondolva egykori szerepüket, a továbbiakban megváltoztak. Ez tényleg szomorú, de nem jelenti - nem jelentheti azt, hogy az eredeti hitük alapján most is higgyünkk.
Higgyük, hogy egyszer majd mégiscsak jobb lesz...
(Vagy csak a föld alatt???)