2011. április 2., szombat

CSALÁD...

Don Vittorio nagyon vonzódik a család intézményéhez, aki nem hiszi, nézze csak meg, hogy milyen hatékony az Orbán Család…
No, nem a vérszerintire gondolok, hiszen azok vélhetőleg nem lehetnek túl hatékonyak, ha már a vörösiszappal borított területet hosszában – keresztben tele kellett rakni gátakkal, hogy egy kis lóvét lehessen pumpálni az ezek szerint nem eléggé jövedelmező bányaiparba.
A magyar neoviktoriánus kor ismét a társadalom központjába cibálja a családot, valamilyen idealisztikus kép alapján, mely a Vezérben vélhetőleg hajdani népmesei élményei alapján felködlött, s melyet szeretne ismét megélni, továbbá ezt a vágyát szeretné kiterjeszteni az egész mai magyar társadalomra.
Szép elképzelés - vélhetőleg remek családban nőhetett fel, leszámítva a közismert pofonokat.
Magam is nagy híve vagyok a családnak, habár a család nem mindig nagy hívem nekem, és attól tartok ezzel így lesz majd a Lánglelkű Vezér is, nem egyforma ugyanis mindenki, még itt, Magyarországon sem, nemhogy a világban.
Lehet próbálkozni ugyan, mint az egyszeri katona a krumplipucolásnál,  kis krumpli, nagy krumpli - egy a méret és mind kockára emlékeztet, de nem biztos, hogy ez tetszene a komcsik alatt elkanászodott magyarembernek.
A Vezér címerén egy páncélba öltözött vitéz tart pajzsot egy nyúl fölé, a sok kis nyuszika meg boldogan ugrándozik körülöttük.
Namármost a mai fiatal nők többsége nem akar két gyereknél többet szülni, azt sem húsz éves korában, oszt hiába is erőlködik a politika, alapvetően ezt a trendet megfordítani képtelen lesz, még ha személyesen a miniszterelnök is gyámkodik a családok felett, akkor sem.
A mai fiatal a Vezér által favorizált társadalmi osztályokban akkor akar gyereket vállalni, amikor úgy érzi, hogy azt megalapozottan teheti, mikor már van lakás, munkahely, viszonylag biztos egzisztencia.
Hiába ad Viktor adókedvezményeket a középosztálynak, hogy esténként szorgalmasan dolgozgassanak a népszaporulaton, ha másik intézkedésével létbizonytalanságban tart mindenkit.
Akinek a szomszéd szobában dolgozó kollegája vagy főnöke huszonöt év jól végzett munka után a déli ebédszünet után arra ér vissza az irodájához, hogy éppen a névtábláját csavarozzák le, annak este nemigen lesz kedve eleget tenni a preambulumnak, melyet az Úr írt a teremtés művéhez - nevezetesen, hogy sokasodjatok és szaporodjatok.
Sokasodjanak a te gyerekeid, gondolja magyarember tiszteletlenül Miniszterelnök Urunkról, gyalázatos módon bevonva Őfőméltósága felmenőjét is a családtervezés folyamatába, akit - legalábbis a kísérleti fázisban  - szívesen látna.
A családi adózás és a nyúlprémium remek találmánya mellett most úgy látszik, hogy mindannyiunk bánatára kútba esik a méhmagzatok, csecsemők, gyermekek természetes választójoga – nem is tudom, mi lesz velünk ezután.
Az ugyan kicsit hányadék dolog, hogy nem azért, merthogy ez az ötlet pont olyan idióta, mint aki képviseli, hanem azért, mert a cigányok itten még a végén kikefélnek bennünket az országból, mint az albánok a szerbeket Koszovóból.
És ez elhangozhat hivatalos fórumokon, némi szemérmes szemforgatással kísérve és egy vödör nyállal nyakonöntve, a rendes cigányokat emlegetve, ugye, akik elméletileg vannak, és akiket elméletileg szeretünk és van nekünk egy zsidó barátunk is, aki rendes zsidó… - és nem küldi el az anyjába senki ezt a majmot, aki idáig züllesztette ezt a húsz évvel ezelőtt még relatíve normálisan viselkedő társadalmat.
Orbán sok egyéb mellett abban is téved, hogy a magyar család olyan, mint amilyennek ő elképzeli.
Meg amit a paci himbál.
A mai magyar család ma már többségében két önálló ember közösen vállalt együttélése, sokszor külön lakással, külön kasszán, külön baráti körökkel, volt és leendő férjekkel és feleségekkel, és ha van is esküvő, akkor többnyire leginkább azért van, merthogy a lány szeretne egyszer beöltözni királykisasszonynak.
Az ifjú pár mögött többnyire ott állnak a gyerekeik az előző házasságokból meg a közös gyerek…
Valaki elárulhatná már a Vezérnek, hogy ebben az országban a 16 éves lányok jelentős része életvitelszerűen együtt él vegyes és elegyes pasikkal, és amikor  belebotlanak az olyan kenetes dumákba, mint amilyeneket a súgógépéről fel szokott olvasni az érte epedő ötvenöttől felfele tanítónéniknek, akkor csak vihognak, mint akit szexni visznek, vidáman…
A fejlettebb országokban még zordabb a helyzet, ott a tizennyolc éves gyereket kirakják az ajtó elé, mint Vilma a kardfogú tigrist, oszt élje az életét boldogan, ne szaggassa a szülők kötélidegeit tovább egy perccel sem.
Ez meg itten azt képzeli, hogy a család ma is olyan, mint a libáknál meg az elmaradottabb népeknél - elől megy a gúnár, mögötte totyog a tojó és utána libasorban a kislibák, - idilli kép, csak már régen nem igaz.
Ha valaki politikus, akkor azt a társadalom nem népnevelésre szerződtette, hanem a zavartalan élet biztosítását tűzte ki elé célul.
Egy jó kormányfő olyan, mint a jó futballbíró, észrevehetetlen a tevékenysége, és ezen nem azt értem, hogy a papagájkórus nem énekli el a kötelező dalokat, hanem azt, hogy felismeri a kor kihívásait és megfelelő válaszokat ad rá.
Nem, nem erősködik, nem akar huszárokkal háborúba menni, hanem igazodik a környező világ gazdasági, politikai és katonai valóságához, nem pedig színes kifestőkönyveket álmodik népének, matyómintákkal.
Egyébként baj van az Orbán Családban is, hosszú évek óta nem fordult elő, hogy a Don gondol valamit és utána mások mást gondolnak.
Márpedig most ez fordult elő.
A polgármesterek kissé idegenkednek attól, hogy az összes feladatuk abban merüljön ki, hogy eldöntsék, hova kell árvácskákat és hova Pistike-virágot ültetni, és úgy tűnik, a Donnak rugalmas elszakadást kell végrehajtania nagy ötletétől.
Ugyancsak szopóágra került az iskolák államosításának ügyében is, és ez roppant reménykeltő fejlemény – megjelentek az első hajszálrepedések, pedig az igazi érdekkonfliktusok még hátra vannak.
Olyasmi ez, mint amikor az oroszlánfalkában a legnagyobb dög elkezd vénülni, - a fiatalabbak kóstolgatják, be-bepróbálkoznak, eleinte hamar menekülőre fogva a dolgot, de ez nem tart örökké.
A kis kopaszodó oroszlánnak egyszer szembe kell néznie azzal, hogy megjelenik egy fiatal feketesörényű, aki esetleg megelégszik a fél vadászterülettel, meg a nőstények felével, a többit meg vigye isten hírével az Úr kihizlalt állata...
Nézegessük hát őket érdeklődéssel, én mindenesetre azt üzenem neki, hogy az lesz az áruló, aki nem a Vidinek drukkol…

:O))))

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak nehogy a fiatal feketesörényű még agyatlanabb, demagógabb legyen a kis kopaszodó oroszlánnál, aki majd 3,60-as kenyeret ígér, és a magyaremeber boldogan követi mint az aktuális messiást.

Margó írta...

Szerintem sokan azért követték a "kopaszodó kis oroszlánt",mert azt hitték,hogy ő a Messiás!Valahogy úgy érzem,ha nincs is nevesítve,hogy aki nem a Vidinek drukkol,az még a O.V.-nál is rosszabb lenne....