2011. május 10., kedd

FARKASOK ÉS KUTYÁK

Orbán vígan hempereg a saját maga által alkotott trágyadomb tetején, elégedett képpel szemléli, hogy a legbornírtabb ötletei is ellenállás nélkül, mint kés a vajban mennek át a társadalmon.
Igaz van néha kis gikszer, de az is csak az ő elméletét támasztja alá a mai magyar valóságról.
Merthogy ő a magyart primitív, érdekvezérelt állatfajtának tartja, akit semmi más nem érdekel, csak a zsebe.
De nem elég, hogy primitív, még ostoba is, mert még csak tele sem kell rámolni a zsebét, elég neki megígérni, hogy az a zseb majd olyan púpos lesz, mint a teve a kétféltéglás módszerrel elkövetett itatás után.
Sajnos, - azt kell mondjam, alapvetően nem kalkulál rosszul, a társadalmi többség hozza az elvárásait, éppen úgy viselkedik, mint ahogy ő elképzeli.
Tőlünk nyugatabbra a választópolgárok egy hányadát meg lehet etetni a populista dumákkal, de a többség azért megőrzi a józan eszét és nem hisz a politikai léggömbhámozóknak, racionális ésszel gondolja végig a pártok ajánlatait és a realitások alapján próbál dönteni.
Nálunk meg lehet ígérni 14. havi nyugdíjat, aztán a választások után el lehet venni a nyugdíjasok jogaiból, pénzéből, lehet ígérni, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét meg megvédik a nyugdíjpénztárakat, aztán pofátlanul el lehet lopni azokat tokkal-vonóval – Mariska néni még mindig áhítattal nézi a pofátlan kóklert, és hisz neki a végtelenségig.
Persze ez pszichológiailag érthető, hiszen Rodolfo is így működött: dumált, dumált és közben lelopta a kuncsaftról a gatyamadzagját, az ujjáról a gyűrűjét, a zsebéből a pénztárcáját is, azzal a különbséggel, hogy a produkció végén ő azért visszaadott mindenkinek mindent, a mi bűvészünk meg amit kiszed a zsebedből, azt odaadja Csányinak meg Demjánnak, és esze ágában sincs visszaadni neked semmit.
És a produkciónak reményei szerint nem lesz vége, míg a világ világ, meg három nap.
Szegény Petőfi, mikor megírta a farkasok és a kutyák dalát, akkor valószínűleg arra gondolt, hogy a szabadságszerető magyar nép számára majd a farkasok dala lesz a rokonszenvesebb, de hát ki a franc akar ma átlőtt oldalával fázni és éhezni, akkor mikor a seb ellátásához a várólista elég hosszú már így is, - mit ér a szabadság üres gyomorral?
Így aztán lehet bátran kísérletezni a társadalmon, amely már régen elfelejtette, hogy milyen illúziókkal indult bele a rendszerváltásba, milyen csalódások érték az elmúlt húsz év alatt.
Mára eljutottunk oda, hogy szinte mindenki kussol, mert ha kiderül, hogy mást gondol a közállapotokról, mint vérjobber főnöke, akkor repülni fog, mint nyárilúd a tél elől, ezt pedig ki meri kockáztatni – főként vidéken?
Szakszervezeti védelem?
Kitől várja – Gaskótól?
Ugyan…
A nyugdíjas is kussol, mert fél, hogy ha nagyon zörög, akkor elveszik tőle még azt a kis pénzét is, amiről újabban megtudhatta, hogy kegyelemből kapja, - tulajdonképpen már régóta nem nyugdíj, amit kap, hanem kegydíj – de fél, mert a gyógyszer egyre drágább és a megélhetés is és a tél a panelben is hideg tud lenni, ha fűtés nélkül marad az ember.
Az elmúlt húsz év által kitermelt zsellérek sem kockáztatják a kis megélhetésüket, nem akar közülük sem senki farkas lenni, inkább belehelyezkedik a kutya pozíciójába, „Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán, S mienk a maradék.
Vannak néhányan, jellemzően értelmiségi népek, akiknek fontosak lennének az olyan értékek, mint szabadság, emberi méltóság, társadalmi igazságosság, ők időnként kimennek húsz-huszonötezren az utcára, méltóságteljesen elmondják a véleményüket a közállapotokról, Orbán meg röhög rajtuk, legyint, mint paraszt az esőre – hadd essen…
A tömegekben akkor dől el a borjú, ha a pénztárcájuk üres és még ígérgetni is elfelejt az elpofátlanodott hatalom, akkor vannak ködgyertyák a főváros minden pontján, akkor van akasztófán narancs meg szegfű, van Dávid-csillag - égetés, csak egy nincs – a demokrácia melletti fellépés.
Az nem érdekes, azzal babázzanak a politikusok, de a lóvét ide!
Nem Orbán a hibás, hogy ide jutottunk, a hiba a magyar társadalomban van, amely engedte, hogy egy beteg ember a nyakába üljön és most ostorral verje az oldalát.
Valamiért nem értik meg az emberek, hogy akkor most, húsz év után kicsit meg kellene állni, ki kellene alakítani egy valóban demokratikus államrendet, el kellene zavarni azt, aki egyszemélyi hatalomra tör, el kellene kezdeni tisztességesen fizetni az adókat, mindenkinek, kivétel nélkül.
Át kellene szervezni az életünk kereteit, merthogy azok egy része még a Kádár-kori szocializmus állapotaira lettek optimalizálva és bele kellene törődni, hogy itt van az a kapitalizmus, melyet a saját nyakunkba szavaztunk.
Anno az átkosban bevett szófordulat volt az „emberarcú szocializmus” – most talán el lehetne kezdeni harcolni az emberarcú kapitalizmusért. Olyan társadalomért, ahol ugyan Csányi is megtöbbszörözheti a vagyonát, de ahol a kisgyerekek nem éheznek a hétvégeken, ahol az állam a hatosztályos munkanélkülinek is – bőrszínre való tekintet nélkül - munkalehetőséget és ezzel tisztes megélhetést ad, nem pedig sunyin tűri, hogy fasiszta csordák tartsák rettegésben a magyar lakosság kiszolgáltatott, fázó és éhező egytizedét.
Nem vagyok optimista, azt gondolom, hogy kell még egy kis kiszolgáltatottság , kell még egy kis elnyomás, mire a magyar végre ráébred majd arra, hogy nem az a helyes sorrend, ha a kezét nyújtogatja a pénzes zacskó felé, hanem az, ha először megteremti a szabad és büszke Magyarországot, ahol a Köztársaság szóban a köz nagyonis hangsúlyos  kell legyen.
Akkor utána majd szinte magától kialakul a normális életszínvonal, a normális, idegrángásoktól és acsarkodásoktól mentes társadalom, ahol az utcán az emberek tudnak egymásra mosolyogni, ahol nem kell attól félni senkinek, hogy megfagy a fűtetlen lakásban, - olyan ország leszünk majd, ami felett a vadlibák is boldogan gágogva repülnek át, mert Semjén már nem fenyegeti őket…
Utópia lenne?

:O)))

6 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Igen Pupu, utópia. Nem hiszem el azt, (hacsak egyszer nem látom majd), hogy magyar a magyarral együtt képes legyen az érdekei mellett kiállni. Élenjárók voltunk a megosztottságban, Koppány és István óta, ha néha mégis sikerült együttesen bármi, a vége kudarcos, vagy véres lett.
Tetejében ez nem a mi magyar keresztünk és sorsunk, ez vagyunk mi. Orbán ezt mindig tudta, ezért sikeres. Gyurcsány az összefogásra épített, ezért nem sikerült neki. Ettől persze még nem kell neki feladnia, de tudnia kell, hogy széllel, árral, orbanizmussal szembe megy. A populista szólamok pedig mindig könnyebben megjegyezhetők, és emészthetők, hiába hazugok, mint a gondolkodás. Mondanám a közhelyet:innen szép nyerni?!!!

Névtelen írta...

Nem utópia és nem csak vita kedvéért vitatkozom. A II. Világháború véres valóság volt nem illúzió, vagy utópia. A magyar társadalom VESZTESEN, hitehagyottan, erkölcsi norma nélkül, lebombázott házakkal javakkal állt a semmi közepén. LÁSS CSODÁT a saját kezükkel, (gépek nem voltak) fogtak hozzá, ÖNKÉNT eltakarítani a romokat, művelni a földeket. MINDEZT FIZETÉS, ELLENSZOLGÁLTATÁS NÉLKÜL! Az is igaz lassan kínlódva, akadozva, néha vakvágányra tévedve, de elindult EGY FEJLŐDŐ FOLYAMAT. Persze ezek is valóságos tények voltak: szovjet katonák Magyarországon, hadisarc, szovjet, angol, USA, még a franciáknak is 1956-ig, nyugati gazdasági embargó, a legfejlettebb technológiát tilos volt a Szovjet zónába átadni, Rákosi diktatúra... de sorolhatnám. Ezek szerint nem utópia volt az emberek egymásra találása. Meg kell kérdezni azokat az időseket, akik még élnek, HOGYAN CSINÁLTÁK? Amennyiben ezzel is elkésünk, akkor gond lesz, csak egy újabb véres tragédia ad kijózanító pofont a magyar társadalomnak...

MoonRiver írta...

Ez valóban igaz volt, bocsánat, pedig emlékezem rá. Hogy miért felejtettem el? Íme a hatása annak, amit lassan már 20 éve mantráznak: az átkos 40 év semmi jót nem hozott. De az ország újjáépítése a semmiből valóság volt, és ahogy mondod: ingyen, és önként. A sok értéket pedig rá 45 évvel eladták, privatizálták, lebontották, helyét behintették bevásárló központokkal.

Névtelen írta...

"Merthogy ő a magyart primitív, érdekvezérelt állatfajtának tartja, akit semmi más nem érdekel, csak a zsebe." (O. V.)

Mindenki magából indul ki. Orbán a hasát még ki is felejtette, pedig a tv-ben jól láthatóan, adásról adásra, hízik rendesen.

éva írta...

Névtelen, a háborús pusztítás után mindenki sanyarú sorban élt, a vagyonok elértéktelenedtek - a közös nyomorban könnyebb volt összefogni.
Mit gondolsz mi a francnak sújkolta Orbán a háborús romokat és az újjáépítés szükségességét? Mert ezekre a reflexekre épített. Pedig mindenki tudhatta volna, hogy 45-46 után jött 47-48 és aztán a fekete autó.... (meg a padláslesöprés)

Orbán viszont jobban ismeri a magyar népet, mint a ballibák. Elég nekik egy kis nemzeti színü szósszal leönteni a barna trutyit, hogy - ha nem is túl jó étvággyal - de azért rendületlenül fogyasszák.
Az ember néha tényleg szégyenli, hagy birka magyarok közé született!

Névtelen írta...

Igen, utópia.
Ez a társadalom az évszázadok során semmit nem változott, legföljebb hátrányára.
Kell még pár száz év, hogy....talán....