2010. december 21., kedd

SÁMÁNVESZÉLY...

Aktuálisan 47.5 milliárd forint a kórházak fizetési határidőn túli adóssága.


A dolgok természetéből adódólag nem ez a teljes adósságállomány, hiszen ehhez hozzájönnek a még le nem járt követelések is, ennek mértéke pedig nagyban függ a szállítókkal kötött alkuk eredményességétől.
Az adatra büszke egészségügyi kormányzat véleménye szerint ezt az eredményt az intézmények csak a belső adósság növekedésének terhére tudták elérni, több intézmény esetében ugyanis jelentős mértékben emelkedtek a várólisták.
Ez a szokásos nóta, az egészségügyi intézmények eladósodnak, az állam egy darabig szörnyülködik, a kórházigazgatók egy része távozni kényszerül, majd rövid hezitálás után beletelepszik egy másik kriugott kórházigazgató székébe, és a verkli megy tovább.
Ma egy ilyen hír még unalmasabb, mint ezelőtt tíz, húsz vagy harminc éve volt, azóta nem változott semmi ezen a területen.
Kádár elégedetten dől hátra a mennyei karosszékben / a pokol hetvenhetedik bugyrában – válasszon ki-ki ízlése szerint.
Rendszerének számos eleme csak röhög a kapitalizmuson, de ezek között is a leghangosabban az egészségügy – a hasát csapkodja, mikor elnézegeti a bávatag utókor gyermeteg próbálkozásait megreformálására.
Így megy ez már évtizedek óta, - a kórházak eladósodnak, állam konszolidál, mindenki mindent megígér, majd a kórházak lassan eladósodnak, stb. stb.
A folyamatban van egy pont - ez az, mikor az állam a zsebébe nyúl – ilyenkor az aktuális egészségügyi kormányzat bölcs és elégedett pofát vág, mintha a saját fizetéséből összekuporgatott milliárdokkal jótékonykodna, holott a mi pénzünkre villog.
Aki ki akar lépni ebből a mókuskerékből, abból hamarosan szörnyeteget (Molnár Lajos) vagy bohócot (Horváth Ágnes) csinálnak, ebbe a folyamatba beszáll mindenki, aki arra jár, nanehogymár felforgassa valaki a jó kis pagonyt, ahol a paraszolvencia fészkel.
Reformokat végrehajtani a politikai ciklus első két évében lehet, ebből az első már elment, - ez arra volt elég, hogy kiderüljön: a Fidesznek fogalma sincs, mit kezdjen azzal a katyvasszal, amit magyar egészségügynek hívunk, mindenesetre addig is, míg ezt kitalálja, mindent központosítani fog, de legfőképpen a beszerzéseket és a kórházak által igénybe vehető szolgáltatásokat, hogy aztán ezeket baráti cégek beszállítói szerződéseivel tegyék majd hazafiassá.
Közben az önkormányzatok, melyek a kórházak többségét üzemeltetik, szép sorban csődbe mennek, de sebaj, az OEP még büszkén áll feladatai magaslatán, így aztán lehet tovább ülni a problémán, mint liba a jégen, várva a tavasz csodáját.
Hiszen akkorra lesz pénz, lesz dínom-dánom, a magánnyugdíjpénztárak halotti torának hozadékából jut majd erre is, aztán indulhat újra a mókuskerék.
Másrészt meg addigra a közvélemény arról értesül és olyan tálalásban, amire a Vezér engedélyt ad, márpedig hogy itt az egészségügy is hihetetlen fejlődésen megy keresztül, arra ciánkálit lehet venni.
Gyurcsány azt mondta, hogy attól kezdve, hogy miniszterelnök lett egészen a választásokig majd beledöglött abba, hogy úgy kellett tennie, mint aki kormányoz és nem tehetett a közelgő választások miatt semmit – értette ezen, hogy nem vághatott bele a szükséges strukturális átalakításokba.
Orbánt ilyesmi nem fenyegeti, ő még egy atomtámadásba se döglene bele (ne keressünk analógiát, az egy kedves kis bogár…), – ő a szükséges átalakításokat nem ezeken a területen találta meg, hanem az államigazgatás területén.
Itt sem az lett a cél, hogy olcsóbb és átláthatóbb államot teremtsünk kevesebb bürokráciával, hanem a középkor újraálmodása folyik.
A várólisták hosszabbak lettek, a betegutak szabályozatlanok, a meglévő szabályok is kijátszhatók - a beteg meg gondoskodhat a saját életéről, ha tud, felhasználva pénzt, kapcsolati tőkét, erőszakosságot, megalázkodást, hogy hozzájusson a számára életmentő ellátáshoz.
Közben a kapacitásokat lekötik a képzelt vagy állapotuk által nehezen indokolható vizsgálatokat kibulizó álbetegek, az orvosok drága laborvizsgálatokat rendelnek aztán a leletre nem kíváncsi senki. Ezenközben a szakrendelések orvosai majd beledöglenek a betegáradat kiszolgálásába, olyan diagnózisokkal. melyeket a családorvosok is kiválóan képesek lennének gyógyítani, de ha nem rendelnek legalább egy teljes vérképet és nem adnak szakorvoshoz beutalót, akkor a kedves beteg rájuk borítja az asztalt.
Julcsa néni meg elmegy rehabilitáltatni magát Visegrádra, oszt ha ott végzett, akkor Sopronba majd Balatonfüredre, és betetőzve a csillagtúrát még egy-két hét Mátraháza is belefér közös pénzünk kontójára.
Dühöngeni persze kár, hiszen ez a ciklus már megint elúszott, legfeljebb legyinteni érdemes, de minek.
És még csak a szakembereket sem érdemes hibáztatni, hiszen az egészségügyért felelős államtitkár bizonyára pontosan tudja, hogy mit kellene tenni – értelmes embernek látszik a Nemzet Orvosával ellentétben - de ehhez politikai döntés kellene, az meg most fél évig biztosan nem lesz, utána meg, ha lenne, akkor már ki tudja, hogy bátorság lesz e hozzá?
Mindenesetre legyünk optimisták és tavasszal kezdjük gyűjteni a gyógyfüveket - kankalin, kökörcsin, kamilla, tyúkhúr, libatop csodát tud tenni.
És reménykedjünk benne, hogy szerencsénk lesz, és a Vezér nem látja meg benne az üzletet, mert akkor aztán kenegethetjük magunkra zsákszámra a körzeti sámán által előírt kutyapotyadékot.
Merthogy első magyarember egészsége, ugye…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/samanveszely

Nincsenek megjegyzések: