2011. február 8., kedd

JELVÉNY RELOAD...

Három oroszlán beszélget a Körúton.


Mondja az első, - ma megettem egy angol turistát.
- És, finom volt?
- Hát, nem mondhatnám, kicsit csontos volt, és utána egész nap bűzlöttem a whiskytől…
Megszólal a második: én sem jártam jobban – megettem egy amerikai turistát.
- És jó volt?
Hát, nem panaszkodhatok, zsíros falat volt, de még a sörényem is összeragadt a rágógumitól!
Ti panaszkodtok? – így a harmadik. A múlt héten egy szép reggelen berontottam egy kormányhivatalba és jól bezabáltam titkárnőkből!
- És finomak voltak?
- Ami azt illeti, mecsoda remek cicik, mecsoda dús popsik, mecsoda forró combok…
- Akkor mi a bajod? Első osztályú villásreggeli!
- Ne is kérdezzétek – egy hétig jelvényt szartam utána…
A régi vicc aktualizált változata nagy igazságot takar, talán csak Iván szeretett ennyire jelvényt osztogatni, mint Viktor.
Januárban már írtam a jelvényekről , amikor a jobb sorsra érdemes államtitkár zöld keresztes kitűzőt akart rendszeresíteni az orvosok hasára, de aztán a gyermeteg elképzelés  valahogy a feledés homályába merült, annak dacára, hogy holmi dupla fizetés is be lett lengetve a hivatástudattól átitatott doktoroknak.
Mától látnoknak kell éreznem magam, - megjövendöltem, hogy a jelvénydömpingnek még csak az elején tartunk, vannak ebben az ötletben még tartalékok és lesz ennek folytatása.
Erre most tessék.
Mint a stop.hu írja - „ezúttal a kormány személyre szabottan is ajánlja a közszolgáknak a lojalitásukat jelképező címeres kitűző viselését a zakó vagy blézer hajtókáján.”
Mint apa hülye gyerekének: ajánlom fiam, hogy fogadj szót, különben kapsz egy olyan maflást, hogy egy hétig egyirányba szaladgálsz!
Mint a kísérőlevélben megfogalmazták, a kabinet szerint a köztisztviselőknek ajánlott hordani a kitűzőt. Mint írják: "senkit nem akarunk megakadályozni hazafias érzései kifejezésében".
Tudjuk - tulajdonképpen megvédik a köztisztviselői kart a lojalitás hiányának vádjától, imígyen az esetleges póráztól. őrizetbe vételtől, ítélettől és a börtönbeli nemi erőszaktól.
Gondos kormány, nyugodt ország.
Miután minapjában kifogásolták az egyik portálon, hogy azt írtam Orbánról, hogy beteg ember, így ezt most nem írhatom meg, de hogy valami - aminek mibenlétéről nem szeretnék állást foglalni - elhatalmasodik rajta, az tuti fix.
Nincs énnekem semmi kifogásom a Magyar Királyság kiscímere ellen, esztétikailag kimondottan szépnek találom, és ha a magyar jobboldal úgy egy évszázadra visszamenőleg nem használta volna arra, hogy rossz ügyek logójává tegye, akkor még szavam sem lenne amellett, hogy egy köztársasághoz talán jobban illett volna a Kossuth–címer.
Főleg, ha ez a köztársaság 1848-ból és 1956-ból eredezteti a legitimációját –egyébként tévesen.
De nincs is értelme ezen meditálni, az Országgyűlés döntött, és ha – szerintem - rosszul döntött is, mégis tiszteletben tartom ezt a döntést és a címert magaménak tekintem.
És innen indul a problémám.
Én a kokárdát is magaménak tekintettem és jó éárzésekkel emlékszem, amikor kisgyerekként az óvodában és az iskolában is büszkén viseltem március 15.-én,de felnőtt koromban sem restelltem feltűzni a nevezetes napon, míg aztán egyszerre csak ellopták tőlem.
Ellopták azok, akik malomkeréknyi textilkölteményekkel rohangáltak fel-alá az ünnepnaptól teljesen függetlenül, és akik fennhangon hirdették veretes baromságaikat, mellükön kokárdájukat verve kezükkel.
Na, azóta nincs kokárda, mert én nem szeretném, ha ezekkel az ökrökkel engem egy táborba tartozónak nézne akárki is, és azt hiszem, nem vagyok egyedül.
Persze, miután a Jobbik és a Rosszabbik a magyar nemzeti színeket devalválták, a kokárdát egy szép, nemzeti együvé tartozást kifejező szokásból a nemzet megosztottságának szimbólumává tették, kellett keresni valamit most is gyorsan, amit tempósan a sárba rángathatnak megint, - hát úgy látszik, sorra került a címer.
Orbán ott (is) téved, mikor azt hiszi, hogy a lojalitást egy jelvénnyel ki lehet kényszeríteni.
Természetesen nem, mint ahogy az sem jelent lojalitást, hogy bizonyára minden köztisztviselő fel fogja tűzni, tudván, hogy ez csak az első lépés afelé, hogy a nemzeti zászlóra Orbán gyönyörű fejének sziluettje kerüljön, és azt azt ábrázoló kitűzővel kelljen majdan felékesítenie magát.
Ezen ne múljon az állása és a fizetése, úgyis tudja, hogy mennyit ér az ő évtizedes szolgálata Viktornak - kéthavi felmondást.
Vannak hivatalok, ahonnan úgy repülnek a vezetők, beosztottak, mint a vadlibák költözés idején és kerülnek a helyükre minden ismeretet nélkülöző nyeretlen kétévesek, akiknek egyetlen felülmúlhatatlan tulajdonsága a megkérdőjelezhetetlen lojalitás – nem a Köztársasághoz, nem a törvényességhez, hanem személyesen Viktorhoz.
Rájuk kellene jelvényt tűzni, egy kerékpározó narancs lehetne rajta, - a felirata pedig: ez lehetne. Felfelé lihegünk – lefelé taposunk…
De minek ehhez a címer?
A köztisztviselők talán maguktól is feltűzték volna a magyar címert, hiszen az államot szolgálni nemes feladat, de vezényszóra lelkesedni mégsem ugyanaz, ugye.
Legalább ne a hazaszeretetre hivatkoztak volna, - mondták volna azt, hogy ez a kitűző a köztisztviselői jogviszony jelzése, és ezt a hivatalokban csak a köztisztviselők viselhetik, - mondjuk lehetett volna akár a címer alatt-felett jelmondat: Orbánért, a népért - tűzön-vízen át! – ez most a belvíz miatt egyébként is aktuális…
A rendszerváltáskor volt egy haverom, aki hirtelen lelkes MDF-es lett.
Eljött egy este politizálgatni, - jól berúgtunk, oszt mondám neki: Te Lajos, hát nézz már a tükörbe, hogy nézel ki? Mi ez a rengeteg jelvény rajtad?
Mire mondta, hogy ez kifejezi a hovatartozását, és jobban tenném, ha én is kitűznék valami jelvényt.
Mondtam neki, nekem nincs szükségem rá, hogy a hasamra tűzzem az elveim, rólam tudják…
Szóval elégedett vagyok, még meggondolom, de lehet, hogy jövendölni is fogok itten, úgy látszik, vannak adottságaim hozzá, - mindenesetre Lengyel Lászlót bármikor lenyomom…
A köztisztviselők meg hordják dühöngés nélkül a jelvényt, nem sok idő van addig hátra, hogy az ötlet kiagyalója kezdjen dühöngeni, oszt mehessen megint Bécsbe generáloztatni magát.
A jelvény egyébként arra is jó lesz, hogy emlékeztesse a magyar köztisztviselői kart az elszenvedett megaláztatásokra, az elsinkófált juttatásokra, a kenyérféltésekre, az új undokok gőgjére és gátlástalanságára.
A szavazófülkében csak egy pillantást kell vetni rá, és addig akkor már rendben is lesz a dolog, hogy melyik pártra és jelöltjeire nem szabad voksolni.
Minden jó valamire…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható !

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tudod a szavazásig még nagyon sok idő van, tul sok!!

Azért érdekelne, hogy kik gyártják ezeket a jelvényeket, volt-e közbeszerzés, mert valószinü megüti azt az összeghatárt aminél már kötelező. Persze tudom ha ugy döntenek, hogy nem kell, akkor nincs eljárás. Akinél meg ugy, hogy kell, az bizony már készülhet is a felujitott börtönök valamelyikébe :((((

Üdv Citoyen

Névtelen írta...

Szia Pupu!

Néha szoktalak lektorálni...
Most is van egy idühöngeni szó amit javítani kellene, már ha nem direkt elírás (Iphone Ipad, stb)

Nem kell megjeleníteni...

Egyik törzsolvasód.

Névtelen írta...

Az első uralkodása alatt minden közintézményre zászlót kellett tüzni. Nem csodálnám, ha most mind lecseréltetné címeres zászlóra. Az is jó üzlet lenne!

PuPu írta...

Kedves lektor!
Köszönöm a segítséget, - csak ütöm-verem itten a klavit, oszt hibát hubára, ugye...
Javítottam!
:O)))

Abigél írta...

Victorianus császár a jelvény viselés általános és egyedi értelmezésével, jelentésével ugyan úgy nincs tisztába mint a forradalom szó tartalmával és jelentésével.
Szegény közszolga mit tegyen? Ez ugyanolyan kikényszerítése a dolgoknak, mint a nyugdíjpénztári állásfoglalás!
Ez nem olyan állásfoglalás kifejezés, mint a kék, vagy rózsaszín szalag viselése.
Egyébként tudnék ajánlani neki egy jelvényt (sál helyett).

Kertész írta...

Pupu! Nem vagy egyedül a kokárda elhagyásával. Hasonló okokból én sem viselem, ezt is elvették, kisajátították az ünnepekkel együtt...

Zs írta...

Nem baj,most majd a himnuszunkat is szájhúzva fogom hallgatni.