2011. október 3., hétfő

ÉRDEKEK

Mindig vannak a politikát nem zsigerből értelmező értelmiségi népségek között divatos vélekedések, melyeket aztán nagy fejcsóválások közepette elő lehet adni egymásnak, hogy hátbizony… - és itt következik az aktuális sztereotípia.
A mostani hátbizony az arról szól, hogy a nép teljességgel kiábrándult a politikai osztályból, és hátbizony, most majd ez a szolidaritás lesz a megváltás.
Hátbizony nem lesz az, mert más a szakszervezetek feladata és más a politikai pártoké.
A kettőt baromira nehéz lenne összeegyeztetni, főleg, ha mindegyik párt csatlakozni szeretne az új mozgalomhoz.
Az, hogy egy párt mennyire áll közel a szakszervezeti mozgalomhoz, az attól függ, hogy milyen társadalmi rétegek képviseletére szerveződött, milyen érdekeket iparkodik érvényre juttatni az állam működésében.
Nagy probléma az, hogy a magyar politikai kultúra nem áll azon a szinten, hogy a választópolgár ilyen alapon határozza meg viszonyát egy párthoz, nálunk a pártok választása egészen más szempontok alapján történik.
Itt egy párt leginkább egy vallási közösségre hasonlít, ahol némelyiknél a közösség élén egy próféta áll, aki meghatározza, hogy éppen aktuálisan merre fekszik Mekka, ennek utána a hívők a fejüket errefelé csapják a porba, miközben feneküket az ég felé meresztik – rúgj már bele Uram, hogy ekkora marhák vagyunk!
Ez a helyzet nemigen kedvez azoknak a politikusoknak, akik gondolkodnak is, merthogy ők azt képzelik, hogy mások sem csak a kalap tartására használják a fejüket, pedig –sajnos - igen sok esetben tévednek.
Szóval, olyanok-amilyenek, de az országnak mégiscsak szüksége van pártokra, és aki azt hiszi, hogy a Szolidaritás majd mindenkit képviselni fog, az ugyanabban a tévedésben leledzik, mint aki azt képzeli, hogy majd a Fidesz és a Fényességes lesz a megváltás.
Utoljára Noé bárkájában volt el békében egymás mellett a róka a libával, de ez még látványnak is annyira borzasztó volt, hogy Noé nem is bírta ki józanul.
Nem lenne persze baj, ha lenne egy erős szakszervezeti mozgalom és lennének tiszta profilú pártok, melyekről világosan tudni lehet, hogy kinek az érdekérvényesítését szolgálják.
Sokat segít azért e cél elérésében a Mi Védelmezőnk, hiszen igencsak retardáltnak kell annak lenni, aki még ma sem látja, hogy kik járnak állandóan jól a Fidesz kormányzása alatt, mely társadalmi csoportok a nyertesek és melyek a vesztesek.
Ha a Szocialista Párt a bérből-fizetésből élők, a valóban kisvállalkozók és a nyugdíjasok érdekeit képviseli majd, akkor a szakszervezetekkel való kapcsolata természetes módon megoldódik, a közös érdek összehozza az érintetteket.
A magyar társadalomban tízmillió érdek van, ezek között kell lavírozniuk a politikusoknak és a szakszervezeteknek is, érdekeket megjelenítve és ütköztetve, kompromisszumokat kínálva és elfogadva - vagy elutasítva.
A szocialistáknak ez a helyzet akár kedvezhet is, talán fogékonyabbá teszi őket a belső kompromisszumokra is, hiszen a mai tüntetésen világosan kiderülhetett számukra is, hogy mit vár tőlük a választó.
És az is kiderült, hogy vannak olyan érdekek, melyek felülírnak minden belső vitát - talán nem csak Gyurcsány vád alá helyezése esetében kellene ezt megtapasztalnunk.
Amikor a tüntetésen sorban felbukkannak Mesterházytól Kiss Péterig, Lendvai Ildikótól Kovács Lászlóig a szocialista politikusok, annak már magában mozgósító ereje van.
Le lehetne vonni a konzekvenciákat.
Persze azt azért nem kellene elhinni, hogy ezzel a mai kihallgatással véget is ért Gyurcsány vegzálása, vagy, hogy most hirtelen leszállnak Szilvásiról vagy kiengedik az évek óta előzetesben ülő szocialista politikusokat.
Nem, nem, soha – már, hogy stílszerűek legyünk
Lesz itt még újabb vádpont, újabb idézés, lesz bármi, csak ne arról kelljen beszélni, ami a valós gond. Arról, hogy a gazdaságpolitikát Viktor elkúrta.
Nem kicsit.
Nagyon.
Vannak már olyan vélemények, melyek szerint küszöbön áll egy újabb adóskockázati leminősítése az országnak, azt is felvetették már egyes elemzők, hogy megint szüksége lenne egy olyan biztonsági hitelkeret-szerződésre az IMF- el, mint amilyet Gyurcsány kötött és melynek segítségével ki tudtuk védeni a világgazdasági válság negatív következményeinek jelentős részét.
Persze erre nemigen számíthatunk, mint ahogy mostanában konyakos libamájpástétomra sem, de ha így folytatjuk, akkor még a kenyeret is a kukából fogja venni az ország legszegényebb harmada.
Orbán meg verheti a fejét a falba, bosszúvágya elhomályosította a tisztánlátását.
Nagy szívességet tett Gyurcsánynak, ő teremtette meg neki azt a médiafigyelmet, melyet egyébként elzártak volna előle.
Gyurcsány ma remekül viselkedett, minden diktatúraellenes demokrata büszke lehetett rá.
Orbán úgy belekeveredett ebbe az ügybe, mint macska a házicérnába.
Vajon, hogy fog ebből a helyzetből kikecmeregni?
Érdekes hónapok jönnek – magyarember tanulgatja a demokráciát…

:O)))

4 megjegyzés:

éva írta...

Pupu! Pedig TUDOM, hogy nem szabadna a szöveged közben inni - hát nem megint ráköptem a monitorra a röhögéstől a Cserszegi fűszerest? Életveszélyes vagy! Ráadásul nagyon világosan és élvezetesen fogalmazol. Az hagyján: de totál igazad van, és ezt mások számára is világossá tudod tenni.
De azért ugye rokonszenvezhetünk a Szolidaritással - végül is a munkásérdekeket képviselik - akkor már nem állnak nagyon messze a baloldaltól (ha ők még ezt nem is veszik annyira lelkesen tudomásul).

Szamuely Tibor írta...

Azért az megdöbbent, hogy Mesterházy Attila nyilatkozik a lánchídrádiónak. Ez tényleg a vég, ezzel leminősül a szememben.
Hajrá Feri, hajrá mi!
Szamuely Tibor

kovi írta...

PuPu kedves, ez ez fene jó írás volt már megint...Milyen szép is lenne, ha az MSZP párt-tagok kérnék az elnökségi tagokat, hogy hagyják abba a politizálást, menjenek nyugdíjba (Kósáné Kovács Magda-akit tisztelek, megtette). Majd találjanak erős, szuggesztív, okos fiatalt a párt élére, felrázott, erős tagsággal. Szövetkezzenek a DK-val és a Szolidaritással. Na így már látnék esélyt a jófajta 2/3-ra.. Tegnap a Zichy Jenő utcában elpityeredtem a jelenlévők erejétől, szolidaritásától, Feri-szeretetétől. Hogy mivé lettünk a sok tehetetlen, aljas, érdekkövető politikus által.

éva írta...

A Négymadár rajza sokkal viccesebb (és reálisabb) lenne, ha Gyurcsány fogná a kipukkadt nemzeti shrek fejét!
A Varánusz viszont telitalálat. Rátok jó hatással van, amikor a helyzet fokozódik!
Ahogy elnézem, Ártunk és qurmányunk a jövőben is gondoskodik arról, hogy ki ne fogyjatok a témából!