KORLÁTOZOTT BESZÉDKÉSZSÉG...

Távozik az MSZP sajtófőnöke.



Rónai Juditot 8 év után Déri Balázs váltja fel.
Megköszönve elődje munkáját kívánjunk az új sajtófőnöknek sok sikert, legyen részese az MSZP-kommunikáció megújításának.
Reménykedjünk benne, hogy apai örökségéből futja majd egy oldottabb és a fiatalokhoz is közelálló kommunikációs stílus meghonosítására.
Merthogy van mit megújítani, ez kétségtelen.

Ha az MSZP katasztrofális vereségének okai között sorrendet kellene állítani, akkor kétségtelen, hogy a párt PR tevékenysége – leánykori nevén agitációs és propagandamunkája - dobogós helyezést érne el, mindjárt valahol a párt szervezeti gyengeségei és eleve vereségre ítélt működési modellje után.

Kezdjük talán a tárgyi feltételekkel.

Nem tudom másnak nevezni, mint szegénységi bizonyítványnak, hogy egy párt nyolcévi kormányzás után itt áll csupasz seggel sajtó-portfolióval.

Valóban egy kézen meg lehet számolni azokat a médiumokat, melyek MSZP-közelinek vagy akár csak baloldalinak mondhatók.

A nyomtatott sajtóban egy napilapunk van, a Népszava, egy – nem MSZP közeli, de legalább baloldali - hetilapunk, a 168 óra, aztán hosszú méla csend.

A Népszabadság már évek óta bejátszotta magát a „mértékadó napilap” hálás szerepébe, és igaz, hogy nem diszkriminálja a szocialista pártot, de azt sem lehet elmondani, hogy összetörné magát a baloldal támogatásában, - ez persze az ő szemszögükből teljesen rendben van, - végül is a piacról élnek…

Rádióból egy akad, - a Klubrádió, televízió-csatorna szintúgy egy, az ATV.

Ezek is csak addig, ameddig tulajdonosaik úgy gondolják.

Internetes portál egyetlen akad - a kapcsolat.hu, de ez meg ezer sebből vérzik, még csak nem is a szerkesztők hibájából.

Maguk az MSZP politikusai sem kezelik jelentőségének megfelelően, kevesen és keveset publikálnak itt, ezért hát kevés érdeklődőt vonz az egyébként leginkább Horn Gyula nyugdíjas fórumaira hajzó portál.

Ez is vérfagyasztó, - a számítógépes analfabéta meg a szélsőjobb ostobái jobban használják az internetet, mint a magukat rohadtul értelmiséginek tartó liberálisok meg a haladáspárti szocialisták…

Ha a személyi feltételeket nézzük, akkor valamivel jobb lenne a helyzet, ha azoknak, akik képesek lennének színvonalasan képviselni a baloldali értékeket képesek lennénk médiafelületet adni, - de hát nem vagyunk képesek, ugye.

A baloldali véleményformáló értelmiségről Gyurcsány már elmondta a frankót, - nem taglalnám…

Velünk szemben meg ott áll a jobboldal - szinte teljesen ellenzékben kiépített - médiabirodalma, rádiókkal – köztük kereskedelmi adóval, mely a legalkalmasabb a rejtett politikai üzenetek célbajuttatására, televízió-csatornákkal, egy a szélsőségeseknek és egy a még szélsőségesebbeknek, meg ugyanebben a felosztásban napilapokkal és bulvárlapokkal.

És erre jön majd még a Fidesz remekbeszabott médiatörvénye, hogy ha maradt volna még kedve valakinek harcolni torz eszméik ellen, annak is elvegye a kedvét a fickándozástól.

Azt mondja a Fidesz, hogy a szocik holdudvara talicskával tolta ki a pénzt az államkasszából.

Hülyeség, - ha így lett volna, akkor hol vannak azok a „közeliek” akik a talicskák szarvait fogták, és ha a talicska pénzzel volt tele, akkor hogyan nem jutott vagy jut annyi, hogy egy kicsit megkönnyítsék annak a pártnak a feltápászkodását, amelyikhez dörgölőzve megszedték magukat?

Nem vagyok valami nagy híve a vereségek utáni bűnbak-keresésnek, hiszen a kommunikációért egy modern pártban nem csak a terület kijelölt vezetője viseli a felelősséget, hanem a pártelnöktől kezdve az elnökség tagjain és a választmányon keresztül a párt pénztárnokáig mindenki, - ha nem is egyenlő mértékben.

Mégsem lenne ártalmas így utólag ezt a kérdéskört kicsit végig- elemezgetni és megállapítani azt, hogy hol csúszott félre a kommunikáció, kiket terhel ezért személyes felelősség.

Meggyőződésem, hogy nem az elvi kérdéseken, mégcsak nem is a konkrét intézkedéseken buktuk el a választást, ennek elsőszámú felelőse a minősíthetetlen propagandamunka volt.

Az sem teljesen igaz, hogy csak jó politikát lehet jól kommunikálni, de mi még arra is képesek voltunk, hogy hagytuk, hogy a legnagyszerűbb eredmények mellett is úgy menjen el az ország.

Mintha mindennapos dolog lenne Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának másfél ciklus alatti kiépítése, holott ez a fejlesztés teszi majd lehetővé, hogy Orbán Viktor a jobb mellét féltéglával verje véresre egy-két év múltán.

És az államháztartás rendbetétele sem hétköznapi teljesítmény, melyet három év alatt hajtott végre az ország, - mellesleg ez teszi lehetővé, hogy Viktor a bal mellét is véresre verhesse majd egy másik féltéglával, ha beérik az intézkedések gyümölcse.

És ne is ábrándozzunk azon, hogy majd elmondja, hogy a gazdasági fellendülést ezek az intézkedések alapozták meg, - az ő dicsőségét fogja harsonázni a jobboldali média.

Az is röhej, hogy egy olyan kormány, amelyik megszüntette a sorkatonaságot, képtelen legyen fiatalokat maga mellé állítani, és olyan baromságokkal lehessen egyetemistákat hasbaakasztani, mint a tandíjmentesség szép, ámde velejéig hazug jelszava.

Semmit nem tudtunk előre megértetni a magyaremberekkel, semmit nem tudtunk megfelelően tálalni, semmit nem tudtunk megfelelően indokolni, képtelenek voltunk a változásokban érintetteket magunk mellé állítani.

Ámulva nézem, hogy a Fidesz egészségügyi elképzeléseiben visszaköszönnek a liberális tervek egyes elemei és senki nem tüntet a Parlament előtt, és nem tör ki lázadás a nyilvánvalóan és ordítóan agresszív egyeduralmi törekvések megtapasztaltán sem, - a Fidesz el tudja adni még a sza… a szar… a szarkát is, csak szépen nemzetiszínűre festi.

Rossz volt a kommunikációs technikánk is, - felnőttnek néztünk egy társadalmat, amelyik a demokrácia bölcsődéjébe jár éppen, és egy egyetemi tanár színvonalán magyarázgattuk Mariska néninek a frankót, holott ő jobban vevő a tömör üzenetekre.

Gyurcsány az oka!  Gyurcsány takaroggy! – ezt ő is érti, - a GDP arányos deficitről meg a monetáris politikáról hallani sem szeret, beletörik még a füle is…

Aztán, - ha már kommunikáció meg propagandamunka, - nem lehet nem megemlíteni a szét és kibeszélést, mellyel mérhetetlen károkat okoztak magukat profinak tartó politikusaink, kezdve Őszödtől (apropó – miért nem tudhatjuk meg végre, hogy ki vitte ki a beszédet?) és befejezve a miniszterelnök-jelölés szánalmas cirkuszáig.

Azt mondta Kósáné Kovács Magda, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, - ez a kormányzásra is alkalmazható: nem elég eredményeket elérni, azokat el is kell tudni adni.

A propagandamunka célja az, hogy magunk mellé állítsuk a választókat, és ha még valaha párt szeretnénk lenni – mondjuk egy baloldali választási néppárt, akkor mihamarább meg kell tanulnunk ennek technikáját.

Ehhez pedig profik kellenek.

Profi PR szakemberek és profi politikusok.

Meglátjuk képes lesz e a szocialista párt alkalmazni és kitermelni őket…

:O)))